Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

Évadnyitás a színházban Magyar Elektra Elektra és Kórus — Gumik Ilona Jászai-díjas és Dénes Pi­roska. (Demény felv.) Sokféle célja lehet a színház-' nak, amikor bemutat egy drá-. mát. Persze, ezt a sokféle célt i a nagy egészen belül értem, azon belül, hogy az alapvető: a művészi élmény eszközével for­málni, jobbítani az embert. Ha jól meggondoljuk, irtóza­tosan nagy és nagyszerű fel­adat! És a sokféle cél — ezen be­lül? Azt hiszem, a sokféle le­hetőség elsősorban. Nézzük a Jókai Színház évadnyitó darab­ját. a Bornemissza Péter luthe­ránus prédikátor-iró (1535— 1585) Móricz által átdolgozott Magyar Elektráját. Mennyi min­dent szolgálhat jól ennek ját­szásával a színház! Először: a Magyar Elektra első, igazi drá­mánk Első felnövekedésünk az európai irodalom színvonalára, Shakespeare előtt. Tehát ismer­ni, látni, átélni — minden, tu­dásában nyughatatlan ember számára kötelesség. Játszása te­hát irodalomtörténeti tett. Má­sodszor: korokat átívelő iszo­nyatos dilemmát hordoz. Bor­nemissza Péter fogalmazásában: „Szabad-e erőszakkal szembe­szállni a zsarnokkal, vagy pe­dig arra kell-e várni, hogy az idő hozza meg az orvosságot?" Kis zsarnokok és nagy agresz- szorok, kinek-kinek életében ez is, az is; de tűi egv-egy embe­ren, a nagy közösségek, a népek kegyetlen zsarnokai is ott kísér­tenek, ott élnek ebben a vere­tes, megdöbbentő játékban. Ne is keressük az újabb rész­let-célokat. vagy nevézzük másképp, mindegy — a lényeg ezúttal is az, hogy a színház egy jó előadás erős élményének hatásával visszahathat a közös­ségre, amelynek része, és for­málhatja, jobbíthatja az embert. Hiszem, hogy a Magyar Elektra játszása ezt teszi, annál is in­kább, mert Bornemissza kiáltó tiltakozása ez a dráma. Szen­vedélyesen siratja a meggyilkolt Agamemnónban Mátyást. az igazságost, a nép javára nagy ki­rályt, és gyűlöli a koncon mara­kodó, gyilkos-sötét főurakat, akik a nép zsarnokai már, akik­nek mindegy a haza sorsa, a né­4 Békés Hierum 1912. OKTOBER 13. met-török járomban nyögő or­szág jövője. Ehhez, hogy ezt elmondja, hogy hite szerint vádoljon, vet­te Szophoklész antik tragédiá­ját és írta meg, költötte ót Ma­gyar Elektrává. Amit Móricz hozzáadott, csak frissítés, fesze­sebbre igazítás volt. Mindaz, amiről eddig beszél­tünk aláhúzza, hogy milyen nagy vállalkozás a Magyar i Elektrát játszani, és hogy miért az. Lovas Edit főrendező, az elő­adás színpadra állítója tisztán látta a roppant feladatot. Amit akart, röviden összefoglalható: Bornemissza által szólni a sor­sokat formáló nagy kérdésről: szabad-e erőszakkal szembe­szállni az erőszakkal? Hát, hogy úgy mondjam, ezt azért Bor- nemissza Péter sem tisztázza j teljesen. Oresztes királyfi, a hős ] visszatér, hogy meggyilkolt aty- j ját megbosszulja. A bosszú j azonban csak Oresztes élete j árán teljesedik be: Elektra győz, j de győzelme tragikus, mert fi­vérét veszíti el a bitorló vesz­tése árán. És végül szól az új uralkodó. Piládes királyfi: „Mint legközelebbi rokon, Stró- fius fia, én veszem az ország kormányzását. Boldogtalan rtép, a zsarnokságnak vége ..De valóban így lesz-e? Az előadás élményteli. Elekt­ra szerepében a bemutatkozó Gumik Ilona ha nem is bontja mélyebb árnyalatokra az atyjá­ért bosszúra esküdő lány ön- maga-emésztő küzdelmét, alakí­tása emelkedő, és a végső jele­netekben igen hatásos. Dénes Piroska Kórusa a csak komiká­nak hitt művésznő megragadó sikerű játékát hozza. Hitelesek a többiek is: Szentirmai/ Éva Klitemnesztrája, Bicskey Károly Égisztusa, Kalmár Zsuzsa Kri- zothemise, és nem utolsósorban Szűcs András Oresztese. És akik még a sikert erősítették: Gálfy László, Körösztös István, Csernák Árpád. A Magyar Elektra előtt kor­hangulatot teremtő előjátékként Burányi Ferenc „A lónak vélt menyasszony” című eléggé vas­kosra sikerült komédiáját ját­szották, tetszett ez is. és rende­zői bravúr, hogy harmonikus, kifejező színházi est lett a két darabból. A díszlet-jelmez (Csó- nyi Árpád és Vágvölgyi Ilona munkája) hibátlan, az előadást szolgálta mind a kettő. Sass Ervin MIÉRT tCRJCK? Megjelent az SZMT Elnöksége Híradójának legújabb száma Megjelent a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa Elnöksé­ge Híradójának legújabb száma. A Híradóban egyebek közt igen figyelemre méltó Balász János munkavédelmi felügve'ő így is lehet című írása, amelyben a Bé­kés megyei Tég'a- és Cserépipari Vállalat munkavédelmi tevé­kenységét követendő példának ajánlja. Ugyancsak a munkavé­delemmel kapcsolatos Valenti- nyi Márton A munkaköri alkal­masság orvosi vizsgálatáról és Vágréti Lász'ó A kátérítéről cí­mű cikke. Megdöbbentő cím: Kétszáze­zer felnőtt nem végezte el Békés megyében az általános iskola nyolc osztályát, mely alatt Róta Pál megyei felnőttoktatási felü­gyelő nemcsak a tényeket írja le, hanem tájékoztatást ad arról is, hogyan tudják a dolgozók az elmaradást pótolni. Véleménye szerint a szakszervezeti bizottsá­gok nagyon sokat tehetnek a fel­nőttoktatás fellendítéséért. Általános érdeklődésre tart­hat számot még Lipcsei Imré­nek, az SZMT Közgazdasági Munkabizottság vezetőjének A kereskedelmi társadalmi ellenőr­zés tapasztalatai megyénkben cí­mű írása. Farkas Károly testne­velő tanár pedig A dolgozó nők tornája cím alatt az asszonyok­nak ad hasznos tanácsokat a fi­atalság, szépség, egészség megőr­zésére. Lassan nem tud az ember ho­va elfordulni, napjában számta­lanszor úgy tenni, mintha sähet lenne, és nem hallana semmit, annyira ellepi az utcát, a mun­kahelyeket, a szórakozóhelyeket a káromkodás és a durva beszéd. Es ha csak a „csudába” Rülde- nék egymást e sport művelői, vagy azt mondanák ..anemjó- játl”, s ettől pillanatnyi mérgük lecsillapodna. Csakhogy nem erről van ám szó, hanem a fék­telen drasztlkumról, a trágár­ságról! Legszembetűnőbben a kisiskolások és a kamaszok kö­zött szedi áldozatait a csúnya beszéd, de persze nem kiméit az éltesebb férfiakat sem. Sok­szor úgy tűnik, hogy az erősebb nem képviselői már-már egy­mással versengenek, ki tudja durvábban, közönségesebben és brulálisabban kifejezni magát és mindezt teszik a nők jelenlé­tében, a nők fiilehailatára, mint­ha ezzel a legtermészetesebb módon járnának cl, mintha Iro­dalmi nyelven beszélgetnének. A nők többsége megrotten-e gátlás­talan beszéd hallatán. Pedig nem is olyan régen anyáink jó­kora pofonokat osztogattak vol­na, és rendre, tisztességre intet­ték volna mindennek a tizedéért is a környezetüket, amit mi. emancipált nők, zokszó és ne­heztelés nélkül már-már bele­nyugodva a sorsunkba tudomá­sul veszünk. Nem lehet az igaz, hogy ezt a káromkodás] hullámot cl kell fogadnunk és el kell tűrnünk a mai kor, a „gyorsuló idő” vele- lejárójaként. Mindezt ugyanis nélkülözni tudnánk. Jó lenne, ha akadnának férriak, akik eb­ben segítségünkre sietnének. Mert már ott tartunk, hogy az újabb brutalitástól tartva, eze­ket a fenegyerekeket nem mer­jük megkérdezni; vajon így be­szélnének édesanyjuk, felesé­gük, menyasszonyuk, esetleg kishúguk előtt, és eltűrnék-e, hogy más férfiak így társalog­janak a hozzájuk tartozó nők füle hallatára?! A legelemibb tiszteletadás, ha egy férfi nem beszél durván és közönségesen nők társaságában, tlgy tűnik, mintha az ifjú nem­zedék egy része erről mit sem tudna. Egyre inkább tért hódit és polgárjogot nyer mindenfajta társasérlntkezénben, úton és út­félen a csúnya beszéd. Persze igazán eredményes és hatásos az lenne, ha hallatán mi lányok- asszonyok nemcsak elpirulnánk és süketet tetetnénk, hanem mernénk felháborodni, tiltakoz­ni és megszégyeníteni is azt, aki megsért bennünket. Kocsis Éva Bőséges a VASÉRT tiixelési-cikk kínálata A fűtési idény előkészületei tulajdonképpen befejeződtek, hi­szen a legtöbb helyen már fű- tenek. Aki mégis ezután akarja beszerezni tüzelőjét s a fűtés j egyébb kellékeit, még most is bőséges választékot talál. A tü­zelőkereskedelemnek egy-más- félhavi forgalomhoz elegendő készlete van. a hazai szeneken, briketten és fán kívül Budapes­ten és Pest megyében NDK bri­kett is kapható. A VASÉRT — amely a fővá­ros és négy megye ellátásáról gondoskodik — ugyancsak meg­felelő kínálatról adott tájékoz-. tatást. Minden igényt kd tud elé-I gíteni a vállalat olcsóbb, hazai gyártmányú hagyományos tüze­lésű kályhákból, s a választékot igényesebb kivitelű import szén­tüzeléses kályhákkal gazdagítot­ták. A múlt évi tapasztalatok alapján a vállalat kétszázezer­rel több fekete és zománcozott füstcsövet hoz forgalomba, a keresletnek megfelelő méretvá­lasztékban. Egyenlőre nem hi­ányzik a raktárból a széntárold kanna, a szeneslapát, a kályha elő- és alátét sem. Sokféle olajkályha áll a vá­sárlók rendelkezésére, kétféle teljesítményű salgótarjáni és nyolcféle Mekalor típusú kály­ha. között válogathatnak a ve­vők. A korlátozott kapacitás mi­att viszont kevés a Minikalor, a Gemenc és a H 68-as jelű olaj­kályha. A városi és földgáztü­zelésű gázfűtőtestek, készülékek választéka ugyancsak megfelelő, a nagykereskedelmi vállalatnál. Igaz, a VASÉRT kínálata nem azonos a kiskereskedelmi válla­latokéval, a boltokéval, amelyek hely hiányában természetessen kisebb választékot tudnak tar­tani. Ezért a VASÉRT felkészült arra, hogy a boltok, a vállalatok megrendeléseire azonnal szállí­tani tudja az üzletekből hiány­zó keresett fűtőberendezéseiket, tüzelési cikkeket. Gerencsér Miklós: Fekete tél 4. Ezt a kijelentést durva sér­tésként vette tudomásul Wein- hoffer. hiszen —- amint a vak is láthatja — az üvegszemé­re célzott a főispán. Ép bal­szemét dühösre hunyorítva hallgatta a huszárosán járkáló Magyarffy leckéztetését. — Elegánsan, nagyvonalúan, feltételezve rólunk, hogy lega­lább középfokon intelligensek vagyunk. Értse meg végre, a deffenzív munkához nem elég a gumibot. Hiába ver nekem agyon’ minden reggelre öt-hat zsidót, ha közben a kommu­nisták kiröhögnek bennünket! Ilyen goromba hangot még nem használt Weinhofferrel a főispán. Hasztalan merevedett vigyázzba, ettől nem lett na­gyobb az önbizalma. Rekedt hangja úgy hatott, mintha va­lamitől kifulladt volna, Alázatosan jelentem, nem értem... — Furcsa. — Nagyon furcsa — mérte meg végre közelebb­ről is Magyarffy. — Azt hi­szem, én mindent értek. Talán a szentimentalizmus áldozata, ha a vörösök bitangolásáróí van szó! Nézze! — és a főis­pán az asztalán heverő gyűrött cédulákra csapott, felmarkolta a három darab papírszeletet, meglobogtatta a felderítő pa­rancsnok orra előtt. — Röpcé­dulák! Olvassa! Fennhangon! Követelem! A megdermedt Weinhoff er csaknem elfelejtette a papíro­kat, amikor a szövegre pillan­tott. Motyogva suttogta: — Vesszenek a fasiszta gyil­kosok... — Fennhangon! — rivallt rá Magyarffy. — Halál a német megszál­lókra és nyilas bérenceikre! Éljen a Szovjetúnió! Éljen a béke!... — Na látja, Weinhofíer, eze­ket a vörös röpcédulákat is a német bajtérsak adták át ma reggel. Hát mit képzel, majd mindent a németek fognak csi­nálni helyettünk? Kaparja elő ezeket a bolsikat és ajándékoz­zon meg minél hamarabb az irhájukkal. Távozhat! — Parancsára, méltóságos úr... Finom köd szitált és már­vánnyá fagyott, ahogy rátapadt az aszfaltra, a kalapok kari­májára, a katonai gépkocsikra, a nyilas járőrök karabélyára. Alig múlott délután három óra, de estéli sötétség borult a városra. A lim-lom tüzelőtől büdös füst szorult a házak kö­zé, némán, gömyedten siettek az emberek az utcán, mégis ki­haltnak tűnt a város, valahogy olyannak, amilyennek önmagát érezte Urbantsok Tibor főmér­nök, a vagongyár építési osztá­lyának vezetője. Gyűrött felöltőjében, ápolat­lan cipőjében senki nem is­merte meg. Álmatlanságtól, fogságtól püffedt arcát többhe­tes szakáll borította, kis kucs­máján sár tapasztotta csomók­ba a prémet. Tanácstalanul ácsorgott a Baross-híd feljáró­jánál, gyámoltalanra gyengül­ve a fáradtságtól és a, éhség­től. Két nappal a nyilas hata­lomátvétel után letartóztatták, a komáromi Csillagerődbe hur­colták, most végre elengedték, sőt csodálkoztak a csendőrnyo­mozók, hogy miért nyilvání­tották Győrött megbízhatat­lan elemnek. Mindenek el 5tt egy bögre forró teát kívánt, hálás lett volna érte alkkor is, ha eperfa­levélből főzik. Szocsiban a hő­ség ellen ittak teát, most vi­szont a csontvelőig átjárta a hideg, lehűtötték testét az erődbörtön nyirkos falai. Hogyan vergődjön haza Táp- lány-pusztára? Nyolc kilométer az egész, semmiség lenne gyalogszerrel, ha nem sinylené ilyen átkozot­tul a hetekig tartó koplalást, az örökös didergést, és persze, ha idillikus sétának számítana az út. nem pedig életveszélyes kockázatnaik ezekben a pogány időkben. Túl a maga baján, lehangol­ta a város vigasztalan állapota. Idegenül, riasztó elhanyagolt­sággal feketélettek a bombasé­rült házak, a Fehér Hajó rom­halmaza, a Vilmos császár út

Next

/
Oldalképek
Tartalom