Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
NAPlREIVDE\t A törvényesség helyzete a szövetkezetekben Felelőaaégrevonáa a kútfúróknál Október 20-án, pénteken délelőtt ülést tartott az Orosházi I Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Napirendjén — Tóth János osztályvezető előterjesztésében — a szövetkezetek működésének törvényességéről szóló jelentés megvitatása szerepelt A beszámoló elsőként az állami törvényességi felügyelettel foglalkozott. A városban működő öt mezőgazdasági, hat ipari és egy kereskedelmi szövetkezét a jogszabályoknak megfelelően működik. Az állami felügyelet tapasztalatai azt igazolják, hogy valamennyi szövetkezet a törvényesség szellemében látja el feladatát Az alapszabályok és más belső szabályzatok elkészítése, jóváhagyása megtörtént, ezek alkalmazásának ellenőrzésére rendszeresen visszatérnek. A szövetkezetek vezetőségei az alap- és jogszabályban megállapított időközökben Ö6sziehívják a közgyűlést, amelyen a szövetkezeti tagok élnek jogaikkal, a közgyűlések a hatáskörükbe tartozó ügyekben döntenek. Határozataik, néhány esettől eltekintve megfelelnek a törvényes előírásoknak. A vezetőségek, mint a szövetkezetek általános hatáskörű vezető testületéi önállóan szervezik, irányítják a szövetkezetek működését. Az itt hozott határozatok ma már kevesebb kívánni valót hagynak maguk után, mint korábban, tartalmilag és szakszerűségüket tekintve is jobbak. A különböző bizottságok működése néhány helyen még formális, azokban a szövetkezetekben azonban, ahol elismerték ezek jelentőségét, szerepük is megváltozott. A szövetkezeti társulások közül a kútfúró és kazánépítő szövetkezeti közös vállalat működésében az ellenőrzés törvény- sértéseket állapított meg. Többszörösen megsértették a bérezésre vonatkozó rendelkezéseket, nem készítették ei a vállalat ügyrendiét, szabálytalanul vállaltak külföldi munkát. A vállalat működését a központi népi ellenőrzés is vizsgálta, amely még több hiányosságot állapított meg. Ennek alapján felelősségre vonják a mulasztást elkövetőket. Város a centenárium küszöbén Képviaelő lett-e Koaauth Kaposváron f Nyugtalan mezőváros volt mindig, a revolúciók idáig alig- alig elérő szele megfiatalította a véneket, cselekvésre ösztönözte a fiatalságot. Talán ennek is nagy része volt abban, hogy Kaposvárt először éppen az 1848— 49-es szabadságharc ideje alatt nyilvánították rendezett tanácsú várossá. A bukás egyben a mezővárossá való visszaminősítést is jelentette. A lángok azonban fel-fellobbantak. A passzív ellenállás néha aktivitásba csapott át. Egykorú krónikák feljegyzik, hogy 1850-ben a kaposvári gimnazisták köhögéssel akadályozták meg a császárért imádkozni szándékozó lelkészt tevékenységében Szervezkedő csoportok alakultak országszerte. Egyiknek tagja volt Noszlopy Gáspár is, aki a szabadságharc alatt a város kormánybiztosaként tevékenykedett. Az idő ekkora távlatában meghatóan naivnak tűnik az a történelmi realitással nem törődő szemlélet, amely az 1869-es képviselőválasztáson az emigrációban élő Kossuth Lajost Kaposvár képviselőjévé jelöltette. Á reálpolitikus természetesen visszautasította a túlzott bizalmat. A városban fújdogálő új szelekről adott hírt az, hogy 1870- ben megalakult a Kaposvári Általános Munkásegylet. Az enyhülés és a fellendülés tette lehetővé hogy a dunántúli település 1873. január 23-án véglegesen rendezett tanácsú várossá nyilváníttatott. Kerek axáx év Csipkerózsika-álom nélküli száz év telt el. A 6650 lelket számláló kis város közel 60 000 lakosú, jelentős településsé „nőtte ki magát”. A századforduló nagy városépítő munkájának vezetésére Németh István személyében megfelelő polgármestert találtak. Emlékét ma is őrzi a város legszebb parkjában felállított szobra. Az új városházát, — melyet Kaposvár lakosai régóta készülnek a centenáriumi ünnepre, melyet együtt tartanak Budapest, IX. kerületének lakóival. Az ünnepi díszbe öltöztetésen kívül mást is jelent itt ez a jubileum. Munkát. Szocialista brigádok különfeladatait, üzemek, gyárak kollektíváinak többlet- vállalásait. A víz- és gázprogram megvalósulását, az utak korszerűsödését Üzemi parkok Kopeczek György és Kertész Róbert pesti mérnökök terveztek — 1904-ben adták át. Az épülőszépülő centrum ellentéteként akkor születtek az első nyomortanyák. Az első világháború sok kaposvári áldozatot követelt. Amikor magasra csaptak az új forradalom hullámai, talán ezért is találtak ebben a városban annyi tettrekész emberre. A Somogyi Munkás egyik 1919-es száma így írt erről: „Többé nem messze álom és színes ábránd hajtja a tömegeket. A magyar proíletariá- tus orosz testvérét követte...” S ezerkétszáz ember alakította meg a Vörös Hadsereg első kaposvári ezredét. Nagy tervek születtek a város szegényeinek felkarolására, hatalomba emelésére. A bukás nemcsak Latinca Sándor és társai halálát jelentette; velük együtt a remény is meghalt évtizedekre. Aztán: újabb esztelen háború. A város 1944. december 2-án szabadult fel. Az azóta eltelt időszakban egész városrészek emelkedtek ki a földből. Évente 40— 50 millió forintot költenek új lakások építésére. Kaposvár 1980- ra végleg kinövi „gyerekcipőit”, ezt bizonyítja az 1961-ben készült húsz évre szóló városrendezési terv. A mezővárosi jelleg már csak nyomokban lelhető fel. Az ipar foglalkoztatja az itt lakók nagy részét, pontosabban 20 000 embert. Milliókat fordítottak az egyetlen régi ipari létesítmény modernizálására. De nemcsak erre — a cukorgyárra —, hanem újak építésére is. A Textilművek az első ötéves terv idején épült 13o millió forintért. 1950-ben alakult meg a Kaposvári Ruhaüzem, mely ma Kaposvári Ruhagyár néven keresett gyermekruhákat készít. Sokan dolgoznak a húskombinátban is. A tejipari vállalatnál viszont teljesen automatizálták a termelést. Kaposvári egységet létesített a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, a VBKM és a Finom- mechanikai Vállalat. létesülnek sok helyen, s üzletek versengenek majd egymással. Az ünnepségen díszpolgárokat avatnak. Azokat, akik a legtöbbet tették a város fejlesztéséért. Kulturális vetélkedők, emlékbélyegek, kiállítások, pályázatok teszik majd gazdagabbá ezt az ünnepséget. A kaposváriak hiszik, hogy egy egész ország ünnepel majd velük. Leskó László „A lomb hulláskor vigaszunkra Eljön a víg szüret megint, Lesz már, ami fölmelegítsen, Ha kissé hűsebb szél legyint. A szőlős-kertek vígan vannak, Aki most búsul, mind bohó, Egy jelszavunk legyen szüretkors A dáridó, a dáridó. A hangulatos Ady-vers után úgy illenék, hogy egy igazi szüreti mulatságot idéző, ünnepi riport következzék. Valószínűleg a kedves olvasó is erre számít. Elnézését kérjük, ha most némi csalódást okozunk. Nem mintha a hangulattal itt, az újkígyósi Aranykalász Tsz 28 holdas szőlősében valami nagy baj lenne. Csak tessék megnézni a Körösladány-ikrek mosolygástól sugárzó arcát, meg azokat a szép szőlőfürtöket. Eláruljuk azonban, hogy a valóságban nem minden fürt ilyen gyönyörű itt sem. Errefelé is rengeteg eső esett. És ezt a szőlő is megnak, Katona Józsefnénak, és a Körösladány-ikreknek, Annának és Piroskának az újkígyósi tsz tagjainak mégis csak „édes” munka ez. A vödrök víg csörömpölése is erről árulkodik. Meg a csengő kiáltások, hogy: — Ezt kóstold meg! Ezt kóstold meg! Azután, hogy őszinték legyünk, a szőlős-brigád présházban dolgozó tagjai sem igen lógatják az orrukat bánatukban. De még Molnár Pál fogatos lovai is emelt fővel húzzák idáig a szőlősből az édes terhet Somogyi Sándor kíséretében. És a présházban is van akkora sürgés-forgás, hogy azt nyugodtan lehet ünnepinek nevezni. Mü- lek Antal, Laurinyecz János és Harangozó Mátyás éppen a „hegylevét” préseli ki a homokon nőtt szemekből. Amiket viszont az előbb még Duna István bácsi adagolt villával a zúzógépbe. Már ebből a gépből is csordogál a must. A szőlős-brigád vezetője Kovács István kis pohárkába fogja fel a drága nedűt. — Hát nem olyan édes, mint a tavalyi volt. Meg kevesebb is lesz. De 200 hektoliter már így is van. Tíz holdról még le sem szüreteltünk — magyarázgat a tsz szőlős-gazdája a mustot ízlelgetve. — Ifol tárolják a leendő bort és mi lesz vele? Ez is kiderül. A pince ugyanis a présház alatt van. Magyar János bácsinak egy pumpa segítségével így igazán könnyű a 20—30 literes hordókat megtölteni., Kovács Ferenc pincemesternek pedig — aki nem tévesztendő össze Kovács Istvánnal, a szőlős-brigád vezetőjével — már csak annyi dolga marad, hogy egy létrára állva megnézze „mi a helyzet” a hordóban. A bor sorsa felől pedig Kovács István nyugtat meg bennünket: — Szőlőink túlnyomó része nagytömegű bort adó izsáki sárfehér. A bort pedig természetbeni részesedésként osztjuk szét 1300 dolgozó tagunk között. Olyan 50—60 hektónyit hagyunk meg a közösben nagyobb lakodalmakra, ünnepekre. Egyszóval, a szüret az mégiscsak szüret. Még itt az Alföldön is. Akkor is, ha Kiss Pál üzemgazdász szerényen azt állítja, A Körösladány-ikrek: Anna és Piroska szerint nem savanyú a* újkígyósi Aranykalász Tsz szőlője. Legalább is nekik nem, mert, hogy ők szedik. hogy egyszerű mezőgazdasági munka ez, mint a többi. És azzal, hogy nem adunk neki igazat, nemcsak az olvasót szeretnénk kárpótolni amiatt, mert egy „dáridós”, szüretre kalauzoltuk el, mint ahogy azt esetleg remélte. A helyzet tudniillik az, hogy szomorúan bégéinek már azok a barik, amelyeket a szüretet befejező ünnepi mulatságra a pecsenye szerepére kiszemeltek. A szemelt riz- ling és az izsáki sárfehér előételeként. Igaz, ha arra gondolunk, hogy szeptember 28-tól mostanáig 18 holdról szüreteltek le, akkor a megmaradó 10 holdnyi szőlő leszedése még eltarthat egy darabig. No, de nem baj. Ettől függetlenül mi hadd kívánjunk már most jó mulatást! Kőváry E. Péter Kovács István a szőlős-brigád vezetője szerint a must is a Körösladány-ikrek megállapítását igazolja. Dunai István bácsi a zúzógép tetején egyetért ezzel. sínylette. No. persze a jókedvet ez nem rontja el. Akár hogy is van — mert errefelé nincsenek olyan hagyományai, ünnepi jellege a szüretnek, mint Tokaj, vagy a Badacsony vidékén, azért — Kovács Katalinnak, Karlik Mihálynak, Szilágyi Józsefnénak, Gaj- da Jánosnak, Szűcs KárolynéA Pamuttextilművek Békéscsabai Gyára éjieliőrt és udvari segédmunkást keres felvételre Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a gyár üzem- gazdasági osztályán reggel 7—15 h-ig. Szombat kivételével. 1392 SZÜRET 1972. OKTOBER 22. Hogy a bor milyen lesz, az iít a pincében dől majd el. Természetesen attól már nemigen függ hogy Magyar János bácsi miként pumpálja a mustot a bordókba, illetve, hogy Kovács Ferenc pincemester melyik hordót ellenőrzi éppen, (Fotó: Demény Gyula) Ünneplés — tettekkel
