Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
Beteg a Átáznál , múk> terméssasÜgy^Cgry betegség nem okoz otthon túl sok gondot. Hiszen néhány nap, de legkésőbb egy-két hét alatt lezajlik. De, ha tartósabb a betegség, bizony próbára teszi a beteg és hozzátartozóinak türelmét. De, akik a próbát sikeresen kiállják, néha nemcsak egészségüket nyerik vissza, hanem életreszólóan szeretet ben, törődésben, aggó. dúsban összeforrnak. Ahhoz, hogy ezt a próbát szülök, gyermekik és nagyszülők, barátok és ismerősök jól kiállják, nem árt néhány apró szakmai ismeret; sem A beteg szobája — ha erre lehetőség van —, legyen tág, világos, könnyen szellőztethető és takarítható. A lámpa fénye ne essen közvetlenül a beteg szemébe. Igen jó az ágy végére szerelt emyős lámpa, amelynek kapcsolója a beteg kezeügyében van. A szoba hőmérséklete télen is legalább 18—22 fok között legyen. Közben ne feledkezzünk meg a levegő páratartalmáról sem. A kályhára vagy a fűtőtestre elhelyezett vízzel töltött párologtató edény hozzátartozik a betegszobához. Ha hosszabb *2 melyik hozzátartozónk otthon, az ágy jobb, mint különböző puha modem fekhely. Lehetőleg he- lyezzük úgy el a fal mellé, hogy mindkét oldalról megközelíthessük. A fékvőfelület legalább 60 cm-re legyen a padlótól, mert különben az ápolást végző személyitek nagyon meg kell görnyednie. Ha a beteg az ágyban nehezen mozog, vagy éppenséggel bénult, a felfekvéseket csak ügy kerül, hetjük el, ha a bokák, a csípők, farpofák alá habszivacsból készült alátétért helyezünk. A tartósan fekvő beteg lepedőjét és huzatait legalább hetenként egyszer kívánatos cserélni. A tartósan fekvő betegnek célszerű olyan hálóinget használni, amelyet vagy elől, vagy hátul végig lehet gombolni és így könnyű cserélni. A régi, nehéz dunyhák helyett sokkal előnyösebb a könnyű, de mégis meleget adó paplan, vagy műanyag-takaró. A hpÍPírpt napon*a ” ütlegel alább egyszer, reggel, mosdassuk meg. Legjobb erre a célra a könnyű műanyaglavór, langyos vízzel és szivacscsal. Az egyes testrészeket kü_ lön-külön kitakarjuk először szappanos szivaccsal, majd tisztavizes szivacssal, végül frottírtörülközővel ledörzsöljük. A mosdatás befejezése a fogmosás és szájöblítés. Egészen különleges felfrissülést jelent a sokáig fekvő betegnek, ha sósborszesszel átdörzsöljük egész testét, majd gondosan behintőporozzuk. Egy kis finom masszázs pedig ugyancsak frissítőleg hat. A huzamosan fekvő beteg étrendjét kérdezzük meg az orvostól. Ha nincs külön előírás, akkor lehetőleg azt adjunk a betegnek, amit kíván. Egyszerre ne adjunk sokat, hanem inkább többször keveset. Az étkezéshez hasznos az otthon készített, vagy üzletben vásárolt speciális asztalka. A ill, * alkalmi beAZ OUnOtll tegápolónak át kell vállalnia a kórházi ápolónővér szerepét is. Célszerű ezért a betegágy mellé füzetet, írószerszámot is készítem. Ezekre rövid és hosszú betegségeknél egyaránt szükség van. A kezelőorvos helyzetét hallatlanul megköny- nyíti, ha ebben a füzetben megtalálja a napi háromszori hőmérőzés eredményeit, szükség esetén pedig az egy perc alatt észlelt pulzusszámot is. Ugyanebbe a füzetbe valók azok a feljegyzések, amelyek a beteg győgysze- relésével függnek össze. Ne bízzunk csupán az emlékezetünkben. Ha gondosan feljegyezzük, hogy melyik gyógyszerből menynyit és hányszor kell adnunk, sok-sok tépelődést de még több hibát kerülhetünk el. A gyógyszerek közül a tablettákat, porokat és cseppeket általában az étkezés után szokás adni, feltéve, ha az orvos nem rendeli másképpen, C-L--. azt hisszük, hogy a OUnd.II hosszan fekvő beteg a háznál szinte elviselhetetlen teher. Pedig, ha egy-egy szülőt, feleséget, vagy gyermeket kérdeznének meg, aki néha éveken keresztül ápolta valamelyik szeretett hozzátartozóját, semmiféle zokszót, vagy éppenséggel mártír-pózt nem találnánk. Mert annak az embernek, aki hozzátartozóját valóban szereti, annak az ápolás nem mártír-áldozat, hanem lehetőség arra, hogy viszontszeretetének tanú- jelét adja. És ez nemcsak a betegnek, hanem az ápolónak is öröm. Dr. Szendéi Adám iB£sisssas5SisssaíSsss«*aasBssBssaii«»**s««»«fr»sa*ssiss»sssei*«ÉSi*»s5«sss«air»*s»* ««ih**«m«b«»8ii»m»«8w A furfangos kertész Leningrad egyik híres, nevezetes, szökőkutak- kal díszített parkjában volt kertész az öreg Szerjózsa bácsi. A gyerekek mind nagyon szerették, mert szabad idejében különböző labdajátékokra tanítgatta őket és a lehajtó szomorúfűz ágából furulyákat faragott nekik. Ebbe a parkba vitte mindig játszani kis unokáit, Fégyát és Iftarusz- ját Mása mama, mert ágy gondolta, hogy ha a jó levegőn szaladgálnak egy kicsit, talán jobb lesz az étvágyuk. Fégya és Maruszja ugyanis arról voltak híresek, hogy ők voltak a Komszomolszkaja ulica legsoványabb, legrosz- szabbul evő gyerekei. Egyszer, az öreg Szerjózsa bácsi éppen arra a padra telepedett le és készült neki a fűzfasíp faragásának, ahol Mása mama ült és csomagolta ki a jóféle vajas kalácsot, hogy unokáinak tízórait adjon, de a gyerekek csak legyintettek, egyik sem akart enni. Ekkor az öreg kertész azt mondta a nagymamának: — Ma este elmennék magukhoz látogatóba. Mása mama és ott is vacsoráznék, de csak akkor, ha a gyerekek megígérik, hogy eíöiiem megesznek vacsorára három-három tojásból rántottat, rendesen, kenyérrel. Ha ők ezt megeszik, akkor én megmutatom nekik, milyen csodálatos tojásokat tojnak az én tyúkjaim. A gyerekek tudták, hogy ha Szerjózsa bácsi eljön hozzájuk, abból csak egy jó tréfa lehet, ezért buzgón megígértek mindent. így hát este 7 órakor, amikor a rántotta kellemes illata áradt a konyhában, Szerjózsa bácsi ugyanis beállított Mása mamá- ékhoz. Megvárta, amíg a gyerekek valóban jó alaposan bevacsoráztak. Es csodálatosképpen aznap este egyik gyerek sem mondta, hogy sok az étel, vagy hogy nem kérnek vacsorát, de izgalmukban még az utolsó kenyérdarabkáíal is kitörölgették a tányért. Ekkor Szerjózsa bácsi Elégedetten megveregette a vállukat, azután elővett egy tojást a köpenye zsebéből. — Nos gyerekek, nézzétek, az én tyúkjaim olyan tojásokat tojnak, amelyikek futkosnak — mondta. — Futkosnak? *— Hát már hogyan futkosnának, hiszen nincs iába egyiknek sem — csodálkozott Maruszja. — Pedig ha hiszitek, ha nem, ez a tojás futkos —i mondta az öreg kertész és egy tojást külön tett a többitől, azután kért Mása mamától egy szál gyertyát. Amikor a gyertyát megkapta, meggyújtotta azt, majd odatartotta közel a tojáshoz. Hát egyszerre csak csodálatos módon a tojás elkezdett mozogni és futkosott, amerre Szerjózsa bácsi az égő gyertyát vezette. Ámultak, bámultak a gyerekek, de még Mása mama sem tudta megfejteni a futkosó tojás titkát. Mikor már jó sokat nevettek, de a tojás titkát még mindig nem tudták kitalálni, Szerjózsa bácsi eloltotta a gyertyát és óvatosan, gyengén ráütött a tojásra. — Most pedig megmutatom nektek — fordult a gyerekekhez —•, hogy milyen csodatojást tojtak az én tyúkjaim —, azzal a megrepedt tojáshéjai elkezdte bontogatni, de már akkor a gyerekek is észrevették a hamisságot, mert az összetört tojáshéjból elő- bujt egy cserebogár. Szerjócsa bácsi ugyanis a két végén ügyesen kifúrt egy tojást otthon. A lyukakon keresztül kicsurgatta a tojás sárgáját és fehérjét, azután megnagyította a lyukat, óvatosan beletett egy cserebogarat az üres tojásba, majd a nyílást szépen beragasztotta fehér lisztpéppel. Amikor tehát elkezdett a konyhaasztal mellett játszani a gyerekekkel, a jó tojásokat félrerakta az asztal közepére és az üresei vette elő a zsebéből a cserebogárral, amely szegényke a tojás vékony héján keresztül látta a gyertya fényét s ez után a fény után futkosott, hogy kiszabaduljon tojásbörtönéből. A két gyerek szépen megköszönte Szerjózsa bácsinak a szórakoztatást, Mása mama pedig azt, hogy a szórakozás reményében a gyerekek jól meg vacsoráztak. Az öreg kertész pedig megígérte, hogy ha a gyerekek ezentúl rendesen esznek, még sok-sok este meglátogatja őket és megtanítja őket sok más a futkosó tojáshoz hasonló, kedves, vidám szórakozásra. i B 1 Szépség és egészség — a jó fog A TV-MACKÖ estenként kézbeveszi a fogkeféjét, gargarizál egyet, szájat öblít és csak úgy megy aludni. Furcsa módon azonban sokan — gyermekek és felnőttek egyaránt — nem élvezik a fogmosás gyönyörét, pedig a kellemes ízű fogkrém, az üde lehellet, több a gyönyörűségnél: az emberi szépség és egészség kovácsa. Az ember az egyetlen élőlény, aki mosolyogni és nevetni tud. Amikor kiül az öröm az ember arcára, ajkai kinyílnak és barátságosan villog elő a fogsora. És ha ez a fogazat fehér, ápolt és gondozott, úgy modem és civilizált emberre vall. A fog tehát nemcsak arra való, hogy ételeinket aprítsuk, hanem minden embernek mindig „kéznéllevő” névjegye. A tiszta, ápolt, egészséges fogazat mögött rendszerint ápolt, rendezett, egészséges embert sejthetünk. A hiányos, töredezett, össze-vissza álló, elsárgult, fogazat viszont rossz benyomást kelt még akkor is, ha mosoly közben tárulkozik fel ez a-„kopott és gyűrött névjegy”. RUHÁINKAT, használati tárgyainkat rendszeresen mossuk és tisztán tartjuk. Nyilvánvalóan élő testünkhöz tartozó fogazatunk is feltétlenül igényli ezt az ápolást. És ha tekintetbe vesz- szük, hogy az ápolószerek, a fogkefe és a fogkrém, egyáltalán nem különösen drága — és főképpen azt, hogy a fogmosás élménye és az azt követő kellemes szájíz minden alkalommal gyönyörűség, akkor igazán merő önzésből sem mulasztjuk el naponta az «ti fogmosást. Reggel pedig újra csábít a fogkrém és fogkefe. A FOGMOSÁS nemcsak mm- í‘ dennapos élvezet, hanem haté- jj kony egészségápolás is. Az esti 3 fogmosáskor ugyanis, amikor S megfelelő fogkefével és habzó S fogkrémmel fogínyünket és fog- : felületünket kívül-belül alapo- S san végigdörzsöljük, nemcsak s kellemes érzésünk támad, hanem : konzerváljuk is fogainkat. A« fog,ínyek maszírozása javítja • azok vérellátását és ezáltal ele- S jét veszi a fogínygyulladásnak és 5 a fogínygyulladást kísérő, nem- ! egyszer gennyel telt tasakoki képződésének. De végső fokon : elejét veszi annak is, hogy a fog- ■ ágyból kilazult fog végérvénye- jj sen kihulljon. A fogkefe szőrei ! és a habzó fogkrém eltávolítja 5 a fogzománc felületéről az ott- • maradt, szemmel nem látható ! ételmaradékot, a belőlük táplál- • kozó baktériumokkal együtt. 5 Ezek a baktériumok nem okoznak ■ fertőzőbetegséget, de anyagcse- ; re-termékeik feloldják a porcé- * miHiHHlliiiliiniiiiuiiiiimiiHiniMHl lánkeménysegu fog’zomancot, a fogazat kilyukadásához, fogr szúhoz — orvosi kifejezéssel: carrieshez vezethet. A fogmosással tehát a fogínysorvadást és a fogszúvasodást egyaránt megelőzhetjük. És, hogy ez a megelőzés mit jelent, azt csak azok tudják igazán, akik néha fél éjszakát gyötrődtek végig fogfájással. Mert a fogszúvasodás nem áll meg a szépséghibánál. A sérült, kilyukadt fog gyökere fertőződik, ami bizony a legkín- zóbb emberi fájdalmak egyikének lehet okozója. Fogmosással ezt is elkerülhetjük. A CIVILIZÁLT EMBER döntő többségében «főtt ételt eszik, vagy az „élelmiszeripar” termékeit. Sajnos, az élelmiszeripar csakúgy, mint a modem konyhatechnika, annyira előkészíti az ételt, hogy rágni szinte már nem is kell. Pedig a rágás tisztítja a fogfelületet, ugyanúgy, mint a fogkefe, masszírozza a fogínyt és éppen ezért fontos őre a fogak épségének. Ha a napi főétkezések után gyermek vagy felnőtt elropogtat pl. egy jó kemény, ropogós almát, egy darab ízletes karottát, akkor szinte fogat ápol, jól átmasszírozza fogínyét. Miközben szervezete számára értékes vitaminokat, szerves savakat és sókat, az emésztőcsatornát nyugtató rostanyagot (pektint) és a belek működését serkentő salakanyagot egyaránt biztosít. A FOGÁSZATI HÓNAP alkalmából különösen’ siok-sok orvo» előadás és plakát igyekszik az embereket rábírni arra, hogy fogaikat óvják és ápolják. Soha ne feledkezzünk meg erről egyetlen napon sem. RECEPT GOMBÁS SVLTCS1RKE: Hozzávalók 3 személyre: kb. l»kg csirkehús, 10 dkg gomba, l kg burgonya, 1 kisfej vöröshagyma, a evőkanál zsír l deci tejfel, só bors. Készítése: a tűzálló tálat kizslrozzuk, & vöröshagymát lereszeljük és beleszórjuk a tálba. A csirkét feldaraboljuk, a burgonyát megtisztítva karikákra vágjuk, a gombát felszeleteljük, majd a következő sorrendbe rakjuk a tálra: burgonya, hús gomba, majd ismét burgonya, stb.- Ha az összes anyagot leraktuk, az egészet megsózzuk, meghintjük frissen őrölt .törött borssal és meglocsoljuk tejfellel. Sütőbe tesszük, sűrűn locsolva pirosra sütjük. Kitűnő étel! Csirkehús helyett sertéshússal, vagy vesepecsenyével is készíthetjük, ebben az esetben a hússzeleteket előzőleg verjük ki, iaasaaaBaaaaaaaaBaiaBaaBaKsiaaBaaaaaaaaass» Tit kár nő, egérfogó val (A Étemből)
