Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
Az emberséget nem írják elő rendjeletek Békésről ntcttf et bökésen.., Sí uracs Teresre emlékeseit as utókor „Tizennyolc évig voltam a vállalat gépkocsivezetője. A 18 év alatt soha nem kaptam még figyelmeztetést sem. Aki ennyi időt maga mögött hagy egy vállalatnál, azt mondják az a törzsgárdához tartozik. Ügy hallottam ez már valami. Meg aztán — sajnos — én az 58. évemet taposom. Azt mondják, ilyenkor van valami védettség is... Én nem érzem a védettséget, mint ahogyan azt sem, hogy törzsgárda tag vagyok. A gépkocsik számának vállalatokon belüli csökkentése következtében engem más vállalathoz tanácsoltak, ahol tehergépkocsit kaptam. Mitagadás fáradt ember vagyok már. Sokat fájnak a lábaim. Tehergépkocsit vezetni — és ezt a szakemberek tudják — több fizikai erőre van szükség, miközben naponként ki tudja hányszor fel és le kell másznom a magas járműről. Tessék elhinni, nem akarok senkit bántani, de annál a vállalatnál, ahová tanácsoltak van személygépkocsi is. Vezetője alig több mint 25 éves. Nem tudom túl sokat kérek-e akkor, ha azt mondom, hogy két évet ez a fiatalember jobban kibirt volna tehergépkocsin, mint én ... Két hete járok a nekem kijelölt tehergépkocsin, de érzem, hogy nem bírom sokáig ... Mondja meg titkár elvtárs, hová fordulhatnék panaszommal? Nem kérek én mást, mint emberséget... ” Az egyik vállalat párttitkára, mint régi ismerősöm tolmácsolta keserű szájízzel volt gépkocsivezetőjük panaszos szavait. önkéntelenül azt kérdeztem ismerősömtől, hogy tudott-e tanácsot adni a bizalommal hozzáforduló embernek. „Nem” — hangzott a válasz. Széttárva karjait a rendelet által előírt vállalati gépkocsipark csökkentésére kezdett hivatkozni. Mondván, ez ellen nem lehet tenni semmit. Majd azzal folytatta, hogy nem keres kevesebbet az idős gépkocsivezető, vagyis anyagilag nem került hátrányosabb helyzetbe. így hát — törzsgárdatagsága Ide, kora miatti védettsége oda — akárho- va fordul nem sok eredményre számíthat. „Nincs kivezető út számára — érted! Legalábbis törvényes formában nincs” — mondta felindultan párttitkár ismerősöm. Majd szemét rámszegezve, idegességtől elvörösödött arccal így folytatta: „Ezeket az ellenérveket nem én mondom, hanem vállalatom vezetői, akiket ez az ember 18 évig engedelmesen fuvarozott... Es én semmit nem tehetek. Üj vállalatánál meg senkit sem érdekel ennek az embernek a további sorsa. Sőt, jelenlegi főnökei úgy vélik, hogy még kegyesek is voltak vele szemben, mert munkát adtak neki...” E szavak hallatán az emberséget említettem. Ismerősöm fennhangon szemembe nevetett, majd fáradtnak tűnőén így válaszolt: „Lehet, hogy nálatok a rendeletek cikkelyeit és az emberséget össze tudják a vezetők egyeztetni... Nálunk ez nem így van...” Amikor ismerősöm elköszönt és magamra maradtam, egyre inkább nem tudtam mondatokba öntött szavainak súlyától szabadulni. Furcsa módon zsákutcába éreztem magamat, gondolataimmal együtt. Mert valóban mit is lehet ilyenkor csinálni. Ugyanis rendelet írta elő a vállalati gépkocsik számának csökkentését. Az említett vállalat vezetői ennek megfelelően cselekedtek. Hovatovább, segítettek is idős gépkocsivezetőjük elhelyezkedésében. Mint a párttitkár mondotta, anyagilag nem járt rosszabbul. Miben lehet hát ezek után elmarasztalni emberünk régi vezetőit? Nincs ró ok. Azaz, hogy törvényes eszközökkel semmiképpen nem marasztalhatok el. £s új vállalatának vezetői? Ók adtak munkát számára. Avagy mégis kihagyták volna régi és új vezetői a számításból valamit? Azt, hogy határozhattak volna úgy is, miszerint két évre az alig több mint 25 éves fiatalember kerüljön a tehergépkocsira? Igen, megtehették volna, de ez már emberség, amit nem írnak elő rendeletek és törvények még akkor sem, ha az illető 18 évet töltött egy vállalatnál és a törzsgárdához tartozott, avagy kora miatt már védettséget élvez is Balkus Imre «»«•«•■■■■■■■••■■■■■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*aaaBaaaBBBBBBaaaaBBBaBBBaBB,,BaBaBBB,,aBBBBB I I ' Nagysokára és kelletlenül válaszolt a fiatal katona. — Csak térképről ismerem. A nevét elfelejtettem. — Kiszállok egy kicsit leve- gözni. — Itt is jó a levegő. Faragó ebből megértette, hogy tanácsosabb hallgatnia. Odakint folytott zajok kusza, lódtak a sűrű sötétbe, óvatos berregéssel indult be a teherautó motorja. Szénási épp olyan titokzatos zordsággal ült vissza helyére, mint ahogy hús7. perccel korábban eltűnt. Schultz őrmester géppisztolyát az ölébe fektetve fészkelte magát a sofőr melletti ülésre. — Irány a Rábca-part — hangzott feszes kiejtésű parancsa. Sokáig tartott, amíg lassan, tompa bűgással keresztülhaladt a két gépkocsi a hosszú falu kacskaringós utcáin. Faragó azt hitte, a táj síri borultsága növeli riadalmát, s nem jutott eszébe, hogy éppen előlük bújik a föld alá a maradék vigasz. Beléje sugárzott félénken a nagyon távoli emlék, amikor ott á'lt a szegedi vásártéren és a kalandvágy ellenállhatatlan rohamában felkéredzkedett a német gépkocsioszlopra. Autózni, 'autózni! Szívni a részegítő ben. zinfüstöt. repülni soha nem látott tájakon át, Idegen országok felé rohanni és ha ez teljesül, nem sajnálja az árát, legyen bármekkora. Csak az utazás élvezetére gondolt, soha nem hitte, hogy a gurulás. a motor monoton duruzsol ása őrjítővé képes fokorzni a ha.'álfélelmet. — A híd előtt megállni — parancsolta szokott feszesseggei az ; őrmester. Faragó várta, mikor szólnak | rá az általa is annyiszor mon- j dott rémületes egykedvűséggel: | kiszállni. De a Gestapo össze- j kötője nem szólt hozzá. Gyorsan ! kipattant a kocsiból Schultz őr- 5 mesterrel együtt. Ekkor már lábdobogás, kiabá. | lás örvénylett a teherautó körül. : Ütések zuhantak, nyögések vissz- ■ hangja szakadt fel nyomukban í és a zajokból elő-előharsant : Schultz őrmester káromkodása. ; Ez mind ismerős volt Faragó- S nak, idegszálaiból kiolvadt a : fagy, megint élni kezdett. Minden úgy történt, ahogy ! benne élt az éjszakai kivégzé- : sek emléke. Faragó Béla, a volt : önkéntes SS-katona pontról. • pontra követni tudta a klvég- \ zést, eközben semmivé párolgott : az előbb még zsigereibe marko- « ló halálfélelem. Visszazökkenve S megszokott természetébe, gya- : koplottan számlálta a lövéseket ■ és megállapította, hogy körűibe- ; lül tíz személlyel végeznek. Neszezés következett, s a sza- : kasznyi SS-katona körvonala is | előrajzolódott. Szénási az út kövéhez dönget- ■ te csizmája sáros talpát, csak ez. • után ült vissza a kocsiba. Ha- : nyag pillantást vetett karórája • foszforeszkáló számlapjára. — Négynegyvenöt. Minden ; rendben történt. Rá lehet gyúj- 5 tani. Indulás. •• Faragót is, az őrmestert is ■ megkínálta cigarettával Épp ak- \ kor lobbant az öngyújtó lángja, g amikor átgurultak a Rábca híd- ! ján. . Az ünnepség Lelner Gyulának, a HNF megyei Honismereti Helytörténeti Bizottság elnökének üdvözlő szavaival kezdődött, majd Gácsér József előadása után dr. Sáfrán Györgyi lebilincselöen érdekes előadásban emlékezett a nagy nőnevelő életéről, munkásságáról, Békésen töltött éveiről. Ezt követően Nyári Sándor átadta a Márki alapítványt dr. Takács Lászlónak, a Battonyai Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójának, kiemelkedő helytörténeti munkásságáért. A megyei tanács vb elismerő oklevelével jutalmazta Perei Andrást, az Elek nagyközség pártbizottságának titkárát, dr. Papp Jánost és Petőcz Károlyt. Ezután Gácsér József osztotta ki a megyei honismereti, hely- történeti pályázat díjait. A bíráló bizottság az első díjat Tóth Bélának Ítélte „Békéscsaba az újjátelepítés utáni években 1715—1721” című munkájáért. A második díjat Dedinszki Gyula kapta „A Csobianszki kalen- dár szerepe az alföldi szlovákság művelődésében”, harmadik díjat Molnár Ambrus és Körmendi János „Fejezetek egy Békés megyei falu 16. századi történetéből (Mezőberény)” illetőleg „Egy dohánykertész község betelepítése és élete 1843— 1849” című munkáikért. Külön díjat kapott Oláh János és dr. Balanyí László. Az ünnepségsorozat délután emléktábla-avatással kezdődött. Karacs Teréz volt lakóházán elhelyezett emléktáblát dr. Sós Sándor, a nagyközségi tanács elnöke leplezte le. Itt koszorút helyezett . el a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tanára Rettegi Istvánná, valamint a HNF megyei, járási és nagyközségi bizottsága. Ezt követően a résztvevők Karacs Teréz síremlékéhez látogattak el. Itt a megemlékezés után megkoszorúzták az emlékművet, amelyet a békési nőegylet állíttatott az 1910-, es években. Virágcsokrot helyezett el a talapzaton a volt nőegylet nevében özv. Illyés Lászióné is. Béla Ottó Dr. Sáfrán Györgyi: Karacs Teréz itt töltötte élete utolsó szakaszát, amelynek végén — saját szavával élve — „Békésről—békésen” indult az elmúlásba. Karacs Teréz aki Karacséknál írta meg a Bánk bánt. Karacs Teréz 1808. április 18- én született Budapesten.' Pedagógus és író, aki azzal írta be nevét a magyar művelődés-történetbe, hogy először ő létesített hazánkban magyar nyelvű iskolát a 12—16 éves lányok számára. Nevelői tevékenységét [i 1972. OKTÓBER 11. 1840-ben Máramarosszigeten kezdte, Majd Miskolc, Kolozsvár, Budapest, Kiskunhalas következett. Innen került 1885-ben Békésre unokaöccséhez, és itt élt 7 éven át haláláig. 1892 október 7-ig. Amikor 1848-ban összeült a I magyar pedagógusok első kongresszusa, ott a 250 résztvevő kö- zöttj a magyar női pedagógusokat egyedül Karacs Teréz képviselte. Ez is igazolja, hogy Karacs Teréz volt az első igazán nagy női pedagógusunk. Munkásságát, életművét elismerik, ápolják az utódok. Bebizonyosodott ez most Békésen is, ahol az emlékünnepségen részt vett Nagy József né, a HNF Országos Tanácsának alelnöke, Enye- dí G. Sándor, az MSZMP Békés I megyei Bizottságának titkára, Móricz Virág írónő, a Magyar | Nők Országos Tanácselnökségének tagja, dr. Sáfrán Györgyi irodalomtörténész, Nyári Sándor, a HNF Békés megyei Bizottságának titkára, Gácsér József, a Megyei Tanács VB Művelődési Osztály vezetője, Fabulya Balázs, a KISZ megyei Bizottságának titkára. Hétfőn, október 9-én ünnepségsorozatot rendeztek Békésen Karacs Teréz halálának 80. évfordulóján. Ki volt Karacs Teréz? Dr. Sáfrán Györgyi irodalomtörténész így ír róla „Teleki Blanka és köre” című munkájában: Karacs Ferenc rézmetsző — Teréz apja — kispénzű, paraszti sorsban élő vidéki nemes család sarja, püspökladányi. A jóhírű rézmetsző budapesti házában a 19. század elején a kor sok kiváló művésze megfordult. Fáy András, Kulcsár István, Virág Benedek, Kazinczy, Vörösmarty, Garay és Katona József, Színes burkolóanyag és íürdőszobaberendezés kiállítás Békéscsabán Hétfőn délután kezdődtek el a Műszaki Propaganda és Tájékoztatási Hónap rendezvényei Békéscsabán. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat irodaházában Nagy Sándor, a vállalat műszaki fejlesztési osztályának vezetője, az Építőipari Tudományos Egyesület megyei szervezetének titkára üdvözölte a megjelent szakembereket, majd Kovács Pál, a FIM Alföldi Porcelángyár gyáregységvezetője tartotta meg előadását. Tájékoztatójában részletesen ismertette a hódmezővásárhelyi gyár korszerű termékeit, amelyekből a tanácskozás színhelyén is jónéhá- nyat kiállítottak közszemlére. Elmondta, hogy mintegy hatvanféle fehér és színes burkolóanyagot, fürdőszoba és egészségügyi berendezést gyártanak, Az előadás után a részvevők az ör utcai D—8/A átadás előtt álló lakóépület első emeletének két lakásában nézhették meg a beépített színes burkolóanyagokat és fürdőszoba berendezéseket. Az itteni kiállítás, amely igen megnyerte a szakemberek tetszését is, október 14-ig tekinthető meg. Eladó üzemképes állapotban levő 3011-es Zetor és 2 tonna teherbírású ráfutó fékes pótkocsi. Érdeklődni: Szikvíz és Szeszipari Vállalat, Békéscsaba, Szigligeti u. 2. 80985 ( FolytatjuJí)
