Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

A betegség nem bűn :staa9*«tas32ssxa>9BS£ss» ssaasssssssss«*»«* ff Őszinteségre csak őszinteséggel... Hányszor halijuk a kétségbeesett panaszt szülőktől, hogy fiuk—lányuk valósággal el­zárkózik előttük, nem beszél, alig mond valamit otthon az iskolai dolgairól, úgymond tel­jesen „elvadult”. Az egykor ara­nyt», kedves kisgyerek jófor­mán csak enni és aludni jár haza, előkelő idegenként él a házban —, mondják — s már csak akkor vált szót velük, ha faggatják. Hogyan lehet ezt el­kerülni, hogyan érhetjük el, hogy a gyerekünk őszinte legyen és az is maradjon hozzánk? Erre csak egy recept van: őszinteségre csak őszinteséggel nevelhetünk. Minden szülő vá_ gyik arra, hogy gyermekének bi_ zalmasa, barátja, elsőszámú ta­nácsadója lehessen, csakhogy ezt nem minden szülő éri el. A nyíltságot ugyanis nem lehet a gyerektől megkövetelni, arra a szülőnek érdemessé keli válni. Hogyan?! Nyíltsággal és őszinte­séggel. A ,k«ttős nevelésnek” ugyanis létezik olyan tartalma is, hogy mást beszél és mást cselekszik a szülő, s ezt a gyer­mek igazságkutató röntgenszeme becsaphatatlanul és mindig fel­ismeri. Ha azt mondjuk: kisfiam, ne hazudj, akkor magunk sem eshetünk ebbe a hibába. Ha saj­náljuk, hogy nem ér rá eljönni egy nagynéni látogatóba hoz­zánk, s ez*t megmondjuk neki a telefonbeszélgetéskor. s aztán a hallgatót letéve örvendezünk az elmaradt vendégeskedésnek. A gyermek fennakad ezen a kis hazugságon is, zavarba jön, csök­ken szülei iránti bizalma és megbecsülése, és maga is kömy- nyűszerrel válik füllentővé. Nemrég a tűzoltókat kellett éj­szaka kihívniuk az egyik ház­tömb lakóinak, miután az egyik hatodik emeleti erkélyen két pi­zsamás kisgyerek sírt és jajga­tott az éjszakában a szülei után. Hogy mi történt? A szülők este lefektették a kicsiket, úgy tették, mintha maguk is nyugovóra tér­nének, aztán elmentek hazulról. A gyerekek valamire felébred­tek, a papának, mamának csak hült helyét találták, s ettől ki­tört a pánik. Hogy ezek után hisznek-e szüleik őszinteségében ezek a gyerekek, az kérdéses, mint ahogy kérdéses az is, hogy az életükbe ilymódon őszintét­lenség következmények nélkül marad-e. Koshely* hogy a gyer­mek sok tekintetben olyan fel­nőtté válik, amilyenné a család formálja, hiszen életreszóló em­lékei. a jellemét formáló pél­dákat elsősorban a szülői ház­ból, a szülei életéből és maga- 4' tartásából meríti. Sok szülő haj- | lamos arra, hogy ezt elfelejtse, > mint ahogy azt is, hogy ő is volt ■ egyszer gyermek s benne ugyan- • olyan folyamatok mentek végbe. : A szülők nevelési balfogásai és S túlzásai különösen elősegítik S tehát azt, hogy a gyermek las- : sanként elszakadjon otthonról, s örömeinek és gondjainak meg- s osztását máshol keresse. Elefgge elterjedt szülői gyakorlat, a próbáratevés. A délelőtt otthon tartózkodó dél- utános gyermekeknek, többnyi, re megtiltják, hogy bekapcsol­ja a televíziót, s kiszabják szá­mára a tanulnivalót. Ezek után egy kis jelet is helyeznek a kap­csolóra, s ha a gyermek meg­szegi a tilalmat, megszégyenítik, kikiáltják hazugnak. Ezzel el­túlozzák, felnagyítják benne a csekély vétséget, nem hagynak szinte visszautat arra, hogy őszintévé váljon. Gyerekeket ne­velni csak végletek nélkül le­het, és csak a gyermek „teherbí- rásához” mért követelmények- : kel. Ahol a szülő ezt megérti 5 és maga sem „játssza” a csalha- S tatlant, ott jó marad a kapcsolat ; közte és gyermeke között. De : ehhez tudni kell beismerni azt £" is, ha valamit felnőtt fejjel el- S vét az ember, és a hibát a gyér- « meknek nyíltan meg is kell tud- jj ni mondani, még a szégyenér- ! zetet sem titkolva, emiatt. Á SS ti Ili a gyermek jó ! kapcsolata tehát sokszor azon áll, vagy bukik, hogy a szülő mennyire válik alkalmassá szü_ lői szerepére, mennyire tud és mer frázisok és nagyotmondá­■ok nélkül, hibáival és erényei- s vei együtt őszinte