Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

»így44 meg: Nincs még egy olyan elterjedt mondás, melyre való untalan hi­vatkozás ennyi burkoltságot, semmitmondást, frázist, sőt visz- szaélést takarna, mint: „munká­val nem lehet pénzt keresni’’ — vagy „egyeseknek könnyű”. A rákérdezésre adott válaszok meg valahogy így hangzanak: „Hát izé... hogyis mondjam... ez egy olyan izé, amit az a bizonyos izé hoz magával... így, meg úgy”. Mivel annyi sok mindent ta­kar ez a „meghatározás”, aligha sikerül teljes igénnyel felépíte­nem elmélkedéseimet. Egy azon_ ban igaz: aki jövedelemhez jut, az valamit cselekszik: dolgozik vagy visszaél, vagy spekulál. Társadalmi rendszerünkben azonban a jövedelem fő forrása mégis elsősorhan a végzett mun­ka, az emberi, a társadalmi cse­lekvés. Van persze a munka szónak egy másik értelme is; hogyan fogunk ahhoz a munkához. A „mindenáron” pénzkeresés na­gyon drága a népgazdaságnak, mert emögött valóban nincs munka. Ismertes, hogy minden vállalat a nyereségének növelé­sére törekszik, s ennek érdeké­ben a szükséges intézkedéseket megteszik. Nem ritka eset pél­dául, hogy a vállalat vezetése néhány dolgozónak azt mondja: keressenek maguknak új mun­kahelyet, ha nem akarnak itt rendesen dolgozni. Szedjék a sá­torfájukat, nézzék meg másutt, hogyan becsülik meg a fegyel­mezetlenséget, a lustaságot, a se- lejtgyártást. Nézzenek olyan munkahelyet, ahol legalább any- nyit meg tudnak termelni, mint amekkora a bérük. Foglalkozásomból eredően tu­dom, hogy az érintettek felhá­borodnak. önkényeskedésről be­szélnek. Érvként hozzák fel a szocializmus elveit, például azt, hogy nálunk mindenkinek joga van a munkához, nálunk nincs hajcsár-rendszer, nálunk nem le_ hét a dolgozóval így beszélni. És ezek az emberek döntőbizott­ságtól kezdve mindenfelé folya­modnak, hátha sikerül visszasír­ni azt az időt, amikor évekig meglettek munkahelyükön anél­kül, hogy rossz munkájuk miatt „bántotta” volna őket valaki. Ideális eset? Igen. Sajnos még nem elég gyakori, hogy ilyen alapos indokkal tanácsoljanak el valakiket — vezetőt, beosztottat egyaránt — munkahelyéről. El­ítélendő és gyakoribb az, hogy egyes vállalatvezetők teret ad­nak a pletykáknak, pozícióhar­coknak, fúrásoknak, befeketí- téseknek. így sok esetben jó munkaerőkkel szemben alkal­mazzák a' jogtalan megbánást. Jelzőjük: okoskodók, türelmet­lenek. egyszóval nehéz embe­rek! Hogy az utóbbi esetek gyako­risága ellenére csökkenő tenden­ciát mutatnak, oka, és csak ott, ahol résen van az operatív jog­körei bíró szakszervezet, és ott, ahol a szakszervezet mögött áll a pártszervezet és valamennyi becsületes dolgozó kollektív ere. je. Olyan közhangulatot igyekez­nek ezeken a helyeken terem­teni, amely nem veti meg azo­kat, akik jobb munkával maga­sabb jövedelmet, jobb megélhe­tést érnek el. Ellenben megvetik a lusta, fegyelmezetlen embere­ket, a protekció alapján élőskö- * dókét, a rablógazdálkodást foly­tatókat. Van azonban az élősdiségnek egy furcsa formája, amiről keve. set beszélünk. Ez a bérezés, amely még mindig nem tükrözi kellően az egyéni teljesítményi arányokat. Sok esetben a jobb szakmunkás nem kap annyival többet, mint amennyivel társa­dalmilag hasznosabb a munkája, így aztán egyes emberekben meggyökeredzik a cinizmus, fleg- maság, — éppen a helytelen bé­rezés következtében. Aki kevés munkával sokat keres, az meg­mosolyogja azt a rendszert, amelyben ilyen könnyen lehet „lébolni”. Vagy — ami még rosz- szabb — kialakul benne a maga fontosságának nélkülözhetetlen érzése. Az ilyenekből lesznek a nagyképűek, s ezektől halljuk: „Munkával nem lehet pénzt ke­resni”. Akik pedig kimaradnak az ilyen páholyokból, azok kese­rűen mondják: „Egyeseknek könnyű”. ‘Ügy vélem, ezek azok, amit a dolgok „izéjének” így meg úgy neveznek az emberek. Persze a rideg anyagiasság ellen is lehet­ne egy kicsit jobban tenni. Pár­tunk és kormányunk már ré­gen ajánlja a legjobb gyógy­szert: az erkölcsi ösztönzés haté­konyabb alkalmazását. Ezek kö. zé tartozik a dicséret, kitünte­tés, a munkaverseny győztesé­nek jobb elismerése stb. Termé­szetesen nem hivatkozhatunk politikai öntudatra az egyiknél, ha a másiknál nem vesszük ész­re a könnyen jövő anyagiakra való törekvést. Rocskár János Takarékszövetkezetek városokban és járási székhelyeken A vonatkozó pénzügyminisz­teri rendelet nyomán feloldód- talk a területi határok: az idén már több városra és járási székhelyre is kiterjed a taka­rékszövetkezetek működési kö­re. Ugyancsak a területi elhatá­rolás feloldása tette lehetővé a takarékszövetkezetek járási székhelyeken. így például Rác­kevén, Nagykátán, Mezőkovács- házán, és más helységekben való megjelenését. Üzleteik száma az idén 33-mal növeke­dett, s az ország 386 takarék- szövetkezetének már összesen 2630 helységre terjed ki a ha­tóköre. A takarékszövetkezetek nap­jainkban csaknem egymillió ta­got tömörítenék, összesen 4,4 millió lakossal körzetükben. A takarékszövetkezetek által ke­zelt betétek összege az idén 600 millió forinttal növekedett, összértékük most már kereken 5,2 milliárd forint. A takarék- szövetkezeteknél gyűjtött la­kossági betétekből egyébként 236 millió forint a gépkocsi- nyereménybetét. 1972-ben je­lentősen, 40 000-rel nőtt a be­tétkönyv-tulajdonosok száma. A tagok közül 386 000-ren vettek igénybe összesen 1,9 milliárd forint hitelt, ebből 75 milliót építési célokra. Igen solkan kaptak háztáji és kise­gítő gazdaságuk termelésének fejlesztését szolgáló kölcsönö­ket, az első félév végéig ösz- szesen 360 millió forintot. A takarékszövetkezetek tevé­kenysége rendkívül kiterjedt. Így más pénzintézetek, például az Állami Biztosító megbízásá­ból intéznek különböző bizto­sítási ügyleteket, amivel egy­aránt szolgálják a tagság és a helyi lakosság érdekeit. Külö­nösen az idén igen jelentős fejlődést értek el ebben a la­kossághoz közel került biztosí­tási munkában. Míg 1971. első felében összesen 16 558 esetben kötöttek biztosítást, 1972-ben már 39 499 kötéssel zártáik az első félévi mérleget. Említést érdemel a valutavásárlási te­vékenység is^ amivel főként az idegenforgalmi szempontból ne­vezetes településeken, így pél­dául a Balaton környékén levő takarékszövetkezetek foglalkoz­nak intenzíven. Október 31-e, a Világtakaré­kossági Nap közeledtével va­lamennyi betétgyűjtő intéz­mény, köztük a takarékszövet­kezetek is számba veszik vég­zett munkájukat. A közölt ada- to(k alapján a SZÖVOSZ-ban elmondhatták, a takarékszö­vetkezetek jól szolgáják a tag­ság és hatókörükbe tartozó lakosság takarékosságának ügyét. Nyúltenyésztés, gondokkal Tate a ház barátjával, Jay Seb- ringgel együtt otthon tartózko­dott. Sebringnek jól menő fod­xászüzlete volt, olyan híressé­gek jártak hozzá, mint Frank Sinatra, Steve McQueen, Lee Marvin, Egyetlen hajvágásért 100 dollárt fizettek. A színész­nő férje, Roman Polanski Lon­donban volt. Felesége várta ha­za, hogy tíz nap múlva esedé­kes szülésekor férje a közelében legyen. Egy másik szobában Abigail (Gibby) Folger milliomos szülők 26 éves lánya olvasott. Gibby szabadon élt a hippik és a ká­bítószer-fogyasztók talmi vilá­gában. A lány a rendező házában ismerkedett meg Voy- teck F rikowskyval, Polanski barátjával. Zabolátlan fiatalem­ber lévén ivott, szeretkezett, s ha drog is volt benne, az őrült­let határáig merészkedett a lánnyal folytatott viszonyában. Persze: pénze sose volt — egy újfajta kábítószert próbált ki, és túl nagy dózist vett be. * * * Míg a Tate-villában ez volt a helyzet, néhány kilométerrel odébb. Charles Manson össze­hívta „családja” legmegbízha­tóbb tagjait, és parancsot adott „a feladat teljesítésére”. Szava törvény volt — parancsot ka­pott négy társa fekete köpe­nyekbe burkolózott, övükbe tőrt dugtak, egyikük — Tex Watson — revolvert is vett magához. * * * Manson vézna, behízelgő t ■ 1 hangű, hosszú hajú hippi volt. j Felső testét mindössze egy : kecskebőr takarta. „Istene” ; volt a köréje gyűlt, s vele tartó ■ társaságnak. Tanyájuk egy * ranchon állt, gerendákból össze- : tákolva. Irataikat mind eléget- : ték, hogy senkihez se tartózza- ■ nak, csak vezérükhöz, aki új • neveket adományozott nekik. • Valamennyien fenntartás nélkül j vetették alá magukat Manson : akaratának. * * * 5 ■ A „feladat teljesítését” Susan ! Atkins-nek (21), Patricia Kren- : winkle-nek (21), Linda Kasa- : bian-nak (20) és Tex Watson- ■ nak (24 éves) kellett végrehaj- ■ tania. Mi volt a feladat? A társaságot Tex vezette, áki ■ már járt régebben egyszer a ! Tate-villában. A négy hippi éj- ! fél előtt ért a villához. Első £ teendőjük a telefonvezeték el- j vágása volt, aztán egy — a l kerítésen vágott lyukon — ■ becsúsztak a keltbe. Ugyanak- | kor egy fiatalember búcsúzott j a villa házmesterétől, de Tex J útját állta és minden további • nélkül négy golyót eresztett j bele. a lányok pedig kéjesen i mártották tőrüket a friss holt- j testbe. Most már nem maradt j más hátra, minthogy egy nyi- j tott ablakon keresztül bemász- i szanak a főépületbe. (Folytatjuk) összeállította: 3 SZABÓ ENDRE■ Következik: Megalakul a j család. S Nemrégiben a MÉSZÖV ér- , tekezletre hívta össze a megye házinyúltenyésztő társulásainak elnökeit és az ÁFÉSZ-ek szak­vezetőit. Az értekezlet jóllehet több óra hosszáig tartott, azon­ban a meghívottak számos bo­nyolult kérdésre, megannyi problémára nem kaptak kielé­gítő választ. Ügy is mondhat­juk, hogy az értkezlet nem ér­te el célját, nem segített ab­ban, hogy a kisállattenyésztés­nek ezen ágazata előbbre jus­son. A társulások, de legalább annyira az ország érdeke is sürgeti, hogy a házinyúlte- nyésztés végtére is előbbre lép­jen. Ebből a felismerésből kö­vetkezik a MÉSZÖV szakveze­tésének azon elhatározása, hogy szeptember 16-ra ismét össze­hívja a megye nyúltenyésztő társulásainak elnökeit, s az ÁFÉSZ-ek szakvezetőit. A me­gyei szövetség ugyanis — éppen érdekvédelmi feladatából adó­dóan — szeretné, ha minél előbb megszűnnének azok a té­nyezők, amelyek gátolják en­nek az ágazatnak a gyorsabb ütemű fejlődését. Mert vannak ilyenek jócskán. Kívánatos lenne, ha a szep­tember 16-i értekezleten egy­értelmű választ kapnának a házinyúltenyésztő " társulások elnökei és az ÁFÉSZ-ek szak­vezetői a már korábban is szó­vá tett megannyi kérdéseikre. Mint ahogyan a megyei kis­állattenyésztési szakbizottság megalakításáról is szeretnének konkrétabb ismereteket szerez­ni, melynek létrehozását éveik óta kérik. Balkus Imre A VIDEOTON gyár felhívása A nyári zivatarok idején szerzett tapasztalatok szerint, az 1969-es év közepétől forgalomba hozott R 4902-es típusú rádiókészülékek csatlakoztatott földelési pontjaira egyes esetek­ben hálózati feszültség kerülhet. Ez áramüté- ses balesetet okozhat. Ennek elkerülése céljá­ból valamenny i R 4902-es típusú rádiókészülék átvizsgálása feltétlenül szükséges Ezért a Videoton gyár kéri az R 4902-es típusú rádiókészülékek tu’ajdonosait, hogy haladéktala­nul jelentkezzenek rádiójuk átvizsgáltatása cél­jából a legközelebbi GELKÁ- vagy a VT-szer- vizben. A szervizek soron kívül és díjtalanul végzik el az átvizsgálást. x Színházi arcok Gumik Ilona Sóhajt, sír szóra szóval vág vissza Elektra, Szophotklész után Bornemisza Péter, Bornemisza nyomán Móricz Zsigprnond maku­látlan tiszta asszonyalakja. Kö­rülötte minden csupa gyász, ki­rályi álság, szennyes indulat. A sok rossz között ő egyedül az igazság... A rendezőhöz fordul, partnerének válaszol, valamin töpreng Gumik Ilona, a Jókai Színház új tagja. Előtte üres, sötét nézőtér, körülötte össze nem illő, rongyolt díszlet-falak, fáradt, szürke fények. Kollégái­val, festettén arcú, mai öltözék ű színésztársakkal az évadnyitó darabot próbálja... A két kép között néhány pillanat télik el csupán, miközben megtörik a színház nagy varázsa: Elektrá­ból mindennapi emberré válto­zik valaki. Hogy aztán újraéled­jen a varázs, huszadik századi színészből ismét tizenhatodik századi eleven alak legyen, Gu- rik Ilonából Elektrává váljon a művész... Ez a színész sorsa, élete. A szí­nészé, aki nem ismeretlen a me­gye közönségének. Mert látta már a televízió óriás színpadán s látta Gyulán, a várudvar nya­ranta változó barátságos négy­szögében. Előbb a Béldi Pálban, a Bálik bán Melindájaként, s idén A bíboros egyik főszerepé­ben ... Kedves vendégnek, jó ismerősnek járó várakozás előzi hát meg a Jókai Színházi évad­nyitó előtt. Amelyben Elektra lesz, aki a művésznőnek jó is­merőse. Hiszen játszotta már Debrecenben, felolvasószínpa­don a Szophoklész-álmodta eredetit. Igaz, a Magyar Elektra címszerepe más, mint a görög Elektra volt. Kényesebb, maibb, rusztikusabb. Ezért kérdez, töpreng, vitatko­zik most a színész. Ho-gy pilla­natról pillanatra, napról napra, próbáról próbára Elektrább Elektrává váljon ... Nem szeret beszélni erről a munkáról. Nem szerét, mert pontosan elmondani úgy sem lehet, ami belül, a szív- ben-agyban-idegekben zajlik, s mert nem is a mostani munka, a próbafolyamat egy-egy sike­res vagy sikertelenebb, köny- nyebb vagy küzdelmes mozza­nata a lényeg. Hanem majd, amikor a függöny felmegy, az előadás. A kész, már csak a kö­zönséget hiányoló, s akkor már a közönséggel találkozó alakí­tás .... , Néhány kérdésre aztán még­sem kerülhette el a művésznő a választ: amikor a Jászai-dijat kapta, 1963-ban, Debrecenben, A vágy villamosában Blanchet, a Pesti emberekben Mónikát, a Salemi boszorkányokban Proc- tomét, a Stuart Máriában a címszerepet játszotta; a zené­ben Bach művei állnak hozzá a legközelebb; jelenleg Babits Mi­hály regényét olvassa ... (daniss)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom