Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-09 / 213. szám

Évente 35 ezer ofszet nyomólemez készül Békéscsabán Hazánk első TRIMETÁL üze­me Békéscsabán épült fel a budapesti Athenaeum, Zrínyi és a Békéscsabai Kner Nyomda közös vállalkozásában. A 22 mil­lió forintos költséggel épült üzemben nemcsak a társnyom­dák számára készül ofszet nyo­mólemez, hanem hazánk vala­mennyi olyan nyomdájának igé­nyeit kielégíti, amely ofsetnyo- másra rendezkedett be. AZ ofszet nyomólemezt ed­dig drága valutáért külföldről importálta a népgazdaság. A békéscsabai termék sokat segít abban, hogy közvetett nyomás­sal olcsóbb papíron is prímán érvényesüljenek a betűk, szép újságot, színes kiadványokat ál­líthassanak elő. A kívánság sze­rinti méretekben évente mint­egy 35 ezer formálómé, készül a békéscsabai TRIMETÁL. üzem­ben. Hasznos munkát végeztek a Békés megyei lányok Nemrég zárták be kapuikat az I önkéntes nyári ifjúsági építőtá-1 borok. Most á tanév megkezdé­se után, az óraközi szünetekben a diákok bizonyára gyakran be­szélgetnek a nyári élményeik­ről, a táborozásokról. De nem­csak a középiskolás lányok és fiúk, hanem az Állami Gazda­ságok Országos Központja Bács- Kiskun megyei főosztályának vezetői, s a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának munka­társai között is szó esik a fia­talok munkájáról. Nemrég pedig a megyei építőtáborozási bizott­ság értékelte a táborlakók ered­ményét. Bács-Kiskunban június 18-tól augusztus 26-ig öt, kéthetes vál­tásban összesen 58 turnusban csaknem kilencezer diák segített a mezőgazdaságnak. Tíz hét alatt mintegy 4 millió forint ér­tékű munkát végeztek a fiata­lok. A Békés megyei középiskolák­ból érkezett négyszáz lány a Helvéciái Állami Gazdaság Há- mán Kató önkéntes nyári ifjú­sági építőtáborban dolgozott. Előszód a szőlőültetvényen kap­tak feladatot, thajd a harmadik, negyedik turnusban gyümölcsöt szedtek. Nyolc hét alatt — a Bé­kés megyei lányok az első négy turnusban vettek részt — csak­nem félmillió szőlővessző búj­tattak, 400—450 holdon kapál­tak, 50 ezer szőlővesszőt cson­káztak, mintegy 100 holdnyi sző­lőit kötöztek. A napi 32 forint helyett csaknem 50 forint átlag­teljesítményt értek el. A napi hatórás munkaidő után csendes pihenő, majd a KISZ Központi Bizottsága és a megyei építőtáborozási bizottság által szervezett program szóra­koztatta a fiatalokat. Munka után a hideg-meleg-vizes zuha­nyozó, tágas ebédlő — és kielé­gítő ebéd — várta a fiatalokat. Délutánonként a tábor kényel­mes szobáiban pihentek a lá­nyok. A kulturális program is meg­felelő volt. A jól sikerült ismer­kedési estek után a fiatalok szellemi vetélkedőket, klubdélu­tánokat, sportversenyeket ren­deztek. A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat turnuson­ként két-két filmet vetített a tá­borokban. A középiskolások több alkalommal kirándulni men­tek, strandoltak. A KISZ Köz­ponti Művészegyüttes és a Raj­kó zenekar is ellátogatott a tá­borlakókhoz. A turnusok utolsó napján ke­rült sor az ünnepélye® ered­ményhirdetésre. A legjobban dolgozó lányok és brigádok ju­talmakat kapták. A KISZ me­gyed bizottsága megköszönte a diáklányok szorgalmas, becsüle­tes munkáját, s jövő nyárra is elhívta őket Bács-Kiskun me­gyébe. T. L. fee Shop sarkán átl a táblának támaszkodva. — Ott lesz <— felelte Levői­men. De kivett még tárcájából egy bankjegyet, abból V alakban kiszakított egy darabot. — Az ön emberének. Ez pedig az enyém — s a bankjegy másik részét visszatette a pénztárcájá­ba. * • • Egy motorkerékpáron két em­ber kapaszkodott a Nagy Szul­tán hegység útjain felfelé. Egy odaválósi csempész. Emin veze­tett, hátul Baykal embere, kö­zeli rokona, Musztafa ült. Pénz­tárcájában ott lapult a három­szög alakú bánkjegydarabka. Eminnek már volt 150 kiló ópiuma elrejtve, de még 250 ki­ló kellett.. A parasztok hittek Eminnek, aki viszont százalékot vághatott zsebre minden kiló­ért. V * * * Törökország az ópiumtermesz­tésben második helyen áll India mögött, de a török földön ter- mesztétt mák morfiumtartalma magasabb. Számítások szerint Törökországban 150 OÖO földmű­ves termel ópiumot és nagy ke­reseti lehetőséget nyújt ez szá­mukra. Persze törődés is van ve­le, mert a mákfejszedésre a leg­alkalmasabb pillanatot kell ki­választani. A munka legnehe­zebb része akkor következik, amikor az ópium kezd kifolyni a mákfejből. Különleges kések­kel kaparják össze a kifolyt ópi­umot, és ezt a műveletet tíz órán belül kell végrehajtani, mert annyira képes megke­ménykedni, hogy nem jön le a szárról. 1 A törvények értelmében a pa­rasztok kötelesek az ópiumot az államnak eladni, de képtelenség a több mint 150 ezer parasztot naponta ellenőrizni a bétakarí- tás idején, s így körülbelül a megtermelt ópium 10 százaléka titokban kel el. • « • A két csempésznek egyik he­lyen sikerült 35 kiló tiszta „árut” venni á 150 líráért. Emin majd később fizet. Musztafa vé­gül is két hét alatt felvásárolta a szükséges mennyiséget, ezeket egyenként lepecsételt zacskókba helyezte, s egy megadott helyre rendelte őket, ahol majd gépko­csival várakozijí. Itt ellenőrizte a zacskókat, és elindult zsákmá­nyával a határ felé. * * * * Musztafa kebélbarátja volt Celebi, aki a Szíriái határmenti Kilisban lakott. Hírhedt csem­pész volt. ő kapta meg a fél ton­na ópiumot, hogy átcsempéssze Szíriába. A tét nagy, hiszen a határőrség az egész határt fi­gyelemmel kisérte. Az elfogott csempész 10 éven aluli börtön- büntetéssel nem ússza meg Ce­lebi — gúnynevén Jack Nyúl — úgy határozott, hogy a fél tonna ópiummal — nevéhez híven — egyszerűen „átszalad” a török— szíriai határon. (Folytatjuk) j összeállította: SZABÓ ENDRE Következik: A felügyelő estére visszatér... Romániában a Madrigállal Majláti vasárnap Micsoda vasárnap! Még alig töltöttünk el egy napot Romá­niában, és már itt vagyunk, har­minc kilométerre Aradtól délre, ebben a rendezett, szép, tiszta, virágos magyar falucskában, Majláton. Az arad-temesvári útról ka­nyarodik be a busz, és zötyög- tet bennünket tízegynéhány ki­lométeren át, de megéri! Ez a vasárnap biztos, hogy minden Madrigál-tagnak és velük ven­dégeskedő kísérőnek, megkapó élmény, és. npm is túlzás bizony, , - ’hogy feléj thefetleh. Az ember, ha külföldön jár, sokszor felnagyítja a dolgokat. Külföldön szebb a szép, rosz- szabb a rossz, igazabb a legter­mészetesebb igazság, és a táj is, a városok is, miftha felfokozot- tabban szebbek, érdekesebbek lennének. Hát még az emberek! Vagy a fogadtatás melege, a ve­lünk szemben állók baráti öle­lésre mozdulása, és a szemek, amelyek szótlanul is, ölelés nél­kül is a legnagyobb emberi találkozás pólusai. Rádnevet egy apró kis leány­ka, magyar ruhácskában dísze­leg a társai között a majláti fő­utcán. négy eves lehet, vagy öt, hozza a virágot, moso­lyogna is, meg nem is, riadt kicsit a sok idegen között; aztán, hogy megsímogatod a fe­jét, már nevet, ék nagy puszik közepette mondja a nevét: Kiss Juliska vagyok... o szállta a falut, A remek sza­badtéri színpadon egymás után mutatkoztak be a vendégek, az aradi, vingai, pécskai, világosi, iratosi kórusok, néptánccsopor­tok, egyetlen színkavalkád, ze­ne, tánc, dal a színpad, és az­tán a külföldi vendég, az Oros­házi Madrigál következik... Szokolay Bálint beszél a kó­rusról, rögtönzött mondatok, régi gondolatok. A muzsika minden­eié, a muzsika nem ismer ország, határokat... És a barátság sem, ami körülfogja itt az Orosházi Madrigált, és vastapssal jutal­maz minden számot. Még énekelnek a mieink, ami­kor a majláti főutcán sétálok. Késő délután van, a termelő­szövetkezet udvarán bográcsok­ban fő a borjúpaprikás, a te­levíziósok is átruccantak ide, néhány snittre, aztán továbbsé­tálok, vidám fiatalok között, napsütésben, elgondolkozva. Az egyik sarkon emlékoszlop. Rég elesett majláti katonák em­lékoszlopa. A tizennégyes hábo­rú... Szőke Simon. Sörös Mihály, Zsera Mihály, Fekete Sándor... Sok név. Mögöttük tragikusan végződött emberi sorsok. A há­ború, ahol egyformán hiába hullt a szegény magyar paraszt, meg a szegény román paraszt vére. A templomból hat vagy hét feketeruhás öregasszony lép ki, a templom mellett vásáro­sok sátrai: színes képek, hajdí-■ szék, bizsu-gyűrűk. A kultúrház szabadtéri szín­padán nagy ováció. A Madrigál befejezte műsorát. A színpadtól néhány lépésre lacikonyha, száll a friss sülthús szaga, összekoc­cannak a sörösüvegek. Puie , Dimitru községi párttitkár és a helyettese, Lévai József bemu­tatja Szőke Lajost, az Előre ter­melőszövetkezet elnökét, ö lesz a vendéglátónk a majláti vasár, nap záróaktusán, a vacsorán. Átsétálunk a szövetkezét1 udva­rára, inycsiklandoíó illatök csa­logatják a kis társaságot a bog­rácsok köré,' aztán engedünk a szíves invitálásnak: letanyázunk az étteremben, és megisszuk az első kis pohár cujkát a majláti vasárnap örömére. Vacsora után nagy éneklésbe kezd a Madrigál, csatlakoznak hozzánk a vendéglátók, és ki­hömpölyög a sötét főutcára a dal: „Az a szép, az a szép, aki­nek a szeme kék.,.” meg az is, hogy: „Szánt a babám, csireg- csörög sej-haj a járom...” • Még megígérjük, hogy jövő va­sárnap feltétlenül megnézzük a bukaresti televízió adását, mert „Majláti vasárnap” csak egy­szer van egy évben... .“ Sass Ervin Következik: Búcsú Zerinden, a viszontlátásig. A színpadtól néhány lépésre lacikonyha... Cím feletti képünk: Kislányok, nagylányok, legények várták a Madrigált a majláti főutcán. Így kezdődött ez a majláti vasárnap, augusztus 27-én. Még­is sora van ennek. Zerinden, vagy 100 kilométerre északabb­ra, két évvel ezelőtt népdalver­senyt hirdettek, összejött vagy féltucat kórus, énekeltek, ver­sengtek, jól érezték magukat Akkor gondolt nagyot és meré­szet Majlát község: mi lenne, ha minden nyáron, augusztus végén ők is rendeznének hason­lót? És elnévezriék „Majláti va- sámap”-nak? Úgy is lett. Sőt, több is lett belő'e. A bukaresti televízió magyar adása felfigyelt a majláti ötletre, és helyszíni közvetítést adott a találkozóról. A majláti vasárnap országos sikert aratott. A televízió stábja most is meg. $ m

Next

/
Oldalképek
Tartalom