Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
KÖRÖS TÁJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET M illy Dezső kiállítása Gyulán Idrich Tesarik, a budapesti Csehszlovák Kultúra igazgatója nyitotta meg szeptember 18-án a Milly Dezső Nemzeti-díjas festő alkotásaiból rendezett kiállítást a Dürer Teremben. A festő, aki 1971-ben a „Nemzeti Művész”-díj birtokosa lett, nagy utat tett meg a kelet-szlovákiai tanítói katedrától a legmagasabb elismerést jelentő kitüntetésig. A gyulai kiállítás anyaga az eredményekben gazdag művészi tevékenység keresztmetszetét adja. A kiállítócsarnokba lépő látogatót szuggesztív erejű tájképek fogadják. Meleg és hideg színek váltják egymást meglepő tónusgazdagsággal. Fiatalos lendülettel és monumentális erővel „ebben az időben ilyen és ilyen hatás érte". Érdemesebb megkeresni a közös tulajdonságot, amely egységessé teszi az anyagot: a festő azt a tájat és azokat az embereket festi meg, akikkel az égig érő csúcsok és szelíd lankák közt él. A táj szeretete hozhatta létre a sárga, sötétbarna, vörös színekből megkomponált „Szürkület” című képet. Az óriás falként feltornyosuló hegycsúcsok komor árnyékot vetnek a mélyben meghúzódó békés völgyre: körvonalukat a sárga ég riasztó nagyságúra növeli. Két ellentétes hangulatú, de témájában azonos a „Messzeségek” és a „Júliusi reggel”. Az első, még perspektívája ellenére is nyugtalanító, komor érzést keltő kép. A másik távlatát fokozzák a derűs, pasztelles színek (1967). kotásaín keresztül így alakul fiatal festővé. „Fiatalsága” azonban sok bölcsességgel párosul. Átélte a világháború borzalmait; az ekkor készült expresz- szív hatású képek vallanak a művész hovatartozásáról. Sok művében érdekes módon egyesíti a valóságot a képzelettel. Népének életét ábrázolja jónéhány szép grafika, festmény és erőteljes rajz: „Emberek”, „Menyasszony”, stb. Pátosszal telített alkotása a „Hazáért” című komor színekkel megfestett kép (1963). Milly Dezső a 60-as évek közepétől tájképeket fest, némelyike szűr naturalista hatású; „Kriván”, „Havas táj”. Munkásságát méltó módon koronázta meg a Nemzeti-díj. Örömünkre szolgál, hogy a Csehszlovák Kultúra Hete keretében megismerhettük munkásságát. Vollmuth Frigyes Koszta Rozália Anya gyermekével megfestett képek bizonyítják egy szellem alkotókedvét-. A művek sora igazolja, hogy a festőt több stílusirányzat is érdekelte, vagy hatott rá. Természetesen nem lenne értelme itt korszakokra boncolni egy életművet, és bizonyítani, hogy A „Kapálok” (1948—49), a „Görbe árok” (1946) és a „Kvojovi táj” impresszionista hatásúak, melyek még az útkeresés időszakában készültek. Az idő múlásával alkotásai egyre fiatalosabbá váltak. Vonalai lendületesebbek, színei élén- kebbek és Milly Dezső álA szavak udvarát kutatom FUadelli Mihály A szavak udvarát kutatom s mint méhesünk csöndje áhitat rejlik a szavak mélyen ha szólni kezd a lélek e rejtelem a szavak udvarát kutatom a titkot amely rabul fogott mi van a szavak mélyén fojtogat a kérdés s hasztalan kutatom a szavak udvarát erők függnek a mennyboltozatról fojtogatja gégém egy régi-régi ének mintha még ma is hallanám fokosok füttyét farkasok vonyítását fenyők halk dalát egy zárt tanyai vegetáció dobott közétek [emberek mi van a szavak mélyén kutatom mist első ősöm ki ott felejtette nyelvét a tutajon míg ködmönét kifújta üresre egy gálád [fergcteg „ugye én is magyar vagyok azért...” hallik vissza hangom réveteg egy szérűskert felől ahol tót dalokat dalolt nekem anyám a Tranaszcius alvadtvér-dallamát ma is (tudom a szavak udvarát kutatom kutak mélységét azt az első szót amely felemelt s amíg azt az egy szót meg nem lelem amelyet majd mindenki megért addig e kaviccsal cserepes számban bár a fellegeknek éneklek csupán a szavak udvarát kutatom szobrászművészt, Id. a Szabó Istvánt, otthonában kerestem fel. Nógrád megyében, a főútvonaltól egy elágazás vezet a kis településre, Benczurfalvára. Benczúr Gyula egykori lakhelye, műterme, hozta meg Szabó Istvánnak az annyira áhított csendet, nyugalmat, amely nélkül az alkotás lehetetlen. Hosszú, nehéz volt az út a Benczurfalván megteremtett nyugalomig. Egy Nógrád megyei kis faluban, Cereden született 1903-ban. Már családja volt, lánya meg fia, amikor a kitanult kerékgyártómesterséget feladta, munkát vállalt, ingyen munkát egy szobrászművésznél. Tanulni akart. Bányászokat, parasztokat ábrázoló faragott szobrai akkor már a környéken ismertté tették, de a dicsérő szavak csak kétségeit erősítették, és a vágyat, hogy igazuk legyen a dicsérőknek, szobrot, jó szobrot csináljon. Viaskodott a megélhetésért és a szépségért. A fában anyagban rejtőző láthatatlan szépségért, amelyet csak a művész érzékeny-látó teíkintete ismer fel. A műteremben álló soksok kisebb, nagyobb szoborral ismerkedem. Különösen megragadok a portrék. Álszent, jóságos, darabossá keményedéit, pökhendi, mindig nevető — és még sorolhatnám a jelzőket, amelyekkel próbáltam jellemezni „tekintetüket”. Kérdezem a művészt, hogyan tudta ilyen élővé varázsolni szobor-szemüket? — Én mindig csak az embereket figyeltem — mondta. Sokszor észrevettem magamon, hogy akárhol járok, embert vagy állatot mindig úgy nézek: lehetne-e- belőle szobrot csinálni? Egy-egy mozdulatot valósággal átélek. A kifejezéseknek . annyiféle változata van, hogy azt mind megismerni nem elég hozzá egy emberélet. Kővel, fémmel is dolgozott, de legtöbbet fával. — Messze élek mindentől. A kétszázéves Bányásztörténelem című kompozícióm 137 darabból áll. Sok anyag kellett hozzá. Itt, Nógrádban sok a fa. És szeretem, jól ismerem a fát. Faragótőke mellett nőttem fel. Engem az apám, aki kerékgyártómester volt, a fával meg a fa tulajdonságaival is megismertetett. Mindenfajta fának megvan a szépsége. Van tölgyfa-szépség, körtefa-szépség... Bányászok, parasztok, a gazdagon díszített palóc népviseletbe öltözött lányok, asszonyok, az embert munkájában segítő állatok szobormintázata — ez id. Szabó István életműve. Megrögzött hittel vési- örökíti az utókor számára a már kihalóban levő gyönyörű népviseletet. Ör- halmi-kazári-rimóczi népviseletbe öltözött menyecskék állnak fa-pompájukban az állványokon. A cigarettát sodró parasztlegény, immán egy darab történelem, s történelem már a kezét magasba lendítő Magvető, az Ökrösszántás is, hiszen ma traktorral szántanak mindenütt, a hegyekben is... Ott-jártamlkor épp belekezdett egy cseresznyefatörzs megmunkálásába. — Női akt lesz — magyarázta, s megtapintatta velem. És mutatta, hogyan követi majd a fa görbülete a női váll vonalait, hogyan hajlik majd a karja — csak le kell fejteni a fáról, ami felesleges, ott van benne a szobor, készen... Távol él a tűztől — mint mondotta. De ez nem jelenti azt, hogy ismeretlenül. Gyönyörű szobrai — amelyeken nincsen semmi hó- kusz-pókusz, egyszerűen „csak” olyanok, mint amilyen az ember — méltán szereztek elismerést, kitüntetéseket számára. Kiállítása évekig járta a világot, szobrai, domborművei az ország sok részén megtalálhatók. Életének főműve, a már említett Bányásztörténelem, amely a bányászat kétszáz esztendejét dolgozta fel fali domborművön, Salgótarjánba került. 1954-ben Kossuth-díjat kapott. Életéről, munkájáról vall néhány éve megjelent szép könyve, a Fába faragott esztendőik. László Hona Milly Dezső Portré Tölgyfa-szépség körtefa -szépség