emberként• megnyilatkozni gyermeke előtt. : A szülő őszintesége mindig 5 meghozza az eredményt, s a leg- I fontosabbal, a gyermeki őszinte- ■ séggel kamatozik. Kocsis Éva : MINDUNTALAN találkozunk szorongó emberekkel, akik va- . lamilyen testi fogyatékosságuk, ■ szépséghibájuk vagy betegségük S miatt „bűntudatot” éreznek. Ez • S a jelenség értelmetlen és alap- ; tálán ugyan, de mégis érthető. S Miért érez kisebbséget a beteg ember? Egyszerűen azért, mert sok-sok évezredre visszanyúló emlékképek — akarva, akaratla­nul — ma is tovább rezegnek sok ember — sőt bátran állít­hatjuk, az emberek többségének gondolatvilágában. A NAGY ÓKOKI ORVOS. Hipokrátész, már két és fél ezer évvel ezelőtt rájött arra, hogy az egyes betegségeket, a kör­nyező világnak a szervezetre ki­fejtett hatása, illetőleg a szer­vezetben magában létrejövő, az egészségestől eltérő folyamatok okozzák. Könnyű dolga volt, ha pl. a kelés és a láz közötti ösz- szefüggést kellett kiderítenie. Azonban szinte látnoki képessé­Ssoknyaváltosatok- FIATAL 1, Világos, düftin szövetből, buk­sza zsebes szoknya, sötétebb színű dísztűzéssel, a zsebek alatt kifele néző egy-egy hajtással. A szoknya háta sima. í. Piros-kék szövetből, féloldalt apró nyomógombbal csu­kódó lapszoknya. A gombolás mel­lett végig rojtozás, oldalt és hátul a szoknya berakott. 3. vékony sM»*BS**«M*M*ea**«i«*****»**«***«****R*»®«s RECEPTEK RUMOSKOCKÁK; 6 dkg zsírt, 2 tojást, 20 dkg porcukor­ral habosra keverünk, majd adunk hozzá 1/4 liter tejet, 17 dkg őrölt diót, 2 evőkanál ka­kaót, 1 csomag sütőport és 25 dkg lisztet Jól kikeverjük és SHIIIRIIIIIHINHIIflIIIHHMVIIIIIItlllIRSlCflSBICHIIIIIRIlKliaaflIlimHIIIIIIIHM 800 éves egészségügyi tanácsok Az egészségügyi sétát, amely napjainkban olyan divatos, Oroszországban már a tizenket­tedik században ismerték. A mozgás, a mértékletesség az asztalnál, a tiszta levegő azóta sem szerzett magának erőtelje­sebb prófétát, mint Jevprakszija Misztiszlavovna volt. „Nézeteit „Gyógyír” című ér­tekezésében foglalja össze; a mű a kor afféle „orvosi minden­tudója’? volt Egy-egy fejezetet szentel a következő témáknak: a higiénia szabályai; csecsemő­gondozás; szív- és gyomorbán- talmak elűzése; gyógyfű vek. Jevprakszija Misztiszlavovna a kijevi nagyherceg, Vladimir Monomachus unokája volt Ha­lála 800. évfordulója alkalmából a osemyigovi Történeti Múzeum, a lvovi Gyógyszer Múzeum és a rigai Orvosi Múzeum kiállítást rendezett zsírozott tepsiben megsütjük. Ha kihűlt, kettévágjuk. A két részt rummal kevert gyümölcsízzel összeragasztjuk és kockákra vágjuk. Minden egyes kockára rumoslekvárral egy fél gerezd diót ragasztunk, majd egy tálca felett a süteményszeleteket pímcsmázzal leöntjük és szárad­ni hagyjuk. Máz: 4 evőkanál vízből és 25 dkg porcukorból sűrű szirupot főzünk, citromlét és rumot adunk hozzá. KESZÖCE: Besztercei szilvá­ból készítjük, télen 2—3 ka­nálnyit éhgyomorra fogyasztva jó emésztés-szabályozó hatású, 5 kiló besztercei szilvát, 1 kg kristálycukrot, 20 szem szegfű­szeget larabosra főzünk, majd hozzáadunk egy fél liter rumot és egy kevés szalicilt, jól össze­keverjük, üveglekbe töltjük, ce­lofánnal lekötjük, helyére tesz- szük. Nem kell szárazgőzbe ten­ni! i P. K. alakra, sima sötétkék szövetből fél oldalán rakott szoknya. A hótokat csípőben két csat fogja le. i. Pi­ros szövetből elől gombos szoknya, hajlott íves benyúló zsebekkel, a 5 zsebek vonalát követően tűzés dí­szítések. 5. Sötétkék vékony szö­vetből, körberakott szoknya. Az ővrészen és a hótokon csípőig fehér dísztűzések. A szoknya vé­konyaknak, fiataloknak jő. S. Szoknya sötét és világos piros kás- mír anyagitól, derekán tíz eenti- méteres gumírozott rész, fiatalosan rágombolható kantár. 7. Elől gom­bolópánttal csukódó, fűzöld szövet­szoknya, rátűzött zsebekkel, két­oldalt egy-egy hajtással. 8. Csíkos anyagból varrt szembehőlos szok­nya, ívelt derékrésszel, elején há­rom-három díszgombbal, két víz­szintes gomblyukzsebbe]. 9. Beige szövetből szembehólos szoknya, a derékrész, a szembchól és a szok­nya alja sötétebb színnel megtűz­ve. 10. Fekete-zöld kockás szoknya, két hóllal, két rátett zsebbel. Az egyik zseb alatt kicsi bukszazseb­bel. 11. Sárga-fehér kockás szok­nya, a derékrészen, a szoknya alján és a két zseben ferde pánt. 12. Sö­tétzöld szoknya, elől beadott gom­bold résszel, két-két szembehőllal. Bakó Hona mjMüum || 1972, OKTÓBER IS. ge volt akkor, amikor az epilep­sziás önkívületben görcsösen rángatódzó betegről — akkori, ban „szent betegséginek hív­ták — azt állította: „az a néze­tem, hogy a szent betegségnek semmi köze nincsen a túlvilág­hoz, hanem ugyanaz az eredete, mint a többi betegségnek.” — Pedig Hipokrátész az epilepszi­ások agyában nem talált semmi jelet, ami betegségre utalt vol­na, nem volt tudomása az agy, az idegrendszer és az izomműkö­dés összefüggéseiről, amelyekről egyébként napjainkban már az általános iskolába járó gyermek is tájékozódik. DE NEMCSAK Hipokrátész szállt szembe az önkínzó tév­hittel, hogy a betegség vaiami_ lyen bűn'' büntetése lenne, ha­nem az emberiség történelmé­nek számos nagysága is. A modem tudomány és tech­nika napról napra újjászülető, szemkápráztató eredményei sem voltak azonban elégségesek ah­hoz, hogy a mai ember időnként ne tartsa bűnnek betegségét, amit feltétlenül szégyelnie kell. Nap mint nap kétségbeesett han­gú levelekkel fordulnak jelen­téktelen és veszélytelen beteg­ségben szenvedők újságok szer­kesztőségeihez és más fórumok­hoz. így pl. akad olyan, aki ar­cának foltos elfehéredóse mi­att — aminek oka ártatlan bőrfesték-hiány — nem mert emberek közé menni és kétségbeesésében szinte ön­gyilkosságra gondolt. Ha­sonló gyakran azoknak a visel­kedése akiknek foltosán vagy egészen kihullott a hajuk. Ha csodakenőcs, a gyógyszerek se­rege nem hoz. változást, kétség­beesnek, pedig alapjában véve makk egészségesek. Mindössze egy paróka kell a fejükre és máris ugyanolyanok, mint a töb­bi ember. SZÁNALOMRAMÉLTÖAK azok az emberek, akiknek lát­ható bőrelváltozása — pl. pik­kelysömör vagy lábszárfeké’ye van. Sokszor ők maguk tudva tudják, hogy pl, a pikkelysö­mör jóindulatú bőrelváltozás, és egyáltalán nem fertőző termé­szetű, de a köröttük lévő embe­rek mégis húzódoznak tőlük, mert téves elképzeléseik vannak e betegség eredete felől Még rosszabb a helyzet a lábszárfe- kélyeseknél. Ennek, oka közis­merten a visszeres keringés rom­lása és a bőr elégtelen vérellá­tása. Az emberek sokasága még­is a fekély láttán vagy hallatára fertőző nemi betegségre vagy éppenséggel bűnre gondol Pe­dig szegény ártatlan lábszárfe- kélyes — aki ráadásul sokat szenved a nyavalyától — soha életében nem találkozott nemi betegséggel, hanem pl. borbély, sebész, vagy bolti elárusítóként állva dolgozta végig életét és ezért kapott visszértágulatot. MI HÁT VÉGÜL a helyes szemlélet a betegségekkel kap­csolatban? Ha az ember maga szenved benne, lehetőleg igye­kezzék az orvos segítségével be­tegségének természetéről tájéko­zódni és gyógyulása érdekében minden lehetőt elkövetni Ha­mis képet festenénk azonban, ha azt állítanánk, hogy az orvos ma már minden betegséget meg tud gyógyítani. Igen sok ártat­lan és néhány súlyos betegség akad még, amelynek eredetét és gyógymódját az orvostudomány ma sem ismeri. Ilyenkor a leg- bölcsebb — igaz. nem mindig a legkönnyebb út az, ha a beteg megtanul egy kicsit barátságban élni, megbékélni a maga beteg­ségével. Így könnyebb neki ma­gának és környezetének is el- * viselni betegségét. IGAZ, NAGYON SOKAT SE­GÍTENE a betegeken az is, ha a környezetükben élő egészsége­sek nem méregetnék a betegeket bűnt szimatoló gyanakvó pillán, tásokkal, hanem igyekeznének segíteni őket abban, hogy sor­suk mostohaságát könnyebben tudják — hol mosolyogva, hol fogcsikorgatva — elviselni. Dr. Szendéi Ádám

Next

/
Oldalképek
Tartalom