Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
Megkezdte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) •ösorban az érdekli, hogy ez a javulás tartós lesz-e. így arra kell válaszolnunk, hogy az ellátási gondok felszámolása mikorra várható úgy, hogy a kínálat növekedésével együtt meg tudjuk állítani a zöldség- és gyümölcsárak továibbi emelkedését. Jelenthetem a tisztelt ország- gyűlésnek, hogy ennek a kérdésnek a megoldását a következő időszak feladatának tekintjük. Ennek érdekében sok nehézséget kell leküzdenünk a termelés, éB a forgalmazás területén, amihez megfelelő lehetőségeket teremt a kormánynak a zöldségtermesztés fejlesztésére az elmúlt év végén hozott határozata. A kormányhatározat szellemében gyorsabban haladunk előre a zöldségtermelés komplex fejlesztésével a gépesítés, a kerni- zálás és a szakosítás terén. Fejlesztési koncepciónk szerint termelési színvonalunk és anyagi lehetőségeinknek megfelelően a zöldségtermő terület egyharma- madán — a nagyobb hatékonyságú vegyszerek alkalmazása mellett — korszerű technológiát vezetünk be. Mivel azonban a korszerű technológiák széleskörű alkalmazásénak lehetőségei a IV. ötéves terv időszakában korlátozottak, nagy gondot fordítunk a hagyományos termelési módok fejlesztésére is a különböző átmeneti eljárások és módszerek alkalmazásával. Továbbra is segítjük a kisüzemi zöldségtermelés fejlesztését és eszközellátását, hiszen a zöldségfélék összes mennyiségének 30 százalékát a háztáji gazdaságok szolgáltatják. A termelési kedvet egyébként a kormány nyújtotta anyagi ösztönzés minden szektorban egyaránt ser-c kenti. A határozat eredményes végrehajtása révén megszüntethetjük a zöddségellátásban még mutatkozó hiányt, és az ellátást ügy tudjuk javítani, hogy közben a zöldségének elfogadható keretek között mozogjanak. A jellegzetesen piaci cikknek számító zöldség- és gyümölcs- félék árának növekedéséből sokan hajlamosak levonni olyan következtetést, hogy nálunk az élelmiszerek általában drágulnak. A zöldség- és gyümölcsféléknek a burgonyával együtt számított érték részaránya az összes kiskereskedelmi és piád forgalomban a 3 százalékot sem éri el, az összes élelmiszerforgalmon belül pedig mintegy 10 százalékot képvisel. Az előbbiekben vázolt zöldség-gyümölcs árszínvonal-emelkedés tehát az összes élelmiszerfogyasztás értékének az 1 százalékát sem éri el. Ugyanakkor az élelmiszerek 87 százalék* az állam által meghatározott fix. maximált, vagy behatárolt árkategóriákban kerül forgalomba. Ennek eredményeként az alapvető élelmiszerek ára 1967 óta változatlan. Közben azonban a termelési költségek emelkedtek. Ennélfogva ezt az életszín vonal-politikánkkal összefüggő fogyasztói árstabilitást a legalapvetőbb élelmiszereknél estik úgy lehetett és lehet biztosítani, hogy a,, állami költségvetésből jelentős mértékű árkiegészítést adunk e termékek forgalmazásához. Az összes élelmiszerhez nyújtott ár- kiegészítés 1971-ben 7,8 milliárd forint volt. Legnagyobb a hús és a tej árkiegészítése. így például 1971-ben az állam a marhahús fogyasztói árát kilogrammonként 16 forinttal, a sertéshúsét 13 forinttal egészítette ki a költségvetésből. Ugyanakkor a tej árkiegészítése közel 2 forint volt literenként. Mivei az élelmiszerek a lakosság fogyasztásában jelentős értékarányt képviselnek — hiszen a lakossági fogyasztásnak mintegy a felét alkotják — nyilvánvaló, hogy az alapvető élelmiszerek áralakulása mindig is az élet- színvonalpolitika egyik legfontosabb kérdése volt és lesz. Ebből viszont az is következik, hogy az alapvető élelmiszerek árszínvonalának alakítása továbbra is teljes egészében a kormány kezében marad, amennyiben ezek az árak csak központi intézkedések útján változtathatók. A közvéleményt foglalkoztató probléma az ellátás alakulása kenyérből és más sütőipari termékekből is. Itt nem meny- nyiségi, hanem alapvetően választéki és minőségi kifogásokról van szó. Az elmarasztaló észrevételek többségűikben indokoltak és jogosak. A sütőipari termékek választékát és minőségét természetesen sok tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik, hogy a felhasznált liszt minősége időszakonként és területenként bizonyos fokig eltérő. A minőséget ezenkívül befolyásolja a rendelkezésre álló kapacitás, a szakmunkás-ellátottság és számos egyéb tényező. A minőségi hibák fő oka végsősoron — s ezt őszintén meg kell mondani —, hogy az elmúlt húsz évben, mialatt a sütőipar termelése 300 ezer tonnáról 1 millió tonnára nőtt, ezzel egyidőben nem tudtuk kellőképpen emelni a műszaki színvonalat, nem tudtuk pótolni a szákmunkás-létszámot, nincs még elegendő kis- és középkapacitású sütőüzem. Az utóbbi években a kormány, a minisztérium, valamint a sütőipar közvetlen felügyeletével megbízott megyei tanácsok számos intézkedést hoztak a helyzet javítására. Az intézkedések meggyorsítják a sütőipar fejlesztését, folyamatosan javítják a sütőipari dolgozók munkakörülményeit, szakmai utánpótlását. A megtett intézkedések eredményei — ha fokozatosan is —, de már mutatkoznak. Bővültek a szűkös kapacitások, és az új technológiák bevezetésével javult több fővárosi és vidéki sütőüzem termékeinek minősége, mind jobban nő a szállítóeszközök száma, emelkedik a sütőipari dolgozók jövedelme, s egyúttal a szakmunkások aránya. Hazánkban — a meglevő problémákat is figyelembe véve — jó és kiegyensúlyozott az élelmiszerellátás, mindinkább kiállja a nemzetközi összehasonlítást is. Igaz. nem tudunk még minden cikkből az igényeknek megfelelő kínálatot nyújtani. Két tényt azonban a helyzet megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyrészt, hogy a szocialista nagyüzemek közvetlenül az átszervezés után milyen nehézségekkel küzdöttek és mekkora utat tetteik meg, másrészt, hogy a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar évi termelésének kereken egyötödét exportláljuk, ami egész társadalmi, gazdasági fejlődésünket segíti elő. Az egyre növekvő élelmiszerszükségletet ma kevesebb ember, kisebb földterületen termeli meg. Két évtized alatt a mezőgazdasági dolgozók száma mintegy 700 ezerrel, a szántóföld félmillió hektárral csökkent. Ezt a csökkenést a termelékenység fokozásával kellett ellensúlyoznunk. A miniszter ezután röviden érintette a fejlődés néhány alapvető elvi tényezőjét. Többek között kiemelte: ágazatainkban — ugyanúgy, mint egész népgazdaságunkban — jelentős változást hozott a gazdaságirányítás 1968-ban bevezetett rendszere. Ebben a gazdaságirányítási rendszerben lehetőség nyílt a fejlődés meggyorsítására, a vállalati önállóság kibontakoztatáséra, a vállalati és társadalmi érdek ösz- szehangolására, a gazdálkodásban meglevő tartalékok jobb kihasználására, ugyanakkor a központi akarat érvényesítésére. Ezt bizonyítja, hogy ágazataink fejlődése az elmúlt öt évben volt a legdinamikusabb és gazdaságpolitikai céljaink minden megelőző időszakhoz képest nagyobb tervszerűséggel valósulnak meg. Ez azt is mutatja, hogy a közgazdasági eszközökre alapozott központi irányítási módszer ilyen tekintetben is bevált. Az elmúlt évek tapasztalatai világosan jelzik, hogy a termelésben és a műszaki fejlesztésben egyaránt csak a jól átgondolt központi tervezés, az ehhez alkalmazott közgazdasági szabályozás és az üzemi érdekeltség összhangjának megteremtésével — egyúttal az információáramlás gyorsításával — lehet előbbre jutni. A megtett intézekedések nyomán a termelés növekedésének üteme a népgazdasági tervekben meghatározottak szerint, sőt egyes ágazatokban annál kedvezőbben alakult. A technológiai szempontból megoldottnak minősíthető és amellett jövedelmező ágazatokban a termelés szintje viszonylag magasra emelkedett Egyes termékek előállítását illetően nemzetközileg is figyelemre méltó eredmények születtek. Javult a termelés tudományos, műszaki, technikai meg- aiapozottsága ,az egyes munkafolyamatok gépesítése, nőtt az üzembe helyezett korszerű állattenyésztő telepek száma, előrehaladt a gyártás- és gyártmányfejlesztés. Számos űj, nagy termő-, illetve termelőképességű növény- és állatfajtát vontunk be a termelésbe. Nagy lépést tettünk a mezőgazdaság kemizálása, az öntözéses gazdálkodás terén. A tudományos eredmények gyakorlati felhasználását segítette a dolgozóik politikai és szakmai színvonalának emelkedése. A termelés növekedésével, a műszaki fejlődéssel együtt javult a vállalatok, a gazdaságok jövedelmezősége, egyszersmind javultak a Személyi jövedelmek, az élet- és munkakörülmények. A fejlődés egyik legnagyobb problémája azonban a differenciáltság. Ez a mezőgazdaságban különösen a személyi jövedelmek, a termelés különböző ágai, a gazdaságok, elsősorban a termelőszövetkezetek és egyes területek között mutatkozik meg. A személyi jövedelmeik növelésében az elmúlt időszakban jelentős eredmények születtek. Pártunk IX. kongresszusa tűzte ki célul, hogy parasztságunk életszínvonalát, ellátottságát gyorsabb ütemben növeljük, hogy az megközelítse a munlkásosztályét. Pártunk politikájának nagy sikere, hogy ezt a célt a személyi jövedelmek vonatkozásában az elmúlt években sikerült elérni. A személyi jövedelmek kiegyenlítődésében elért eredmény lehetővé tette, hogy a IV. ötéves tervben a munkások és parasztok jövedelmének növekedését azonos ütemben irányozhassuk elő. Ezen belül azonban változatlanul nagy probléma a személyi jövedelmek nagyfokú differenciáltsága, amely elsősorban a gazdálkodás, a termelési színvonal különbözőségéből ered. Az aktiv termelőszövetkezeti tagok több mint 35 százalékénak a közösből származó személyi jövedelme évi 15 000 forint alatt van. Feladatunk tehát, hogy gazdaságpolitikai, jövedelempolitikai Intézkedéseink során továbbra is szem előtt tartsuk az indokoltnál nagyobb mértékű differenciáltság kiegyenlítését. A parasztság személyi jövedelmének növekedésével egyidejűleg jelentős intézkedések történtek a termelőszövetkezeti tagság szociális, társadalmi ellátottságának javítására is. Ebben a tekintetben azonban még maradtak a jövőben rendezendő kérdések. Ezek közül is előtérbe kerül a termelőszövetkezeti öregek helyzete. A szocialista átalakulást követő időszakban az idős tagok részaránya nőtt és az ebből adódó problémák a mezőgazdaságban jóval nagyobb gondot okoznak, mint a többi területen. A párt és a kormány a nyugdíj- és járadékrendszer bevezetésével és továbbfejlesztésével jelentős segítséget nyújtott azoknak a termelőszövetkezeti öregeknek, akik nagy számban voltak a termelőszövetkezeti mozgalom úttörői, a szövetkezetek alapító tagjai. Anyagi erőforrásaink azonban végesek és ezért sajnos az öregeink közül számosán vannak nehéz anyagi helyzetben. Helyzetük javítására a fiatalabb nemzedék, maguk a termelőszövetkezetek is sokat tehetnek. Ennek szép példáival ma.már mind több helyen találkozunk. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek továbbra is segítsék az idős. munkában megöregedett tagjaikat. Lehetőségeihez mérten a kormány is tesz további intézkedéseket helyzetük javítására, elsősorban a járadékok összegének a jövő év elején történő felemelésével. A társadalmi ellátottság másik, kétségtelenül nagy különbsége a nyugdíjkorhatárban van. Ez is úgy ítélhető meg, hogy a nem túl távoli jövőben intézkedés születhet a nyugdíjkorhatár azonosítására. Közismert, hogy termelőszövetkezeteink egyharmada mostoha természeti és közgazdasági körülmények között gazdálkodik. A kedvezőtlen adottságokkal küszködő emberek helyzetének javítására csak a termelési szerkezet további ésszerűsítésével. összehangolt terület- fejlesztési politikával, megkülönböztetett támogatással nyílik lehetőség. Az új és a régi termelési formák ma is megtalálhatók a mezőgazdaságban. Bár a korszerűen gazdálkodó nagyüzemek egyre nagyobb szerepet töltenek be, egyelőre azonban vannak és a jövőben is — szükségszerűen — lesznek kisüzemek is. Ebből következik, hogy a társadalmi igények kielégítésében meghatározó ugyan a mezőgazdasági nagyüzemek termplése, de a nagyüzemen kívüli mezőgazdasági termelés — a háztáji és kisegítő gazdaságokéval együtt — 1971-ben a mezőgazdaság termelési értékének 39 százalékát adta. Nagyfokú az eltérés még a nagyüzemek termelési színvonalában, anyagi-műszaki ellátottságában is, Ehhez szorosan kapcsolódik a szakemberellátásban, a vezetés színvonalában mutatkozó különbség. Mindezek összhatásaként differenciálódik a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának eredménye és a mezőgazdasági dolgozóik jövedelmi színvonala. Az élelmiszeriparban a problémák az egyes iparágak eltérő fejlettségében, továbbá az alapanyagtermelés és a feldolgozás közötti ellentmondásban mutatkoznak meg. A rendelkezésünkre álló eszközök még nem biztosítják minden területen az alapanyagtermelés és az élelmiszerfeldolgozó iparágak egyidejű, összehangolt fejlesztését. A termesztésiben és tenyésztésben levő fajták megválasztása, az anyagi-műszaki ellátás célirányos szervezése, a technológiai fegyelem és a szakértelem további javítása, jelentős tartalékokat képez a gazdaságos termelés növeléséhez. A fejlesztési elképzelések megvalósítását sok esetben gátolják a munka- és üzemszervezési tevékenység során megmutatkozó hiányok. A termelés egyre jobban korszerűbb technológiák alapján folyik, ami magas szintű ismereteket követel. A munka- és üzemszervezés gyengesége kihat a munkaerővel és az eszközökkel folyó gazdálkodásra, végső soron az egész termelésre. Fékező lehet a helyenként még mindig túlságosan központosított vezetési szervezet, a hatáskörök kiforratlansága. összességükben hatékonyak a termelés műszaki-technikai bázisának kialakítására tett intézkedések. Azonban sok gonddal, problémával küzdünk. Közülük az egyik alapvető probléma. hogy fejlesztési politikánknak komplexitását a legtöbb esetben sem központi, sem üzemi szinten nem tudtuk bizto- sítani. Üzemi szinten gyakran fordult elő, hogv — akár fedezet, akár kivitelezési lehetőségek híján — fogyatékosán készültek el a beruházási létesítményeik, a szükséges járulékos. berendezések vagy egyéb lényeges működő elemek nélkül. Ezek utólagos pótlása külön költséget, gondot okozott. Nem mindig sikerült egy-egy folyamat teljes és gazdaságos gépesítése sem. (Folytatás a 3. oldalon)
