Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

Újabb zavargások Chilében Santiago Chilében továbbra is feszült a belpolitikai helyzet. Az AVende elnök mellett szolidaritási meg­nyilvánulásokat, felvonulásokat követően megmozdult a jobbol­dal is. Santiagóban szerdán ki­vezényelték a rendőrséget a jobboldal által mozgósított diá­kok rendbontásai miatt. A rendőrség és a diákok ösz- szecsapásának több sebesült, sőt a legfrissebb je'enté- sek szerint egy halálos áldozata is van. A kihallgatások során ki­derült, hogy a diákok magánkéz­ben levő oktatási intézmények tanulói voltak. Ezek az intézmé­nyek ellenzik Allende elnök kor­mányának á’lamosítási politiká­ját. Hogy a szerda reggeli tünte­tés mögött milyen erők álltak, arra fényt derít az a körülmény is, hogy miközben a rendőrség igyekezett visszaszorítani a féke­vesztett tömeget, egyszerre csak megjelent a helyszínen Eduardo Frei volt elnök is. Látta azon­ban, hogy hívei visszaszorulnak, gépkocsiba ült és elhajtatott. A .«Fekete Szeptember*' ultimátumé a bonni kormányhoz Kairó A ..Fekete Szeptember” elne­vezésű palesztin szervezet, amely felelősséget vállalt a müncheni terrorakcióért, csütör­tökön ultimátumot intézett a nyugatnémet kormányhoz, — jelenti az AFP francia hírügy­nökség. Felszólította Bonnt, hogy a nyugatnémet hatóságok árulása folytán meggyilkolt mártírok holttestét, valamint a megsebe­sült hősöket szállíttassa bármely arab fővárosba — Amman ki­vételével. Azzal fenyegetőzött, ha köve­telését nem teljesítik, akkor megtorló akciókat fog végrehaj­tani az NSZK ellen. A dokumentum a nyugatné­met hatóságokra hárítja a teljes felelősséget a vérontásért, mert .,nem tartották meg adott sza­vukat.” Bonn Conrad Ahlers bonni kor­mányszóvivő csütörtökön közöl­te; a nyugatnémet kormány a „Fekete Szeptember” palesztin terrorszervezet ultimátuma nyo­mán „megtette a szükséges biz­tonsági intézkedéseket.” Egyébként Münchenben az összes olimpiai mérkőzések szín­helyén jelentősen növelték a rendőrök számát. Vietnami hadihelyzet Da Nang térségében, Que Son- tól 15 kilométerrel délre a fel­szabadító erők egy repülőtér bir. toklásáért indítottak támadást. Először kiszorították a Tien Phitoc-i repülőteret övező állá­sokba1. a saigoni katonaságot, majd megrohamozták és elfoglal­ták a parancsnoki állásul szol­gáló dombot, végezetül pedig megkezdték a repülőtér elleni közvetlen hadműveletet. Ez a csütörtök reggeli órákban még nem zárult le. Magyar—perui gazdasági megállapodás A hazánkban tartózkodó dr. J. L. Brousset perui gazdasági mi­niszterhelyettest hivatalában fogadta dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter, majd a látogatás után aláírták a magyar— perui gazdasági vegyesbizottság jegyzőkönyvét. Kép: A jegyő- könyv aláírása: J. L. Brousset és dr. Szalai Béla külkereskedel­mi miniszterhelyettes. (MTI fotó—Vigovszki Ferenc felv.—KS) A müncheni dráma után Münchenben csütörtökön rend­őrbíró elé Vitték a három fog­lyul ejtett terroristát, s ezzel kez­detét 'veszi az izraeli olimpiko­nok ellen elkövetett barbár tá­madás előzményeinek és körül­ményeinek felderítése. A nyugat­német rendőrség eközben orszá­gos méretű hajtóvadászatot indí­tott 15 — meg nem nevezett arab ellen, akik a szövetségi köz. társaság területén állítólag sza- botázscslekeményeket akartak elkövetni. A nyomozást kiter­jesztették Nyugat-Berlinre is. A „terrorizmus leküzdése” egyébként gyorsan napirendre került a nagypolitikában is. Az Egyesült Államok kormánya hi­vatalosan közölte, hogy negyven országgal lépett kapcsolatba a „légikalózkodás és más gerilla- cselekmények’’ megelőzése érdé. kében. Rogers külügyminiszter szerint Washington „a legkemé­nyebb, legsúlyosabb” lépéseket kívánja tenni ebben az ügyben. A bonni kormány, mint ismere­tes, Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár közbenjárását kérte a geril­la-akciók ellen. Az említett he­lyeken — Washingtonban és Bonnban — a kérdést általános érte’emben, megkülönböztetés nélkül vetették fel „mindenfaj­ta” gerilla-akcióval kapcsolat­ban. Huesszin, jórdániai király, a palesztin geri'lamozgalom esküdt ellensége a „kedvező széljárást” kihasználva, 24 óra leforgása alatt két ízben is kirohanást in_ tézett a gerillák ellen, s eközben nem mulasztotta el, hogy közvet­ve felelőssé tegyen más arab or­szágokat is. A müncheni dráma arab vissz­hangjában természetesen nem a jórdániai uralkodó hangja mér­tékadó. Két csütörtöki kairói lap, az A1 Ahram és az A1 Gumhurija azza,1 érvel, hogy az izraeli olim. pikonok támadóinak nem állt szándékukban gyilkolni. Az A1 Ahram helyettes főszerkesztője a nyugatnémet rendőrakciót „ál- nok rajtaütésnek” nevezi, s azt mondja, a terroristákat volta­képp „belekényszerítették a gyil­kosságba, hiszen azok, akikkel tárgyaltak, megszegték adott szavukat”. Izraelben ugyanakkor Eban külügyminiszter — hasonlóan kormányfőjéhez, Golda Meirhez a dicsérő szavakkal emlékezett meg a müncheni rendőrattakról, ame'y végül is véres — ki­lenc izraeli sportoló életét köve. telő drámába fúlt. Az a bonni döntés, hogy rajta­ütnek a túszaikkal távozni pró­báló terroristákon, Eban szerint „abszolút korrekt és tökéletesen megfelelő” elhatározás volt. „Mi világossá tettük — fűzte hozzá Tel Aviv A Libanon ellen februárban végrehajtott megtorló akciók1 óta első ízben csütörtökön ismét izraeli csapategységek lépték át a libanoni határt a Földközi- j tengertől mintegy tíz kilométer- I re fekvő Janin falu közelében. Egy Tel Aviiv-i katonai szövi- J vő szerint a csütörtök délelőtti akció a Libanon területeken tar­tózkodó palesztin gerillák ellen irányuk. A szóvivő az újabb —, hogy Izrael nem hajt fejet a zsarolók előtt: nem tesz olyas­mit, ami fokozhatná harci szel­lemüket, erejüket, sikerélményt adna nekik. Hiszen ily módon óhatatlanná válna, hogy tevé­kenységük fokozódjék”. Az izraeli olimpiai csapat egyébként tegnap (csütörtökön) érkezett haza. Különrepülőgép viszi Tel Avivba az áldozatul esett sportemberek holttestét is. Mindazonáltal, az olimpiai falu hangulatát jól érzékelteti az An­gol Atlétikai Szövetség elnöké­nek az a mondata, hogy az olim­pián valami „jóvátehetetlenül tönkrement”. A feszültséget, ami a fürstenfeldbrucki dráma nyo­mán betelepedett a falu szinte valamennyi szegletébe, csak nö- ve’ik az egymást követő „tele- fonfenyegetések”, amelyek po­kolgépes merényleteket helyez­nek kilátásba különféle létesít­ményekben, szálláshelyeken. A biztonsági rendszabályokat kü­lönben az izraeli csapat távozá­sával csütörtökön enyhítették. agresszió« lépés közvetlen oka­ként arra a szerdán éjjel le­zajlott összecsapásra hivatko­zott, melynek során palesztin gerillák és izraeli katonák tüz- párbajában egy gerilla és egy izraeli vesztette életét. A csütörtök délelőtti behato­láskor az izraeli katonák egy palesztin gerillát megöltek. A támadás hírét eddig sem libanoni, sem palesztin forrás­ból nem erősítették meg. Izraeli behatolás Libanon területére Bulgária közelről Belvárostól a morénákig Q Bulgária. Ha az ország nevét halljuk többnyire a tengerpart jut eszünkbe aranyszínű homok­jával, szállodasoraival és a vég­telen kéklő víz csobogásával, vagy éppen szilaj hullámverésé­vel. És óhatalanul eszünkbe jut­nak a rózsaligetek, a szivárvány minden színével. Ez alkalommal azonban Bul­gária egy másik arcát szeret­nénk bemutatni. Annak a fejlő­désnek egy részét, amelyet fel- szabadulása óta elért, — termé­szetesen megidézve a történel­met, hogy összehasonlíthassuk vele a jelent. A mai Bulgáriát, az embereket, a hétköznapokat, hiszen a tettek, a hétköznapok­hoz fűződnek. De szólni kell az ünnepekről is. Mindenütt lakodalom Vasárnap délben kellemes, harminc fok meleg. Gyanútla­nul indulok a Hotel Rila étte­rembe. Hely azonban nincs. Minden teremben lakodalom, seregnyi násznéppel. — Nehéz lesz — mondja a pincér —, mert vasárnap min­denütt lakbdalom van. Talán a Hotel Szófiában. Próbálja meg. Reménytelennek látszik. A Hotel Szófiában is minden te­remben jókedv hullámzik. Az asztalfőn az ifjú pár. Egy te­remben azonban lesz lehetőség. A pincér előzékenyen jelzi, fog­laljak helyet a hallban, s amint felszabadul egy asztal, szólni fog. öt perc múlva már ke­zemben az étlap, a választék bőséges. Bolgár barátaimtól ké­sőbb megtudom, hogy az eskü­vőknek még soha nem volt ilyen kultusza, mint napjainkban. En­nek több oka is van. Elsősor­ban a növekvő életszínvonal, az anyagi biztonság. Megtu­dom azt is, hogy az állam sok­oldalú támogatást nyújt az if­jú házasoknak. Ez egyben ma­gyarázatot ad arra is, hogy né­hány esztendeje jóval kevesebb a válások száma, mint azt meg­előzően volt. Persze az életnívó növekedése más vonatkozásban is fellelhe­tő. A jólöltözött emberek, az építkezések, a személyi tulaj­donban lévő autók növekvő szá­ma, mind-mind ennek jelzői. Elegáns kirakatok, bő válasz­ték — s ez a választék igazo­dik a keresetekhez. Találkoxó a Vitonán Vasárnap és meleg lévén, a szófiai emberek jó része a kö­zeli Vitosa hegységbe igyekszik. (Noha Szófiában is tág parkok, ligetek tiszta levegője, enyhü­lést nyújt a hőségben.) Autó­karavánok, társasbuszok viszik a hegységbe az emberek ezreit. E napon különösen. A Kom- szomol és a Hazafias Front kö­zös találkozót tart az „Arany- hidaknál”. A találkozó részve­vői ott van Sztankó Todorov miniszterelnök is. Fiatalok és idősebbek, kis és nagyobb cso­portokban társalognak. Szónoklatoktól, nagy szavak­tól mentes beszélgetések ezek, miközben szabad láng felett ízletes ételeket készítenek, amo­lyan rablóhúsfélét. Illata a tisz­ta levegőben jó étvágyat ger­jeszt. A hegyi patakok a morénák hatalmas kőtömbjei között csör­gedeznek. De ha kiadós eső zú­dul a hegységre, akkor vadul rohannak lefelé. Konsxtuntino r hagyatéka Gépkocsink hamarosan elre­pít bennünket a hegyi szerpen­tineken a Vitosa hegy másik ré­széhez. Dragalevci falunál azon­ban meg kell állni, mert a Bojána-templom, amely a XII.—XIII. századból való, egy hatalmas őspark közepén, min­den turistát megállít freskóinak szépségével. Előttünk egy ame­rikai turistacsoport szemlélgeti a bolgár kultúra e csodás emlé­két. Fényképezőgépeik kattog­nak, filmfelvevőik zümmögnék. A Vitosa-hegyről teljességé­ben elénk tárul Szófia. Szállo­dák, menedékházak tagolják a hegykoszorút. Kötélpálya viszi- hozza utasait a csúcsokra. Té­len ez valóságos síparadicsom. Impozáns hotel a „Stasztlive- cat”. Ez „Boldog Ember”-t je­lent. Itt tölteni néhány napot valóban boldogságot jelent. Konsztantinov, bolgár író, gyak­ran időzött e tájon. Tőle szár­mazik a mondás: „Ismerd meg hazádat, hogy szeretni tudd”. E mondás ma jelszó Bulgária- szerte. Művei mellett, ez az író nagyszerű hagyatéka, amellyel a felszabadult nép százezrei él­nek is. Leereszkedve a fővárosba, a korzókon, a kioszkokban egy­re élénkebb lesz az emberfor­gatag. S természetesen a sor­fal is a Dimitrov-Mauzóleum előtt. Ezrek tisztelegnek a nem­zet nagy fia előtt. (Folytatjuk) Vincze György Vasárnap a Vitosán, a „Boldog Ember” előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom