Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
Az emlékezés vallatása Fóbrí Zoltán Eger környékén forgatja Plusz mínusz egy nap című filmjét Jupiteriámpák világítanak ezekben a napokban a bátori italboltban. A szokásos falubeli vendégek helyett most filmesek vették birtokba a söntést és a környéket Űj magyar film születik, a rendező Fábri Zoltán. Ha jól készítettük a rögtönzött leltárt, akkor ez lesz a 16. filmje. — Csendet! Próba! — mondja egy erélyes hang és csakugyan néma csend a felelet. A kocsmáros jóízűen szunyókál a söntés mögött. Ideje ráérő, dologidőben az emberek. Váratlanul két férfi közelít. Az egyik, ötven körüli megviselt ábrázatú, régivágású katonazubbonyt visel, míg társa nagydarab, durva vágású férfi, erős termetén mai öltözék. Tétován körülnéznek, majd megszólítják a felriadt kocsmárost. — Engem Baradla Gézának hívnak. — Engem meg Obrád Simonnak. A kocsmáros arcán néma döbbenet. A katonazubbonyos fakó hangon kérdezi: — Nem ismeri ezeket a neveket? ‘— Nem == int fejével a kocsmáros. A nagydarab ember veszi át a szót: — Nem is látott soha bennünket? i-~ Nem. p— Na, jó. Hát most eistig láthat. Estig itt maradunk — kedélyesen mosolyog hozzá, de úgy, hogy az ember hátán végigszalad a hideg. — Nagyszerű, gyerekek! Jó volt, felvesszük! — lép ki a felvevőgépi mellől Fábri Zoltán. Mindenki a helyére áll, s máris kezdődik a jelenet elölről. De most már berreg a falvevőgép..,; Végre egy kis szünet következik. Míg Illés György operatőr vezénylésével új „állásba” helyezik a felvevőgépet, a rendezőnek van ideje arra is, hogy készülő filmjéről beszéljen. —- A kolozsvári Bodor Ádám két novellájából Zimre Péterrel írtuk a forgatókönyvet. Tulajdonképpen két nap történetéről van szó. Egy ember, akit 1946-ban népellenes bűntett miatt életfogytiglani fegy- házra ítéltek, 25 év múltával kiszabadul a börtönből. A személyiségében súlyosan torzult, félelmekkel teli ember képtelen kapcsolatot teremteni a mai világgal. Végső kétségbeesésében különös kísérletet tesz: megkeresi volt katonatársát és visszamegy abba a kis faluba, ahol annak idején kivégeztetett három kommunistát, majd felgyújtatta a falu egyik futcöját. Visszamegy, mert úgy érzi, hogy az embereknek emlékezniük kell rá és a bűnre is, amit elkövetett. A most leforgatott jelenetben éppen ezt a drámai találkozót láttuk. A kocsmáros — aki hajdan a kommunistákat bújtatta — nem akar emlékezni, pedig ismeri a két váratlan vendéget, a volt főhadnagyot, aki a parancsokat osztogatta, és az őrmestert, aki minden parancsot végrehajtott — Ez az egyetlen jelenet is jelzi, hogy az új film szorosan kapcsolódik a hagyományos Fábri témakörhöz. — Igen. Filmjeimmel -a fasizmus természetrajzát járom körül és ez a történet jó alkalmat ad arra, hogy bonyolult áttételekben keressem a törvényszerűt: hogyan bukkan fel az erőszak az emberek életében olykor még rejtettebb indítékok alapján iis. Azt is mondhatnám, hogy a bűn megítélését az emlékezés mechanizmusát kutatom. A felelősséget ugyanis mindenki másként éli át. Itt van például a történet főszereplője, Baradla, aki ugyan főbenjáró bűnt követett el, mégis él benne a morális igény arra, hpgy valamiféleképpen rendezné kapcsolatát a világgal. Társának már nincsenek ilyen igényei, Obrád számadás nélkül is beilleszkedett a világba, sőt nagyon is jól érzi magát. Ez a különböző magatartás motiválja a két ember végső összeütközését: Baradla régi bűneinek színhelyén megöli volt katona társát. Közben új állást foglalt a felvevőgép, kigyulladnak a jupiteriámpák, folytatódik a felvétel. És tart szeptember elejéig Eger környékén, Bátorban és Szarvaskőn. Fábri Zoltán és Anatol Constantin megbeszélik a következő jelenetet. Kép, szöveg: Márkusz, Nemzetközi kiállításon Békéscsabáról Budapesten, a Technika Házáa ban impozáns kiállítás szemlélteti azokat a műszaki segédeszközöket, amelyek segítségével pontosabbá, színvonalasabbá lehet tenni a könyvtári munkát. A BibUotechnika ’72 nemzetközi kiállításon ott szerepelnek a Békéscsabai Vasipari KSZ kitűnő könyvtári berendezései, melyek már nem egy országban nyújtanak segítséget a könyvtári infor_ mációk leszűréséhez. Mint a hétfői sajtótájékoztatón hallottuk a KGM Tudományos Tájékoztató Intézetének igazgató-helyettesétől, dr. Faragó Istvántól, hazánkban még gyerekcipőben jár a műszaki tudományok hasznosítása a könyvtári munkában. Pedig az olvasók számának alakulásából, az olvasott könyvek statisztikájából sok hasznos tanulság szűrhető le, amely azonban nehézkesen alakítható ki a külön, féle audio-vizuális információs berendezések, számítóegységek, adattárak stb. használata nélkül. Nos, hogy a világ 17 könyvtári segédeszközöket gyártó cége miképpen tud ebben segíteni, ezt szemlélteti a Bibliotechnika "72 kiállítás. A szövetkezetek közül az egész országban csupán a Békéscsabai Vasipari KSZ állított ki egyedül könyvtári bútorokat, tárolóberendezéseket, ugyanis más szövetkezet ném gyárt ilyen terméket az országban. A nagy érdek, lődéssel szemlélt berendezések Erdész László, a szövetkezet gyártmányfejlesztője ismerteti az érdeklődők előtt a kiállított bútorok és tárolóberendezések rendeltetését. között nagyón tetszettek a látogatóknak a mágnes-lemeztároló szekrények, valamint a nagy 24 polcos gördülő szekrények. De ugyanilyen tetszést arattak a különféle teleszkópos fiókok, a könyvtári kiskocsik, a mikrofilmtároló, a mágneslemez, a függőtasakostára1 ő szekrények, valamint a stúdiókocsi, a kartontároló kiskocsi, az egyoldalas könyvtári állvány és a dönthető polcos folyóirattároló. A szövetkezet mintegy 17 bemutatott egységének rendeltetését Erdész László gyártmány- , fejlesztő ismertette a résztvevők előtt. A csehszlovák, lengyel, osztrák, angol és nyugatnémet kiállítók mellett nem vallottak szégyent a magyar könyvtári berendezések, különféle műszaki segédeszközök, és elismerésüket fejezték ki a szövetkezet kiállított tárgyai iránt is. A Bibliotecnika ’72 kiállítás egyébként 10 napig tart nyitva és nagy figyelemmel tekintették meg, a Budapesten tanácskozó Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetségének és a Nemzet, közi Dokumentációs Szövetségnek képviselői is. Minden bizonnyal e kiállítás után megnövekszik majd külföldön is a Békéscsabai Vasipari Szövetkezet könyvtári berendezéseinek hírneve és mind több megrendelő keresi fel majd megyeszékhelyünket. A már hagyományosan gyártott, kormánykerekes közkedvelt gurulókocsi, más néven: gördülőszekrény, és különféle irattárolók, valamint a katalógus-szekrény. Bemutatta a szövetkezet a képen látható mágnes- lemeztároló-szekrények több változatát, és a mintegy 5 ezer mikrofilm tárolására alkalmas szekrény-variációt is. (■■■■••««■■■■■■■«■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■»•■■■■■■■■■■■■■■aiaeeaeBBaaBauBBMBauiaaMHBaaaiaBiaaaigBBaaraBaaBHiaBMaBBaaa«» A keserű méz szigetén írója Békéscsabán Esztendőkig élt tudósítóként Olaszországban Faragó Tenő, volt rá módja, hogy alaposan megismerje a csizmaalakú félszigetet, Szicíliát és Szardíniát is. Ez utóbbiról, a „keserű méz szigetéről” írta rendkívül érdekes útikönyvét, melynek címlap, ján sziklás csúcsok, vakítóan fehér falú házak, hídkorlátok,' különös fák és hosszú fekete ruhába öltözött asszonyok kínálnak mintegy előzetes tartalomjegyzéket. Az igazi, a könyv belsejében lévő tartalomjegyzék aztán bővebben mutatja, milyen kérdésekkel is foglalkozik a szerző: A nuraghék földjén, Pásztorsorsok, Bujdosók, Banditizmus, emberrablás, Üjbanditák, A pásztorok „vörös ősze”, Gyarmati sorsban, Emigránsok, Otkeresők és úttévesztők, Kommunisták, Húsz év mérlege... Nem turistakalauz hát a könyv, nem csupán a szardíniái táj szépségeit írja le, hanem az ott élő emberek sorsát kívánja mindenekelőtt. a vizsgálódás középpontjába állítani — s a szerzőnek ez a szándéka sikerrel jár. Szárd pásztorokkal, bányászokkal folytatott beszélgetései leplezik le a sziget kiáltó társadalmi ellentmondásait s hozzák közel hozzánk az interjúalanyokat. A kötetet jól egészítik ki a .szerző és Reismann János fényképfelvételei, Aga kán luxusvilláitól a Sizardíniai néptáncokon át nyomortanyákig és politikai tüntetésekig villantják elénk az Európa közepén fekvő szigetet, s lakóinak életét. A keserű méz szigetén írójával hétfőn 7 órakor a Megyei Művelődési Központ szeptemberi első Közművelődési Hétfőjén találkozhatnak a békéscsabai érdeklődők. olvasók. Az est házigazdája Rocskár János, lapunk belpolitikai rovatának vezetője.
