Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám

MA A MUNKA NEHEZE MÉG HATRA VAN (3. oldal) • AKIKNEK ELŐSZÖR CSENGETNEK — GIMNÁZIUMBAN (5. oldal) Beruházási éhség F elfüggesztették az olimpiai játékokat Avery Brunei age, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke és Willi Daumc, az olimpiai szervező bizottság elnöke kedden közös sajtóértekezleten jelentette be, hogy 24 órás időtartamra felfüg­gesztik a XX. Olimpiai Játékokat. Brundagc és Daume azt is be­jelentette, hogy szerdán reggel ünnepélyesen megemlékeznek arról a két izraeli sportemberről, akik a Palesztinái terroristák támadásának áldozatául estek. Nyilatkozat Alább közöljük annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet j Avery Brundage és Willi Daume nevében egy olimpiai sajtószóvivő olvasott fel: „Az olimpiai békét megtörte egy terroristák által elkövetett j gyilkosság. Az esemény az egész civilizált világit mélységesen meg­döbbentette, s az akciót mindenütt élesen elítélik és visszautasítják. Tekintettel az áldozatokra, ügy döntöttünk, hogy valamennyi ma délutáni eseményt elhalasztjuk. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Szervező Bizottság szer­dán reggel 10 órakor gyászünnepséget tart az olimpiai stadionban, hogy világossá tegye mindenki számára : az olimpiai eszme erősebb • a terrornál és az erőszaknál”. Drámai események az olimpiai faluban A beruházási túlfűtöttség okait vizsgálva szőbakerült mór a tervezés, a programozás pon­tatlansága, sőt az, hogy a ter­vezők, a beruházók szándékosan alábecsülik a beruházások költ­ségeit, s így csalárd módon igyekeznek elfogadtatni a prog­ramokat. S az eredetileg számí­tott vagy becsült költségek mái a többszörösére növekednek a kivitelezés során. Kétségtelen, hogy ez nem csak egy-egy léte­sítménynél, vállalatnál, hanem népgazdasági szinten is jelentős túlköltekezésre vezethet. Akkor talán a beruházási presztízs-verseny okozná a ha­zai beruházási piac éles feszült­ségeit? Ahogy például egyik or­szágos napilapunk fejtegette: újabban már nem csupán a vál­lalatok, hanem a megyék is igyekeznek fényűzésben egymás­ra licitálni: abban például, hogy ki tud több és egyre magasabb toronyházat építeni a belvárosi rekonstrukciók keretében. Gyön­gyösön és Salgótarjánban sike­rült a toronyházakban félmilli­óra feltornászni a kétszobás-, s 330 ezerre a garzonlakások költségeit. Napilaptársunknak mélységesen igaza van, amikor ezeket a pazarló hetvenkedése- két élesen ostorozza. ' de mellé lő ^akikor, amikor ezeket tekinti a beruházási feszültségek egyik fő előidézőjének. Végül a leggyakrabban han­goztatott nézet szerint a reform nyomán megnövelt vállalati, ta­nácsi önállósághoz nem társult kelló felelősség, ezért csillapít­hatatlan a beruházási éhség. Tulajdonképpen valamennyi fel­színes magyarázat — köztük a már említett két verzió is — va­lahol a zabolátlan, pazarló vál­lalati döntésekre vezeti vissza a feszültségeket.' Valamennyi tar­talmazza az igazság egy-egy ré­szét, fontos, vagy kevéssé fontos elemét. Ám az érvelés mégis ha. mis, félrevezető, mert a részi egésznek, a jelenséget lényegnek tünteti fel. S így nehezíti a va­lódi összefüggések felismerését, az érdemi megoldások keresé­sét. Mellesleg még olyan színe­zetben is tünteti fel a helyzetet, mintha az alapjában a reform, a megnövelt önállóság velejáró­ja lenne. A félreértések újabb végletes vélemények forrásává válhat­nak; ha éretlenek, felelőtlenek a vállalati vezetők miért kaptak ónállóságot? Miért nincsenek — immár negyedszázaddal az ál­lamosítások után — felelős és hozzáértő emberek a vezetés­ben? íme. akik az emberi, a szubjektív tényezők szerepét túlhangsúlyozzák, különösen ab­szurd következtetésre juttathat­nak. Az irányítási rendszerek­től függetlenül például vala­mennyi szocialista országra jel­lemző a beruházási feszültség, legfeljebb a feszültség fokoza­tok és megjelenési formák kö­zött lehetnek árnyalatnyi kü­lönbségek. A feszültség alapja mindenütt a nyomasztó beruházási eszköz­hiány. És ez tulajdoniképpen ter­mészetes állapot ott, ahol a gaz­daság több évtizedes, sőt néhol évszázados elmaradottságát akarják rövid idő alatt — ese­tenként kellő tapasztalat híján, a lehetségesnél gyorsabban — saját erőből pótolni. S vala­mennyi ország nagyarányú ipa­rosítást vitt véghez külföldi hi­telek, gyarmati erőforrások mozgósítása nélkül. A termelő beruházások mögött általában elmaradt az infrastruktúra, főleg a közlekedés, a közművek és a lakás-alapok