Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-07 / 211. szám

„így van, de nem a mi hibánk" Egy cikk nyomában ■ MEZŐGÉP-nél A Figyeli augusztus 23-i szá­mában olvashattuk Pünkösti I Árpádnak a Békés megyei Me- I zögazdasági Gépgyártó és Szol- | g ál tató Vállalatról szóló cikket. I A „Kevesebb munkás — több alkalmazott” című írás elsősor- I ban a vállalat azon gondjaival foglalkozik, amelyeknek megol­dását háromnegyed éve született párt- és fél éve született kor­mányhatározat is sürgeti. Az újságírót az lepte meg, hogy 1971-ben Békés megyében a MEZŐGÉP Vállalatnál 51- gyél csökkent a munkás- és 143-mal nőtt az alkalmazotti létszám. Kutatásainak eredmé­nyét összegezve megállapítja, hogy „egész sor tényezővel ta­lálkozhatunk, amelyek minden bizonnyal hozzájárultak az ará­nyok eltorzulásához”. A cikk maga éppen ezeket az okokat ismerteti, feltárva és elemezve azokat a problémáikat, amelyek aránytalanul magas szellemi és anyagi ráfordításokhoz vezet­nek. És mint a szerző is írja: „Az okok jó része csak átgon­dolt, folyamatos, tervszerű, szer­vező munkával szüntethető meg.. Hogy miképpen, arra az idé­zett cikk nem keres választ. Ezért kértem meg Liptáik Kál­mánt, a MEZŐGÉP Vállalat szervezési osztályának vezető­jét, — hogy kezünkben a Fi­gyelő augusztus 23-i számával — beszélgessünk a kérdéses cikkről. — Az ország MEZŐGÉP vál­lalatai maguk sem túlságosan „idősek”. Köztudott, hogy öt évvel ezelőtt a gépállomásokból szervezték át őket. Ezért meg­kérdem, hogy Liptáik elvtárs mióta üzemszervező és miképp lett a MEZŐGÉP szervező szak­embere. — Vállalatunk 1967 január el­sején alakult. Azóta dolgozom itt Felsőfokú gépipari techniku­mot végeztem. Műszakiként kezdtem, majd egy év múlva lettem a vállalat szervezője El­végeztem a MEZŐGÉP TRÖSZT szervezői tanfolyamát, majd a kétéves rendszer-szervezőit is. — Ezeken kívül most már három és fél éves szervezői gyakorlata is van. Elegendőnek tartja mindezt a jelentkező fe­ladatok megoldásához? — Pillanatnyilag igen. Ez vi­szont nem jelenti azt, hogy nem kell állandóan továbbképezni magukat. Ugyanis 1972 márciu­sában megalakult az önálló szervezési osztály. Tizen va­gyunk. Mind a kilenc gyáregy­ségnél dolgozik egy szervező. — Ezzel úgy érzem el is ér­keztünk ahihoz a gondhoz — a szétszórtsághoz —. amit a Fi­gyelő cikke elsőként említ.) Megállapítja, hogy: rmvel a vál­lalat kilenc gyáregységből áll éleve több alkalmazottat kell foglalkoztatnia. De az al­kalmazotti létszám növekedését ennek ellenére túlzottnak tart­ja és azt is megjegyzi, hogy: „A sok új alkalmazottal a vál­lalat elsősorban a gyártáshoz szükséges szellemi tőkét kíván­ja megteremteni „pedig úgy­mond” új gépek tervezésében nem változott lényegesen a vál­lalat teendője.” — Azt. hogy Békés megyében a MEZŐGÉP Vállalatnak kilenc gyáregysége van egyrészt az in­dokolja hogy a vállalat alapí­tásakor a korábbi gépállomások voltak az elődei, másfelől pedig öt évvel ezelőtt még igényelték is a gyáregységek körzetébe tartozó gazdaságok a szolgálta­tásainkat. Mindenesetre itt egy nagyon gyors változás állt be a tevé­kenységben. A javításról vi­szonylag rövid idő alatt kellett átállnunk a gyártásra. Ehhez pedig legelsősorban műszaki szakemberekre volt és van szük­ségünk. És nem egyre, kettőre, nem is tízre, tizenötre, hanem annyira, amennyit a gyártás folyamatossága és színvonala megkíván. — Még azt kérdezi a cikk szerzője: — Mivel foglalkoznak a műszakiak?” De válaszon is rá: „Feltalálnak két-háromszáz al­katrészt.” Erről ml a vélemé­nye? — A „feltalálás” szó ebben az esetben tényleg csak idéző­jelben helyes. A műszakiak nem találnak ki új alkatrészeket ná­lunk és nem is kapnak feltalá­lói díjat. — Ezt a tevékenységet a cikk így értékeli:” — van benne va­lami elkeserítő, hogy mérnökök, rajzolók, laboránsok hada kény­szerül arra, hegy az anyag­összetétel meghatározásától kezdve a szerszámok terve­zéséig ismét megoldják azok­nak az alkatrészeknek a gyártásával kapcsolatos fe­ladatokat, amelyeket néhány száz kilométerre már gyárta­nak.” De, hogy értékeli ezt a vállalat szervező szakembere? Ha valóban így van, várható-e valami változás? — A Gazdasági Bizottság elő­írta a MEZŐGÉP vállalatoknak, hogy a mezőgazdaság számára gép-alkatrészeket gyártsanak Így mi is megkaptuk központi­lag, hogy a gazdaságokat beta­karítógép-alkatrészekkel ellás­suk. Az alkatrészekhez úgyszól­ván egyáltalán nem Kapunk konstrukciós és gyártási doku­mentációt. Ezért kell a műsza- kiainknak már megoldott fela­datok megoldásán töprengeni. A legjobb és a leggazdaságo­sabb valóban az lenne, ha a gépgyártó cégek — mivel nekik a speciális gépeik is megvannak hozzá — látnák el alkatrészek­kel is a mezőgazdaságot. — És mit csinálna a MEZŐ­GÉP, ha a gazdaságok nem küszködnének alkatrészhiány­nyal? — .Termelés« értékünknek 1971-ben mindössze 3,7 százaléka származik a pótalkatrész gyár­tásból. Fő tevékenységünk ugyanis a mezőgazdasági kis­gépek előállítása, amelyek kö-., zül néhányat a mi mérnökeink [ terveztek. : — Itt a cikkben az áll: „A ■ vállalat vezetői szerint is első- ■ sorban nem az új gépek terve- ! zése, hanem a gyártás fejlesz- j tése a műszakiak feladata. Kér- ; dés viszont, hogy milyen ered- ! mény várható a gyártás fej-: lesztésétől ott, ahoi jobbára : nem tömegtermelés folyik?” | — Vállalatunkra valóban nem ! jellemző a tömegtermelés. Egy- ! részt még a kisgépekből sem: „tömegesek” az igények. Más-: részt azért nem. mert felada- ■ tunk éppen, hogy nem a tö- ■ megtermelés, hanem a kínálat- ! ban fellelhető rések ..betömése” : azaz egyedi igények alapján a: kisebb tételekben történő gyár- • ■ tclS' B — Ezért írja azt PüskösiS Ár- : pád, hogy: ,A kialakulatlan : profil, a mezőgazdasági piac b:- : zonytalansága miatt a vállalat ■ sok esetben önhibáján kívül js ! kapkodni kényszerül, s arra, : hogy nevével ellentétben min- ; dent gyártson”? ! — Igen. Valóban így van, de ■ ez nem a mi hibánk, hanem egy : kényszerhelyzet, olyan értelem- : ben tudniillik, hogy mi valóban j kénytelenek vagyunk a minden- ; kori valóságos piaci igényekhez. alkalmazkodni. így alakul ki az- S tán az. hogy 67.7 százalékban; gép- 3,7 százalékban pótalkat- • rész-gyártással 28,6 százalékban s pedig szolgáltatással és egyéb j tevékenységgel foglalkoztunk; 1971-ben. : I — Méghozzá elég sikeresen,; mert tavaly ugye egy év alatt ! i a nyereség 33 frúUioról 10 mil- S 1 íió forintra nőtt. Ezzel kapcso- ; latban a cikk az áremelkedés- ; ről és a tisztességes haszon kér- ; désérci is említésit tesz. I — Hogy mi a tisztességes ha- • I szón azt nem a számok döntik > éi, hanem a vállalati magatar­tás egésze. Nem hiszem, hogy bennünket bármilyen vád ér­hetne e tekintetben. Szabadáras cikkeink egyébként kb 53 száza­lékkal járultak hozzá tavaly az árbevételhez. Még csak annyit, hogy az újságíró népgazdasági szem­pontból élő problémákat bon­colgat. Mit tehet a vállalati szervező annak érdekében, hogy vállalata segíteni tudjon e gon­dok megoldásában. — Talán általánosságnak tű­nik, de aki csinálja, tudja, mi­lyen nehéz feladat a valóság­ban: az ésszerű létszámgazdál­kodás. a korszerű ügyvitel anyagösszetétel, szervezés, a piackutatás, a rendelkezés­re álló energiák 'jobb ki­használása. Vállalatunk ötödik éve termel. A helyes lét­szám kialakítására kész recept nincs. A gyakorlat az igények igazi és pontos mérője, jelzője. Ügyvitelünk kezdettől fogva gépi adatfeldolgozásra épült. A többi feladat megoldásán pedig folyamatosan dolgozunk. Annál is inkább, mivel a MEZŐGÉP TRÖSZT a többi között bennün­ket is a szervezés mintaválla­latává jelölt ki. Érvek és ellenérvek hang­zottak el. Őszintén szólva a kí­vülállónak nehéz eldöntenie melyik a súlyosabb érv. Egy biztos: a mezőgazdaságnak (de az iparnak is) szüksége van al­katrészekre. Az alkatrész el­látásban pedig nincs minden a legnagyobb rendben. A MEZŐ­GÉP vállalatok — ez tagadha­tatlan — halaszthatatlan igé­nyeket elégítenek ki, mikor az esetleg 100 vagy ezer forintos alkatrés7 hiánya miatt álló 100 meg 100 ezer forintos mezőgaz­dasági gépekhez alkatrészeket gyártanak. Az pedig megint más kérdés — de feltétlenül jogos —, hogy indokolt-e még ma is már meg­lévő dolgok újraalkotása bármi áron? Kővári E. Péter Jubileumi hangverseny — Ifjúsági klubtalálkozó — Zeneművész vendégek — Népművészeti kiállítás a Körösmenti Kulturális Hetek programjában Egymást követik a művészeti rendezvények, kiállítások Béké­sen és a járás területén, a Kö­rösmenti Kulturális Hetek há­rom hónapra szóló programjá­ban. Szeptember 9-én, vasár­nap jubileumi hangverseny lesz a békési református templom­ban. A rendezvény a százesz­tendős templomi orgonát kö­szönti. Ezen a napon látogatnak ha­za a volt tarhosi zeneiskola egykori diákjai, akik azóta ne­ves zeneművészek és zenepeda­gógusok lettek. A vendégek baráti összejövetelt rendeznek régi ismerőseikkel Békésen és Tarhoson. Köröstarcsán szeptember 15-, 16- és 17-én megrendezik az if­júsági klubvezetők találkozó­ját. A háromnapos továbbkép­zés vendége lesz Csányi Miklós filmrendező és Regős István, a Televízió munkatársa, akik ak­tuális ifjúsági témákról beszél­getnek, vitatkoznak majd a fia­talokkal. Szeptember utolsó hetében Békésen nyitják meg a helyi népművészek kiállítását, ahol a himzőasszonyok mutatják be szép és értékes alkotásaikat. Szeptember 12—22: Kiállítást rendez Budapesten a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet A Gyulai Fa- és Fémbútor- ipari Szövetkezet az idén is megrendezi hagyományos őszi árubemutatóját. Ezen a már eddig elismert termékek mel­lett az 1973-ban forgalomba Orosz nyelvtanulás Szenegálban Megkapta az orosz nyelvi tanfolyam elvégzését igazoló dip­lomát a szenegáli Dakarban levő szovjet kulturális központ­ban tanuló hallgatók első cso­portja. Köztük van Demba Eliman Gning, a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója tiszteletére rendezett vetélkedő egyik győztese, és Bissan N’ Gom, általános iskolai tanár. A tanfolyam egyik végzett hall­gatónője, Fatu Diop, tanulmá­nyai .folytatására a Szovjetunió­ba készül. kerülő újdonságokat is bemu­tatják a vevőknek, a bútorszak­ma és a kereskedelem képvise­lőinek). A mostani kiállításon, ame­lyet Budapesten, a Technika Házában szeptember 12 és 22 között rendeznek, a gyulaiak gyártmányaik széles skáláját mutatják be. így többek közt korszerű dolgozószobákat, iro­dai berendezéseket és irodahá­zak komplett berendezéseit Ezenkívül az érdeklődők meg­tekinthetik a különböző ren­deltetésű forgó, görgős, emel­hető, dönthető és sokoldalúan használható ülőbútorokat, a modern hall berendezéseket kerthelyiségek és hétvégi pihe­nőházak kerti garnitúráit, vala­mint a különböző igényt kielé­gítő székeket, asztalokat és ki­egészítő bútorokat. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitóját szeptember 12-én dél­előtt 11 órakor tartják meg. K ÓPIUM - MORFIUM - CSANDU O K A I N HASIS- MARIUH AN A -MESZK AL - LSD Statisztika hiányában — becslések Q A következőkben — már csak az egyszerűsítés kedvéért is — meg kell ismerkednünk egy új fogalommal. Ez a drog. Orvos- tudományi szempontból a drog csupán egyes gyógyszerék nö­vényi, állati, vagy ásványi ere­detű nyersanyaga. De mióta az Egészségügyi Világszervezet egyik kiadványa úgy határozta meg a drog fogalmát, hogy „bármilyen szer drognak te­kinthető, amelynek túlzott fo­gyasztása nem gyógyászati célt szolgál”, a drog a kábítószerek gyűjtőneve lett. Így mosódott él ennek a fogalomnak tudomá­nyos értelmezése és vált a köz­nyelvben mindennapi elnevezé­se a kábítószereknek. * * * Az olvasó hozzászokott ah­hoz. hogy bármilyen tény vagy állítás bizonyításához a szerző statisztikai adatokat sorol fel. Nos. nekünk is azt kellene ten­nünk, hogy közöljük: a drog- termelés itt és ott évente ennyi és annyi, ebből a "kereskedelem ide és oda mennyit szállít, eb­ből a haszna ennyi meg annyi, c irócríil a kill r\r\V\f\7f\ Lrr\rvfi nontP. ken hányán élnek vele. Igen, volnának ezekre statisztikai adatok! Senki — sem egyén, sem intézmény — nincs teljes adatok birtokában. Ami a dro­gok körül történik, az megfejt­hetetlen titok. Néha- néha egy- egy felmérés, egy-egy lebukás ad csupán némi betekintést ezekbe a rejtelmekbe. Mindössze ilyen adatok kerül­tek a nagy nyilvánosságra: A második világháború előtt Kína ópiumtermelését 20—22 millió kilóra becsülték, ugyan­akkor India 12 millió, Irán 5— 6 millió kilót termelt. A genfi kábítószer-hivatal ál­landó központi bizottságának adatai szerint 1966—1967ben az alább közölt kábítószer-mennyi­séget kobozták el: 52 tonna nyers ópium, 77 tonna feldolgo­zott ópium, 902 kiló morfium, 238 kiló heroin, 141 kiló kokain. 317 000 kiló indiai kender ha­sisnak, marihuánának, stb. fel­dolgozva. Ide iktatjuk azonban az említett szerv véleményét: ez mindössze egyötöde annak a mennyiségnek, ami akkor vi­lágszerte forgalomban volt. Vannak, akik szerint ez nagyon optimista számítás! Egyes csempészek zsákmá­nyainak elkobzott mennyisége is ad némi támpontot a következ­tetésekre. Világszenzáció volt 1962-ben, amikor a francia tv- társaság egyik bemondója 50 kiló heroint akart az USA-ba becsempészni. Egy évvel később Lyonban koboztak el 30 kilót. Egy Marseille közelében felde­rített laboratórium készlete 100 kiló morfium és 100 kiló he­roin volt. Megbízható adatok szerint 1963-ban 38 ezer kiló drogot koboztak el a világ kü­lönböző országaiban. A követ­kező évek sem mentesek a szen­zációs leleplezésektől. Az IN­TERPOL a török rendőrség se­gítségével egy farmon 250 kiló ópiumát foglalt le. Egy kanadai repülőtéren fiataloktól 60 kiló, Afganisztánból származó hasist vettek el. San Franciscóban egy bizonyos A. Stanley lakásán annyi drog-nyersanyagra buk­kantak, amiből 700 000 pasztil­lát tudtak volna gyártani. Egy óriási akció eredményeképpen 1969 őszének elején az Egyesült Államok határállomásain és re­pülőterein 1 200 tonna marihua­na érkezett volna. Elkobozták ... Ezek az adatok — hiszen kár volna többet felsorolni — utal­nak a veszélyre. További kérdé­sünk: honnan származnak azek á drogok? Az olvasó az eddi­giekből már sejtheti — az ópiu­mot Kínában, Indiában, Irán­ban, Törökországban, Pakisz­tánban, Dél-Afrikában, stb., a kókadrog óriási mennyiségben terem Dél-Amerikában (Peru, Bolívia, Kolumbia, Argentína), a hasis Iránból, Észak-Afriká- ból és a két Amerikából szár­mazik, egy fajtája Nigériából Mákony — Mámor Gyilkosság

Next

/
Oldalképek
Tartalom