Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-10 / 239. szám
A * «9 rr 90 a rr r _ él jovo repülőgépe f A repülőgépgyártás többféle fejlesztési irányba halad. A légcsavaros és a sugárhajtású géptípusok közötti „küzdelem” ma már jószerével eldőlt, az utóbbiak javára. A szuperszonikus és a nagy befogadóképességű gépek körüli vita viszont még nem jutott nyugvópontra: a szakemberek egy csoportja a sok utast befogadó, de a hanghatár alatti sebességgel repülő gépek jövője mellett áll ki, mások pedig a kétszeres-háromszoros hangsebességű, bár csak 100—150 személyt befogadó repülőgépek mellett törnek lándzsát. E két utóbbi koncepciónak közös hibája van: egyre hosszabb kifutópályájú repülőterek szükségesek a gépek indításához és fogadásához A helyből le- és felszálló repülőgép gondolata régen dédelgetett vágyálom. A helikopterek megjelenése és bizonyos fokú elterjedése nem oldotta meg a problémákat, hiszen e gépek sebessége és befogadóképessége erősen korlátozott. Ha még nincs is kiforrott konstrukciója a helyből felszálló repülőgépeknek, az ezirányú amerikai és nyugatnémet kísérletek sikert ígérnek. A kutatók a képen látható módon képzelik el a jövő helyből felszálló repülőgépét. Az első és hátsó szárnyak helyén el- fordíthatóan kialakított hajtóművek a függőleges mozgást, illetve ferde állásban a levegőben maradást biztosítanák, a hátul elhelyezett négy sugárhajtómű pedig a nagysebességű haladást segítené elő. A mesterséges holdak mind a fellövésüknél, mind a hosz- szú ideig történő keringésük során különféle igénybevételeknek vannak kitéve. Alapos kísérletek és próbáik után kerülhet csak sor pályára állításukra, tekintve, hogy később, azaz menetközben javításukra már nincs lehetőség. A franciák szerint a mesterséges holdak építési programjának 20 százalékát a föld kísérletek emésztik fel. Eléktrodinamikai vibrátorok segítségével végzik el azokat a méréseket, hogy bírják a holdak a különféle rezgéseket? A fellövésre kerülő holdaknak a szélsőséges klimatikus viszonyokat is el kell viselniük. A franciák a mesterséges holdak klimatűrő képességét —70 és +100 C fok határok között vizsgálják, a légnedvességét pedig 10—95 százalékos határok között. Az űrszimulátoros vizsgálatok során igyekeznek a világűrnek megfelelő helyzetet előteremteni. A Toulouse-i francia űrszimulátorban, amely Európa egyik legnagyobb ilyen létesítménye, 10 q Torr belső atmoszférikus nyomás állítható elő. A hőmérsékletet —196 és +196 C fokok között lehet beszabályozni. Az atmoszféra feletti viszonyokat 27 xenon ívlámpa segítségével teremtik meg. A holdak fellövésére csak többszöri alapos kísérlet után kerülhet sor. Középiskolás feltalálók Kiállítást rendeztek nemrég a rosztovi útépítési technikum tanulói. A kiállítási tárgyak között szerepelt néhány ügyesen kivitelezett cölöpverő- és lég- kalapácsmodell. A szakértőket azonban nem maguk a modellek érdekelték, hanem ezekkel a gépekkel kapcsolatos berendezés .amelyeket a tanulók találtak fel. Az egyik egy elektroTöbb célú rakodógép nikus számláló, amely beállítja a cölöpök leverésének gyorsaságát és automatikusan kikapcsolja a légkalapácsot. A másik berendezés grafikusan ábrázolja a cölöpök leverését, a harmadik pedig abban segít a kivitelezőnek, hogy figyelemmel kísérhesse a levert cölöpök egymástól való távolságát, anélkül, hogy elmozdulna asztalától. Egy hídépítő vállalat szakemberei, miután megismerkedtek a kiállítás anyagával, elhatározták, hogy a diákok találmányait alkalmazni fogják a hídépítés során szükséges cö- löpverési munkálatoknál. Az újdonságok bevezetésében a diákok is segíteni fognak T udomány ECHNIKA Mesterséges holdak indulás előtt Egy természeti csapás ellen Az izomerővel végzett fizikai munka gépesítéssel való felváltása bonyolultabb feladat, mintsem gondolnánk. Rendszerint több féle gép beszerzését teszi szükségessé és a gépesítési munka jó megszervezését. A gépek üzemének gazdaságossága ugyanis nagymértékben függ kihasználtsági fokuktól. Az egyik legnehezebb fizikai munka a rakodás, amely világszerte tele van ellentmondásokkal: nem egy kiki tőben a vállukon súlyos terheket cipelő rakodómunkások mellett a legkorszerűbb gépek is megtalálhatók. De nem kell olyan mesz- szlre mennünk, az építkezéseken nálunk sem ritkaság a kézi erővel téglákat rakodó munkások látványa a hatalmas toronydaruk árnyékában. A többféle gép beszerzésének elkerülésére újabban többcélú gépeket szerkesztenek a konstruktőrök. Egy ilyen látható a képen, a Lvovban készült önjáró rakodógép. Az 5 tonna teherbírású gépnek kiváló manőverező és terepjáró képessége van, és cserélhető munkaeszközök segítségével bármilyen áru — pl. homolk, oszlopok, hordók — rakodására alkalmas. Szükség esetén villás emelőtargoncaként is használható, vagy emelőkarral felszerelve daruként is dolgozhat 4,5 méter emelési magasságig. A szökőár ugyan elég ritka természeti jelenség — az emberiség történetében eddig csupán körülbelül ezer esetet jegyeztek fel — de egyben a legpusztítóbb is. 1896-ban például a japán Szanrikuhan egy perc alatt 30 ezer emberélet esett a pusztító hullámok áldozatául. A tudomány mindössze néhány évtizede foglalkozik komolyan a szökőár vizsgálatával, de a természeti csapás mechanizmusára már sok tekintetben fény derült. A tengerfenék alatt bekövetkező földrengések a fenék jelentős részének gyors emelkedéséhez, vagy süllyedéséhez vezetnek, óriási dugattyú-' ként hatva a víztömegre. Az ezt követő vízmozgás a felszínen szökőár képében jelentkezik. Hasonló hullámok keletkeznek vízalatti árkokban bekövetkező földomlás vagy földcsuszamlás esetén is. Szökőár jelentkezhet ezen kívül víz alatti, vagy partmenti vulkánok kitörése nyomán is. Az utóbbi években sikerült megmérni a szökőár hullámainak haladási sebességét. Kiderült, hogy az a tenger mélységének függvénye; nagy mélység esetén óránként több mint 700 kilométeres, is lehet. Tudomány és előrejelzés A tudományos kutatások végső célja a víz alatti rengések és az utánuk bekövetkező szökőárjelenség megbízható előrejelzése. g amimmé 1972. OKTÓBER 1«. A szeizmo’ógia azonban ma még csak a földlökések előrejelzésének küszöbén áll. A földrészek egyes vidékeinek szökőárveszélyesség szerinti besorolását célzó tudományos munka ezért különös fontosságú. Az már bizonyos, hogy a szökőár a víz alatti rengés erején kívül nagymértékben függ a tengermélységtől és a partvonal lefutásától, is. A szökőárak különösen az összeszűkülő öblökben veszélyesek. Ilyen öblöt vannak Kamcsatkában, a Kuri- ii-szigeteken, a Honshu szigetén, Alaszkán és Kanada Csendesóceáni partvidékén is. Szovjet tudósok javaslatára a Kamcsatka folyó közelében fekvő Uszty- Kamcsatszk nevű települést nyu- godtabb vidékre költöztették. Japán tudósok a szökőárak statisztikai -vizsgálata kapcsán a földrengés jellegétől függően a szökőár-keletkezés valószínűségét tükröző speciális skálát dol_ goztak ki, amelyet szovjet tudósok továbbfejlesztettek. Az új skála segítségével nem csak a Japánhan, hanem a Csendesóceán térségének bármely részében bekövetkezett földrengések vizsgálhatók. A skála jelentősé- ’ ge igen nagy; segítségével megállapítható az a minimális rengéserősség, amely már szökőárt kelt. Ez az információ megbízható megelőző rendszer számára nélkülözhetetlen. Nemzetközi összefogás A fizika és a matematika nagymértékben hozzájárult az egymásnak ellentmondó közegekre — a rugalmas és szilárd tengerfenékre, valamint a nagymozgékonyságú víztömegekre — kiterjedő bonyolult jelenség tanulmányozásához. A szökőár modellezése során elméletet dolgoztak ki a vízfenék hirtelen megemelkedése nyomán keletkező hosszú hullámok terjedésére. Számítógépek alkalmazásával a tudósok ki tudták számítani a földrengés epicentruma és a partvonal távolságától függően az árhullám magasságát. Több helyen ez a magasság még a 20 métert is meghaladhatja. A matematikai analízis kimutatta, hogy a szökőár akkor a legveszélyesebb, ha a földrengés során megvetemedett földdarabra merőlegesen mozog. A Kurili- szigetéken és a Kamcsatkán folytatott megfigyelések teljes mértékben igazolják ezeket a számításokat. A tudósok érdekes összefüggést fedeztek fel az árhullámot keltő földrengés epicentrumának mélysége és a keletkező szökőár intenzitása között. Kiderült, hogy 40 ezer_ méternél nem mélyebben keletkező földlökések majdnem mindig szökőárakat okoznak. Mélyebben (50 —80 kilométerre) fekvő epieent. rum esetén a szökőárkeletkezés valószínűsége csökken. Az ember egyelőre képtelen aktívan harcolni ezen természeti csapás ellen. Előrejelzése azonban már lehetséges. A szökőár nem ismer államhatárokat, s az ellene való harc sok tekintetben függ a különböző országok tudósainak együttes erőfeszítéseitől. A Szovjetunió, Japán, az USA és Kanada, Ausztrália és Portugália tudósai további terveket dolgoznak ki ezen fenyegető természeti jelenség kutatására. M. h.
