Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-17 / 245. szám
Városiasodnak ilágszerte megfigyelhető ” folyamat, az urbanizáció. Amiből ez a szó ered, az urbs a régi rómaiaknál nagybetűvel kezdve magát Rómát, „a” várost, a fővárost jelentette. S valóban, az urbanizáció — vagy most már magyar szóra fordítva: a városiasodás — elsősorban a fővárosok, a nagy világvárosok sajátossága. De nemcsak a városok városiasodnak! E furcsaság miatt érdemes egy kicsit elidőznünk a szó tartalmánál. Valójában olyan folyamat az urbanizáció, amely térben és időben, az egész világra kiterjedően és történelmi folyamatban mutatkozik. Egyik feltűnő és lényeges jele az, hogy a Föld népességének mind nagyobb hányada él városokban, azaz több tíz-, százezres, sőt milliós tömeget magába foglaló településeken. A tanyai ember maga áshat kutat, emésztőgödröt, megtermelheti táplálékát, viszonylag jóval kevesebb dologban van mások közreműködésére utalva. Természetesen ő is él a társadalmi munkamegosztás előnyeivel, a civilizáció hozzáférhető javaival, de lakóhelyi körülményei olyanok, hogy nagyobb mértékben képes lenne önellátásra, mint a nagyváros lakója, aki nemcsak táplálékát kénytelen üzletben beszerezni, hanem ivóvizét, fűtőanyagát vagy a fűtést, a villanyáramot, a szemét elszállítását és a szennyvíz elvezetését és a tömegközlekedési járműveket valójában nem nélkülözheti — az ilyen szolgáltatásokra szerveződött intézmények és vállalatok teszik lehetővé városi életmódját. |E* példából 5s kirajzolódnak ““ a városias életmód külső velejárót S elég, ha körültekintünk az országban, máris látjuk, hogy nemcsak a városlakók igyekszenek hozzájutni a városi életmód civilizációs előnyeihez. Az urbanizáció nemcsak a városokba áramlást jelenti, hanem a városias életmód feltételeinek terjedését — még a városok határain túl is. S ez nagyon egészséges folyamat csakúgy, mint vidéki városaink fejlődése, gyarapodása is. Így különösen vidéki városaink növekedése — a népesség gyarapodásával együtt, de azt meghaladva, azon túl is — egészséges és az emberek igényeiből következő természetes folyamat. Mindemellett nyilvánvalóan a főváros és — különösen — környéke is tovább fog növekedni egy valamivel enyhébb, ésszerűbb ütemben, s így adódik több lehetőség korszerűsítésére, csinosítására. Hiszen a városok fejlődésének a lakosság növekedésével is lépést kell tartania — s emellett állaguk, intézményeik fenntartása és ezen túl a szükséges korszerűsítés is nagy munka, Az anyagi jellegű gondok közepette sajátos — nem elhanyagolható — társadalmi, tudati problémákkal is jár az urbanizáció. Olyan jelenségcsoporttal, amelyet a szociológusok vizsgálnak és elemeznek. Így a városba telepedők magatartásának, életmódjának, tudatának változásaival foglalkoznak, vagy kutatják a régi és új lakónegyedek lakóinak „elvárásait”, megítélésüket és igényeiket környezetükkel, körülményeikkel, szomszédságukkal kapcsolatban. Eí ontosak ezek és a hasonló, ■ kutatott kérdések, hiszen végül is a városiasodás értelme, célja a jobb körülmények, a kiegyensúlyozottabb életmód, az elégedettebb, emberibb élet feltételeinek kialakítása. Ember és környezet összhangját kell megteremteni fokozatosan — ahogy lehetőségeink' engedik —, s ehhez időről időre „mértéket kell venni”, folyamatosan tájékozódni annak véleményéről, igényeiről és vágyairól, akinek ez a környezet készül. N. F, következő. Mi sem Világosait*, hogy ebből a németek aligha maradhatnak ki. Nos, WiiM, hányadán állunk azokkal a Kétségekkel? Mintha macskát babusgatott volna Heinike, finoman simogatta a fotelkarfa kék szattyán- bőrét. — Grandiózus dolognak látszik, Edmund. Csupán az fáj, hogy másokkal is osztoznunk kell a győzelemben. Nem tartotta fontosnak a Gestapo-főnök, hogy megjegyzést fűzzön ehhez a kijelentéshez. Viselkedése edhétköznapda- sodott, mintegy visszazökkent a maga szerényebb helyzetébe. — Lássuk a medvét. Remélem, te is tudsz új hírrel szolgálni. — Feltétlenül — mozdult ki az igazgató-kém is elmélázó helyzetéből Szeplős arca csupa elevenség lett, szürke szemgolyói kissé kidudorodtak a merev pillák alól — Biztos nyomon vagyunk. — Nem túlzód él? — dőlt hátra óvatosan Volkhardt. — Engem is meglepett. Képzeld, a csoport irányítója az én gyáramban dolgozik. — Hogy hívják? — Stelczer Lajos műszaki tisztviselő. — De kérlek, a múltkor még azt mondtad, hogy Német László János a szervezkedés feje. Megtorpanását némi erőltetett nevetéssel hidalta át William Hednike. — Kérlek, az is lehetséges, hogy mindketten. Tény, hogy Stelczer Lajos rendkívül tévé- : kény. Az már egészen biztus, hogy a városi katonai nyilvántartóból különféle nyomtatványokat szerez hamis igazolványokhoz. Ezekkel látja el a katonaszökevényeket, meg a bujkáló zsidó muníkaszolgáiatoso- kati — Ezek természetes főbenjáró bűnök és az a bizonyos Stelczer meg fogja kapni a magáét — jelentette ki indulat nélkül Volkhardt és épp ilyen halvérűen tette hozzá: — De csak hadd buzgólkodjon egyelőre. Az a fontos, hogy a lábán legyen a madárgyűrű. Szépen elvezet bennünket madártól madárig és rövidesen be fogja látni, hogy a Gestapónak kitűnő ornitológusai vannak. Eddig hány kapcsolatot sikerült feltérképezni? Heinike jól tudott ugyan magyarul, de a neveket csak a legnagyobb nehézségek árán volt képes fejben tartani. Papírról sorolta: — A már ismert Németh László János, Balogh Mihály, Baranyai Mihály, Kiss István, Juhász Lajos. Kucsera László, Novák Jánossi Péter, Kurella Mátyás ... Mind a vagongyór- ban dolgoznak, többen közülük a dobozgyárban, ahova áttelepült a bombázások miatt az autógyár szerszámüzeme. Nem panaszkodhatott a Gestapo győri főnöke. A barátja által közölt tényeket valóban komoly eredményként kellett értékelnie. (Folytatjuk) OKTOBER TÓTKOMLÓSON A tanácsháza Tótkomlóson valóban a község centruma. Szemben vele ott a Komló, az, hogy szálloda már nem írható le, mert megszűnt benne a szál- • lás-lehetőség, a másik oldalon a templom, messzi határon híres szép tornyával, kissé távolabbi szomszédságában pedig a Rózsa-fürdő. A tanácselnök szobája egyszerű. Íróasztal; két fotel, kanapé, dohányzóasztal és szekrény. Az elnököt Lehoczky Istvánnak hívják. Népszerű ember Komlóson, rengetegen ismerik személyesen is. Közülük való, ennyi az egész. Tartása, szavai, mozdulatai és gondolatai mind ezt sugallják és bizonyítják. Tárgyal. Rendkívüli megbeszélés. A bölcsődében végleg tönkrement a kazán, a gyerekek fulladoznak a széngáztól. Nem értik miért nem jó, pedig nagy pénzt adtak ki érte. Üjat kell venni. Sürgősen. Aki jött, elmegy. Intézkedik. A tanácselnök a szekrényhez lép. Kinyitja ajtaját, színes rajzokat mutat. Tótkomlós címerének tervei. Már döntöttek, melyik lesz. Szép. És aki tervezte, az ig itt született, de már régóta Pesten él: Lehoczky András grafikus. Csináltatnak bronzplakettet és jelvényt is. Haladni kell a korral. Megérdemli ez a község. Nagymúltú, forradalmi múltú, sokan indultak él erről a tájról, hogy befussanak a magyar közélet magas állomásaira ... De most nem ez a témánk. A tanácselnök szíves-szavú, érti, szereti a közművelődést. Még akkor is szereti, ha sok vele a gond, a törődés, a beszélni való. Meg a vitatkozni való is. Amit már Tejsi Mihály, a kultúrigazgató említett, ott folytatjuk ezúttal. A koordinációs bizottság megalakulásával. Amiről ott beszéltek. Nem elsősorban azt keresték, mi a jó. Hanem azt, hogy ami nem jó, azon hogyan lehetne túladni? Ott kezdődik minden hiba forrása, mondja, hogy nincs megfelelően községi szintre emelve a kuturális tervezés ... A különböző szervek önmaguk tervezgetik, bonyolítják a kulturális életet. Egymástól elszakadva, sokszor vitatható «színvonalon .. Ahogy egyre többen mondták: nem jól van ez így, úgy érett meg a gondolata annak, hogy csinálni kell egy bizottságot, majd az koordinálja a dolgokat. Mi olyan bizottságot szeretnénk, amely tényleg alkalmas lesz erre. Ez most a legfontosabb feladat. A járási pártbizottság is'határozatot hozott erről... Egyszóval: a tótfkomlósi koordinációs bizottság megalakult. Első ülésén elhatározta, hogy minden gazdasági szerv, termelőszövetkezet, ktsz ésatöbbi készít egy tervet arról, hogy mit akar, mit szeretne? A következő lépés pedig az lesz, hogy ezt a tervet egybeolvasztják, készítenek egy nagy tervet, megosztják a feladatokat, felmérik az anyagi erőket, a forintot magyarán, és nekilátnak megreformálni a község közművelődési életét. Tudják, hogy nagy a fa, a®>- be a fejszét vágták, de azt is tudják, hogy ez már a tizenkettedik óra előtti tett, nem lehet tovább halasztani a dolgot. Bírálták a kultúrházat, de bíráltak másokat is. Elhatározták, hogy nem kívánnak lehetetlent senkitől, de azt igen, ‘ hogy az adott lehetőségeket kihasználják. Mert véleményük szerint sokkal nagyobbak a lehetőségek, mint amennyit abból a köz javára felhasználnak. Ott van például a vegyesipari kultúrterme, klubszobái. Hétvégi táncesteken kívül, nos, más nem nagyon történik ott. Modern, szép épület a község szívében. Jószerével üres, nem tölti meg pz az úgynevezett — tartalom... Lehetetlen az egyórás beszélgetés minden jelentősebb részét felsorolni. Talán csak távirati stílusban: aktivizálják a kutúr- ház társadalmi vezetőségét, ez a jó kapcsolatok kiépítésének egyik fontos oldala... A Rózsafürdőt gyógyfürdővé szeretnék fejleszteni... A tanács vb legutóbbi ülésén a községi könyvtár tevékenységével foglalkozott és azt jónak találta... Bővítik a szlovák tájházat, mely egy év alatt a község nevezetessége lett... Tovább kell ápolni, a legkülönbözőbb formában, a tótkomlósi szlovák népi hagyományokat, a népkultúrát... Mind külön egy riporttéma. Egyszer majd ezekre is sor kerül, néhányra azonban már most, riportsorozatunk keretében. Végigsétálunk később a kom- lósi utcán. Dereng a napfény, dereng. A piacon, a modem áruházzal szemben, illatos, friss kenyeret vesznek az asszonyok, és dércsípte rózsacsokrot árul egy szelídmosolyú öregasszony.» Sass Ervin Következik: Művészek és népművészek. 5 ÍNtPUJSUj 1912. OKTOBER 17. Lehoczky István tanácselnök érti, szereti a közművelődést. Fenti két link: a község centruma, az új áruház és az OTP- palota, (Mihalik József felvételei) Egy óra a tanácselnökkel