Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
Részlet a kiállításról. (Nagy Z. Endre felvétele) szólni kötelező. A látszólagos túlértékelés ne zavarjon senkit, nem szabad elfelejtenünk, hogy amatőrök kiállításáról van szó, ahol a profik színvonalára ugró alkotás akaratlanul is nagyobb elismerést vált ki a szemlélőből, mint amikor egy hivatásos művész jó átlagos anyagát nézi. Nem fontos neveket sorolnom, mert teljesen ismeretlen művész-jelöltek ők, de mégis! Mert érdemesek a nyomdafestékre, hogy nevüket a mi szűkebb pátriánk is megismerje. Az egyik Kolozsvári Miklós. Tusrajzai a múlt századi könyvillusztrátorok stílusjegyeit hordozza, teljesen egyénien, és korszerű, gondolati töltésű tartalommal. .,Emlékezés”, „Gyermekkocsi felnőtteknek” (teli bombával, fegyverekkel, mint csodás játékokkal, s közöttük a „Felnőtt’), vagy „Főik song" című rajzát látni kellene. Kollár György is fiatal katona, Várnai Zseni „Katonafiamnak" című verséhez rajzolt-álmodott meglepő illusztrációkat, az olajképek között pedig „Tanya ünneplőben" című képe kiemelkedő. Ott vannak a Fegyveres Erők békéscsabai klubjának stúdió-tagjai is, és a Tiszthelyettes Iskola szakkörének alkotói: Molnár Antal képeivel II. díjat nyert, Erfalvi György rézdomborításával az ipar- művészeti kategória II. díjat hozta el, Vágó Ferenc fafaragásai a népművészeti kategória II. díját érdemelte. Sztraka Dezső a bar- kács-kategória III. diját nyerte remekbekészült űr- hajó-modelljével. A többiek is szép művekkel jelentkeztek: Petrovszky Pál kisplasztikája és képei (Nyírfák, Tokaji táj). Párzsa János Dzerzsinszkij szoborportréja szép és érdemes alkotások. Utat keres és egyre magabiztosabban fest Pacsai Imre, Molnár László, itt kiállított képeik ezt sugallják. A Fegyveres Erők Napja előtt megnyitott kiállításon Borbély Gábor, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszöntötte a katonaművészeket, és adta át az ország legjobb képzőművészeti és barkács szakkörének, a Fegyveres Erők Klubja békéscsabai szakkörének a KISZ Központi Bizottságának 5000 forintos különdíját. Nagy siker, méltó folytatása bizonyos, hogy ezután következik. Sass Ervin Megjeleni-: Békéscsabán Újabb könyv Achim L Andrásról az uralkodó osztályok pártjainak uszályában politizált. A magyar progresszió táborában ebben az időben az egyik Legfontosabb feladat az volt. hogy a parasztság önálló politikát folytasson az ország egyik leghatalmasabb reakciós ereje, a nagybirtokos osztály ellen. Áchim ezt a történelmi szükségletet ismerte fel, mikor pártját megszervezte, és ezzel kitörölhetetlenül beírta nevét a magyar nép történetébe.” Féja Géza — az ünnepi szónok —, a Viharsarok legjobb ismerője lenyűgözően rajzolja meg a benne kialakult Áchim-képet, kiemelve a parasztvezér történelmi és emberi nagyságát, bátorságát, személyének a tömegekre gyakorolt szuggesztivitását. Áchimnak a paraszti osztályharchoz való hűsége jelét látja abban a tényben is, hogy mikor országgyűlési képviselő lett, akkor sem hagyta el Békéscsabát. „Ez a város volt néki a végvár, a meleg anyaöl, a humusz, mely tűzzel táplálta. Itt élt a nép, ki Áchimot adta a világnak, Áchim pedig ebből a nagyszerű tömegből teremtett új népet.” A kötet második szerkezeti egysége előadásokat tartalmaz, melyek az 1971. március 12-i budapesti és a március 15-i békéscsabai tudományos ülésszakokon hangzottak el. Valamennyi előadás tartalmi ismertetése e helyen nem lehet feladatunk. Célunk csupán néhány olyan gondolat kiemelése, mely az eddigi irodalomban levő alapozást elmélyíti vagy árnyalja. Orbán Sándor előadása — A magyar agrárkérdés a XX. században és Áchim L. András programja — a magyar agrárkérdést az európai egészbe helyezve hívja fel a figyelmet Áchim programjának éleslátására, mely őt az agrárkérdés megoldását illetően — a nagybirtokrendszer felszámolásának módjában — a század hazai határokon túlnövő nagyszerű mestereként méltatja, és felhívja a figyelmet arra, hogy amikor Áchim programjának ellentmondásairól beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk a kor ellentmondásainak tömegéről sem. Az egészből a rész felé közelítve, csatlakozóan az előző tanulmányhoz, „Békéscsaba gazdasági és társadalmi struktúrája a XIX —XX. század fordulóján” című előadásában Becsei József vizsgálja meg mély- rehatolóan azokat a tényezőket, melyek talaját adták az áchimi eszméknek. A népesség szerkezetéről, a város kül- és belterületeiről közölt adatai és következtetései fontos fejezetét alapozzák meg Békéscsaba története tárgyalt időszakának. A további tanulmányok Áchim személyét, mozgalmát, programját állítják vizsgálódásuk középpontjába. Király István „Áchim L. András, a demokratikus parasztpolitikus” című előadásában áttekinti és értékeli az eddigi Áchim-iro- dalmat, majd a parasztvezér életútjának és pártja politikájának néhány kérdésével foglalkozva megjelöli Áchim szerepét: Áchim politikai horizontjának a kibontakozásában az agrárszocializmusnak és a viharsarki társadalmi körülményeknek volt döntő szerepe. Az agrárszocializmus politikai és mozgalmi tapasztalataiból átvette az előremutató örökséget, de ő már nem agrárszocialista, hanem a legteljesebb értelemben vett parasztpolitikus.” Részletesen szól a Parasztpárt politikai, parlamenti küzdelmeiről, központi kérdésként kezelve a parasztegység gondolatát, majd a két nagy demokrata: Ady és Áchim barátságáról ad áttekintést és méltatást. A széleskörű kutatás eredményeként keletkezett tanulmány az Áchim-iro- dalom jelentős új fejezete. Tibori János tanulmánya — Achim L. András a békéscsabai szegényparasztság élén —, melyben a szerző korábbi kutatásait folytatva irányítja figyelmünket ismét Békéscsabára, azt vizsgálja, miért vált ez a táj és népe a szegényparaszti mozgalmak forrásává és zászlóvivőjévé. Ugyancsak Békéscsaba eleven levegőjébe kalauzol Domokos József „tíét választás — hét győzelem” című tanulmánya, mely a kortárs és szemtanú hitelességével rajzol mozgalmas képet a századeleji Békéscsabáról, hangulatosan mutatva be a korabeli választások lezajlását, sok érdekes figuráját, és azt, hogy hogyan emelkedik ki a helyi politikai életből a népszerű Áchim alakja. Két összegező tanulmány zárja a kötet e szerkezeti részét. Az egyik Erényi Tibor „A szocialista munkás- mozgalom és Áchim Lé András”, a másik Pölöskei Ferenc „Áchim L. András helye a magyarországi progresszió táborában”. című tanulmánya. A fenti tanulmányokat Mód Aladár elnöki összefoglalója és Babák György zárszava követi, majd a kötet harmadik része a Békéscsabán 1971. március 14 —június 13 között lezajlott ünnepi rendezvényeken —• kiállítás, iskola-névadó ünnepség. emléktábla leleplezése, szoboravatás — elhangzott beszédeket tartalmazza, a Függelékben pedig közli az Áchim L. András Emlékbizottságok névsorát, és G. Vass István összeállításában képeket Áchim életéről, küzdelmeiről, valamint a jubileumi rendezvényekről. Értékes a kötetet nyitó vers, Filadelfi Mihály „Áchim” című műve. A gondos tipográfia a gyulai, a kötés a gyomai nyomda munkáját dicséri. Beck Zoltán K emrég üdvözölhettük Domokos Józsefnek a történetírásban régóta niányzó könyvét (Áchim L. András, Kossuth Kiadó, Budapest, 1971.), mely a marxista történelemszemlélet igényei és törvényszerűségei szerint rajzolja meg a nagy parasztvezér útját és határozza meg értékét a magyar társadalom progresszív erőinek rendjében. Fontos mű, mert olyan haladó egyéniségről ad értékelést, akiről halála után a hivatalos történetírás hallgatott, és akiről új történelmi időszakunk sem mert sokat mondani, tartva a dogmatikus szemléletmód számonkéréseitől. Domokos könyve Áchim születésének százados fordulóján vállalkozott az elmulasztott feladatok részbeni pótlására, és a parasztvezér egyéniségéhez, harcaihoz méltó, hiteles Áchim-képet rajzolt. Az Áchim vezette parasztmozgalom további megismerését szolgálja és részleteinek még elmélyültebb elemzését segíti az „Achim L. András Emlékkönyv”, mely a békéscsabai Városi Tanács kiadásában a közelmúltban hagyta el a nyomdát. A kötet — melyet Pölöskei Ferenc és Szabó Ferenc szerkesztett —, az elmúlt évi Áchim-év- forduló ünnepi rendezvényeinek megemlékezéseit és előadásait tartalmazza. A könyv tagoltsága szerinti első részben az 1971. március 14-i békéscsabai ünnepi ülésen elhangzott beszédeket találjuk. Haraszti János üdvözlő szavaiban Áchim L. András mozgalmát büszke öntudattal helyezi a város haladó hagyományainak sorába, kiemelve, hogy a magyar történelem progresszív vonalának olyan jelentős harcosát ünnepli az ország, „aki felül tudott emelkedni a szűkebb helyi politikai harcokon, s pártalapításával, programjával, rövid élete munkásságával országos jelentőségűvé vált.” Bencsik István elnöki megnyitója tömören mutat rá Áchim parasztpártjának és az általa képviselt politikának lényegére és jelentőségére. .„A párt jelentkezése a magyar politikában a parasztság felszabadulási harcát magasabb fokra emelte — mondotta. A parasztság a Parasztpárt megalakulásáig túlnyomórészt Hajnal Papp Miklós Hajnalodik már, olvad az éj kupolája, csobban a fény a tetőkön, s hull a sugár, mint nyári eső, szakadatlan porzik a fákon, a földön. Szökken a szellő, szerteiramlik a téren. Táncol a por, tovalebben, fátyola úszik, s száll a nyomában ezernyi tarka papír. Soha szebben hajnali vágyból ébredező szerelemmel engem a fény nem ölelt még! Nézem az arcod — álmod a szád vonalán rezdül, s felpiheg, átfon az emlék. Akkor láttam meg az eget... Antalfy István Akkor láttam meg az eget. Csupa csillag volt. Szédület mélysége tátongott mellettem: a boldogság mélyben, egekben. Nem dobtam pénzt szökőkutakba, de megálltam egy pillanatra, láttam, hogy az ég rámnevet, — azóta látom az eget. Amatőrök, meglepő színvonalon A Magyar Néphadsereg budapesti központi klubjában szeptember 23-án nyílt meg a Fegyveres Erők XII. Amatőr képzőművész-, fotó- és barkácskiállitása. Két teremben és az első emeleti folyosón gazdag anyag tárul a szemlélődő elé. A gazdag jelző ezúttal korántsem a recenzió-író rutinmeghatározása, mert ez a kiállítás válóban az. Sokrétű, változatos, gyönyörködtető és mélyen elgondolkodtató. Nagyrészt katonafiatalok munkáit láthatjuk a falakon, vagy üveg-vitrinekben, húsz év körüli fiatalok festményeit, grafikáit, szobrait, fotóit és faragványait. A többiek sem sokkal idősebbek, tiszthelyettesek, tisztek, polgári alkalmazottak, De a zöm egészen fiatal. Egyikük-másikuk megdöbbentő erejű alkotásokat produkál. Olyan műveket — különösen a grafikusok — melyek úgy tetszik, azt bizonyítják, hogy alkotóik szinte minden mesterségbeli tudással felvértezettek (hogy stílusosak legyünk a katonák kiállításán); hogy olyan roppant tehetséggel rendelkeznek, amelyre ezen a kiállításon túl oda kell figyelni, veszni hagyni tilos, tovább esi-