bővítése, fejleszté­se. S e pótolnivalók napjaink­ban az intenzív fejlesztés igé­nyes követelményeivel párosul­nak. Aligha mondunk újat mindez­zel. De úgy látszik, hogy néha nélkülözhetetlen az alapigazsá­gok elisvnétlése, ha el akarjuk kerülni a részigazságokra épülő felemás következtetéseket. Ezért ismételten hansúlyozzuk, nem a vállalatok felelőtlen költekezése tehát mai gondjaink fő oka. Az igények túlnyomó többsége ész­szerű, gazdaságos, megalapozott és jogos. (Nevetséges lenne péL- dául azt állítani, hogy a reform előtti beruházások nagyobb fe­lelősség jegyében fogantak.) Mégis rangsorolásra szorulnak, mert valamennyi egyidejű je­lentkezése, minden jószándék el. lenére pazarló módon szétforgá­csolja erőinket. Az igazat meg­vallva ezt a rangsorolást még nem sikerült teljesen megvaló­sítani sem a vállalatok fejlesz­tési alapjainak differenciált kép­zésében, sem a hitelversenybeu. S ha az ország gazdasági fej­lettsége és ebből eredő tőkesze­génysége a beruházási feszültsé­gek fő oka, akikor a felhalmozá­si eszközökkel való takarékosság- az álló- és forgóeszközök ész­szerűbb kihasználása a felzárkó­zás, a műszaki-gazdasági hala­dás egyik nélkülözhetetlen fel­tétele. Bizony nálunk még luxus — nemcsak vidéken, a főváros­ban is! — a felhőkarcoló, a márvány burkolatú tanácsterem és ehhez hasonlók. Ha valóban utói kívánjuk érni a fejlett tő­kés országokat, akkor nem má­solhatjuk őket építészeti stílus­ban, költséges nagyvonalúsá­gukban, de az életmódban sem. Félreértés ne essék nem a | földhözragadt megoldásokat | pártfogoljuk, de a nagy beruhá­zási éhség csillapítása közben nem gondolhatunk az ínyencek­ig K. J. München Keddre virradó éjjel ismeret­len személyek — a müncheni rendőrség szerint föltehetően arab gerillák — hatoltak be iz- rael olmipiai válogatottjának szálláshelyére és agyonlőtték az izraeli ökölvívók edzőjét, Munio Grinberí. A gyilkosság után a tettesek túszokat ejtettek, majd elbarikádozták magukat az iz­raeliek szobáiban. Azt követel­ték, hogy Izrael állam kedden déli 12 óráig engedje szabadon a fogságába esett palesztin ge-j rülákát. Az olmipiai falut az Incidens alán elzárták. Kivonult a hely­színre a müncheni rendőrség, s körülvette azt az épületet, ahol a merénylők megbújtak. Rövid­del ezután ultimátum érkezett a rendőrökhöz: vagy hátrább I vonulnak, vagy tűz alá veszik őket. Az ultimátum megtette' a hatását: a 300 főre becsült rendőri egységek elvonultak az, épület közvetlen körzetéből és j távolabb kerestek maguknak fe-| dezéket. A hírek szerint a mün­cheni rendőrfőnök több mester- lövészt vezényelt a helyszínre. A rendőri akciót Genscher nyu- j gatnémet belügyminiszter sze­mélyesen irányította, az olmipiai faluból. Kiesi bajor államtitkár, ■ aki társaságában érkezett oda, ! eközben kapcsolatba lépett a merénylőkkel. Az eseményekről időközben hírt adott a jeruzsálemi rádió is. Közlése szerint nem egy, ha­nem kettő a halálos áldozatok száma. A terroristák követelése Kairói nyugati tudósítók a MENA-ra hivatkozva, azt je­lentik, hogy a „Fekete Szeptem­ber” elnevezésű palesztin geril- laszervezet vállalta magára a fe­lelősséget az olimpiai faluban elkövetett keddi merényletért. A szervezet beiruti nyilatkozatában pontokba szedve fogalmazta meg követeléseit, amelyek „nem le­hetnek alku tárgyai”. Ezek szerint: Izraelnek szaba­don kell bocsátania „bizonyos számú palesztin foglyot és má­sokat, akik izraeli börtönök­ben sínylődnek”. A tuszul fogva- tartott izraeli atlétákat repülő­gépen valamelyik arab országba szállítják — kivéve Ammant és Beirutot — „biztonsági okok­ból”. Mihelyt a túszok megér­keztek, megkezdődhetnek a tár­gyalások a nyugatnémet kor­mánnyal — akár közvetlenül, akár közvetve — a túszok szaba­don bocsátóról, illetve a gerillák biztonságos távozásáról. A nyu­gatnémet kormány bármiféle erőszakos szabadítősi kísérlete a túszok azonnali halálát jelenti. Egy Münchenben tartózkodó izraeli rádiótudósító szerint az izraeli olimpiai csapat hétfőn fi­gyelmeztetést kapott, hogy arab I különítmény érkezett az NSZK- ba egy meg nem nevezett Skan­dináv országból. Ugyancsak iz­raeli újságírók szerint a túszok között van többek között egy ví­vóedző, egy birkózó, egy atléta és egy sportlövő. (MTI) Szabadon bocsátott hadifoglyok A VDK nemzeti ünnepén nagylelkű emberbaráti gesztusként szabadon boesátott három amerikai pilóta (balról jobbra): Markham Gartley hadnagy, Edward Elias őrnagy és Alphonzo Charles hadnagy. (Teleíotó—AP—MTI—KS»

Next

/
Oldalképek
Tartalom