Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Áz ember-arcú világ csodái tedrális. amelyből csodálatos, tarka virág-fa nő, a Jesse fája... Chagall álomképei, Chagall költészete. A belső teremből Vivaldi- muzsika siet elénk. Akva- rellek, rézkarcok. Gogol: Holt lelkek, illusztrációk. A 118-ból kilenc. La Fontaine mesék, képekben. Száz rézkarcból tíz. A Biblia, 105 rézkarcból itt van tizenkettő. Eredeti litográfiák. Csak a címekből, ami nem is a lényeges: Pár okkerben, Zöld csokor. Piros nap, A Notre Dame szörnyei, Műlovarnő, Zenebohóc, Fekete pár zenésszel, Kék profil, Meghitt álom... A képek előtt mintha zarándoklók sokasága vonulna. Bár ez nem álom. Ez valóság. Megyünk, egymás mögött, és hihetetlen ez a fegyelem. Lehet, hogy ez is chagalli csoda? A budapesti kiállítás katalógusának borítólapja. a Hősök terén kígyózik a sor. Túl a Műcsarnok lépcsőin, a párás októberi napsütésben. Az arcokon várakozás és valami megmagyarázhatatlan türelem. Elképzelhetetlen ilyen hosszú és nyugodt sor. Boltok pénztára előtt ennek egytizede már forrong, morog és ideges. Túl a Műcsarnok lépcsőin kígyózik a sor. Október vége van, változnak a világ színei. A zöldből vöröses- barna lesz, a türkizkék égboltból kékesszürke, és a sok tarka nyári ruhát melegebb színű barnák, őszies okkerek váltják fel. Csak Chagall színvilága változatlan odabent. Ragyog, tündököl, megejt, csodákat láttat. Misztikus-emberi csodákat, a költészet szeánszának pillanatait formákban és színekben elbeszélve. De ez sem jó igazán, hogy .elbeszélve”. Marc Chagall művészete megragad, átlényegít. Mégis csak úgy a jó, hogy csodát tesz ebben a valóságos világban. Az ember-arcú világ csodáit hozza. Több leszel általa, ha ott lehetsz a képei előtt. Született 1889-ben, a Dvi- na-parti Vityebszk városka zsidónegyedében. Apja halárus, testvére kilenc. Tizenhét éves, amikor dönt: festő lesz. Tizennyolc, amikor 27 rubellel a zsebében Szentpétervárra utazik. Azután Párizs. „Párizsban másodszor születtem,” írja valahol. 1914: újra Vityebszk. 1919: Moszkva, faliképeket fest, színházi díszleteket tervez. Négy év múlva Párizsba költözik. A horogkereszt réme Amerikába űzi: 1941. Hat év telik el, mire visz- szajöhet Európába. Nemrég fejezte be a párizsi Opera lenyűgöző mennyezet-freskóját. „Ha Picasso művészete az értelem győzelme, Chagallé a szív diadala... (Mottó „A művészet kiskönyvtára” Chagall-kötetének borítólapján.) A szív diadala... Embertelen korok mélységeiben is: a szív diadala. Végre beléphetünk az első terembe. Monumentális fotográfiák. Chagall egy járókelővel, Chagall a műtermében, Chagall-portrék: világra nyíló nagy szemek, a homlok mögött... nos, a homlok mögött nem látszanak a szimbólumok, a házak felett repkedő emberek, a szamárfej, az óra, a hegedülő ember, és az öröm, az ezer orcájú öröm tarka virágcsokrai. Olajfestmények. „Jó napot, Párizs!” Kékek és vörösek. A sokszínű Eif- fel-torony csúcsa alatt piros arc. A toronynak karja nő és mintha járna az utcák felett. A mélyben, odalent házak. Emeletes, világos-ab- laku meseházak. Sárga hold. Sárgacsőrű, piros tollú kakas. „Zöld éjszaka.” Vi- tyebszket idéző látomás. „Jesse fája”. Fehér és zöld- arcú alakok, repülő hering, a festő állványa előtt, a kép centrumában kéttornyú kaKülönös, köralakú emelvény. Ember gyűrűben. Hangok. Magyar hangok. Chagall 1971-es rádió-interjújának fordítása. Jacques Chancel kérdez. ..Mit mondana a szerétéiről?” Chagall: „Szeretettel min dent elérhet az ember.” Űjabb emberek jönnek. Az interjút újra leforgatják. Es megint. Legbélül, a Műcsarnok mélyén. A teremben sötét. Szines diapozitíveket vetítenek. Chagall-képek. Színek, különös világ, öntörvényű világ. A szív diadala... Ritka pompás élmény. A Műcsarnok Marc Chagáll-é november 5-ig. Marc Chagall pedig a budapestieké, és azoké, akik felzarándokolnak ide. hagy egy különös művész gyönyörű csodáit átéljék. A katalógusban Louis Aragon bevezetője: „Chagall élete az, hogy fest. Megmagyarázhatatlanul. Festés vagy talán beszéd ez: ő úgy lát, ahogyan mi hallunk. A vászonra festett formák költői mondatok a maguk módján. És a szavak egymásba fonódnak. Végeredményben minden mondattá válik, és nincs is mit megértenünk, hiszen ha előfordulhat. hogy nem értjük meg a zenét, akkor miért kellene megértenünk éppen a festészetet...” Még mindig őszi napsütés. És még mindig a Hősök -terén kígyózik a sor, túl a Műcsarnok lépcsőin. Az emberek arcán várakozás, és valami megmagyarázhatatlan türelem Sass Ervin Hincz Gyula Műterem ÚJ KÖNYV: Emlékek a modern művészet nagy évtizedéből „Egy művész életében, eszméinek, művészetének fejlődésében nem lehet pontosan meghatározni a döntő pillanatokat. Lehetetlen megmondani, hogy egy gondolat mikor jelent meg, legelső csírájában, hogyan és mennyi ideig fejlődött, amíg végül megtalálta az anyagban végső kifej eződesi formáját.” — így vall, többek között Csáky József. A Corvina kiadó nemrég megjelent könyvében a művészt mutatja be, aki alig több, mint egy éve, párizsi műtermében halt meg. A magyar szobrász hat évtizeddel ezelőtt a kübizmus úttörői közé tartozik, egyik legelső képviselője volt ennek az irányzatnak. Hiába volt tehetséges, elismert már fiatal korában, öregségére szegényen és elhagyatottan élt. De utolsó napjáig is dolgozott, nemcsak szobrain éa szobortervein, hanem emlékiratán is A könyv az emlékiratok gyűjteménye, azoké az írásoké, amelyek nyomtatásban már nem kerülhettek a párizsi magyar szobrász kezébe. Halála után jelentek meg, ég egy évvel később magyar kiadásban is. A nagy évtized — amit a művész emlékirataiból ösz- szeállított kötet címe jelez — 1904-1914 között volt. Betekinthetünk a párizsi művészvilág életébe, találkozunk Picassóval, Derainnal, a Függetlenek Szalonjával, Metzinger behódolásával és ilyen részleteket olvashatunk; „Hányszor hallottam jelentéktelen művészetről, egyenesen senkiktől; Picasso mindent tőlem lopott! Picassónak valóban megvolt az a szokása, hogy nem zavartatta magát, ha valami érdekes megoldást látott egy műben... Henri Laurens mondogatta nekem mosolyogva: Picasso nagyon szeret kölcsönvenni.” A„ önkényesen kiragadott részlet is bizonyítja, hogy az olvasó művészettörténelmi szempontból érdekes, tartalmában gazdag könyvet vehet a kezébe, amelyet 24, Csáky József szobrairól készített fotó egészít ki. — g — Nem gyógyít meg más Filadelfi Mihály Hordom mit rámaggatott e század morgok keserű szitkokat romló zománeú fogaim között s nem gyógyít meg más csak ha odadobom vágyaim a szélnek ha megtámasztom hátam a négy égtáj szögletkövének ha együtt tudok susogni a náddal ha kibontom ingemet hogy cirógasson a fény nem gyógyít meg más csak ha meg tudom bocsájtani az árnyéknak az estét ha szelíden nevükön szólítom mind a csillagokat s az éj karámjába összegyűjtöm a fáradt emberek sóhajtásait s csak ha meg tudom bocsájtani e századnak hogy élek