Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-18 / 272. szám
A kisdombegyházt asszonyok * főzni szeretnének, mégpedig a í modern háztartás egyik nélkü- lözhetetlen eszközével: gázzal. Azonban mint Szabó Istvánné írja, erre ritkán van lehetőségük, ugyanis a korábbi időben minden héten kétszer cserélhettek gázpalackot, most körülbelül egy hónapja viszont lényegesen ritkábban. Sokszor előfordul, hogy hiába viszik az üres palackot, cserére nincs lehetőség, mert nincs gáz. A korszerű tűzhelyeket egyes háztartásokban ismét kiszorította a már régiséggyűjteménybe ítélt asztali tűzhely. Ez viszont annak, aki megszokta a kényelmet, bizony sok bosszúságot jelent. Sokkal egyszerűbb lenne, ha ismét rendszeresen j cserélhetnék a gázpalackokat Kisdombegyházán. Ehhez kéri a mi segítségünket. Gázpalackot mi sem tudunk cserélni, azonban a háziasszonyok kéréséit ezúton továbbítjuk, reméljük felfigyelnek rá az illetékesek. Hasonló témájú levelet kaptunk Dévaványáról is, s olvasóink valamint a fogyasztók érdekében szeretnénk, ha a szükséges intézkedés mielőbb megtörténne. Szerkesztői üzenetek Zsilák György Békéscsaba, Egyetértünk levelének tarfcalmá- . val, azonban a témával a lap hasábjain és a Szerkesszen velünk rovatban is többször foglalkoztunk. Vokaancs Sándor Orosháza örömmel olvastuk levelét, mélyben arról ír, hogy aVolán a családjának minden segítséget megadott. Annál is inkáJbb, mivel még nem általános jelenség, hogy a sokgyermekes családok mindenütt a lehető legmesszebbmenőbb támogatást megkapják. Varrodai műszerészek Sarkad. Ismételt kérésüknek eleget téve felkerestük a vállalatot olaj- káflyha ügyben, s azt a választ kaptuk, hogy a lehető legrövi debb időn belül orvosolják panaszukat. Válaszolnak az illetékesek Még október 28-án egy Levélíróink bejelentése alapján írtunk arról, hogy zsúfolt a Bé- késcsaba-Kötegyán között közlekedő vonat. A MÁV Szegedi Igazgatóságától kaptunk választ. Közölték, hogy ennek oka a szerelvények egy kocsival való csökkentése. Ugyanis félül kellett vizsgálni a fűtőberendezéseket és ezt folyamatosan tették. A jövőbeni panaszok elkerülésére november 10-től ismét kiegészítették a szerelvényeket egy-egy kocsival. A másik ok, hogy az utazóközönség szerintük nem használja ld arányosan az összes kocsit, így történik az, hogy egyikben zsúfoltság van, a másikban viszont jóval kevesebb az utas. Sajnos a téli időjárás beálltával ismét csökLátszólag egyszerű feleletet ad- 1 ni a kérdésre, hiszen az első esetben élőlényről, a másodikban pedig élettelen tárgyról van szó. Nem látták azonban ilyen egyszerűen a kérdést a j Szegedi Paprikafeldolgoaó Vállalatnál, ahol a »Rekord húsleves” készül, tasakonként 3 forintos áron. A tasak hátoldalán először németül: „für 2 Personen”, majd angolul: „fór 2 persons” szerepel az adagolásra szánt tájékoztató, ami magyarul j azt jelenti mindkét esetben, hogy ' 2 személy részére. Ennek ellené- ' re nem tudni miért, de a magyar felírás így éktelenkedik — az egyébként. ízléses kivitelű — fásaikon: „2 tányér részére” A felírást látván először arra gondoltam, hogy rosszul keres- ! ték ki a szótárban a „Personen” | magyar megfelelőjét. Hamarosan kenteniök kell a kocsikat, a fűtés miatt. Ezért kérik az utazóközönség elnézését. Ami az első osztályú helyeket illeti, országosan nem közlekednek ilyen kis távolságokon elsőosz- tályú kocsik. A Fázós diákok című írásunkra a Békfc megyei Állami Építőipari Vállalat válaszolt. Közlik , hogy a békéscsabai kollégium kazánházát még augusztus 31-én átadták, azonban ekkor a kazánokat nem . lehetett üzemeltetni, mert a DÉGÁZ úgynevezett Signalmik gázészlelő berendezést írt elő, mivel a robbanó felület nem felelt meg az előírásoknak. Az ezzel kapcsolatos terveket a beruházótól csak szeptember 19- én kapták meg, sígy október 20-án tudták beszerelni a szükrájöttem azonban arra, hogy nem erről van szó, hanem nagyon is tudatos cselekedetről. Mert ugyanis, a külföldiek a személyek számától függően étkeznek akár otthon főznek akár a vendéglőben étkeznek. Mi viszont — jó magyar szokásunkhoz híven — nem személyekben számoljuk az adagokat, hanem tányérokban. Például: először ettem három tányér húslevest, azután két tányér pörköltet... Már-már meg is győztem magam, amikor azonban elkészítettem a húslevest, nyomban ráeszméltem, hogy miért írták rá, hogy két tányér részére készült ; az adagolás. Azért, mert erre ■ magámtól sohasem jöttem volna j rá, ugyanis az elkészült mennyi- ség 1 tányérban is kitűnően j megfér. De akkor mit eszik a másik személy, pardon „tányér”? Szilárd Adám séges berendezést. A beszabályozás október 26-án történt, a próbafűtést 27-én kezdték, s véglegesen november 8-án fejezték be a munkát. A vállalat dolgozói mindent megtettek, hogy minél előbb befejezhessék, viszont a fenti körülmények ezt akadályozták. Megnyugtató viszont, hogy november 8-tól már van fűtés a kollégiumban. Szarvas Alkotmány utcai la- i kórnak nevében íródott a levél, j mely a napokban érkezett hozzánk. A városi tanács régi óhajukat teljesítette azzal, hogy az utcában kicseréltette a téglajárdát, helyette széles új járdát építtetett. Persze az anyagi lehetőség véges, ezért a Hazafias Népfront kerületi bizottsága társadalmi munkát szervezett. A lakók szívesen vettek részt ebben s rövid időn belül a házak előtt elkészítették az aszfaltjárdához az alapot. Tették ezt azért, hogy mielőbb elkészüljön az új járda s ezzel részt vettek Hotá lett eh a zsákok? Sz. János gyomai olvasónkat a Kam útról megjelent cikkünk ihlette levélírásra. Mint írja: nagyon tetszett, hogy a kamutiak olyan becsületesek és a tsz által lakásukra eljuttatott terményt nem hordják el, vagyis nem tűnik el semmi, még akkor sem, ha csak az utcán a kapuban van letéve. Nem így van ez a gyomai Győzelem Termelőszövetkezetnél, ahol a kamu ti hoz hasonlóan a szövetkezet szintén kihordta a terményt a tagságnak, mégpedig a tsz saját zsákjaiban. Azonban a zsákok nem jutottak vissza — legalábbis jóné- hány — jogos tulajdonosukhoz, a tsz-hez. Mivel a tsz nem kapta vissza a tagoktól, most már írásban szólította fel azokat, akiket illet, hogy fizessenek 15 napon belül darabonként 7 forintot a zsákokért, amennyiben azokat nem juttatják vissza. Olvasónk irónikusan megjegyzi: Jó lenne, hogyha a gyomaiak tanulnának a kamuti példából. a város további szépítéséiben, fejlesztésében is. Örömüket azonban a járda elkészülte után bosszúság váltotta fel. Oka, hogy mivel ezen a részen, az úgynevezett Zöldpázsiton nincs kiépített úttest a járműveknek csak földút,'’ így egyes motorkerékpárosok az új járdát használták közlekedésre. Reggel 6 órától 8-ig, délután pedig 5-től este nyolcig szinte veszélyes kilépni az utcára, mert egymást érik a motorkerékpárok. Ráadásul nem is kis sebességgel közlekednek a járdán. A lakók többeket figyelmeztettek, de most már ezt is abbahagyták, mivel nem éppen finom választ kaptak a motorosoktól. Senki sem veszd szívesen, ha jóindulatú figyelmeztetésért trágárságokat kap. A motorosok példáján felbátorodva, nemrég •még egy lovaskocsival is felhajtottak a járdára. Az Alkotmány utca lakói arra kérnek bennünket, hívjuk fel a tanács figyelmét a fokozottabb ellenőrzésre s az sem ártana, ha ezeket a rendetienkedőket megbírságolnák. Szükség lenne erre az intézkedésre, főleg azért mert a járda jórészt társadalmi munkában készült el s Vajon kinek tetszik az, hogy ha a közösségben való részvételét csupán ennyire becsülik. A következő alkalommal bizonyára nehezebb lesz hasonló közös munkára szervezni az utca lakóit. Személy vagy tányér? Motorosok a gyalogjárdán! A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit Az a káposztás láncos... Zavaron víz!? Huszonkét aláírással küldték j a levelet Csanádapácáról olva- j sóink, ezúttal viszont nem hoz- | zánk, hanem a Közegészségügyi j és Járványügyi Állomáshoz. A téma azért került mégis ide, | mert bár a kérés ez év július 15-én íródott, azóta sem történt semmi, A Terv utea lakói azt panaszolják, hogy körülbelül egy éve az utcában levő ártézi kút vize megváltozott, zavaros színű és kellemetlen szagú lett. A kutat azóta sem zárták le s az illetékesek nem tettek semmilyen intézkedést. „Ez rendkívül kelle7 BÉKÉS Hmi-r 1973. NOVEMBER 18. ! metlen nekünk — írják —, mert a következő kút körülbelül egy kilométer távolságra van s vize j még mosásra sem alkalmas, i Fennállhat a veszélye annak is, I hogy valaki, — aki nem ismeri — iszik a kútból s valamilyen fertőzést kap.” Azóta mindössze annyi történt, hogy a KÖJÁL orosházi kirendeltségétől választ kaptak: a műszaki felülvizsgálat megtörtént, a víz megváltozását csőrepedés okozta. Javítása 1972. október 1-ig megtörténik. Kijavítá- , sa után ismét vízvizsgálatot tartanak s addig a kútra a NEM ( IVÓVÍZ feliratot kell kihelyezni. A lakók most már hozzánk fordultak, mert a kút ma is éppoly állapotban van, mint volt július 15-én, amikor a panaszt írták. Sietve kocogok Békéscsabán a Csaba Szálló előtti gyalogjárón, amikor valami gurgulázó hang a nevemen szóin. — Szervusz Józsi, hová. hová? A hang irányába kémlelek, de egyetlen ismerőst sem, látok. Na igen. Persze. Több Józsi is van még rajtam kívül. Megyek tovább. — Helló! Helló! Józsikám, hát már meg sem ismersz — dúródik valaki a virágárus stand felöl. — Szervusz Csimpánz — ismerem meg aprótermetű barátomat, aki onnan kapta ezt a „szép” nevét, mert apró termete mellett karjai a térdéig érnek. — Mt van? Mit csinálsz itt? — .Mit csinálok? Hát nem látod? Káposztás lángost eszem. Tudod, milyen isteni íze van? — hunyja be a szemét a gyönyörűségtől, miközben nagyot harap a szép pirosrasült lányosból. Önkéntelenül nyelek egyet. — Nem veszel? — bök az elárusítóhely felé Csimpánz. — Hát... ' Meggyőztek. Egy gyönyörű pirosrasült lángost nyújt felém a bájos eladónő potom 2.30 forintért. Igen, igen ez érthető. Ez káposztás lángos. Behúzódunk a járda szélére a fa tövébe és mohón beleharapok a még meleg lángosba. Omlós tésztája csiklandozza Ízlelő szervemet. — Oltári az íze, mi? — hunyorog Csimpánz — kinek az álla már csupa zsír a lángosevés gyö- / nyörűségétöl. — Az — bólintok vissza és ösztönösen megtorlóm a saját államat. — Tudod otthon nem tudják ilyen jól csinálni — Ühüm... nem — hagyom rá és én is nagyot harapok. Hm. Ez a huncut káposzta milyen vígkedélyú. Elbújik a harapásom elől. Akár milyen nagyot harapok káposztát nem lelek. Megállj te gézengúz, csak utolérlek, hiába menekülsz. Megadóan gyűröm le a torkomon az üres tésztát. Na majd most — veselkedek neki a harapásnak — most már káposztát is lelek a tésztában. A fél lángost begyűröm a számba... de csak nem keveredik a sűltkáposzta csodás íze a ropogós lángostészta ízével. Pedig az az igazi — mondta Csimpánz is. Kétségbeesetten nézem a maradék lángoso- mat. Ha ez mind káposzta volna, akkor is kevés ahhoz, hogy részese legyek, annak a gyönyörűségnek, amit káposztáslángos-evésnek neveznek. Még egy utolsó lehetőségben bízva bekapom a maradékot. Rágom, morzsolom. Jöjj elő káposzta! Keveredj már a tésztával! Semmi... — Na ugye, milyen remek vált — csutakolja Csimpánz az állát, hogy megszabaduljon a zsírfolttól. — Az — hagyom rá keserűen — hátha még káposzta is lett volna benne! (Várhalmi} Főzni szeretnének
