Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

Vita a munkásszállóban Ünnepi szovjet filmhét Békéscsaba, Berényi út 103. Az ablakban egy borostás arc jelenik meg. — Erre nem lehet bejutni. — Akkor minek van a főbe­járati ajtó? — A főbejárat zárva van. — A munkások hol járnak be a szállóba? — ök is körbe jönnek. A kertészeti és köztisztasági vál­lalat telephelyének van egy be­járata, vagy 100 lépésnyire in­nen. A telephely bejáratánál egy ritjculó hajú férfi fogad. — Tudom miért jöttek, de nincs igazuk — mondja fölé­nyeskedő gesztusok kíséretében. — Honnan tudja? — Én vagyok a fűtő. Gon­dolhatja, hogy mindent tudok. A szakállasnak nincs igaza. A gondnok rendes ember. Ezt a társaságot ráncba kell szedni. A piros inges r Á szálló földszintjén van az étterem. Jobb oldalt egy bili­árdasztal áll. A kertészeti vál­lalat munkásai játszanak. Kö­zülük egy sem lakik a szálló­ban. A sarokban azonban meg­szólal egy piros inges fiatal­ember. — Én itt lakom. Az arcokon valami gúnyféle suhan át, amolyan ki nem mondott megvetés. A piros in­ges tovább falatozik. Fejét nem emeli fel, csak a szeme rebben. — Tóth Tibor vagyok. Ma­gyarbánhegyesről jöttem. A MEZŐGÉP Vállalatnál dolgo­zom. — Mióta lakik a szállóban? — Tavaly óta. Nem rossz hely, csak kinézik az embert. — Miért? — Mert itt lakom. De furcsa az is, ahogy a gondnoknő és a férje bánik velünk. Még a szekrényeinket is ellenőrzik. Néha pedig kopogtatás nélkül benyitnak a szobánkba. Kezét ökölbe szorítja. Elvész benne a kés nyele. — Elkeserítő ez a váll verege­tő lekezelés. — Hányán laknak itt? — Azt hiszem három válla­lat — a Kertészéti és Köztisz­tasági, az Alföldi Közmű- és Mélyépítő, valamint a MEZŐ­GÉP dolgozói. — Milyen emberek? — Különfélék, de soha nem volt még összezörrenés közöt­tünk. Minek szaporítani a szót Felső emelet. A szőnyeggel fedett folyosóról négyágyas szo­bákba nyílnak az ajtók. Az egyiknél egy szikár férfi áll. Svájciját feje búbjára tolta. — Nekünk nincs semmi ki­fogásunk. Ez a szálló jövő- j menő me'ósok számára készült. — Miért beszél többes szám­ban? Elmosolyodik és kezet nyújt, — Gál Lajos vagyok. Az Alföldi Közmű- és Mélyépítő Vállalat kubikos brigádjának vezetője. Tízen dolgozunk együtt. Mind a tízen itt la­kunk. — Hogy érzik magukat? — Itt jól lehet pihenni. És ez a fontos, mert egész nap ne­héz fizikai munkát végzünk. Csak a főzéssel van baj. Este nem főzhetünk. — Tv? — Nincs tv. — Ki szoktak menni a város­ba? — Nem. Nekünk az a fontos, hogy pihenhessünk. — Mi történt azzal a fiatal­emberrel. akit kitettek? — Hallottunk róla, de sem­mit nem tudunk. Különben is minek szaporítani a szót. Hi­szen a jövő hónapban úgyis el­megyünk. 4 SÉÍÉUSMS 1912. SZEPTEMBER 10. — Hová? — Vésztőre. Ott épít a válla­lat egy vasúti mázsaházat. Az állomáson aludt Nyolcas szoba. Seres Imre az asztalnál ül. Tizenhét éves, Fü­zesgyarmatról jött. A MEZŐ­GÉP Vállalatnál dolgozik. — A múlt héten történt. Va­sárnap délelőtt megvásároltam a reggelit és feljöttem a szo­bámba. A tejet beöntöttem a kancsóba. Mivel nagyon siet­tem, nem volt időm kimosni a kancsót. Másnap este berontott az ajtón a gondnoknő férje és kirántott az ágyból. A ruhámat kidobálta a folyosóra. És tudja, hol aludtam akkor este? Az ál­lomáson. — Miért tette ki? — Mert nem mostam ki a kancsót. Nevetséges, ugye? — Aztán mégis visszavették? — Vissza. Szűcs László, meg a többiek kiálltak mellettem. Megalázó ahogy bánnak velünk. Vasárnap bezárják a mosdót és az ebédlőt. — És a klubszoba? — Az mindig zárva van. Én nagyon szeretek olvasni, de nem mehetek a klubszobába. Volt egy gáztűzhely is, egy- ideig azon főztünk, de elzár­ták. Szűcs Laci bácsi vett egy rezsót viszont azt sem szabad használni. — Miért? — Nem tudom. Van közöt­tünk egy súlyemelő, annak rengeteg kalória kell. Farkas József a neve, júniusban me­gyei bajnokságot nyert. Vele nem mer ujjat húzni sem a gondnoknő, sem a férje. Nézze ezt az inget! Az ágy szélén ül. Tömzsi em­ber. Szemében nyugtalanság. Álián tüskeszakáll. — Szűcs László a nevein. Mezőtúri vagyok. Valaha pat­kányirtással foglalkoztam. Az 1970-es belvíz idején vadász­görényeim elpusztultak. Most a MEZŐGÉP Vállalatnál dolgo­zom. Hogy milyen ez a szálló? Valóban megfelel a munkások igényeinek. De amit a rendészt illeti! — Mikor kezdődött az ellen­tét? — Akkor, amikor MEZŐGÉP Vállalat riyolc dolgozója meg­választott szálló-bizalminak. A gondnoknő azt mondta, hogy nem lehetek szállóbizalmi, mert sok feketekávét fogyasz­tok, s könnyen izgalomba jö­vök. A férje a belügyminisz­terre hivatkozott. — Miért? — Nem tudom. Mindig a belügyminiszterre szokott hi­vatkozni. Tessék itt van egy le­vél. Ebben is a belügyminisz­terre hivatkozik. Azt mondja, hogy így, meg így rendelkezett a belügyminiszter. Tudjuk mi, hogy rendnek kell lennie, de ne fenyegessenek minket állandóan. Hirtelen felpattan. A falba épített szekrényhez ugrik. — Nézze ezt az inget! Seres Im­réé. Ezt tépte össze a rendész. Hát így bánnak velünk. — A klubszoba? — Most is zárva van. Pedig szóltunk, hogy vendéget vá­runk. — Mi volt a válasz? — Kaptunk egy levelet, hogy a munkásszállókba nőket sem­milyen címen nem szabad be­engedni. A gondnoknő és a férje Liszkai Imréné, a szálló gondnoka. — Én és a férjem mindent megteszünk, hogy rend legyen. A múltkor Farkas József, az a súlyemelő, szobájába felvitt egy _ kerékpártömlőt és ott javítot- "ta meg. Nincsenek ezek sem­mire se tekintettel. — Pontosabban. — Gyakran a szobában va­novemberben Több új magyar film a mozik őszi műsorán csoráznak. De nem lehet őket ellenőrizni, mert össze-vissza dolgoznak. — A férje? — ő kertészeti vállalat ren- désze. Mindjárt itt lesz. Egye­dül nem tudnám ezt a munkát . ellátni. Most nyitva van a klubszoba. Szép, tágas helyiség. Itt beszél­getünk Liszkai Imrével. — Miért lakoltatta ki Seres Imrét? — Felidegesített. Az történt ugyanis, hogy a fiú a szobájá­ban reggelizett. Mikor emiatt felelősségre vontam, flegmán válaszolt. Hát kidobtam. Nem tagadás, hibás vagyok. — Miért hivatkozik a belügy­miniszterre? — Hogy kordában tartsam őket. Van ugyanis egy rendelet, csak azt nem tudom, hogy me­lyik miniszter adta ki. — A klubszobát miért tart­ják zárva? — Szűcs László ,tud ja az a szakállas, azt mondta, hogy nő­vendéget vár. Nos én bezártam a klubszobát. Ezután nyitva lesz. — Szűcs Lászlót megválasz­tották szállóbizalminak. — Csak akarták. Én és a fe­leségem viszont bizalmatlanok vagyunk vele szemben. A sza­kállas kihasználja a házirend­nek azt á pontját, hogy este 8- ig vendéget fogadhat. Állandó­an macerái, hogy tartsuk nyit­va a klubszobát. Tessék elkép­zelni, még ő akar ellenőriztet­ni minket. * * * A Berényi úti munkásszálló a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat tulajdo­na. A korszerű épület mintegy hárommillió forintba került. A vállalat most is sokat költ a szállóra. Hamarosan tv-t vásá­rolnak, s egy főzőhelyiséget létesítenek. A tágas hálószobák, s az ízlésesen berendezett klub­szoba. . valamint az ebédlő va­lóban kellemes otthont nyújta­na, ha az áldatlan, s immár tettlegességgel tarkított vita megszűnne. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy Liszkaiék változtassanak magatartásukon, A munkásoknak szállás kell, nem pedig fölényeskedés. Em­berséggel még a főzést is meg lehetne oldani. Nem kéne meg­várni, amír felépül az erre al­kalmas helyiség. Serédi János Sajtótájékoztatót tartott Buda­pesten, a Mozgóképforgalmazá­si Vállalat a MÜDOSZ Gorkij fasori klubjában. A tájékoztatón Adorján József főosztályvezető számolt be az őszi—téli prog­ramról, kiemelkedő események­ről és filmekről. Elmondotta, hogy novemberben megrende­zik a szovjet filmek ünnepi be­mutatóját és ez alkalommal a közönség elé kerül Iljenko: Fe­kete tollú fehér madár című filmje, mely a moszkvai feszti­válon nagydíjat nyert. Ezenkí­vül bemutatják a Katona visz- szatér a frontról című új szov­jet filmet és a Felszabadítás sorozat IV.—V. részét. Az ősz kiemelkedő eseménye lesz az ötven éves szovjet ál­lam megünneplése. Ez alka­lomból december 30-tól január 5-ig rendeznek filmbemutatókat. Játsszák a Kezed melegével cí­mű grúz filmet, és egy nagysza­bású dokumentumfilmet, mely a Szovjetunió ötven éve címmel jelenik meg a filmvásznon. Ezen kívül felújítják az Emberi sors, Az első tanító, A lomb- hullás, és az Egy év kilenc nap­ja című filmeket. Bemutatnak több rövidfilmet is, melyek a Lipcsében, a vásár keretében nemzetközi könyvkiállítást ren­deztek. A legszebb könyvek ve­télkedőjére 30 országból 800 könyv érkezett, s hatalmas me­zőnyben a magyar ,,versenydara­bok” szép sikert értek el. A Mó_ ra Kiadó gondozásában megjelent gyermekkönyv: Arany Lászlónak „A kiskakas gyémánt fél kraj­cárja” című ezüstérmet, az Euró­pa mongol népmeséi, a „Fiaváró öregapó” című válogatás elisme­szovjet városok életével és a Szovjetunió legszebb , tájaival ismertetik meg a nézőt. Elmondották a sajtótájékoz­tatón, hogy az MSZBT-vel és a KISZ-szel együtt november 7-e alkalmából érdekes pályázatot hirdetnek fiataloknak és fel­nőtteknek „Melyik a legkedve­sebb szovjet filmem, és miért” címmel. A pályázat részletes tájékoztatóját hamarosan köz­zéteszik. Az őszi évad kiemelkedő filmjeit ismertette ezután Ador­ján József főosztályvezető. Szep­tember 21-én lesz a premierje Montaldo új filmjének, a Sacco és Vanzetti-nek. A film a szá­zadforduló utáni Amerika po­litikai forrongásait mutatja be, megidézi két olasz munkás tra­gikus sorsát. Az őszi évad je­lentős filmje lesz még a Joe Hill balladája című alkotás, Fellini Bohócok című filmje, a magyar filmek közül pedig Ke­leti Márton új filmje a 32 ne­vem volt, valamint Gábor Pál filmje, az Utazás Jakabbal cí­mű. Bemutatják az őszi—téli évadban a Császár István írá­saiból készült Romantika című filmet is, valamint Kosa Ferenc: Nincs idő című produkcióját. rő oklevelet nyert. A lexikonok és kézikönyvek kategóriájában is két elismerő oklevéllel jutalmaz- ták köteteinket: a Corvina ..Bu­dapest enciklopédiája” s a Kos­suth Kiadó gondozta „Közgazda- sági kislexikon” vívta ki a nem. zetközi zsűri tetszését Az értékes díjakat Sarlós László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésé­nek elnöke vette át Magyar könyvek sikere Lipcsében K ÓPIUM - MORFIUM - CSANDU H ° Mákony — Mámor « l Gyilkosság l HASIS - M ARIUH AN A - MESZK AL - LSD A felügyelő estére visszatér... Q A Levoinien és Baykal kötöt­te egyezség realizálódott. Az ópium most már a Levoiniené. * * * Egy oázisban kis tábort állí­tottak fel. A serénykedők veze­tője Abdulah volt. A kis tábort azonban árkokból fegyveres őrök őrizték. A tábor közepén két tűz égett, mindegyik felett egy-egy 200 literes üst, benne az ópium vízzel elkeverve. Ez tulajdonképpen az első lépés, hogy átalakítsák az ópiumot he­roinná, amely meglehetősen bo­nyolult feladat, de Abdulah egy marseille-i vegyésztől megtanul­ta. Ezt az utat is Levoinien szervezte meg, s azzal az ígéret­tel küldte visza Szíriába, hogy 500 lírát fizet neki az előállított morfiumbázis kilójáért. Itt Ab- dulahnak nem az államtól, ha­nem a rablóbandáktól kellett félnie. Ezért őrizték fegyvere­sek a tábort.., Gondos eljárás után a fél ton­na ópiumból 50 kiló morfium­bázis keletkezett. Abdulah a 30 000 lírával elégedett volt. noha egy kilóért Bejrutban már 122 500 lírát fizetnek. De azt is tudta: ha Levoinien csaláson kapja — a halál fia. Ezért kár lett volna egy gramm­nyit is ellopnia ... * • • Bejrút és Damaszkusz között a távolság 105 km. Egyik éjjel amerikai luxuskocsi haladt ezen ■ A fél tonna ópium átcsempé- : szésére a határon éjszaka került S sor. Jack Nyúl 15 legjobb cim- 5 bóráját szervezte be az akció­■ hoz — mindegyikőjüknek ígért • 60—60 lírát. magának 300 lí­■ rás honoráriumot szabott ki. ■ A meghatározott éjjelen — : nem sokkal éjfél után — egy : fekete ruhás asszony — Celebl : felesége — közeledett a tiltott S határ menti zónán át. Egy lovat 5 vezetett, s gondtalanul lépke­• dett a simára gereblyézett föl- ; dön, amelyet a határőrök na­• ponta ellenőriznek. Az asszony S tudta, hogy aknák itt és most • nincsenek, mert az előző na- . pókban egy juhnyájat hajtottak • át a határon. A nyeregből egy ■ kötél lógott le, mintegy 60 mé- j tér. Egyik kézzel Celebi és lár- : sai a kötelet fogták, a másikban • az ópiumostarisznyát vitték — • az utolsó kettő a földön húzta a zsákokat, hogy a nyomot el­tüntessék. Átérve Szíria területére. Itt is haladniok kellett. Celebiék Azaz felé tartottak. Kilistől Az- azig a 12 km-t alig másfél óra alatt tették meg. Itt Musztafa kitörő örömmel fogadta őket. De még az örömnek csak a fe­lét élvezték, mert a szállítmány másik részéért vissza kellett menniök, és meg kellett ismé­telni még egyszer az egész mű­veletet. * * * A másodszori találkozáskor Musztafa társaságában egy arab is volt, Abdulah, akivel előző éjszaka a Bdue Coffee Shop előtt találkozott. Ismerte­tőjelül az a két kis bankjegy­darab szolgált, melyet Levoinen szakított le az isztambuli Ka­raván-bárban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom