Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

100 ®W© egyesült Pest, Buda és Óbuda sulit az ország nagyipari dolgo­zólétszámának 55, az ipar ter­melési értékének 54, a gépjár­mű-állományának 54 %-a. A tu­dományos életben és a felsőok­tatásban is nagyfokú koncent­ráció ment végbe. A második világháborúban a főváros és környéke hadszíntér­ré vált & hatalmas károkat szenvedett. Az első hároméves terv időszakában a háborús ká­rok helyreállítása mellett a túl­zott ipari koncentrációból eredő arányok felszámolására megtet­ték az első lépéseket. (Néhány súlyosan megrongálódott üzemet nem építettek újjá és befejezték a háború előtt megkezdett vidé­ki beruházásokat. Ezen intézke­désekkel a főváros súlya né­mileg csökkent. 1949-ben a fővá­rosban tömörült a foglalkozta­tottak 51, az ipari termelés 45 %-a. A főváros területe 1950-ig csak kismértékben növekedett, a lakossága 1949-ben 1 590 300 főt tett ki. Budapest területe — 1950. január 1-től a szomszédos településeknek a fővároshoz való csatolásával — 525,5 km2-re nö­vekedett és 22 kerületre tagoló­dott. Az első ötéves terv beruházá­sainak 20 százalékát valósítot­ták meg a fővárosban. Az ötve­nes években az ipar funkciójá­nak emelkedése a lakosság nö­vekedését és az agglomeráció ki­terjedését idézte elő. Az 1956-os ellenforradalmi események so­rán az illegális külföldre távo­zások következtében 90 ezerrel csökkent a főváros lakosságának száma. Az MSZMP VII. Kong­resszusának egyik célja Buda­pest túlzsúfoltságának mérsék­lése. Ennek során a fővárosi iparban foglalkoztatottak száma — 1960—1970 között — 44 %-ról 37 %-ra, a termelés értéke 42 %-ról 36 %-ra csökkent. Mivel a főváros munkaerőtartalékai kimerülőben vannak, a fővárosi üzemek az elmúlt 4 évben 200 ipari üzemet létesítettek vidéken a termelés növelése érdekében. Budapest — hazánk fővárosa — nemcsak az ország politikai, törvényhozási, közigazgatási központja, hanem vezető helyet foglal el a gazdasági és kultu­rális életben is. Med to befejezése vol t a Kul­turális esem ínyeidben rendkívül gazdag Kör<>smenti Kulturális Heteknek a jókési járási könyv­tárban a Jzene és költészet” címen tartóit író—olvasó talál­kozó. Garai Gábor Kossuth-díjas I költő, az Élet és Irodalom szer­kesztője családias, barátságos I légkörben töltött el néhány óráit békési olvasóival. Közben a ze-' nőiskola tanárai Mbzart-műve- ket. Kodály-feldolgozásokat ad­taik elő, kifejezve a zene és köl­tészet együvétartozásáf. A köl­tő legújabb verseskötetéből, kézirataiból olvasott fel, majd a zsúfolásig megtelt könyvtár­teremben az olvasók kérdéseire válaszolt s könyveit dedikálta. Kép, szöveg: Márton László Hazaérkezett a szakszervezeti küldöttség Aradról A Roman Szakszervezetek Arad megyei Tanácsának1 meghívásán t dr. Takács Lő­rinc SZMT-titkár vezetésével a múlt héten szerdán három­tagú küldöttség utazott me­gyénkből' Agadra. A küldött­ség szombaton este érkezett haza. Négy napos kinttartóz­kodása idején tanulmányozta az Arad megyei szakszerveze­tek tevékenységét, felkeresett több üzemet, vállalatot és in­tézményt. Európa polgármestereinek 1972. szeptember 26—28. között, tartott budapesti találkozója nyi­totta meg a főváros egy évig tartó centenáriumi ünnepség- sorozatát. Az évszázados évforduló arra utal. hogy Budapest a kontinens egyik legfiatalabb fővárosa. Va­lójában a legősibb városok egyi­ke. Csaknem két évezreddel ez_ előtt — a mai Óbuda helyén — a Római Birodalom Duna-menti nagyvárosa Aquincum helyezke­dett el, amely 90 ezer lakójával, virágzó kereskedelmével az alt­kori Európa fontos centruma volt. A mai Pest helyén élénk kereskedőtelep létezett. IV. Béla a tatárok súlyos pusztítása után alapította a fallal körülvett Bu­dát. amely a következő száza­dokban európai fontosságú kul- túrcentrummá fejlődött. A török pusztítások után a három város — Pest, Buda és Óbuda — a romokból újjáépült. A három város egyesítésének gondolata a reformkor társadalmi követe­lései között fogalmazódott meg és Kossuth Lajos 1849. június 24-én jóváhagyott rendeletével lépett a megvalósítás útjára. A magyar szabadságharc a reak­ció túlerejével szemben elbukott így a nemes terv megvalósítása csak két évtized múlva kerülhe­tett ismét napirendre. Budapest nagyvárossá fejlődé se az 1867-es kiegyezés után kezdődött. A főváros (1872-ben 4 íMMMSS 1972. OKTÓBER 16. 194,4 km" terület, kb. 300 ezer • lakost számlál) kiépítését a nem- : zeti függetlenségi törekvések —; mint politikai célt — nemzeti! üggyé emelték és minden mó-: dón támogatták. Ennek jele a; vasutak Budapest centrikus vo- » nalvezetése és a túlzott iparosi- • tás. A múlt század végi agrár-; válság, az olcsó vidéki munkáé- • rőfelesleg, az iparosodó város * munkaerő-kereslete egyre több 5 gyár alapítását eredményezte. • 1870-ben az iparban foglal- • koztatottak száma 45 000 volt, S 1970-ben pedig több mint 603 000 ■ főt tett ki. A megindult ipari ! fejlődés nagy lökést adott a: nagyvárosi infrastruktúra kiala- * kításához is. Megkezdődött az • utak, közhivatalok és közintéz- : mény-hálózat kiépítése a népes- * ség nagymértékű beköltözése és ; a szellemi életnek a fővárosba : való tömörülése. Az ipari kon- j centráció magával hozta a mun- > kásosztály szervezetté válását is. : 1910-ben az akkori országte- ; rület lakosságának majdnem 5 S %-a, a nagyipari vállalatok 32; %-a, a gyáripari munkásság 31! %-a, a kiadott újságok és köny- 5 vek 50 %-a jutott Budapestre. • Az első világháború idején léte- 5 sült hadiipari üzemek tovább: növelték a főváros gazdasági sú- ; lyát. A világháború után az or- « szágterülei csökkenésével emel- S kedett a fővárosi ipar súlya. Az ■ ipari termelés 1925—29-es kon- ■ juktúra idején 50 %-kai nőve-: kedett. A főváros kedvező köz- ■ lekedési helyzete továbbra is • fontos ipartelepítő tényező ma- • radt, a fejlődésnek induló tex- ■ til-, papír- és vegyipar számára. • Budapest gazdasági és ipari je- jj lentősége a két világháború kő- ; zötti német orientációval foko-» zódott. 1938-ban itt összponto- £ Gerencsér Miklós: Tekete tél A villa könyvtárszobája úgy maradt, ahogy tulajdonosa a háború előtt berendezte. Har­monikus tónusokba olvadtak össze a könyvsorok színei az egyszerű mahagóni polcokon, Leonardo da Vinci és Dürer gra­fikáinak reprodukciói díszítették a falakat, Goethe öregkori port­réja szunyókált az alkonyaiban, közel a kandallóhoz. Karcsú, magas galambszürke öltönyös úr vizsgálódott sízóra- kozottan a mahagóni polcok előtt. — Derűssé teszi az embert a magyarok nagyzolása — mond­ta furcsán sistergő szavakkal. — Olyan gyönyörű díszkctésben adják ki íróikat, mintha világra szóló klasszikusok lennének. Jó­kai... Mikszáth... báró Eötvös... kik ezek? Egyébként a villa tűr­hető. Ehhez képest kissé ked­vetlennek látom, százados űr. Mintegy szelíd tiltakozáskép­pen mosolyra húzta csőrszerű ajkait Edmund Volkhardt szá­zados, a Gestapo győri parancs­noka. Próbálta kitalálni, miért hozta el Mosonmagyaróvárról babaszappan illatát ez a vén ké_ jene, Kóburg-Góthai Rajner fő­herceg, a Kancellária bizalmasa, a Volksbund magyarországi szürke eminenciása. Eszak-Du- nántúlon és a Csallóközben. Ma­gyarország határain belül senki nem parancsolt neki, de azért okká] gyanakodhatott a főher­cég titokzatos összeköttetéseire, amelyeknek még az óvatos fir­tatását sem látta tanácsosnak. — Igen, ami a villát illeti, meglehetősen tűrhető — erősí­tette meg szerényen a főherceg véleményét és elhatározta, hogy a legcsekélyebb mértékben sem lesz bőbesztdű. Noha Kóburg-Góthai Rajner főherceg viselte a civil ruhát valahogy rr égis katonásabbnak hatott, mint a puha testű, nehéz­kes mozgási! Volkhardt. — Képzelje, százados úr, Al­brecht Habsburg főherceg válni akar Bccskay Katalintól. Hát nem érdeke;? A fanyar I gúny, amely a lé­giesen előkejlő arisztokrata fony- nyadó arcán bujkált, csak rossz mimika volt. Edmund Volkhardt inkább az' engesztelhetetlen irigységet (olvasta ki belőle. Alaptulajdonsága, a gyanakvás óvatosságra' intette: jobb lesz mellőzni a csevegést Albrecht Habsburg intim ügyeiről. Nem tartotta ma, iát illetékesnek be­leavatkozni a két főherceg gá­láns vetélkedésébe, még akkor sem, ha erre eléggé-meghökken­tő módon alkalmat kínált ma­gas vendége. Ami a legjobban érdekelte — Kóburg-Góthái Rajner pillanatnyi titkos kap­csolatai a hatalom nagyjaival — arról, fájdalmára keveset tudott, de ismerte a szikár főherceg pályafutását. Kifürkészte róla. hogy még a harmincas évek kö­zepén Hitler személyes megbí­zottjaként próbálta előkészíteni Ausztriában az Ansehluss-t, ám kiutasítottál?: és Magyarországra jött, főfoglalkozásként autóügy­nökséget nyitott, valójában a Volksbund szervezését irányítot­ta a háttérből. Azóta változat­lanul a Magyarországon élő né- metajkúak tényleges politikai vezére, s a nehéz kötelesség kö­zepette romatikával igyekszik felüdíteni közérzetét. Főherceg létére csak természetes, hogy egy másik főherceg szeretőjét tartsa magához méltónak. Volkhardt leengedte az elsöté­títés miatt kötelező fekete ab- laíkrolettákat, közben arra gya­nakodott, hátha benzint akar tő­le koldulni a főherceg, mint mindig, ha betéved hozzá. — Mostanában minden este szórakoznak velünk az orosz re­pülők — próbálta ijeszteni ven­dégét, mivel még sok volt a munkája. — Alig sötétedik be, jönnek és bombáznak. Magyar­óváron is?’ — Ott szinte béke van — mondta a főherceg könnyedén és maga is békebeli derűvel sé­tált a torontáli szőnyegeken. — Már-már kételkednék a háború­ban, ha nem botlanék itt-ott szökött katonákba. Tisztelettudóan figyelte sétáló vendégét a százados. — Német katonákba?... — Dehogy. Magyarokba. — Hálára kötelezne főherceg úr, ha alkalom adtán értesíte­ne... Kóburg-Góthai Rajner főher­ceg nádszál testén elegánsan mozdult a galambszürke öltöny Békési találkozó Garai Gábor költővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom