Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

Munka Érdemrenddel iiinteiiék ki Magyarországon az 1970-es népszámlálást adatai szerint öt­millió dolgozó ember él. Közü­lük a népgazdasági tervezés be­vezetésének 25. évfordulója al­kalmából, szeptember 25-én 88. nak adományozott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Munka Érdemrendet. Azaz1 minden 57 ezredik dolgozónak. Kovács Gyula — megyénk egyetlen kitüntetettje — a me­gyei tanács tervosztályának he­lyettes vezetője a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát kapta. A számok tükrében röviden talán ennyi is elegendő lenne, annak érzékeltetésére, hogy mit jelent egy ilyen kitüntetés. Az azonban — a legfontosabb —, hogy mi van egy-egy kitünte­tés. mögött, ezekből a számokból nem tűnik ki. Nem tudja csak az, aki isme­ri Kovács Gyulát, hogy az ő esetében az ezüst fokozat a be­tetőzést, a csúcsot jelenti. Töb- re az időből, ereiéből már nem­igen futja. Elmúlt 59 éves. Fel­nevelt, lábraállított hat gyere­ket. S bár a fiatalos tűz még nem hunyt ki szeméből, maga is úgy érzi életének munkás részéből talán csak annyi ma­radt, logy átplántálja a terv­osztály f.atai munkatársaiba lelkesedését. tapasztalatait és álmait.­Mert az elmúlt 22 év, amely­re a koronát az ezüst fokozat tette fel, szüntelen álmodozások közepette telt el. Álmodozások­kal amelyek nem ,.kanosaiul festett egekbe” nézlek, hanem nagyon is a valósághoz tapad­tak, abból táplálkoztak, illetve valóságot teremtettek. Talán irigylésre méltó is az az érzés, amit a tervező akkor érez, ha irodája ablakából lete­kint a városra, amelynek nem egy épületét elsőnek az ő kép­zelete teremtette meg. Irigylésre méltó, de csak első látásra, mert legtöbbször még Kovács Gyula sem gondol mindig arra mennyi gond, küszködés előzi, követi ezeket az álmodozásokat. Amikor 22 évvel ezelőtt né­hány társával együtt ázom fára­dozott, hogy legalább székeket, asztalokat szerezzenek a Terv­hivatal akkoriban létesített Bé­kés megyei kirendeltségének, a munka lendülete' feledtette a nehézségeket. Csak úgy lehet dolgozni — mondta akkor is, vallja most is — ha az ember szereti azt, amit csinál. Az em­beri akarat mindem nehézséget legyőz. Az ötvenes évek elején a gép­állomások telepítésével kezdték a munkát. Majd 1957 után, amikor viszonylag kevesebbet foglalkoztak a tervezők — me­gyei szinten — a mezőgazdaság­gal, Kovács Gyula munkája is közelebb került eredeti foglal­kozásához, mint magyar—törté- nelem—mezőgazdaségtan szakos tanár, a művelődési illetve az egészségügyi beruházások tele­pítésével foglalkozott egész ez év elejéig. Most pedig a terv­osztály helyettes vezetőjeként a településhálózat fejlesztés leg­jobb megoldásain töri a fejét, és az öszes tanácsi beruházás elő­készítésében is részt vesz. Novemberig kell az osztálynak elkészítenie a tanyák sorsát tervező azon tanulmányt, amely már az 1985-ig szóló távlati fej- J lesztési terv része. Azután kez­dődnek az V. ötéves terv elő­munkálatai. Rengeteg feladat, de szép feladatok. Alkotó mun­ka. Csoda-e, ha Kovács Gyula mindaddig, még i motor bírja 4 BÉKÉS 1972. OKTOBER I. (ahogy ő mondta) dolgozni,, ten­ni, alkotni akar? Ilyennek szü­letett, így tartja természetesnek, másként nem is tudja elképzel­ni az életét így érthető már és hihető is, hogy a hivatásos álmodozó miért nem merte még csiak ál­modni \sem, hogy valaha is ér­demesnek tartják majd a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatára. Érthető és hihető, hogy néni „ezért” dolgozott. Érhető és hi­hető az is, hogy élete egyik legszebb pillanatának tartja ma azt, amikor Losonczi Páltól, az Elnöki Tanács elnökétől a kitüntést átvette. A kitüntetést, amelyhez most mi is gratulál- lunk. s Kovács Gyulának to­vábbi munkájához erőt, egész­séget kívánunk! (kőváry) Olyanok, mint egy nagy család A kis műhely a zsúfoltság ellenére is ragyog a tisztaság­tól. Az ajtóval szemben, a fő­falon saját készítésű vasvázas színes tabló, fényképekkel. Kétoldalt virágállványok, me­lyeken szintén látszik, hogy ügyeskezű emberek formálták. A virág egyébként megtalálha­tó az épület előtti tenyérnyi földdarabon is. Ha az t'mber belép a gyárudvarra és a tr.a" fósok műhelyéhez közelik, úgy érzi, mintha nem is e§y munkahelyen, hanem egy íet^" vés otthon udvarán menne ve" gig­Pedig a brigád munkája >a~ gyos is prózai. TranszformátoP* kát állítanak össze, huzalokká» fémekkel dolgoznak. Mégis #" került e néhány virággal. fén;> kéDeklkel otthonossá, kedves? tenni környezetüket. — Olyanok vagyunk, min; egy nagy család — mondja Ga­rami József brigádvezető — csak éppen az anya hiányzik. Hiszen van itt nem is egy. minr a maga kisebb családjának^’ otthonának összetartója. Talán ezt a csaóádszeretetet hozták magukkal ide is. A brigádot vi­szont Garami József tartja ösz- sze és sikerrel. A Híradótech­nikai Vállalat békéscsabai gyáregységében híre van ennek a kollektívának, tetteikkel min­dig hallatnak magukról. Mond­ják is a többiek: „már megint a Garami brigád!” Mondhatják, miért ne mon­danák, de azt amit ez a kol­lektíva megtesz, teheti más is, az üzem bármelyik brigádja. Nincs megtiltva, sőt!. .. Mit tesznek Gramiék, vagyis a Déry Miksa nevét viselő t.rafós-brigád? Mitől van a hír­név? Régi ismerősök Beszélgetésünkkor percek alatt kiderül, hogy mi tulajdon­képpen régi régi ismerősök va­gyunk. Igaz, személyesen még Vízügyi nyugdíjasok találkozója Gyulán Tegnap, • szeptember 30-án | Gyulán, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság tanácstermében 120 nyugdíjast látott vendégül az igazgatóság. A vízügyi nyugdíjasok Gyula, Gyulavári és Békés környéké­ről jöttek el a meghívásra, azért, hogy találkozzanak egymással és a Vízügyi Igazgatóság vezetőivel. A megterített asztaloknál ülők­nek Takács Lajos, a KÖVIZIG igazgató főmérnöke tartott rö­vid ismertetőt az igazgatóság életéről. Elmondotta, hogy a vízügyi szolgálat mindig is egy nagy család volt, és most is ehhez a családhoz tartozóknak tartják a nyugdíjasokat. Beszélt a legutóbbi nagy árvíziről, amellyel sikeresen megbirkóz­tak, a megváltozott munkakörül­ményekről, arról, hogy a mosta­ni munkásszállás nem egy lócá­ból és lavórból áll, mint annak­idején. A dolgozókat kényelmes autóbuszokkal szállítják a mun­kahelyre és arról is szólt, hogy a valamikor nehéz fizikai mun­kát igénylő vízügyi munkában ma már majdnem mindenütt gép segíti az embert. Szólt ar­ról is, hogy a Vízügyi Igazgató­ság egyre nagyobb megbecsülés­nek örvend nemcsak a megyé­ben, hanem országszerte. És hogy négyszeres Kiváló címet, valamint az MT—SZOT Vörös Vándorzászlót elnyerték, ab­ba a nyugdíjasok munkája is „besegített”. Befejezésül nyu­godt. megelégedett, hosszú éve­ket kívánt valamennyi nyugdí­jasnak. A nyugdíjasok a fehér asztal mellett folytatták a beszélgetést. Kisebb csoportok alakultak, amelyekben a volt kubikosok, gépészek, a mérnökök feleleve­nítették a régi nagy vizek emlé­két és az azok elleni küzdelmet. egyik origaütaggal sem talál­koztam, de bármily furcsa, ír­tam róluk, nem is egyszer. Rendszeres újságolvasók, s így akadtak rá egyik írásomra, amelyik a dobozi háromgyere­kes családról, Huszárékról szól, ahol az édesapát baleset érte, meghalt, s árván maradtak. Fél­bemaradt a ház építése, s a gyerekeknek nem volt megfe­lelő otthonuk. A brigád olvas­ta a cikket, s mivel többségé­ben édesanyák dolgoznak a kollektívában, rögtön megszü­letett az elhatározás, segítenek a családon. A férfiak az épü­lő házba bevezették a villanyt, az asszonyok pedig ajándékok­ra gyűjtöttek, s karácsony előtt megrakodva látogatták meg a Huszár családot. Másik alkalommal a gyula­remetei gyermekotthon gondjá­ról szóló írásunkat olvasták. Ekkor sem késlekedtek. Elláto­gattak a , gyermekotthonba, vállalták, hogy az itt élő álla­mi gondozott gyerekek lakóhe­lyét szebbé, kényelmesebbé te­szik Igaz, a hirtelen lelkesedés magával ragadta őket, s olyas­mit is vállaltak, ami komoly anvagi megterhelést jelent, ezért az igazgató nem dicsért, de a vállalat mégis megadta a segítséget. Mindezeket megírtam. Hát nnen az ismeretség. Most az- alkalom nyílt arra, hogy /.emélyesen is találkozzunk, fém csalódtam. Csupaszív em- £ re két ismertem meg, akiknek jgnagyobb öröm, ha másokon süthetnek. kezdeményező, tfletgasdag letllektiva Nfncsak ez a jellemzőjük. Elsgorban a jó munka, a kol- lekt.f szellem, ök voltak a gyárgységben a szocialista címéi folyó verseny kezdemé­nyező; s még 1969-ben meg- aíakítftták a brigádot. Ma már a bPnzórem tulajdonosai, amelyet tavaly november 7-én kapta! Az idén Pedig minden reménjük meglehet arra, hogy az ezüstérmet is megkapják. __ ft ha nem is érjük el — m ondí?* — akkor sem csügge­dünk. ő. hogy jól tudunk együtt dolgozni, az üzem ve­zetői elmerik munkánkat és becsülni­A tízégú kollektívára jelem- ző az (Uetgazdagság, a segítő­ikészség— akár üzemen belül, akár icEul -—■ s az összetarto­zás- , . , , , A mullia megkönnyítesere például műszerfalat és célszer­számokat készítettek, s így még jobb eredményeket érnek el, precízebb, pontosabb a munká­juk. Most azon gondolkodnak, hogyan lehetne az itt dolgozó nőknek megkönnyíteni a mun­kát, mivel a transzformátorok emelgetése nem könnyű, még akkor sem, ha csak részszere­lést végez egy-egy dolgozó. Az­tán a készáru raktározása is gondot okoz. Szóval van min törni a fejüket, ha még job­ban akarnak dolgozni. Példát mutatnak a társadalmi munkában Az üzemben ők a kezdemé- 'nyezői a társadalmi munká­nak. Saját műhelyüket kifes­tették, takarították, a műhely előtti virágoskerthez a földet maguk hordták, a gyáregység utcafrontját pedig parkosítot­ták. Szabad idejüket, s napköz­ben az ebédidőt áldozták fel. S hogy valóban úgy élnek, mint egy nagy család, azt mi sem fémjelzi jobban, minthogy is­merik a tagok gondját, baját, s rendszeresen ellátogatnak egy­máshoz. Ha valaki megbeteg­szik ,azt nemcsak udvariasság­ból keresik fel. hanem segíte­nek is, amiben kell. A közös kirándulások ötlete is tőlük származik. Tavaly pél­dául nagyon szép napokat töl­töttek együtt Köröstarcsán, a campingban, ahova a gyerekek, feleségek, férjek is eljöttek. A négy nap alatt a barátság még szorosabbá fűződött, nemcsak a brigádtagok, hanem hozzá­tartozóik között is. Minden rendben lenne tehát? Nem! Azért itt is vannak kí­vánságok, óhajok. Szeretnék tovább javítani a munkájukat és éppen ezért, szívesen részt vennének egy hasonló üzemben tapasztalatcserén, hiszen egy­mástól mindig lehet olyat ta­nulni, amit itthon hasznosíthat­nak. A másik kérés a nőké: korszerűtlen, kicsi az öltöző, mikor lesz már új? Az előbbi csak szervezés kér­dése ,az utóbbi komoly beru­házást igényel, mégis az utób­bira kapok megnyugtató vá­laszt az igazgatótól: a tervek készen állnak, az anyagi fede­zet is megvan, s jövőre meg­kezdik a legkorszerűbb öltöző­mosdó építését. Bár néha van ltanálcsörgts is, valóban úgy élnek, mint egy nagy család. Kasnyik Judit Több mint ezer nyeremény a hétfői lottó-jutalomsorsoláson Ötös találat a lottón A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság hétfőn. Münnich Ferenc utcai székházában, ren­dezi a lottó szeptemberi juta­lomsorsolását. A húzáson a 39. játékhét szelvényei között ösz- szesen 1 116 nyereményt sor­solnak ki. Főnyeremények: egy háromszabás öröklakás az I. ke­rületi, Hunyadi János úton, két Zsiguli személygépkocsi és nyolc 80 000 forintos lakberen­dezési utalvány. Az Igazgatóság összeállította a lottósorsolások következő ha­vi menetrendjét. Eszerint ok­tóber 6-án Kiskunmajsán, 13- án Fehérgyarmaton, 20-án Sop­ronban, 27-én pedig Zalaszent- j gróton húzzák a lottó esedékes I heti nyerőszámait. Az októberi tárgynyeremény-húzást 30-án tartják Budapesten. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 39. játékhéten ötös találata egy fo­gadónak volt, nyereménye 2 050 194 forint. Négy találatot 72 fogadó ért el, nyereményük egyenként 28 475 forint. Hár­mas találata 5 971 fogadónak volt, nyereményük 343 forint. A kéttaiálatos szelvények szá­ma 170 438 darab, ezekre egyen­ként 15 forintot fizetnek. A nyereményösszegek a nyere- ménviUeték levonása után ér­tendők a közölt adatok tájé­koztató jellegűek. (MTI) Hz egységes számítógéprendszer programjáról nyilatkozik M. R. Sura-Bura professzor A Magjar Tudományos Akadémia pegh (vására szep­tember 20—3Ca között hazánk­ban tartózkodó M. R. Sura- Bura a mos:tvai Lomonoszov Egyetem prof^szora’ a szocia­lista országok egységes számí­tógéprendszere software mun­káit koordináló . bizottságának vezetője. MegtE^mette a szá­mítástechnikái automatizá­lási kutató intéft több osztá­lyát, a konzultált a szakembe­rekkel, így képet . P°tt a ma­gyar számítástechttkai kutatá­sokról is. Elutaza’f e°tt az MTI munkatársán.k nyilatko­zott az ESZR-pr(Sran) meg- valósításának aktuá>ís kérdéséi­ről és magyarprszág benyomá­sairól. Elmondotta, hogy az ESZR- program keretében °t sz^" mítógépet kifejlesztett®^ e°" ben a munkában ;eszt vett: Bulgária, Csehszlovák, ken­gyelország, a Szov’eti1110', és Magyarország. Két számító­gép gyártását már megkezdték, a másik három új gép te*'vei 1S előreláthatólag még ez,ev „,n előállító üzemekhez kerülnek. A rendszer kifejleszi®se lg®n nagy jelentőségű — pondotta a professzor — hiszen ezek a gépek egymáshoz illeszthetők s így lehetővé teszik, hogy egy­séges adatátviteli és feldolgozó hálózatok alakuljanak ki. Eb­ben a rendszerben nagy sze­repe lesz a Magyarországon gyártandó R—10-es típusú gép­nek, amely a rendszer legkisebb tagja. Ez kapcsolja majd a rendszer nagy gépeit a terme­lési, igazgatási és egyéb irányí­tási folyamatokhoz. A gépek gyártásával egyidőben megkezd­ték a softwarek, azaz a prog­ramok, modellek kidolgozását is. Magyarországi tapasztalatai­val kapcsolatosan elmondotta, hogy rendkívül jó benyomáso­kat szerzett a számítástechnikai és automatizálási kutató- intézetben. Elismeréssel nyilat­kozott a digitális berendezések elemeinek automatikus terve­zéséről, amelyet természetesen számítógépek segítségével vé­geznek. Rendkívül érdekes­nek tartja azt a grafikus disp- lay-t, amelyet szintén ez az intézet fejlesztett ki. Méltatta a számítóközpont jó munkaszer­vezését. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom