Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
»eüBaee$eeB«$eeeseeeae«geE»mBi8eEssBraia9Fsiieieisieeeseiiieiiiiesii8i®«e«ieaeeaiBi8ias8tes»a 6 S Tanéynyitás után... Címzetteks ** »ügybuzgó*» szülői munkaközösségek íanevnyitns után vagyunk. Az ÁPISZ-bpltokhan már júliusban elhelyezett plakáthirdetményeikkel figyelmeztették a diákokat: „Közeledik a tanév, időben vásárolja meg mindenki könyveit, tanszereit”. Lehet, a srácok nem ijedtek meg, oda se figyeltek a kereskedelem „tapintatára”, ők önfeledten, játékosan töltötték megérdemelt pihenőjüket: Hanem nekünk, szülőknek, már előrevetült a gond. Hiszen mi nyitottuk ki pénztár., cáinkat, amelyek azért nem olyan feneketlenül mélyek, mint szeretnénk, és annyira sem, mint ahogyan azt néhány Iskolában, az úgynevezett társadalmi szülői munkaközösségek elképzelik, Sokszor nem is tudja az ember, minek nevezni azokat a túlzott igényeket, amellyel egyes iskolákban a tanulókkal, méginkább a szüleikkel szemben fellépnek. Talán a legenyhébb megfogalmazás ez lehetne: tapintatlanság. Bár egyes szülők esküsznek arra is, hogy nem más ez, mint rongyrázás. Maradjunk a tapintatlanságnál. Tapintatlanság azért, mert a gyereket és a szülőt akarva-akaratlanul szembeállítják. „Már mindenki bevitte tavaszi, kirándulásra a 300 forintot, csak még én nem. Édesapám én nagyon szégyenlem magam, a többiek, az osztály előtt”. itixonr elég gyakran ez az otthoni lélektani és hangulati következménye, vetülete á gyakorta nagyzási hóbortba csapó igényeknek. Persze, minden fentihez hasonló esetben szépen fogalmaznak és az is természetes, hogy hasznos megismerni a fiataloknak a Bükköt, a Balatont, egész szeretett hazánkat. Csakhogy... Csakhogy az átlag munkás, dolgozó ember keresete — bár tisztességes a múlthoz viszonyítva —, de mégis szűkös a jövő ezredbe előreszaladó igényekhez képest. Márpedig az iskolák padjaiban zömében az átlagjövedelmű szülők gyermekei ülnek. Tudaidonképpen az illetékes . J t h ... . imHiiHnimiHmiiiimimniimHiiiimiHMUHimHmiHmmmniimmn ■ mmisztenum vezetői, maga a mi- t niszter az utóbbi évek minden | rendeletével azt célozta és bizo- ■ nyitotta, hogy értik, megértik • a szülők anyagi helyzetét. Jó- j szerével majdnem minden el- ■ addig kötelező — anyagai ki- « adást eltöröltek, megszüntettek. : Maradt kötelezően a könyv, a £ füzet, egyéb tanszerek. És tér- • mészetesen, maradt kötelezően: ! a tanulás. Illetve, egy kis igazi. : tással variálva az előbbi állítást: * a minisztérium bölcsen az isko- ■ lai közösségekre bízta ezt az i ügyet. Meg kellene ezt érezniük. : szívlelniük az iskolák társadalmi ■ szerveinek az egyébként elisme- > rést érdemlő, ügy buzgó szülők- 5 nek, és ennek szellemében kel- ■ lene az igényeket támasztaniuk. ! Ma egy tizenhét éves, harma- * dikos középiskolás, legyen lány • vagy fiú, többe kerül, többet: visz el a családi költségvetésből : (abból az egyáltalán nem fene- ■ ketlen családi bugyellárisból), 5 mint a szülők együtt. Az élet ■ általános ritmusa: étkezés, öltöz- ■ ködés, szórakozás, mozi, színház, könyv is sokba kerül. Ne felejt- : sük, tizennégy éves kor után " (néha már előbb is) a fiatal fizikuma több kalóriát, lelke több szépet, mindenben drágábbat igényel. És ahol egy családban két-három gyermek tanul, nem könnyű dolog számukra megvá. súrolni év elején a könyveket^ füzeteket, egyéb tanszereket sem. És akkor a köpény, amely mindig tönkremegy, vagy kicsi lesz, amelyből mindig újat kell vásárolni. Az aktastáska, amely- lyel hallgatagon vagy nagyon is beszédesen a család anyagi helyzetét, státusz-szimbólumát reprezentálják, a srácok akkor is, ha az apa, mondjuk, kétezer forintos jövedelmű munkás. Naponként látjuk és tapasztaljuk, hogy az iskolák, az adott osztályok egy-két jómódú tanulója akaratalanul is diktálja a díva. tot. Ettől elmaradni egyetlen fiatal sem akaf, ettől elmaradni szégyen, nem lehet. És fel sem ocsúdik a szülő az első, szeptemberi, meglehetősen tetemes kiadások ijedelméből, amikor máris megkezdődik a gyűjtés: erre, arra. „Apa, kérek egy húszast, ötvenest, százast — háromszázat!”( És jön megint a lelki konfliktus, a gyors számvetés, mert melyik szülő tagadja meg gyermekétől, ha kér. Inkább ő mond le másról. Befejezésül azt is mondjuk meg, hogy elég sok az ízetlen dolog ezekben az ügyekben. Csak egy példa: tanítónő ismerősöm, aki egyébként elég szolid körülmények között él, az utóbbi tíz évben annyi kávéskészletet kapott a szülői munkaközös, ségektől, hogy akár egy népgyűl lés. minden résztvevőjét meg tudná vendégelni feketével. És kivédeni se nagyon tudják a pedagógusok ezeket a gesztusokat,, hiszen diszkréten „lopják be” asztalukra, nem egyszer postán küldik lakásukra a szerencsétlen és gyakran megalázó ajándékokat. Dehát nem is nekik kellene ezt kivédeniük, hanem ne künk, szülőknek. Elsősorban az „ügybuzgó” szülői munkaközösségeknek. S. A, •asniu tsitsiniimniinnimainn RECEPTEK Őszi zöldségleves: 2 szál sárgarépát, 2 szál fehérrépát, 1 kisebb karalábét, 1 kisebb zellert, 1 kis karfiolt, negyed kelkáposztát, 1 zöldpaprikát, 1 paradicsomot összevágva zsíron vagy olajon megpárolunk, majd kevés piros paprikával és liszttel meghintjük, felengedjük, megsózzuk. A zöldséget puhára főzzük, grízgaluskát szaggatunk bele, vagy készen kapható mirelit májgombócokat. Ha levettük a tűzről a levest, frissen vagdalt petrezselyemzöldet és egy kevés törött borst szórunk bele. Sertéssült virslivel: Szép, sovány sertéscombot vásárolunk, néhány helyen felszúrjuk és bőrétől megtisztított virslit helyezünk bele, megtűzdeljük 10 dkg kolozsvári húsosszalonnával, megsózzuk, megborsozzuk. Kizsírozott tálba tesszük, tetejét meglocsoljuk három kanál tejjel vagy tejföllel és lassú tűznél, sűrűn locsolgatva, ropogósra sütjük. Burgonyapürével és salátával tálaljuk. Fejtettbab saláta: A babot puhára főzzük, a levét elkészítjük ízlés szerinti saláta ecetnek még melegen. (Ecet, cukor, só) Egy-két fej. lilahagymát vékony karikákra vágunk, a babhoz keverjük, a salátalét melegen ráöntjük. Ha kihűlt, keverünk hozzá egy deci tejfelt és meghintjük egy kevés pirospaprikával és borssal. Pörkölt karfiolból, galuskával: Ha valamilyen ok miatt nem fogyaszthatunk húst, karfiolból is készíthetünk ízletes pörköltet. Egy nagyobb hagymát lereszelünk, olajban vagy zsírban rózsaszínre sütjük, majd adunk hozzá egy összevágott zöldpaprikát, egy paradicsomot és pirospaprikát. Tehetünk bele egy kis gerezd fokhagymát is. A megmosott, rózsáira szedett karfiolt kissé megsütjük a hagymás zsiradékban, majd kevés vízze\ íelengédjük. Puhára pároljuk. Ha kész, tejfellel ízesítjük. (Tehetünk bele 10 dkg gombát is) Galuskával és salátává! tálaljuk. Beneze Józsefi ŐSZ Vének már a fellesek, napsugarat nem lelek, erdő színét veszíti, leveleit elhinti. Nap se piros reggélreg fáradtabb a napkelte. Varjú tétlen gubbaszt, virágok se szépek, régen csenevészek, dió burka válik, anélkül megfázik! S október reggelre megtelik a szívünk mámoros szüretre. Oawas Erwins Bim a cápa Jól megjárta Bim a cápa, nyakig esett be a pácba. Puliul már az uszonya, nő a cápa iszonya: látja .hogy a levestál a konyhába besétál, mögötte a merőkanál kíváncsian féllábra áll, merő talány az arca: mi kerül az asztalra? Pácolt cápa derelye, meg a cápa de je. •»■»»«■■»■•■»■■•■MMMMM«**«**»**«®*”******** SZŐI)I PP-fonálból A rostosított és terjedelmesí- tett műanyag raffia a Vetőmagboltokban került forgalomba. Bár szőlőkötözésre árusították, — a valódi raffia helyett. — az asszonyok hamarosan felíea s s 11 Bttís HtmSzZL 1972. OKTOBER 1. Nagyon mérges volt egy reggel az elefánt, mert nem talált magának elég ennivalót. Kor- gott a gyomra az éhségtől, és hatalmas ormányát ide-oda lóbálta a bosszúságtól. Már éppen a közelében levő vastag fatörzseket kezdte tör- deni nagy mérgében, amikor arrafelé lépdelt egy zsiráf. — Hát téged meg mi lelt? Mi a baj, pajtás? — kíváncsiskodott. — Mit vétettek ezek a szegény fák, hogy sorra eltöröd a derekukat? — Tágulj innen, ha mondom! — bömbölt ró az elefánt, és vaskos lábaival amúgy istenigazában rátaposott a zsiráf patájára. Ettől aztán a zsiráf is méregbe gurult. Szélvészként vágtatott tovább, nem nézte, mit gázol le, minek megy neki. Ahogy száguldott, szembetalálta magát egy csikoshátű zebrával. Régi barátok voltak, ezért a zebra meglepődött a zsiráf idegességén. — Mi történt, komám? — érdeklődött, de választ hiába várt, a zsiráf jő nagyot beleharapott barátja hátába, s aztán tovább robogott. Egyéb se kellett a zebrának. Nyalogatta hátán a harapás helyét és toporzékolt haragjában; alig várta, hogy lágnák. hát ez meg mii volt?! Nem törte rajta a fejét, hanem bőszen el- trappoít onnan. Majd megmutatja ő, hogy nem lehet csak úgy ok nélkül belérúgni!... Ügy mutatta meg, kergette a rókát, a róka a nyulat. A nyúl a sünt próbálta kipiszkálni hosszú tüskéi alól. De a sünt nem lehetett kihozni a sodrából. — Mi történt itt, hogy egymást űzitek, bántjátok, veritek? A nyúl nem tudott válaszolni, de igen-igen elszégyellte magát. Elhatározták, hogy kiderítik a nagy veszekedések okát, a végére járnak a mindent felforgató botránynak. Estére aztán, amikor minden állat összejött egy tisztáson, kiderültek a dolgok. Hogy tulajdonképpen egy üresgyomrú elefánt indította el a marakodást. — Megfogadom, többet nem csinálok ilyet — jelentette ki ünnepélyesen. — De ti is ígérjétek meg, hogy ezután nem követitek a rossz példát! Egyszeriben szent lett a béke. Azóta nem bántja az elefánt a zsiráfot, a zsiráf a zebrát — és a többiek sem egymást. Szente Varga Mária Botrány az erdőben valakin ő is kitölthesse bosszúját. Az alkalom erre perceken belül megjött, egy szarvas képében. Éppen arrafelé keresett legelni- valót, sőt még meg is kérdezte a zebrát: — Nem láttál errefelé valami jó kis füves helyet? Szeretnék reggelizni, és ... Mielőtt, még folytathatta volna, hatalmas rúgást kapott combjára a zebrától. Egy percre elképedt a meglepetéstől, aztán meg elöntötte a haraa — Enyje, azt a keserves mindenségit a vihogy amikor szembetalálkozott a vadkecskével, elállta az útját. — Miért ilyen hosszú a szakállad? — kötött bele. A vadkecske csodálkozva bámult rá. Nem értette, mi baja a szarvasnak az ő szakál- lával. De nem is volt ideje, hogy ezen elmélkedjék, mert a szarvas dühödten úgy megci- bálta a szakállát, mint a vihar a fák lombjait. A kecske meg összeakaszkodott egy őzfiúval. Még az őz se állta meg, hogy bosszút ne álljon valakin: megdeztéfe és a kilóra mért gombolyagokat kézimunkázás céljára vásárolták. Szatyrokat, kalapokat, és női táskákat horgoltak belőle. Az érdeklődés láttán a gyártó — a Kender és Jutagyár, — a fonalat finomította, ezáltal puhább, és szebb színű lett. A rózsaszín, a világoskék, a narancsszínű, a csokoládébama és a hófehér fonal árát kilónként 300 forintról 200 forintra le is szállították. Most az olcsóbb fonalat sokan vásárolják, subaszőnyeget készítenek belőle. A PP fonal, —- amelynek hivatalos neve polipropilén — sok előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Könnyen kezelhető, egyszerűén kimosható. Igen könnyű a súlya, és a savak, lúgok nem támadják meg, a nap nem szívja ki a színét sem. Élénk pasztellszíneivel kellemes hatást kelt. A subaszönyeg készíthető hagyományos kongré alapra. Ebben az esetben a csomózásos kézimunka ajánlatos. Vagyis az egyforma hosszúságra vágott szálakat horgolótű segítségévei a kongrén minden második lyukba öltjük és csomózva áthúzzuk^ A suba tűvel, vagy böködő- tűvel a munka haladósabb, ehhez inkább a pp szita, illetve műanyag kongré ajánlatos. Ez sűrűbb a kongrénál de itt is minden második lyukba kell ölteni. A tűzött, — tűvel készített kézimunkázásnál keretre feszítsük az anyagot. Közönséges zsírkrétával rajzoljuk fel a mintát, és kiválasztjuk a színeket. A suba hosszúságát a tűvel kell beállítani. A tű oldalán van egy kis csavar, amelynek segítségével rögzítjük a tűt. A tűhosszúság egyharmada adja a suba hosszú szálát. Tehát ha a tű rögzítésétől mérve _ 6 centiméter, akkor 2 centiméter hosszúságú subát kapunk. A befűző segítségével, amely minden tűhöz hozzátartozik — befűzzük a szálat. A munka során ügyelni kell arra, hogy a szál mindig lazán jöhessen. A tűt teljesen átszűrjük az anyagon. Tudni kell, hogy a munkát a fonákján végezzük, s erre kell készíteni a rajzot és a munka visszáján van a suba. Abban az esetben, ha a mintánk határozott körvonalú, célszerű először fekete, vagy a kontúr színének megfelelő fonallal előbb a kontúrt elkészíteni, mégpedig nem egy, hanem kétsoros munkával. Ha a suba-kézimunka elkészült, hátlapját Latex ragasztóval lekenjük, hogy a fonal- szglak rögzítve legyenek. Egyszerű bélésanyaggal a munkát béleljük be.(Iw M.) '»■HCinaimsdUuniiniitiinmisiEnnniminuBuiigiiima
