Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-14 / 243. szám

Sötétben

botorkálnak

Több Gyöngyösi utcai lakó nevében írja Békéscsabáról levelét szerkesztőségünkhöz M. A.- né. Azt kéri a DÉMASZ-tól, hogy a Tavasa utcában gondoskodjanak a közvilágítás megjavításáról, mivel ez az utca olyan sötét, hogy szinte kellemetlen végigmenni rajta, sokan nem is látják a járdát, és csak botorkálnak. Emiatt már többeknek adódott kellemetlensége. Példaképpen leír egy esetet is. A napokban egyik este egy édesanya ment kislányával karján hazaidé az utcán. A vele szemben jövő férfi még a kisgyermekes anyát sem tartotta tiszteletben, csak a magányos nőt látta, s nagyon tolakodó magatartást tanúsított. Elképzelhető, hogy ezen az utcán nem szívesen járnak az emberek, különösen ha ilyen kellemetlenségekben van részük. Emellett balesetveszélyes is az itteni közlekedés. Jó lenne . a rossz villanyégőket mielőbb kicserélni. Olvasónk kérését ezúton továbbítjuk.

Válasxolnak ax illetékesek

Udvariasságot!

N. A.-né orosházi nyugdíjas olvasónk azzal fejezi be levelét, hogy elnézést kér a kissé hosszadalmas [ panasz közléséért, de ehhez nem szokott, s ezért sikerült hosszúra a levél, de mivel már nem egy alkalommal fordult elő a tanáccsal szemben levő üzemanyagtöltő állomás dolgozói részéről udvariatlanság, ezért fordult hozzánk. Közli, velünk, hogy nyugdíjas, szívbeteg, s így nagy terheket nem cipelhet. Ezért vásárolt egy ötliteres olajkannát, amelyben a hideg napokon viszi a tüzelőanyagot. Sajnos, azt tapasztalta, hogy mivel kis tételt visz, nem szívesén szolgálják ki. Majd a következőkkel folytatja levelét: „A legtöbbször az itt szolgálatot teljesítő nőknél fordul elő ez az udvariatlanság, pedig én nagyon nőpárti vagyok és sajnálom, hogy ilyesmi történik. Már előre félek a téli megpróbáltatásoktól, sajnos viszont egészségi állapotom miatt, nem vásárolhatom meg a téli tüzelőolajat nagy tételben, ezt körülményeim sem engedik meg.’»

Ha már idős, nyugdíjas olvasónk Ilyen úgynevezett „apróság” miatt volt kénytelen tollat fogni és hozzánk címezni panaszát, azt kérjük, az ott dolgozóktól, legyenek ligyel- mesebbek az idős emberekkel szem- 1 ben. Reméljük, hogy ez csak egyedi, eset és nem általános; j

NINCS „HOMOKHINTÉS”

Szeptember 30-i számumkfham Kurta kátránypaipír címmel közöltük Lovász György észrevételét. Írásunkra az újkígyósa Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet — vagyis a gyártó cég válaszolt. Közölték, hogy Lovász György mérései ugyan megfelelnek a valóságnak, ennek ellenére mégsdnes szó por- vagy homokhintésről, még kevésbé a vásárlók megkárosításáról. A szövetkezet által gyártott fedéllemezek ugyanis nem 10 méter hosszúak, hanem 10 négyzetméteresek. Ez azt je- I lenti, hogy a gyártásihoz fel- [ használt nyers papír szélessége; 105 centiméter. Ha ezt ügye-1 lembe vesszük, akkor tulajodon- j képpen egy tekercs fedéllemez hossza 950 centiméter kell, hogy legyen. A hiba ott történt, hogy a szövetkezet a TÜZÉP- és ÁFÉSZ-telepefcnek kiadott körlevélben figyelmeztette az eladókat erre a tényre, és azt kérte, tájékoztassák a vásárlókat az esetleges reklamációk elkerülése érdekében. Ez a tájékoztatás úgy látszik Lovász György esetében nem történt meg, ezért volt a bosszúság.

ÜGYELNEK A LAKOK NYUGALMÁRA

Békéscsaba ei'zsébethelyi olvasónk nevében fordultak hozzánk többen levéllel, melyben közölték, hogy a Sütőipari Vállalat nemrég létesített Mikszáth utcai üzeme zavarja az ott lakók nyugalmát, különösen a járművek, mivel már a hajnali órákban túráztatják a motort. A levelet eljuttattuk a sütőipari vállalathoz és a következő választ kaptuk: Békéscsabán a kérdéses utcában a lakosság süteménnyel való jobb ellátása érdekében létesítettük, illetve az évek óta nem használt üzemet 250 ezer forintos költséggel felújítottuk, A cél az volt, hogy a kora reggeli órákban az üzemi büfékbe és más helyekre időben el tudjuk szállítani a megfelelő mennyiségű és választékú süteményt. Természetes — és sajnos —, hogy a szállítás érIdeje lenne megjavítani az utat

özvegy Hamza Andrásné gá- bortelepi olvasónk is hozzánk fordult kéréssel. Azt tapasztalja ugyanis, hogy a csanádapá- cai autóbusz-megállónál olyan gidres-gödrös már az úttest, hogy az esős, sáros, valamint a későbbiekben jeges időben már éleveszélyessé válhat.

Emellett a buszról le- és felszállóknak sok bosszúságot okoz a gödörben összegyülemlett latyak. Javaslata az lenne, hogy az illetékesek, vagy a helyi tanács hozassa rendbe ezt a kis útszakaszt, melyhez bizonyára nem kell különösebb beruházási összeg.

Nyugdíjasok köszöneté

Négyessy János, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság nyugalmazott elektrogépé- sze hosszú levélben adott tájékoztatást arról, hogy a vízügynél milyen nagy tisztelettel és szeretettel gondolnak a munkában elfáradt idős dolgozókra, akik már nyugdíjba mentek. Egy bensőséges házi ünnepséget rendeztek nyugdíjasaik részére. Sc a nap minden

idős embernek örömteljes volt.

,. Örömmel tölt el bennünket az a tudat — írja olvasónk —, hogy az igazgatóság nem feledkezik el régi dolgozóiról.

Ezért a figyelmességért a nyugdíjasok nevében is ezúton mondunk köszönetét.” Olvasónk ezután kívánja mindazoknak, akik ezt lehetővé tették •— közreműködtek abban, hogy az ünnepség feledhetetlenné váljon a résztvevőknek —, hogy további munkájukban sok sikert érjenek el és úgy dolgozzanak, hogy az igazgatóság a jövőben is megtarthassa az Elüzem címet.

Olvasónk kérésének szívesen teszünk eleget, s ezúton tolmácsoljuk a nyugdíjasok köszönetét.

dekéfben a termelést a hajnali óráikban kell kezdeni és a termékék elszállítása bizony nem zajmentes. A szerkesztőség által hozzánk juttatott levelet, illetve panaszt az üzem dolgozóival közösen megbeszéltük és a jövőben vigyázunk arra, hogy a lehetőleg a környékben lakók nyugalmát fölöslegesen ne zavarjuk,

SZIGORÚBBAN

ELLENŐRZIK

A MINŐSÉGET

„Sajt'’ címmel augusztus 26- án közöltünk egy panaszt, mégpedig Zsíros János békéscsabai olvasónkét. A Csongrád megyei Tejipari Vállalat válaszolt. A vállalat instruktora személyesen felkereste a panasz nyomán Zsíros Jánost, elnézést kért a történtekért. Tájékoztatták arról is, hogy az eseteit közölték a gyártó üzem összes dolgozójával, az üzem vezetőjét pedig figyelmeztetésben részesítették. A vállalat a jövőben szigorúbb ellenőrzést tart, hogy minőségi kifogás ne merüljön fel a termékeivel kapcsolatban.

INTÉZKEDTEK

Örömmel tölt él bennünket, hogy az elmúlt heti Szerkesszen velünk rovatban megjelent írásunkra, (A hallgatás is válasz, de...) többen reagáltak és közölték vélünk intézkedéseiket. Így a Békéscsabai Kötöttáru- gyár arról tájékoztatott bennünket, hegy a sarkad! műszerészek panasza jogos volt, mert a váratlanul beköszöntött hidegben valóban nem volt fűtéis a műhelyben. Ennek megoldására olajkályhát vásároltak.

Az OFOTÉRT budapesti központja is válaszolt egy augusztusban megjelent írásunkra, amelyben közöltük Zalai György magyarbánhegyesd nyugdíjas olvasónk panaszát, s tájékoztatták bennünket arról, hogy a kérdéses szemüveg már elkészült, a hosszadalmas várakozásért elnézést kértek olvasónktól.

Az eléki községi tanács is reagált bírálatunkra. Juhos Imre adóügyét elintézték, vagyis eltörölték a tartozást, figyelem- bevéve szociális körülményeit. Összesen 626 forint hátralékot töröltek. Az intézkedést csupán azért nem közölték velünk, mert ágy gondolták, hogy mi vél a panasz orvoslást nyert, ezzel az ügy el is intéződött. Őszintén örülünk ennek, azonban az sem baj, ha az olvasók tudomást szereznek a különböző panaszos esetek elintézési módjáról.

írásunkban említettük az oká- nyi ÁFÉSZ-t, a kerékpármegőrző állvány ügyében. Bár nekik címeztük, mégis Király Ilona, a panasztevő válaszolt. Levélében elnézést kért tőlünk, hogy nem tájékoztatott bennünket az ügy orvoslásáról. Az történt ugyanis, hogy bírálatunk megjelenése ütán az ÁFÉSZ rövidesen elkészítette a rég vitatott és óhajtott kerékpárállványt a kérdéses cukrászda előtt.

Köszönjük a válaszokat.

Már jó a kávéfőzögép

Az augusztus 19-i számban megjelent és a békéscsabai MÁV pályaudvar Utasellátó Étteremben lévő kávéfőzőgéppel kapcsolatos írásunkra választ kaptunk: „A kávéfőzőgép jelenleg üzemképes. Az olvasó által javasolt „gép kicserélése” sajnos nem lenne célszerű megoldás, mivel a gépnek nincs konstrukciós hibája, és az alkatrészhiány is csak időleges volt. Karbantartó szakmunkásaink és a gépet garanciálisán javító szakemberek véleménye szerint a gyakori meghibásodás oka, hogy a hálózati vízvezetékcső keresztmetszete nem megfelelő, és emiatt gyakori a víznyomás ingadozás. Tehát bármilyen automatikusan működő, új típusú kávéfőzőnél meghibásodás keletkezhet azonos körülmények között.

A gépet kezelő személyzet viszont fokozott körültekintéssel megakadályozhatja a gyakori vízhiány miatti gépmeghibásodást. Erre vonatkozóan az üzem vezetőjét figyelmeztettük.” Czirják Árpád igazgató

Zsúfoltság a 6-oson

Mindjárt elöljáróban közöljük, hogy nem a megénekelt pesti 6-osról van szó, hanem a békéscsabairól A 6-os helyijáratú buszról, amely az utóbbi időben sok bosszúságot okozott elsősorban a munkából hazatérőknek. Azoknak, akik az Áchim lakótelepen élnek. A késő délutáni órákban ugyanis a kifele menő busz olyan zsúfolt lesz már a Tanácsköztársaság úti megállókban, hogy á városi tanács előtt várakozók 30 százaléka sem fér fel. A lemaradtak kénytelenek további egy órát várni, míg jön következő, vagy az 5-ös járat, amely ugyan nem visz a lakótelepre, de a közelébe igen. Viszont nem mindegy senkinek sem, de főleg a kismamáknak, hogy

A Szerkesszen velünk rovatot összeállította:

L

Kasnyik Judit

mikor érnek haza, mikor kezdhetnek a vacsorafőzéshez, a család ellátásához. Az 50-60 perces várakozás csak türelmetlenséget szül. Az lenne a kérésük, hogy legalább a 17 óra 10 perckor induló 6-os járat kapna rásegítő buszt, naponta egyet. Ez talán még a

8-as Volán nagy megterhelése ellenére is megoldható.

A másik panasz a kétsopro- nyi diákoktól érkezett, akik azt kérik, hogy a Volán Vállalat buszjáratán dolgozók emberszámba vegyék a diákokat is, mert sokszor sértő, többek között Petrás János kalauz magatartása. A diákok elfáradnak a napi tanulás után és szeretnék ha az előttük álló nehéz téli hónapokban több emberséget kapnának a vállalat dolgozóitól. Nem áll módunkban kivizsgálni, hogy a diákok panasza mennyire jogos, erre kérjük a vállalat illetékeseit és várjuk a választ.

Két ember - két magatartás

Furcsa esetet közölt velünk Uhrin János békécsabai tudósítónk. Október 10-én Békéscsabán történt reggel fél 9-kor. Tudósítónk 80 éves szüleit akarta taxival az SZTK-ba orvosi vizsgálatra vinni. A taxi-állomáson be is ült a kocsiba és megmondta a címet: Bethlen utca 26. Nagy meglepetésére a gépkocsivezető — rendszáma: JA 67-62 — kijelentette, hogy oda nem viszi a* utast, mert behajtani nem lehet, rossz az út. Szálljon ki. Az utas nem hagyta, magát és többször is kérte a fuvar elvállalását. Mondván idős, beteg emberek szállításáról van szó akik nem tudnák gyalogolni.

A gépkocsivezető ennek ellenére hajthatatlan maradt. Azokban a percekben a taxiállomáson nem volt egyetlen egy gépkocsi sem, így az utas ki volt szolgáltatva.

Néhány perccel később azonban változás történt. Befutott a JA 68-66 rendszámú taxi, s vezetője Zdolik János készséggel teljesítette az utas kívánságát, még olyan probléma sem volt, hogy a Bethlen utcába nem lehet behajtani.

Nem kétséges, hogy ez esetben ki vizsgázott kötelességtudásból jelesre.

Á „kedves” vevő

Reggel negyednyolc lehetett amikor betértem Békéscsabán az Irányi utca sarkán levő büfébe, hogy megreggelizzek. A pénztár két oldalán egy-egy sor várt türelmesen blokkjára. Igazi diplomáciával tartotta sakkban a két „ellen” sort a pénztárosnő. Hol a jobb, hol a bal oldali sor felé fordult: Tessék kérem! Szépen, rendben haladtunk előre a pénztár felé amikor az ellensorban egy rosszhangulatú férfi állt meg. A pénztárosnő feléje fordult.

— Tessék kérem.

— Kávé — tett a pénztár tányérjára egy marék tíz-húsz fillérest a férfi.

— Milyen kávé — érdeklődött a pénztárosnő. Fekete? Tejeskávé? Két deci? Három deci?

A férfi szemöldöke felhúzódott a feje búbjáig és mély, megvetéssel mérte végig a pénztárosnőt. Ügy foghegyről odaszólt.

— Ha én leteszek két forintot és azt mondom kávé, egy rendes pénztárosnőnek tudnia kell, hogy mit akarok.

— Az lehet — vörösödött el a pénztárosnő — de én a sok aprópénzből azt sem tudtam milyen összeg. Előbb meg kellett volna számolni. Olyan nagy baj, hogy megkérdeztem?

— Olyan nagy! Maga azért van, hogy engem kiszolgáljon — fölényeskedett tovább a férfi, — majd magához vette a blokkot és elindult a kávépult előtti sor felé. Eszébe sem jutott beállni a sorba, hanem a legelejére. Neki mindenhez joga van. Ezek itt csak kiszolgálóké Ö meg a kedves vevő.

Szégyelltem magam a többi vevő nevében, akik rendben és udvariasan vártak sorukra. Oda kellene menni hozzá, galléron ragadni, hogy kérjen bocsánatot ezért a minősíthetetlen viselkedéséért a pénztárosnőtől — gondoltam, de nem lehetett, mert zavarnám a jó indulata emberek reggeli megszokott életét. Ezért így kérek bocsánatot a többi embertársam nevében. Elnézést kérünk, hogy még ilyen is van közöttünk.

(Várhalmi)

mjmssi 7

1972. OKTOBER 14. *