Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

A NYUGALMAS HÁZ Pikáns komédia szecessziós Csáki-Maronyák- és Kohán-kiállítás nyílt Orosházán Ha belépünk az X. Stúdió aj- I táján, egy vidéki kisváros ama utcájába jutunk, amelyet nap­pal a férfiak elkerültek, de alighogy elérkezett a napnyug­ta homálya, csoportosan lep­ték el a környéket . Kis mel­lékutca a város szélén és a vörös lámpással díszített ház egy pillanatra sem hagyja a belépőt kétségek között, min­denki pontosan tudja, hova került. A szürke ház csukott kapujával, elfüggönyzött abla­kaival — legalábbis kívülről — nem látszik olyan háznak amely mágnesként vonzaná a város ifjú és kevésbé fiatal férfiait. Inkább valami rideg ódonság árad ki belőle, csak a vörös lámpából sugárzó fény enyhí­ti az örömök házának komor látványát. Ám ha belépsz a másik ajtón, vidámabb lát­ványban lesz részed. Rilkíló vörös, arany színek, szecesszi­ós vonalak, sárga kacskarin­gók. zöld mintás plüss fotelok, puffok, labilisnak látszó zsúr- asztalok, kissé hervadt pálma és a sarokban az a híres fe­kete zongora, szerepét egy kis i barna pianínó tölti be. Garay Gábor: A nyugalmas ház c. (komédia írója nem kötötte kor-' hoz a cselekmény időpontját, de az ember akarva-akaratla- nul beleéli magát az 1900-as évek hangulatába. Ezért első­sorban Kérzdy Lóránt felelős, aki korhű átérzéssel alkotta meg a kisváros említett házá­nak külsejét, belsejét és Schaf­fer Judit, aki stílusos kosztüm­jeivel átvarázsolt bennünket az úgynevezett régi „béke'’ fe- rencjózsefi és egyben millene- umi hangulatába és — nem tudjuk magunkat Garay Gá­bor receptje szerint függetlení­teni a kortól. És ami ebben a piros lám­pás házban a ragyogó, drága, rikító, giccses szalonban és a „Nyugalmas ház” előtt a piros lámpa fényében történik, csak még jobban elmélyíti bennünk az érzést — hogy az egész tör­ténet csakis a múlté, amely lezárult véglegesen — már nem láthat senki szürke urakat és hölgyeket, lila gavallérokat és lila örömlányokat, fekete selyemruhás madámokat és na­ponta 11 férfit fogyasztó pol- gármesternéket. A darab •’ mégis érdekes. A színes technológia színei Ma. jor Tamás nagyszerű rendezői palettájáról eredeti tónust kapnak és reális valóság lesz a szimbolikus játék. A kitűnő színészek játéka egyszerű és áttekinthető, világos és érthető lesz Major Tamás értelmezé­sében. Egy rövid jelenet (készül. A jupiterlámpák fehér fényé­ben tündököl a „ház” szalonja, amelynek felclcomázott szobá­jában ülve beszélget a „Ma- dám” és a háznak két fiatal lakónője. Az idős házvezetőnő (Sulyok Mária) szolgálati feke­te selyem ruháját kacér csip­keszerű, veres mellény díszíti, a két lány szolgálati ruhája csak egyszerű csipkés kombiné. Gigi (Törőcsik Mari) piros kombinéjára fekete sálat terí­tett, amely a nagy figyelésben néha lecsúszik válláról. Kokó (Ronyec Mária) kedvenc színe a sárga, ez kis ingének színe; hatalmas sárga műrózsa díszí­ti kacér harisnyakötőjét. A két lány áhítattal hallgatja a Ma- dámot. Velencei nászút Czabarka György vezető ope­ratőr néhány utasítást ad a világosítónak, Fehér György, a rendező technikai asszisztense a hangmérnökkel megvizsgál­tatja a szereplők beszéderős­ségi szintjét. Major Tamás megfelelő pózba ülteti Kokót, hogy harisnyakötője jobban ér­vényesüljön. Megszólal a tv- felvételeknél megszokott égi szózat: „Csendet! felvétel in­dul!” Némaság. A kamerák optikái A Medgyesegyháza és Vidéke ÁFÉSZ keretében 1959 óta mű­ködik a nyúltenyésztő szakcso­port, amelynek csaknem 100 tagja van. Az ÁFÉSZ elősegíti a tenyésznyulak beszerzését és évente 4—5 ezer nyulat vásárol • fel a szakcsoport tagjaitól, S akiknek mintegy félmillió fo- i rintot fizet ki. ^Sokan tenyésztenek galambot • is, aminek a felvásárlási ára • 1972. januárjától a háromszoro- • sára emelkedett. *+* ! A zöldség-gyümölcs szakcso- : port ez év elején alakult meg, : 185 taggal. Az ÁFÉSZ biztosít- : ja többek között a hajtatóház- ■ hoz szükséges fólia kedvezmé- ■ nyes beszerzését és előadáso- ■ kát is szervez. A szakcsoport ! tagjai az idén 6 millió forint 5 értékű árut adtak el. ** * * Medgyesegyházán egymillió ■ forint költséggel megkezdték ; egy három töltőfejes benzinkút : építését .amely még az év vé- : géig elkészül. Az építkezéshez ■ az állam és a MÉSZÖV anyagi ■ támogatást nyújtott, az ÁFÉSZ : tagsága pedig 350 ezer forint ér- j tékű célrészjeggyel járult hoz- : stílusban a három nőre, de elsősorban Sulyok Máriára szegeződnek, aki felsóhajt: „Haj, Veleence!” Ronyec: „Madám, járt Velen­cében?” „Velence a tenger királynője” —szögezi le végérvényesen a Madám, a két lány csak ámul. De a bátrabb Kokó mégis meg­kérdezi: „Meddig tartott a nászút?” „Míg férjem beugrott a lagú­nába. Mint özvegy tértem ha­za a nászúiról. Szegény férjem elmenekült a boldogság elől — oh, szépséges Velence!” Majd hirtelen átvált prózára: „A káposzta? Nem égett le a káposzta Kokó!” Törőcsik tágranyílt szemmel nézi a Madámot. majd egy utolérhetetlen „törőcsikes” gri­masszal elfordítja az arcát. Jövőre az ÁFÉSZ a körzeté­hez tartozó tagszövetkezeteknél tervezi az üzlehálózat fejleszté­sét. Nagykamarás újtelepen élelmiszerboltot, Pusztaottlakán italboltot létesít. 2. Halkan morgott a kétéltű személygépkocsi alapjárata, a műszerfal számlapjairól gyér, hideg röntgenfény sugárzott az utastérbe és a sofőr SS-katona bőrkesztyűs keze úgy aludt a volánon, mintha ezer esztende­je nem változott volna a moz­dulata. Kint anyaggá nehezült a késő őszi éjszaka, sötétje tömör volt, mint a Gestapo villája, vagy a mozdulatlanul álló őr a kapu előtt. Bizonytalan féle­lem hidege járta át Faragó Bé­lát. Nem értette, mit keres hajnali negyednégykor a két­éltű jármű jobb hátsó ülésén, miért riasztották fel éjfél után kellemes ágyából, hogy egy hipnotizált holdkóros reflexei­vel átjöjjön vármegyeházai la­kásáról ide az Andrássy út 12— 14-be. a Gestapo parancsnok­ságára, SS-egyenruhába öltöz­zön, s kiszolgáltatottan várja, mit tartogat számára ez a csep­pet sem kellemes éjszaka. » » • Nehezen kászálódott a sofőr mellé Schultz őrmester, súlyá­tól rugózott a kocsi, miközben eligazgatta ültében gumírozott köpenyét. A kétéltű mögött berregni kezdett 41 teherautó motorja. „Beszállni!” — hallat­szott a futtából elhadart pa­rancs és Faragó ráismert a hangról Szénási Józsefre, a Ges­A Múzeumi-Műemlék! hó­nap kiemelkedő eseményeként képzőművészeti kiállítások nyíltak vasárnap Orosházán. Délelőtt a Petőfi Művelődési Házban a város szülötte Csáki- Maronyák József Kossuth-díjas festőművész legszebb alkotásai­ból nyílt kiállítás. Az őszi tár­laton 137 különböző méretű és témájú festményt láthatnak az érdeklődők. A sok szép művé­szi portrén kívül a Balaton környékén és Orosházán ké­szült festmények vonták ma­gukra a figyelmet, amelyeken a művész az alkotó ember ün­nep- és hétköznapjait, a ter­mészet szépségeit igyekezett megörökíteni. Az ünnepi megnyitón Pogány ö. Gábor a Magyar Nemzeti Két rangos zenei esemény — egyidőben! Mindkettő hétfőn es1e Békéscsabán a Megyei Mű­velődési Központ rendezésében. A Zeneiskola hangversenyter­mében a megyénkben már is­mert zrenjanini kamarazenekar lépett pódiumra, és aratott osz­tatlan elismerést. Purcell, Szor- kocsevics, Ciglics, Vivaldi és Mozart műveinek kitűnő inter­pretálása mindenekelőtt a nagy­szerű zenekari összjáték ered­ménye, de kétségtelen, hogy egyénileg is nagyszerűen képzet, tek a zrenjanini Városi Kultúra együttesének művészei. A kar­mester, Mihailovity Déjan, Da­vid Ojsztrah aspiránsa volt, a vastapssal jutalmazott Bárity Milica művésznő hárfajátéka Budapest és Belgrad zeneértő közönsége előtt sem. ismeretlen, Bözsi dar Tum pej fagottjátéka pedig elsőrangú élményt, nyúj­tott a mintegy százötven hallga­tónak. Jámbor Imre zenekarvezető elmondta, céljuk továbbra is a koncertzene; szimfonikus hang­versenyek megrendezése, miután fúvósokkal erősítik a ka maraze. nekart tapo összekötőjére, aki nem­sokára melléje ült. Szenvtelen hangon beszélt a sofőr tarkójá­hoz: — Síkos az út. Negyven­kilométeres sebességet kérek. Indulás. , Már nem tudta letagadni ma­ga előtt Faragó, hogy fél. Meg­lepő helyzetére semmi elfogad­ható magyarázatot nem talált. Hova viszik és főképp miért? Schultz őrmestert jól ismerte, mint az operatív szakasz pa­rancsnokát. Szénási József Ges- tapo-összekötővel meg éppen­séggel pertu barátságban volt, mégis úgy kezelték, mintha itt se lenne a kocsiban. A legrosz- szabb is megfordult a fejében, a gondolattól hűlni kezdett a ge­rincében a velő, de aztán legyűr­te rémületét — miért öltöztették volna SS-egyenruhába, ha ki akarják végezni? Nem ismerte ezt a vidéket. Azóta, hogy október közepén Győrbe került, ritkán hagyta el a várost, mint a Nemzeti Szá- monkérő Szék polgári felderíté­sének helyettes megyei parancs­noka. — Nem vagy álmo6? — kér­dezte tőle gyanús rokonszenwe! Szénási. Megrezdült, mint a gyenge há­ló a szél érintésére, — Cseppet sem ... Hova me­gyünk tulajdonképpen? Galéria főigazgatója mondott beszédet. Tárlatvezetést maga a festőművész tartott, aki na­pok óta szülővárosában tartóz­kodik, barátokkal találkozik s szívesen válaszol az érdeklődők kérdéseire. Ugyancsak vasárnap délután nyílt meg Orosházán a Szán­tó Kovács János Múzeumban a Kohán György emlékkiállí­tás. Az Alföld egyik leghíre­sebb festőjének hagyatékából reprezentatív kiállítást rendez­tek, amelyből a néző átfogó képet alkothat a néhai festő­művész munkásságáról. A Ko­hán emlékkiállításon Csizma­dia Lajos mondott ünnepi be­szédet. A. R. A zrenjanini művészek Békés nagyközségben is bemutatkoz­nak. A Megyei Művelődési Központ klubjában a Közművelődési Hét- fők-sorozat új vendége Me25 László gordonkaművész volt Sokan eljöttek erre a találkozó­ra is, csaknem hetvenen, hiszen a művész Szeghalmon született és a békéstarhosi zeneiskolából indult a világhír felé. Az est házigazdája, Csukás Irén tanár, családias beszélge­tést indított a volt iskolatárs- sal, majd Mező László vallott önmagáról, a tarhasi évekről, az első mesterről; Friss Antalról és a későbbiekről: Fablo Casals, ról, Kodályról. Közvetlen hangu­latú élménybeszámolót tartott amerikai tanulmányútjáról, a nagy nemzetközi versenyekről, fellépésekről, és szerény em­lítést tett díjairól. A késő estébe nyúlt találkozón meg­szólaltatta immár messze- földön ismert hangszerét, és feledhetetlen élményt nyújtott Kodály Szóló-szonátájának be­mutatásával. Szénási a sofőr tarkóját nézte. — Számodra teljesen mind­egy. Rád csak annyi tartozik, hogy jelen légy. A többi a mi dolgunk. Inkább aludj egy ki­csit. van még néhány percünk .. 3 Faragó nem tudott megbirkóz­ni képzeletével. Látta magát le. vetkőztetve egy gödör szélén. A kétéltű személykocsi meg­állt a templomóriás roppant támfalai mellett. Mögéje gurult óvatoslassan a teherautó, aztán megszűnt a motorok lüktetése. Várakoztak néhány pillanatig a tökéletes csendben, majd Széná­si a kilincsre ejtette kezét. — Te itt maradsz a sofőrrel — parancsolt Faragónak, őrmester, felkészülni. Semmi zaj. Azt aka­rom hinni, hogy mezítláb járnak a katonáik. Mozgás. Schultz őrmester egyszerre pattant ki a kocsiból Szénásival, mindketten nyitva hagyták ma­guk mögött az ajtót. Mintha teljesen egyedül lett volna a sofőr, közömbös arccal becsukta az ajtókat. Dolga vé­geztével újra szoborrá dermedt, Faragó nézhette tovább a fris­sen nyírt tarkót. Teljesen való­színűtlen volt fél nappal ezelőtti önmaga, a fölényes vallató, aki az erő, az idő. a helyzet uraként latolgatja melyik áldozatát kö- töztesse a székhez kihallgatás előtt. Bizonyosra vette, soha többé nem lesz módja belefá­radni a kihallgatottak pofozásá­ba. Klirthatatlanul emésztette a rettegés a szörnyű gyanútól, hogy a Gestapo tudomást «»ér­zett titkáról.,. — Milyen falu tó? — próbált« beszélgetésre bimi a sofőrt. za. Hálózati villanyszerelőt azonnali belépéssel felveszünk Munkásszállást, üzemi étkezést biztosítunk. Fizetés megállapodás szerint Jelentkezés Dombegyházi ÁG, Kovács Sándor főmérnöknél. 80975 Hírek Medgyesegyházáról ■uiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiHMiiiiiiaiiimmiiiinHiiiniiiiiiiniaHiiiiiiMiw «■>■■■■■■■■■■<«■■■■■ Gerencsér Miklós: Fekete tél Kéi ran ffos zenei esemény Békéscsabán Hat monitor — hat kép „Eddig” — szól a rendező- asszisztens, ami a felvételre kerülő jelenet végét jelenti. A vezérkar (amely közben a szerzővel meszaporodott) a stú­dióból felmegy egy meredek csigalépcsőn, a Központi Kap­csolóterembe, ahol a felvételt „visszajátsszák”. A kapcsoló asztal előtt ül Major Tamás, Garay Gábor. Fehér György és a hangtechnikus. A műszerfa­lat nézi mindenki, amelynek hat monitorján megjelennek a képek. Két nagyméretű szines képernyőn újra megelevenedik a vörös szalon, a Madám, a két tündérkével. És újra fel­hangzik az előbbi dialóg — a szines képeken lévő szines ala­kok — közeli és távoli beállí­tásban, totálban, secondban és premier-planban beszélnek és elmondják újra a nászút tra­gikomikus történetét. Pár perc szünet. Az egyik monitort nagy fehér folt ta­karja el, a sminkelő háta Üj színeiket kell rakni a művész­nők arcára. Már újra ott van mindenki a helyén: a rendező a fotelek előtt, az asszisztens a stúdióbeli nagy monitor (kép­ernyő) előtt, a két segédopera­tőr a kamerák mögött, a büh- nések a színfalak mellett, a hangtechnikusok a magnóknál és a vezető operatőr pedig ci­kázik a stúdióban, hogy min­den rendben legyen. Mert kez­dődik a következő jelenet. Szól a mennyei hang: „felvé­tel indul!”. Sényi Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom