Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
Asszonyi rejtelmek Varga Imre elbeszélése N emigen akarták elhinni nekem a minap, hogy mily szövevényes holmi az asszonyi lélek. Hogy sokatpró- bált politikus legyen az, aki érti minden moccanását. Azt mondták, olyan az pontosan, mint a férfié... Ha ez így lenne, akkor kérem tisztelettel: fejtsék meg az alábbi históriát! Amolyan csendes, szava- nyelő, soványkás ember Fi- gedi Lajos. Nem az idén töltötte a negyvenet, és a nagy alföldi községben egyesegyedül műveli jó két évtizede a faesztergályosság nemes iparát. Annakidején, a kisiparos korában megrendelésre ugyan elég kevés sikeredett. Ha megszorultak, akkor tőle rendeltek némi furulya-esztergá- lyozást a megyei koporsó és hangszerkészítő főnökei. Máskor meg tajtékpipákat kellett remekelnie a Mű- tex nevű kulturcikk-nagy- kereskedelmi cégnek... Szóval éppen csak összeesztergálta azt a csekélyke pénzt, amennyi egy hetven kilós, vereshajú menyecskének a kosztolására elégséges. A férjhez menéskor Kardos Juli beadta a fényképész iparát, csendesen meghúzta magát Figedi szárnya alatt Egy ideig! Azon a télen, •mikor a paraszti nép megindult, egy gyeplőre fogta a szétfutó földeket, megcsinálta a szövetkezeteket, némi bajúszrágás után Figedi Lajos is elslattyogott magaszántából a téesz-irodába, s a maga csendes szavával azt mondta Nagy Máté elnöknek: — Hát akkor, Máté... én is belépek a babagyárral egyetemben hozzátok ... Parola aláírás, ahogy szokás volt akkoriban. Még kisüsti szilvalé is sikeredett, és Figedi fütyü- részve állított haza az Attila király utcai lakásba. Kardos Juli viszont amint megsejtette, miről is esett döntés megkérdezése nélkül, a háta mögött, derekára biggyesztette kezét, s rá. kezdte. A felső cén. — No, szép lélek, akkor mától teneked foghagymás. Végeztünk. Én ugyan a kis- lábam ujját nem teszem abba a Jóreménységbe. Még mit nem! Hogy majd kidirigáljanak engem is répát egyelni! Engem?! Azt hiszed, azért güriztem a fényképész segédlevelemért, hogy tengerit kapáljak?! Nem, fiam... Ha innen elviszed az eszterga minden- séget, akkor vidd a fótos gatyáidat is! Nekem többet nem kellesz, a szagod sem állom tovább. A lakást én kaptam, és — alászolgája! Figedi szó nélkül elhur- colkodott. Nagy Máté derekasan megvigasztalta: mindjárt telerakta munkával. Csomó diófa díszszék esztergályozásával bízta meg, zsíros munkaegység- beírással. Adott neki is, a gépeinek is egy kis takaros nádfödeles házat a Kalász soron. Csak dolgozzon ott békességben, lelki nyugalommal. ha már az a kígyó Juli asszonyság elmarta a háztól. Figedi pedig felszerelte a gépeket, egész nap duruzsoltatta, tíz-tizenkét órán át mindennap, és mellé szomorkás nótákat fü- tyüréSzett, miként a férfiember szokta, ha szíve megkeseredik. Nem így Kardos Juli aszSzeretném Sass Ervin megnyitni a szó ti an szájakat az értelem lavináit kőhordalékát a csendnek és a némaságnak feltépni au üres szemeket a félelmek kútjalt véres színeit az őrültségnek és a kiáltásnak elárulni a hazugságot az öngyilkos hitvallásokat és fűillatú utakon menetelni a végtelenbe megölelni a világot tisztelni az óceánokat és bátran hajózni tovább az öröm szilánkjaiból ácsolt tutajokon szonyság! Hol itt, hol ott látták egy kis kese, ráncos- pofájú, hajdani cenzárral, bizonyos Csorbás Dezsővel. Jó évtizeddel vénebb volt ez a pendelkovács a menyecskénél, de állatfelvá- sárló lévén, az isten és őmaga erősen megdagasztotta pénztárcáját. Az asz- szonyságnak ez a tulajdonság erősen tetszett, jobban, mint a répaegyelés. Míg te-- hát Figedi szomorúan és szorgalmasan gyűjtögette az egységeket, addig a menyecske egyre jobban virult. Csorbás már bejáratos lett az Attila király utcai lakásba is. és a széthurcol- kodás után három héttel ezzel az ötlettel állt elő: — Itt van ni ez a hízó! Lám, ez is Figedi nevére van elkönyvelve. Jó lesz ezt levágni, lelkem Juli, mert mit tesz isten, ésatöb- bi, nem lehet tudni, drága asszonyom... Hm, ebben a téeszes világban legyen az ember eszes, hehe... Gye. rünk, kést neki... felfüstölni! Van énnekem egy fá- jin nyári konyhám, ott biztos helyen lesz... Lötyögött még aztán arról is, hogy tud szerezni jó gömbölyű tiszafüredi bort is, tehát csapjanak kettesben egy tisztességes disznótort. Megcsinálja ő az ösz- szes munkát, aztán esznek, isznak egy kicsit, ugyebár. Juli asszony gondolt egyet: hát ha ennek a fene esztergályosnak ennyire fontos az a sok munka és a szállongó hírek ellenére nem védi meg az ő két éves, áldozatos hűségét, ha feléje sem üti az orrát, akkor — kést a cocának! Kedden esett meg mindez, piaci napon. Déltájban a szomszéd Szűcs Mátyás, aki megmaradt magparaszt, nak, vagyis egyéninek, és akibe temérdek kíváncsiság szorult, átnézett a kerítésen Figedihez. Persze addig lesett át, amíg fel nem tűnt a mester, amint megfontoltan ballagott a bizonyos bódé irányába. És akkor nem restellt átcsúfoskodni. — No, mit szól hozzá szomszéd, micsoda megveszekedett fajzat az a maga megugrott menyecskéje ?! Nem elég, hogy elmardosta magát hazulrói!, de most azt a szép kis kövér disznót is felzaháltatja a cenzárjával! — Mit csinál? — vált falfehérré a faesztergályozás helybeli mestere. — A disznót? Az én disznómat?! Hát az én saját cocámat merte?! — Ó, a szomszéd nem is tudta? Ma reggel szúrta le Csorbás. Már tölti is a kolbászt ... Hanem ugyan be- nyakalhattak a szomszéd pálinkájából is, ahogy jöttem az imént hazáfelé a piacról, kihallott ám, ugyancsak danolásznak ... Figedi nem szólt semmit, csak bement, megindította az összes motort Hersegett a keményfa, az ő fejében még inkább a gondolatok. Es úgy nekibúsult, fiogy egyszer csak kinyargalt a konyhába, nagyhirtelen va. lam if éle kötelet csavart a nyakára, és máris kirúgta maga alól a gyalogszéket. Szerencsére az ekkora férfi bolondságot a lesifü- les Szűcs Mátyás még jóvá- tehette. Meghallotta, hogy a masina kése valami vasat csikorogtat már, hát csak úgy papucsban beóvatoskodott a műhelybe. És meglátta az istentelenséget a konyha gerendáján. Gyorsan lenyisszantotta a mestert, elny új tózta tta a földön, s veszett módon elnyargalt a rendőrökért. C&akhát azok nem a Kalász sor környékén lakoznak, de a község főterénél. Mire odaért Szűcs Mátyás, pedig ugyancsak puffogtat- ta papucsát, a mester is feleszmélt a cudar földön. És elmélkedni kezdett felültében: ugyan mi eshetett vele, hogy itt ül a konyha közepén?! Amint megpillantotta a kötelet, a felrúgott gyalogszéket, a nyitva- hagyott konyhaajtót, tud- ta-látta már az összefüggést Kardos Juli asszonyság, a lakmározó Csorbás cenzár meg a kötélvég között. Ám éppen nem ezek ellen lobbant fel a mérge, hanem a jótevője ellen. Na, Szűcs szomszéd, ezért most megfizetek, gondolta. Hanem ahogy az udvarra ért, hallik ám, veszettül kö_ zeledik valami motorkerékpár. Szerencsére a lábtulsó szomszéd kerítése igen foghíjas, átsurrant hát Figedi szomszéd egy résen és beült abba a deszkabódéba, mely a közegészségügy diadalát hirdeti a falusi udvarokon. Hát jócskán kuporognia kellett, mert a rendőrök úgy gondolkodtak: ha már kijöttek, akkor ugyebár jegyyzőkönyvezni kell... Mégha az öngyilkos szemmel láthatóan el is szeleit, összejártak mindent, belenéztek a kútba is, aztán szelíden motyogva egyszer mégis csak elpüfög- tek. Ez kellett csak Figedinek. Tudta már mit kell tenni! Ráért kiókum’álni! Kiakasztotta nyakából a kötelet, s elusgyékolt az Attila király utcai házba. Aztán amit ott látott, egyszerre oroszlánná változtatta ... Csorbás éppen hússal töm. te ráncos fejét, Juli asz- szony arca már csaknem kicsattant a benyakalt jó tiszafüredi bortól. Figedi, a jámborság községi példaképe, egyetlen üvöltéssel cen- zámak ugrott, néhány hatalmas ütés után eré'.yes rúgásokkal kitelepítette az utcára, úgy, ingujjban, ahogy volt, mindene nélküL És beriglizte a kaput... Most jön a leszámolás! Miként a végítélet angyala jelent meg Juli előtt, és szó nélkül, a kötél görcsös végével fertalmes nagyot vágott a húsos asszonyságra. De csak egyet csaphatott. Juli asszony hirtelen a nyakába csimpaszkodott, s oly szerelmes öleléssel fonódott rá, úgy nézett, miként soha a szemébe, és teljes hihetőséggel, a szerelmes asszony türelmetlen indulatával lihegte: — Édes Lajosom, drága babagyárosom! Hát ennyire szeretsz? Ennyire?! Ö te, mért nem így kezdted? Megyek vélen, én drága emberem, ahová csak akarod... És tizenkét esztendeje immár boldog turbékolás- ban élnek. Tessék, ezt tessék megfej, teni... Balaton Bódis Miklós felvétele Tanító szavam Katona Judit Még utóljára elmegyek felgyújtott erdők s kertek sápadt arca előtt és bennem is a készülődök gyors vére vágtat. Elúsznak szárnyas fáim Is, őrizni foszló, égi kéket. Itt minden ház fénnyel jelölt hogy el ne tévedjen az élet. Itt minden úton kis cipők kopognak, lépnek át világot. Horpadt mellű tanyák elé úgy járnak, mint ki istent látott. A munka, csendek zöldje közt, amely már hófehérbe hamvad harsány-hangú lányok, fiúk osztanak volt-cseléd hatalmat. Arcukon friss, erős öröm tanító szavam bátran ejtik. Nevüket bátran ejtem én s ország-szemük rajtam felejtik. Berecz Andrásné Sopron Figedi keze egyszerre lehanyatlott. Átengedte magát Juli asszonyság boldo- gításának.
