Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-18 / 246. szám
Költözik a Brigád mozi Villáminterjú Nagy Ferenccel, a megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójával Két héttel ezelőtt vizsgálták | meg a szakemberek a békéscsabai Brigád mozi 62 éves épületét. Szükség volt erre azért, hogy megállapítsák: kell-e a megye- székhelyen új mozit építeni? A vizsgálat során kiderült, hogy az épület mennyezetének 20 centi- méteres lehajlása van, a tető- szerkezet súlya nagy — ezért nem biztonságos a használata. A moziüzemi vállalat még aznap leállította a Brigád moziban a vetítést. — Mi történt ezután? — kérdezzük Nagy Ferenc igazgatótól. — Szakvéleményt kértünk a falak statikai állapotáról, mely szerint az épület egy könnyebb tetőszerkezettel még öt-tíz évig üzemeltethető. Már készül a felújítási terv és rövidesen elkezdődik az átalakítás. Várhatóan a jövő év májusában ismét vetítünk a Brigád moziban. Ugyanakkor tervezzük — egyelőre csak szóban — egy negyedik mozi felépítését is a megyeszékhelyen. — A felújítási munka idején hol játszik a Brigád mozi? — Az volt a célunk, hogy senkinek se okozzunk gondot a mozi bezárásával. Ezért bérbe vettük a Trefort utcai Munkácsy Művelődési Otthon nagytermét. Október 22-től ebben a helyiségben játszik a Brigád mozi vasárnap, hétfőn, kedden, szerdán fél négy, fél hat és fél nyolc órától. A filmelőadások programja és minősége változatlan, hiszen a Trefort utcában is két mozigéppel (szünet nélkül), az eredetileg tervezett filmeket vetítjük. A terem akusztikája jó, megfelelő hőmérsékletetet biztosít a két nagy cserépkályha és a tartalék olajkályha. Az épületre fényfelirattal írjuk ki: „Mozi”, a közeli Kulich lakótelepen egy elővételi jegypénztárt állítunk fel, hiszen az ott lakó mintegy 10 ezer ember közül várhatóan azok is felkeresik a Trefort utcai előadásokat. akik a távolság miatt az eredeti Brigád moziba ritkán jutottak el. A fali plakátokon továbbra is három sávban tüntetjük fel a programot. Megjegyzem még, hogy e változás miatt október 22-től a Szabadság mozi napi négy előadásban játszik, kettő, négy, hat és nyolc órai kezdéssel. — Más tervek és gondok? — Gondot okoznak a régi, elavult épületek. Jelenleg 34 helyen keskeny és 53 helyen normál mozigépp>el dolgozunk. Fejleszteni akarjuk a normál mozik számát. Ez természetesen távlati terv. Köze'ebbi terveink: 1973. január 1-tól átvesszük a filmvetítést a MEDOSZ-tól Mezőhegyesen, a gyulai Erkel mozit három előadásra szervezzük át és szeretnénk újra megnyitni Békéscsabán a kertmozit. R. I. Csatorna a sivatagban Elkészült Szovjet Közép- ÁZ6ia legnagyobb csatornájának, a Karakum-csatomának egy újabb szakasza. A világ egyik legforróbb sivatagán keresztül vezető mesterséges folyó hosszúsága most már megközelíti a 900 kilométert. A munkálatok most a Kopet-dag előhegységeiben fogynak, a Szovjetunió déli, Iránnal határos területein. Mindez- ideig e nagy térség termékeny földjei kihasználatlanok maradtak, mert nem volt elegendő víz. Ez év tavaszán először vetik be itt a földet finomszálú gyapottal, Türkménia fő mezőgazdasági növényével. A hatalmas méretű öntözési program megvalósítása lehetővé tette, hogy Türkménia gyapottermelése az elmúlt esztendőben elérje, sőt megha'adja a 900 millió tonnát, szemben az 1970- es év 750 millió tonnás termésével. annyira zavarba ejtették az ilyen megszégyenítő pillanatok: honnak veszik a bátorságot ezek az elhasznált nők, hogy láttukra vágyat tételeznek fel a fiatal férfiakban? — Nem, köszönöm, nincs szükségem szállásra... Sietett volna tovább, de a nyűtt, ötven év körüli utcaláhy mellett termett egy áhítatot fa- kasztóan szép női teremtés. ' Nem akart hinni a szemének. A lány ugyanaz a bronzbama gyönyörűség volt, akit a minap látott a vonaton. A lány is megismerte. Iszony tágult a szemében , 'mintha némán sikoltott volna, aztán csaknem futva menekült. Németh László János egy pillanat alatt megértett mindent. Ettől a világosságtól a lány neve is eszébe jutott. — Lenke!.— kiáltott utána. Köteles Lenke immár valóban futott. A száraz, hervadt nő rémülten csodálkozott, egyre hátrált. majd a lány után eltűnt a sötétben. Hallotta a költő, hogy kincstári kedvességgel traktál, ják a katonák a menekülőket, \ Döbbenten támolygott tovább. Semmi kétsége nem volt, hogy Köteles Lenke bujkál, hogy a rokon földbirtokos asszony csak a képzeletben létezik. Megértette a lányra nehezedő halálos veszedelmet. Tennie kell érte valamit — határozta el, s érezte, félni kezd a lány helyett Bogdanov Istvánnal a negyedik és az ötödik vágány közötti peronon kellett találkoznia a vízcsapos oszlopnál. Olyan helyen, ahol semmi feltűnő nincsen abban, ha két ember beszélget mégis eléggé távol van a peron zsúfoltabb közepétől. A lomha mozgású’ csontos arcú szerszám- lakatos valóban az oszlopmái várakozott csak éppen nem egyedül. Németh László János egy ideig kóborolt az utasok tömegében, de hiába várta, hogy Bogdanov István magára maradjon. Elfogta a türelmetlenség Végképp megelégelte a várakozást, elsétált megmutatni magát a vízcsa.’ p>os oszlop felé. Ügy tett mintha nem ismerné Bogdanovot, de az ökölvívó szerszámlakatos meg_ szólította: — Szervusz, János. Gyere már ide. Tétovázott a költő. Egyáltalán nem tetszett neki ez a helyzet., Bizonytalansága láttán zavartalanul unszolta Bogdanov. — Gyere már, a fiú közénk tartozik. Ismerkedjetek össze. Szerényen, tisztelettudóan nyújtott kezet a puha arcú legény. — Nagy Rezső vagyak. Együtt dolgozok Pista bácsival a dobozgyári szerszámüzemben. A költő még mindig nem szólt. Gondterhelten bólintott. Kínos helyzetében azt furcsállotta a legkevésbé, hogy a fiatalember bácsizza a szintén ifjú Bogdanov Istvánt. Annál kevésbé értette, hogyan lehet ennyire könnyeim; az illegális csopiort egyik legta- p>asztaltabb munkása. Borús kedve láttán Bogdanov próbálta eloszlatni gyanúját: — Biztos lehetsz benne, Rezső kemény gyerek. Hallottál Czip- le Simonról? — Igen, hogyne... (Folytatjuk) OKTÓBER TÓTKOMLÓSON 0 Művészek és népművészek Gyönyörű tálas a falon, mívesen faragott-keretű tükrös, a régi szlovák díszítőművészetet híven reprodukáló, faragott székek, asztal — erre figyel a belépi legelőször, amikör bekopogtat Boros István népi iparművész Malinovszkij utcai házába. Élete párja is érkezik, és kettesben vele Boros István már sokkal biztonságosabb, közvetlenebb ri- pjort-alanynak bizonyul. Ez is csütörtökön történt, az eső elállt, és a szőlőlugassal terhes udvaron nagy zöld leveleken simít végig a napfény. A tócsákban is megvillan néha, és jóillatú, földszagú a levegő. Az udvar végébe megyünk, ott a műhely. Rengeteg fa, fűrész, gyalup*ad, minta-matricák. Székek készülnek éppen, valahogy* ez lett Boros István népi iparművész — mert a büszke cím tulajdonosa! — igazi és legkedvesebb munkája. Világotjáró a neve, ismerik a tengeren túl, meg sokfelé Európában a kom- lósi mestert. Csiszol, fényez, prompás széktámla készül éppen, Meséli, hogy a nyáron részi vett a balatonlellei országos fafaragó-iparművész kiállításon, legkevesebb 1200 munkát adtak ott be, és Boros István elhozta a III. díjat! Hogy mivel? Székekkel, komlosi tálassal és tükörrel. Most az Iparművészeti Múzeumban vannak a díjnyertes művek, aki teheti, nézze meg! Ha meg autója van, hajtson ki a Dunakanyarba, a Pokol csárdába, ott 24 Boros-széket talál, a Velencei tó melletti Vörösmarty szobában csakúgy, egy szép sublóttal kikerekítve... Az élete, öröme a faragás. Az se titok persze, hogy szép pénzt kap érte, de van vele munka! Amíg egy szóktámlát kifarag; belakkoz, meg minden: napiok, hetek. Ha vendég érkezik, a házba viszik először, az előszoba Boros-bútorokkal berendezett Ahová a riportert is tessékelték, és ahol ámuldozhatott, milyen kincseket őriz ez a község!... Pedig több kincse van még. Mondják, hogy sokszor visszatér K omlósra Zslnka bácsi, a naív festő, akinek a Nemzeti Galériában is van képié már. Meg mások. Festők, művészek élnek itt. Példáúl az örökké nyughatatlan Szokolay Sándor, akiről egy évtizede úgy írtam, Tótkomlós festője... Persze, ma is az, vallja, de azóta sok víz lefolyt a Szárazéren, pedig abban nem valami magas a vízállás. A tettvágy most is töret- : len Szokolay Sándorban, de egy kicsit mintha azt erezné ae ember, ha vele beszél: sok-sok torzó veszi körül. Élményeiből nem születik már annyi kép, mint régebben. Kár lenne! Nincs ideje elég, meg az is előfordul, hogy más viszi el az ideje jórészét. Olyasmi például, hogy védekeznie kell. A tótkomlcsi tanyai kollégiumot igazgatja. Mióta ott van, jobb lett a kollégium. Emberibb, jobban a gyerekekért való. De Szokolay nem bürokrata-tipus. Bizony néha nagyvonalú, túlságosan is az. Utálja a papirosmunkát, mert azt tartja, ha a pedagógus papírmunkájának csökkentéséről * országosan beszélnek, akkor az Tótkomlósra is vonatkozik. Nem hibátlan ember ő, de ki az? Előfordul, hogy támadják. Hogy védekezik. Aztán kiderül, hogy igaza van, hogy nem csinálja rosszül a dolgát. Legutóbb napiokig vizsgálta a kollégium életmenetét a megyei szakfelügyelő. Hetekig nem fogott ecsetet a kezébe Szokolay Sándor... A köziségszéli Jankó-háznál Mihalik Józseffel találkozunk. A helyi vegyesipiari kátéesz fényképésze, rézdomborító. Tehetséges fiatalember. Békéscsabai, gyomai, szolnoki tárlatok sikere mögötte. Nagy tervei vannak. Mégis kévését dolgozik mostanában. Azt mondja Mihalik is: kevés az idő... A Jankó-háznál a régi sóhaj megint Tótkomlós szülötte Jankó János, a magyar pxxlitikai karikatúra múlt századi megteremtője, a Borsszem Jankó híres rajzolója. Vegyenek csak elő egy tízforintost! Az a rajz, a túloldalon, az is Jankó rajza... És az óhaj a sóhaj? Milyen jó lenne egy Jankó-emlékszoba Tótkomlóson. Valahol, ahol sokan járnak, idegenek is, a községbe látogatók. Ha már a szülőházban nem lehet (most is lakóház, de már ré- ges-régen nem Jankók lakják) hát akkor valahol máshol. Pestről is kapnának anyagot, meg Komlóson is kerülne még. Szo kolay például a nagy rajzoló fesi- tőállványát őrzi... Megyünk tovább az őszben. A község közpjontja felé. Aztán, hogy ne felejtsük a szavunkat, hogy gondolkozzunk még egy ki. csit a művészet helyi dolgain, betérünk egy pohár csapott sörre a Komlóba. Figyelmes kiszolgálás. Szokolayt és Mihalikot mindenki ismeri Komlóson. Azért azt hiszem, sosem lesznek próféták ebben a községben. Vagy tévedek? Vállalnám szívesen. Azt hiszem a Tisztelt Olvasó is ... • Sass Ervin Következik: Fiatalok arról, hogy mi van, és mi nincs V Szokolay és Mihalik a Jankó-ház előtt. Fenti képünk: Boros István népi iparművész és élete párja a komlósi tálas alatt... (Mihalik József felvételei)
