Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

ÉNEK

A SZABADSÁGRÓL

A menet fél 3-kor indult Gyulán a gimnázium elől. Lobogtak a zászlók, zengett a: Nixon gyilkos! kiáltás. Kétezer fiatal — úttörő és KISZ-tag — szín- pompásán, fegyelmezetten menetelt Az élen pattogó indulókat játszott a katona-zenekar és muzsikájuk megállásra késztette a járókelőket, és amerre a menet elvonult, egymás utón nyíltak ki az ablakok, bér az Időnek, ahogy mondani szokás „foga” volt.

Az MSZMP székháza előtt a menethez csatlakozott dr. Gombár József, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Jámbor István, az MSZMP Városi Bizottságának első titkára, dr. VI- dó István, a városi tanács elnöke, a DÍVSZ brazil képviselője, Szabó Miklós, a KISZ megye- bizottságának titkára és Gyula város állami és társadalmi szerveinek vezetői.

Őszi fényben fürdött a 750 éves vár és környéke. Ezüstösen csillogott a víz a közeli csónakázó tóban, és a fákról lehullott sokszínű levél szinte szőnyeget terített a fiatalok lába elé. A vár mellvédén „Vádoljuk az imperializmust” feliratú hatalmas transzparens. Impozáns volt és színes a látvány, különösen a vórtorony tetejéről.

Amíg a sorok rendeződtek, a vár előtti pódiumon megkezdte műsorát a Los Pacsungos paraguayi együttes, amelynek rendkívül dallamos:, vérpezsdítő protest-songjai elfeledtették a fiatalokkal, hogy zord az idő és hogy hűvös a szél, amely a Körös felől fújt

Aztán a házigazda nevében

Dr, Gombár József: Latfn- Amerikában jártam...

Kozma Antal, a KISZ Városi Bizottságának titkára lépett a mikrofonhoz.

— Tisztelt Vendégeink, Kedves Fiúk, Lányok! A KISZ Békés megyed és Gyulai Városi Bizottsága nevében szeretettel köszöntőm szolidaritási nagygyűlésünk minden résztvevőjét. Majd így folytatta: Legyen ez a mai nagygyűlés is, melyet a „Harci hét az imperializmus ellen” rendezéssorozat keretében tVrtunk, együttérzésünk kifejezője Ázsia, Afrika Latin-Ame- rika elnyomott népei Iránt.

ősidők óta kapcsol össze embereket a barátság, gondot oszt meg, erőt kölcsönöz, nemes cseleke. detekre, alkotásra serkent. Hány meg hány lángelmét, hőst és művész-zsenit fűzött egymáshoz szoros barátság! Csak néhány a közelebbi időkből: Petőfi és Arany, Lenin és Gorkij, József Attila és Thomas Mann...

Furcsa, de ma úgy tűnik, veszített varázsából ez a „szent fogalom”. Talán a technika fejlődése, az életszínvonal, a köny- nyebb élet tette szükségtelenné? Nem. Ezek sohasem pótolhatják a legmélyebb emberi érzéseket. És mégis: Nemrégen hallottam egy középiskolai osztályban: „A barátságra ne is számítsatok, ha kikerültök az iskolából. Olyan nincs. Megszűnik. Az ember teljesen magára marad”, — mondta a lányoknak a fiatal tanárnő.

Lehetséges, hogy igaza van? Erre kerestem választ.

FÁBIÁN CSABA, ÓVODÁS:

— Van barátom. A Zsolti, a Bányai és a Vitéz Zoli. Meg mások. Sok barátom van. Olyanok, akik erősek. Azért jó, hogy erősek, mert védekezünk, ha valakik bántanak.

BABTOS TOMI, ÖTÉVES:

— A Kajtor Móni a barátom, mert nem rossz és szép kislány. Ha nagyok leszünk, akkor is szeretni fogom.

Alig ötévesek és maris határozottan tudják, ki a barátjuk és miért. „Erős, nem rossz, szép”. Egy ragyogó fekete szemű kislány azt mondja, délelőtt láttak Gyulán olyan kisgyerekeket, akik egyforma ruhában voltak, mert nincs anyukájuk. Neki ők is barátai, mert sajnálja, hogy „nem puszilgatja őket otthon senki sem”.

„.Ha elromlik az óvodában az autó, közösen javítják. Ha valaki hosszú távoliét után visszajön, örömmel várják. Amikor az óvónők Vietnamnak varrtak takarót, a gyerekek azt kérdezték: — Ugye, a szegényeknek takarót kell küldeni?

LENGYEL JÓZSEF, IBO:

—- „Én Filipescu kezére emlékezem. Kezet fogtunk. S ha még lehetséges volna, hogy egyszer rosszul világított folyosón, akárhol, kezet fogjak vele, megismerném...”

S. LAJOSNÉ, ÖVÖNÖ:

— Ügy látom, a felnőtteknek is vannak barátai, de a legtöbb

„Olyan ez, mint valami hid”

Vallomások a barátságról

nem igazi. Látszatbarátsógok, érdekbarátságok. Azt hiszem, ilyen a legtöbb, A munkahelyen jó viszony van, de senki sem jár össze senkivel rendszeresen. Ehhez már több kellene... Többet tudni egymásról. Csak a gyerek- roki ismeretség lehet ilyen. Az igazi barát nem azt nézi, ki van-e takarítva. Ez fel sem vetődhet benne. Az igazi barátot zsíros kenyérrel is megkínálhatom és ez a legtermészetesebb. Ha az ember elköltözik, idegen környezetben már nem talál ilyen barátokat.

G. HÁZAS PÁK, PEDAGÓGUSOK:

— Szeretet nem lehet barátság nélkül. Az maga a barátság. Így van ez fordítva is. A barátság egy másik ember és önmagunk megismerésének útja, tartalma, eszköze. Minden csakis ezután jöhet, ebből emelkedhet ki. Hatalmas jellemformáló erő. Egyszerre több megnyilvánulása is lehet. Egy harmonikus családi életben például a gyerek leg- őszintébb barátja a szülő. A játszótársak között életre szóló barátság alakulhat. A legtisztább szerelmek is egy fiú és egy lány barátságából születnek. Az ilyen szerelem legfőbb tartalma a szellem lesz, és ez teheti képessé később a fiatalokat az érzelemgazdag, mélyen emberi szek- szua'itusra is!

— Nincs veszélyben a barátság, talán csak tartalmában szürkült egy kicsit. Szégyelljük az érzelmeinket? Nincs mondanivalónk egymásnak? Nem tudom...

— Nekünk is vannak barátaink. Nagyon régi kapcsolat. A távolság miatt csak kétévenként jövünk össze, de olyan minden az első pillanatban, mintha naponta együtt lennénk. Olyan felüdülés, mely hosszú időre trót és kedvet ad.

— Az is baj, hogy nem érnek rá az emberek. A barátokra kevés idő marad, Gyors a tempó.

— Pedagógiai értéke vitatha- ta’an. Jellemformáló, kialakítja és erősíti a közösségi szellemet. Csak irányítani kell! A tavalyi osztályomban 25 tizenkét éves tanuló közül csak egynek nem volt barátja.

EGY KÖZÉLETI VEZETŐ:

Magyarország és Turkménia között többezer kilométer a távolság. Ez a fuu

talmas távolság azonban nem lehet akadálya barátságunknak Olyan ez, mint valami híd, a, mely összeköti a Karakum-csatorna

Duna és partjait”.

K. PÉTER, GIMNÁZIUMI TANULÓ:

— Megosztani a gondot, a legmélyebb problémákat. Ez a barátság. A haverok nem Imerik egymást. Ha eltűnnék, csak azt tudnák, „magas volt, kék szemű”. Két fiú, vagy egy fiú és egy lány közötti barátság egészen más. Az olyan, mint a szeretet. Teljes ismerete a másiknak és hasonlatosság. Féltés és aggódás, az érzelmek megosztása. És ez a legtöbb. (A pénzt megosztani nem nagy dolog!) Nemtől és kortól független kapcsolat. Egy kisgyereknek öregember is lehet a barátja. Hemingway öreg halászának is egy kisfiú volt a barátja. Ha egy fiú és egy lány között kialakul egy igaz barátság, abból a legna- gyob szeretet, szerelem ég házasság lehet. Ez a legtartósabb kötelék két ember között. Szerintem a maradandó házasságnak is a barátság az alapja. Azt hiszem, most sok a formális házasság, amelyikben csak a diplou. m.ák vagy a pénz volt az összekötő kapocs — és tulájdonkép- ken nem is ismerik egymást. A barátságnak fiatal korban kell kialakulnia, mert felnőtt korban már nem engedi az ember, hogy idegenek megismerjék.

.— A magány? Nem tudok elképzelni nagyobb szegénységet

Végeláthatatlanui lehetne sorolni a gondolatokat véleményeket. Egyben máris biztosak lehetünk: A barátság a humanista magatartás elválaszthatatlan része. Szellemi termék, alkotó folyamat. Nélküle veszélyesen elidegenednénk, magunkra ma. randnánk, de egyedül maradnának az országok népei is Változó korunkban az'embert kapcsolatok is változást követelnek. Szeretetre, szerelemre, megértésre, őszinteségre egyaránt szüksége van lányoknak és fiúknak, nőknek és férfiaknak Az ember életében a barátság beton-talapzat. Gyermekkorunkban bevezet a játékvilágba, később segít eligazodni az igaziban. Felkészít az igaz szerelemre és méltó társként kíséri azt egy teljes életen át.

Kéthy István

Kétezer úttörő és KiSZ-flatal

„Énekeljetek velünk”

4 BÉKÉS ÍS

1972 OKTOBER 22.

Dr. Gombár József, a KISZ KB titkára, aki nemrég tért haza latin-amerikai körútjáról, rendkívül érdekes, szinte utibe- számolót tartott az ottani tapasztalatairól, színesen, közvetlenül beszélt a chilei fiatalok

VII. kongresszusáról — amelynek egyik résztvevője volt — és az Imperialista törekvésekről, amelyek Latin-Amerika népének szabadságharca ellen irányul. Beszédének nagy sikere volt a fiatalok körében, ugyanúgy a DÍVSZ brazil képviselőjének 1», aki szintén a latin-amerikai népek harcáról beszélt és természetesen elsősorban hazája, Brazília elnyomott népének küzdelméről.

Ezzel véget is ért volna a nagygyűlés, de ekkor Jósé Arza- mendia, a Los Pacsungos együttes vezetője lépett a mikrofonhoz és kérte a fiatalokat, hogy tanulják meg és énekeljék velük azt a protest-songot, amely a chilei nép harcáról szól.

Es a fiatalok — bár a nap mér kezdett nyugovóra témi — még sokáig énekeltek a szabadságról, a szolidaritásról, a vár előtt.

— tó.

Gerencsér Miklós:

Fekete tél

12.

—1 Ügyes dög. Jól hasznát vesszük majd a nyomozásnál. Vagy nem ezért kaptad Volkí- hardtól?

— De ezért — hagyta rá Faragó. Nem akarta megerősíteni gyanújában Weinhoffert. Hadd higgye csak, hogy Urbantsok Tibort is a gyűlölt és rettegett Gestapo-összekötő, Szénás! József gyilkolta meg.

Kopogtattak. A ritka és nem túlerős koppanásokból valami jelentéktelen ügyfélre következtettek.

Bújj be! — eresztette neki rekedt hangját Wetnhoffer.

Egy nyúlánk jóképű, fiatal tiszt lépett a szobába. Nyilas regula szerint magasba lendítette jobb karját.

— Kitartás.

— Ha van miből — mérte végig ellenségesen Weinhoffer, mivel irigységből elszántan gyűlölte a hivatásos tiszteket, különösen, ha pompásan festettek az egyenruhában.

— Bemutatkoznék: Demeter főhadnagy — mosolygott rendületlen szeretetre méltósággal a jövevény.

Szóra se méltatta Weinhoffer, ellenben kétes m ók ázással beszélt Faragóhoz:

— Ép tegnap rugdaltam meg egy főhadnagyot. Csak azt nem

Demeternek hívták hanem Dömötörnek.

A fiatal liszt még mindig

őrizte vidám lélekjelenlétét.

— De én doktor Demeter Zoltán csendőrfőhadnagy vagyok.

Még mindig nem akart felocsúdni részeg szórakozottságából a polgári felderítés megyei parancsnoka. Annyit észrevett, hogy helyettesét szinte kicserélték a precizebb bemutatkozás után.

— Parancsoljon, foglaljon helyet, a főhadnagy úr. Ha megengedi: Faragó Béla. Weinhoffer testvér a felettesem. Tüskés humorának ne tessék túlzott jelentőséget tulajdonítani.

Valami kezdett rémleni Wein- hoff érnék:

—- A Naphegyen is van egy Demeter főhadnagy. Jelentést küldtem neki a múlt héten.

— Megkaptam — bólintott barátságos eleganciával a csendőrtiszt.

Kiteregette Weinhoffer szuty- kas íróasztalára a pompás meritett papírra gépelt meghatalmazását. A megyei felderítő parancsnoknak még az üvegszeme Is tágrameredt a csodálkozástól. Látogatóját többé nem téveszthette össze akármiféle főhadnaggyal. A kellemes, ápolt tiszt nem volt más, mint a

Nemzeti Számonkérő Szék politikai osztályának személyes megbízottja. Weinhoffer kirúgta mag alól a széket, vigyázz-ál- lásba merevedett.

— Főhadnagy úr, Weinhoffer Jenő, Győr-Moson-Pozsony egyelőre egyesített vármegyék polgári felderítésének parancsnoka szolgálatára állok

— Pihenj — legyintett szívélyes hanyagsággal a csendőrfőhadnagy — Örülök, hogy önbizalmuk tökéletes. Remélem, ehhez joguk is van a végzett munka alapján. Befogadnak körükbe?

— Örülnénk, ha ilyen megtiszteltetés érne bennünket — sietett Faragó megelőzni Weinhoffert.

— Ugyanis van szerencsém a tudomásukra hozni, hogy osztályom Győrbe költözött a budai Naphegy utcából. Innen, ebből az épületből folytatjuk tevékenységünket. Közvetlen munkatársaimon kívül rendelkezésünkre áll egy harminc fős csendőrkülönítmény. Elhelyezésükről már gondoskodtam.

Weinhoffer < zsibbadt fejéből nem akart elmúlni -a kábulat.

— Mindenben számíthat ránk főhadnagy úr.

— Köszönöm. Máris otthon érzem magam. Éppen ezért kezdjük mindjárt a munkával. Weinhoffer testvér említette azt a levelet. Szeretném az értésükre adni: engem a levélben jelzett ügy érdekel a legjobban. Lássuk, miben jutottak előre.

— Egyenesen a végszóra érkezett főhadnagy úr — nyerte