Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
A sikerélmény, az nem utolsó Főiskolások a Holt-Körös partján r-l hányszor Szarva- i 1 son járok, min#1 1 dig megcsodá# ß I lorn a mezőgaz/ Q V dasági főiskola I T I épületét, melyet r Z.. dgy helyezett el "olt;Koros partján a városrendezők varázsló keze, hogy sem ötven méterrel odább vagy közelőbb el sem képzelhe- tő. Nem volt olcsó mulatság ak- kor sem, amikor épült, most meg inkább nem lenne az. Hatvan millióba került! Viszont nemcsak a panoráma gyönyörű, amit nyújt, de bent is minden szöglete a főiskolák hangulatát árasztja. Hatalmas folyosóján szinte elveszik az ember a hallgatók azonban megszokták már, van aki melegítőben tanul és törökülésben ül a fotel közepén, a másik oldalon egy fiú és egy lány hajol össze — a jegyzetek felett. És mindenütt zöld növények sokasága; az előcsarnok, mely a Holt-Körösre néz, valóságos botanikus kert. * * * Az igazgatói hivatal vezetőjét, Margócsy Gyulát keresem. Évtizedek ótá a szarvasi kulturális és sportélet egyik szervezője és inspirálója, az utóbbi három és fél évtized szarvasi eseményeinek élő lexikona. A főiskolán is ugyanezt teszi. Fáradhatatlan, ahogy mondani szokták és még a kisebb- nagyobb nehézségek, problémák ! sem kedvetlenítik el soha. Hi- j szem, hogy mondhatom így, mert ismeretségünk nem mai keletű. És hol nem ütközik a j népművelő szűklátókörűsége, kicsinyességbe? „A főiskolán soha, állítja határozottan, és minden új siker újra csak lelkesíti az embert* hogy érdemes.” Így folytattuk aztán azzal, hogy számvetést készítettünk erről az évről, mert lassan elkövetkezik a számvetések ideje. * * * „Nálunk a kulturális nevelőmunka szoros kapcsolatban áll a szocialista szakemberképzéssel, szerves egységben a világnézeti neveléssel és a korszerű oktatással — mondja Margócsy Gyula számvetésünk kezdetén. Azt akarjuk, hogy a kulturális nevelés a középiskolában szerzett alapműveltség további szélesítését és elmélyítését szolgálja. Diplomásaink így válhatnak majd munkaterületük hivatott kultúrfelelóseivé is.” Az 1971/72-es tanév különösen jól kezdődött. Nagyszerű sikerrel robbant be az „Olvasó Ifjúságért” irodalmi vetélkedő országos döntőjébe — Békés megyét képviselve — három hallgató: Demeter Attila. Erdő- sá Gyula és Kollár Gyula. Sőt mi több: országos bajnokságot nyertek! Nem véletlen, hogy a szarvasi főiskolán a „Kell a íő- könyv”-mozgalom nagy érdeklődés közepette kezdődött és tart ma is. A főiskolások művelődését segíti a jól felszerelt és fokozatosan korszerűsödő könyvtár, melynek olvasótermében szakkönyveket, szépirodalmat és folyóiratokat olvashatnak a hallgatók. Az intézet igazi kulturális centruma a klubélet. Egyelőre a művelődési központ pinceklubjában kaptak otthont, ösz- sze jöveteleiken író—olvasótalálkozókat, szavalóesteket, irodalmi vetélkedőket rendeznek és természetesen — kötetlenül szórakoznak. Tervezik, ho^y a főiskola épületében berendezik saját pinceklubjukat, ezt azonban eddig még nem sikerült megvalósítani. Mondják, hogy az lenne az igazi, ha nem kellene minden klubestre átmenni a művelődési központba, bár oda is szívesen járnának azután is, vendégként. Az irodalmi színpad a másik aktív közösség. Az elmúlt tanévben 3 műsort állítottak össze, egy népköltészetit, majd Weöres Sándor műveiből egész estét betöltő programot, harmadiknak pedig „Tengerre néző cellák” címmel egy erőteljesen politizáló műsort, mellyel a politikai könyvnapok ünnepélyes megnyitóján szerepeltek. Az elmúlt tanév sikeréhez tartozik még Györkös Elvira és Demeter Attila ezüstérmes helyezése az egyetemek és főiskolák versmondó fesztiválján, és az is, hogy megalakították a Komolyzene Kedvelők Körét. A kör azzal kezdte, hogy megszervezte a Filharmónia hangversenyeinek bérletes látogatását. A számvetésből nem maradhat ki az intézet lelkes, jó képességű népitánc együttese sem. Legutóbb a Felsőoktatási Intézmények Országos Folklór Fesztiválján bronzérmet nyertek. Sajnos, nem rendelkeznek saját koreográfussal, és zenekarral sem; anyagi eszközeik igen szerények. * * * Az őszi—téli program már elkészült. Margócsy Gyula nem közhelynek szánja, de megjegyzi, hogy Tessedik Sámuel szavai kitűnően összegzik azt, ami bennük munkál: „Folyton szem előtt tartom, hogy hasamnak és az emberiségnek. használnom kell.” „Mindennel használunk — mondja. — Azzal is, ha az ország sok városából és községéből ide. Szarvasra jött fiatalok igazán megszeretik a kultúrát, a művészeteket, az irodalmat, ha megérzik, hogy általuk tartalmasabb, szebb az életük.” Szóval az őszi—téli program! író—olvasó-találkozóra várják Bárány Tamást és Fehér Klárát. Irodalmi estre érkezik hozzájuk Keres Emil és Bánfy György. Hamarosan megrendezik a fojóklub új kiállítását, Szarvas újratelepítésének 250. évfordulója alkalmából szellemi vetélkedő lesz, háziversennyel kezdődik és december 9-én nyilvános döntővel zárul a művelődési központban. Újra beneveznek a főiskolák szavalóversenyére, az irodalmi színpad pedig városi együttessé bővül, ~ máris együtt dolgoznak az óvónőképző hallgatóival. Részt vesznek a főiskolások a szarvasi filmbarátok körének vetítésein, filmesztétikai előadásokat hallgatnak; a népitánc-együttes is bővíti programját. „Azt hiszem, van még egy lényeges dolog. A debreceni egyetem 3 karának — a debreceninek, a mezőtúrinak, a szarvasinak — hallgatói egymáshoz is ellátogatnak csereműsorokkal. És ami még fontos: nem szeretnénk szégyent vallani, mi szarvasiak.” * * * Hatvanmilliós varázslat ez a főiskola. De nemcsak a forintmilliók számítanak, az is. hogy a tanárok, hallgatók jól készülnek arra, hogy a hivatás varázslatát betölthessék. Hogy abban mi a varázslat? Az élmény, amit akkor él át az ember, ha jól teszi dolgát. Sass Ervin Vajdasági Másfél évszázadnyi időbe futnak vissza azok a szálak, melyek a mai Növi Sadon székelő vajdasági központi könyvtár megalakulásához vezetnek. Éspedig Budapestre. A történet azzal kezdődött, hogy 1824-ben a mai Növi Sadon Letopis Matice Srpske címen szerb nyelvű irodalmi lapot indítottak, de az három megjelenés után megszűnt. Egyszerűen azért, mert senki nem vállalta a kiadását. Az irodalmi lap szerkesztője ekkor levélben fordult Jován Hadzsishoz, aki pesti egyetemen tanult, hogy próbálja meg, keressen kiadót Budapesten a szerb nyelvű folyóiratnak. Hadzsis, a Pesten élő egyetemista vállalta a megbízást és addig kutatott, míg végül Budapesten élő hét szerb kereskedő 100-100 forinttal társult és kiadták a folyóiratot. Ez 1826-ban volt. De nemcsak a folyóiratot adták ki, hanem könyvtárat is alapítottak. Mégpedig abban az épületben kapott helyet a könyvtár, melyben szerb nyelvű iskola is volt. Különben Jugoszláviában a mai nyolc szerb nemzeti könyvtár közt a vajdasági központi könyvtárat anyakönyvtárnak nevezik, melynek bölcsőjét Pesten ringatták s amelyet 1864-ben helyeztek át Újvidékre. És mit produkál a történelem? A második világháborúban, amikor veszélybe került a könyvtár, a könyvek megmentésében közreműködött egy magyar katona is. Igaz, a háború természetellenes állapot, mégis a magyar katona cselekedete, mintha szimbolizálná azt, hogy a szerb kultúra kapott fővárosunkban otthont. A pesti otthon pedig azt is jelentette, hogy a magyar kultúra hatással volt a szerb kultúra fejlődésére. Nevezetesen a pestre behatolt német nyelvűség elleni küzdelemben a XIX század eleji magyar színházkul- túra megteremtésére irányuló törekvések késztették a Pesten élő Vujics Joachimot az első szerb nyelvű színdarab megírására. És jó érzés ma hallani Növi Sadon, hogy az az irodalmi folyóirat, amely a XIX. század első felében Pesten kapott kia-, dót, a Letopis Matice Srpske, ma is „él” és havonta jelenik meg. És annak a könyvtárnak, melynek bölcsője Pesten ringott jó kapcsolata van a Széchenyi Könyvtárral s ebből fakad, hogy több folyóirat, újság, könyv jut el Magyarországról az újvidéki központi könyvtárba. A fél millió könyvállományból 50 ezer magyar nyelvű. A másfél évszázadnyira visz- szanyúló kultúrhatások abban is kifejezésre jutnak, hogy szerb költők, írók magyar műveket forNovember 13-án: Törlők, konyharuhák, összekötő szőnyegek, kispárna* huzatok dítottak szerb nyelvre. Többek között Zmaj Jovanovics, Laza- kovics, akik ismerték Kazinczyt, Petőfit, Kisfaludyt és másokat. Növi Sadon járva rövid időre alkalmam volt beszélgetni a szerb nyelvű napilap a Dnevnik (Napló) helyettes főszerkesztőjével, Jovan Vilováccal. Különben ő adta a nevét a lapnak a felszabaduláskor. Előzőleg 1942-ben illegalitásban Szabad Vajdaság néven alapították meg, de három napon belül a rendőrség felfedte a szerkesztőség helyiségét és körülfogta azt. Tűzharcban két újságíró meghalt és Szvetozár Markovics Toza főszerkesztő, aki nem tudott elmenekülni, fejbelőtte magát. Bár akkor nem halt meg, s hogy élve fogták el. meggyógyították és azután, 1943. február 15-én felakasztották. Miután a rendőrség felfedte Újvidéken a szerkesztőséget, az életbenmaradtak máshol adták ki a lapot, majd a közben felszabadult körzetben, Szerémség- ben készítették egy tanyán. Negyvennégy októberében már Zrenjanibban adták ki, azután pedig Újvidéken. Az usztasák és mindenféle fasiszták elleni harcban mártírhalált halitak emlékére emeltek a Vajdaságban, a Fruska Gora legmagasabb pontján emlékművet, mely égbenyúlóan hirdeti: Szloboda národu! (Szabadságot a népnek!), s amelynek körül a talapzatán megörökítették a partizánok harci cselekményeit.. A tartományi tájékoztatási hivatal titkárhelyettese, Popov Branislav Misa elmondta, hogy a vajdasági síkságon, képletesen kifejezve, a fasizmus elleni harcban az emberek képezték a helyeket, hiszen a Fruska Gora csúcsa is, ahol az emlékmű van, alig haladja meg a 600 méternyi magasságot. A vajdaság kétmil- liónyi lakosa nem is felejti a fasizmus borzalmait, az usztasák kegyetlenségeit. Emlékezik ama a 450 ezer magyar, a hetvenezer szlovák és a hatvanezer román, a milliónyi szerb, a macedón, az albán, a német, a cseh és a többi, hiszen a vajdaságban húsz nemzetiség él. A zrenjanini „Proleter” sző- nyeggyátban Jovanka Kovacse- vics, az üzemi lap szerkesztője kalauzolt. Nem a régiben, hanem a városon kívül épült újban, amely agy év óta működik. Ezer kétszázan dolgoznak benne Jancsó Miklós, a világhírű magyar rendező filmet készít Bem József tábornokról, Lengyelország és Magyarország nemzeti hőséről. A filmet Lengyelországban forgatják, az „X” alkotó-kollektíva közreműködésével, amelynek élén Andrzej Wajda áll. A film bemutatója az 50 esztendős Bemet életének 'abban az időszakában, amikor Kossuth felhívására Magyarországra érkezik, s megkezdi a Habsburgok ellen harcoló forradalmi erdélyi hadsereg átszervezését. — Nem az a szándékom, hogy Bem tevékenységét krónikás! hűséggel ábrázoljam — mondotta Jancsó —, hanem az, hogy a néző megértse, ki volt ez az ember valójában. hogy nézeteivel mennyire megelőzte korát. Nekünk, ipa- < s a szőnyegszövés automatizált. Egy év alatt egymillió 400 négyzetméter szőnyeget gyártanak. A gyapjút saját maguk fésült Gyártanak bükiét is. Ebből egy 2,5x3 nagyságú szőnyeg 450 dinárba kerül. Az ugyanilyen nagyságú gyapjúszőnyeg pedig 1700 dinárba. Engem különösen az emberi kapcsolatok érdekeltek. Erre azért is jó lehetőség nyílt, mert Jovanka Kovacsevics az információ organizátora is. Egyik formája az információnak természetesen az üzemi lap, .melyben a -munkások rendszeresen kérdeznek, az üzena vezetői pedig válaszolnak. Ezt a kérdés- feledet formát választották a két- vagy háromhetenként tartott munkásgyűléseken is. A nagyon sürgős esetekben napi információt adnak ki sokszorosítva. Az emberi kapcsolatok egyik kifejezője, hogy azt a munkást, aki felett eljárt az idő és nem bírja már az eddigi helyén az iramot, könnyebb munkába helyezik, ahol kisebb a kereset, de annak megadják addigi keresetét. Azt tartják, ahhoz, hogy automata gépekkel szőhetnek, hozzájárult munkájával. Az emberi kapcsolatok kifejezője az is, hogy az anya gyermeke egy éves koráig éjszakai műszákban nem dolgozhat. A régi üzemnek volt óvodája, de mivél kiköltöztek a városból, átadták a városi óvodai intézetnék. Természetesen a gyár munkásainak a gyermekei továbbra is helyt kapnak abban. Ha az üzem valamelyik munkásának a gyermeke nem Zrenja- ninban jár főiskolára, hanem máshol, ösztöndíjat kap a szülő. A könyvek árát minden iskolás korú gyerek szüleinek fedezi az üzem akkor is, ha Zrenjaninban tanul. Erre a célra jelenleg egy munkás, akinek iskoláskorú gyermeke van, évenként 750 dinár bérpótlékot kap. És mindjárt Ide jegyezhetem, hogy az üzem dolgozóinak átlagkeresete havonta 1400 dinár. Persze a szakképzettségtől, a munkahelytől függően több vagy kevesebb. Természetes az automata gépeket kódoló mérnök keresete több, mint azoknak, akik az esetleges hibáikat javítják ki a szőnyegeken. Csak annyit még ehhez, hogy a gyárban az ebédért a munkás 2 és fél dinárt fizet, az üzem ugyancsak ennyivel járul hozzá. A munkások közt 300-nál több az ifjú, s ezeknek nagyobb része nő, mint a gyár összes munkásainak is. És természetes, hogy az azonos képzettséggel bíró és azonos munkakörben dolgozó nőnék és férfinek azonos a keresete. Cserei Pál gyáraknak Bem apó, ez a nagyszerű katona és forradalmár, makulátlan töténelmi hős, legendás alak. Eddigi műveim között kivételes lesz a Bem-film — itt nem célom a főhős „dehero- izálása”. A színes Bem-filmben magyar és lengyel színészek lépnek fel, Bem szerepét lengyel művész alakítja. A külső felvételek színhelye a Bieszezady-hegység; a forgatási idő a Jánosénál megszokott rekord-rövidségű: mind_ össze 4 hét. A film költségeit a lengyel és magyar fél közösen vállalja. q mmurn M 1972. NOVEMBER 12. Varsói tudósítás a Bem-!ilmröl
