Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-30 / 231. szám
Válaszolnak az illetékesek Megnyugia tót Ismétlődő bosszúságok — címmel szeptember 16-án írtunk a békéscsabai 8-as és 10-es helyi buszjárat zsúfoltságáról, a kisegítő járat elmaradásáról. A Volán 8-as számú Vállalat közölte, hogy mindent elkövetnek az egyre növekvő forgalom lebonyolításáért, azért állították be a 10-es helyijáratot is a Ku- lich Gyula lakótelepen. Sajnos a kérdéses napon hirtelen bekövetkezett nagy meghibásodások voltak a járműveknél, s emiatt történt az, hogy több vonalra nem tudtak rásegítő járatot biztosítani. A kellemetlenséget növelte, hogy éppen ezen a napon zuhogott az eső, így az utasok száma csaknem megkétszereződött. Megnyugtatásként közöltek, hogy a jövőben minden alkalommal biztosítják a rásegítő járatot, hogy a lapunkban megírt eset ne ismétlődjön. Orvosolták » pmnmvut Az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága adott választ a Milyen bizonyíték kell — című írásunkra. Közölték, hogy Szaszák Andrásné lakos ügyét rövid idő alatt elintézték. A félreértés abból adódott, hogy a január 1-én esedékes díjat csak áprilisban fizették be, s ekkor már a hátralékosok jegyzékére tették. A rendelet szerint ért a jegyzéket a helyi tanácsnak kell átadni, hogy behajthassa a biztosítási díjat. A folyamat során több esetben történt mulasztás, így a biztosító a hiányosságokért olvasónk szíves elnézését kéri. Autóbns% pótoljm a vonatot EleM és kétegyházi olvasóink kérését tolmácsoltuk lapunkban, amikor „Címzett a Egy kis figyelmesség . kellene ügy látszik a közlekedéssel van a legközvetlenebb kapcsolatuk az embereknek, így olvasóinknak is. A legtöbb kifogás, észrevétel, panasz az utazással kapcsolatban érkezik bozzánk. Sok-sok apróbb és nagyobb bosszúság teszi kellemetlenné az emberek közlekedését és olykor előfordul, hogy az egész napot. Köves Imre Lökösházáról ír egy ilyen aprónak látszó bosszúságról. Szerinte egy kis figyelmességgel elkerülhető lenne sok ember minden napi kellemetlensége. A Kétegyházárói jövő reggeli személyvonat Békéscsabán a pályaudvaron ugyanis rendszerint az Erzsébethely felé vezető felüljáró közelében áll meg, így az utasoknak hosszú utat kell gyalogolniuk a kijáratig és nem egy esetben előfordult már, hogy emiatt lekéstek a helyi járatú autóbuszokat, amelyek a városközpontba mennek. Érdekes megfigyelése volt olvasónknak, hogy egy-két esetben viszont beállt a szerelvény a pályaudvar elé. Vajon miért nem lehet ezt mindennap így tenni? Hasonló figyelmetlenségeket tapasztaltunk mi is, nemcsak a kétegyházi, hanem a Budapest felől érkező vonatoknál. Nem tudjuk mire vélni az okát, ezért az illetékesektől kérjük a választ. MÁV” címmel az éjszakai műszakból hazatérők problémáját Irtuk meg. A MÁV Szegedi Igazgatósága válaszolt, s közli, hogy 1971. május 23-án a menetrend- változással egyidejűleg szüntették meg a kérdéses motorvonatot, s azóta hosszú időn keresztül figyelemmel kísérték, hogy milyen az utasforgalom, vajon szükséges-e a vonat ismételt beállítása? A tapasztalatok bizonyították, hogy mindössze egy kis csoport utazik ezekben az órákban, ezért a Volánhoz fordultak egy autóbusz beállítását kérve. Ez az autóbusz Békéscsabáról 6.30 órakor indul Elekre. Így az éjszakai műszakról hazautazok ezzel mehetnek. A MÁV arra kért berniünket, hogy ezúton is tájékoztassuk az érdekelteket a kedvező autóbusz utazási lehetőségre. Igaz, rajzolónk úgy képzelte el, hogy a Békéscsabai Kötöttárugyár sarkadi üzemében dolgozó villanyszerelők hideg radiátorra ülve dideregnek, mivel nincs fűtés a műhelyben. Tóth János műszerész levele alapján ez elképzelhető, azonban az is kiderül, hogy mégcsak radiátor sincs, nemhogy fűtés lenne. Kaptak ugyan még áprilisban egy Hajdú típusú villanymelegítőt, de érdekes módon szeptember 21-én a telepről vissza is vitték. Olvasónk a többiek nevében is „hálásan” köszöni a segítséget, de mint írja, csodálatosképpen sehogy sem akart hideg lenni áprilistól szeptemA fű van értük! „A fű van értünk, vagy mi vagyunk a fűért? — De sokszor elhangzott a kérdés. Sajnos mindig az derült ki, hogy mi vagyunk a fűért. Ez a megállapítás mindig elszomorított. Ezért volt szívetmelegítő látvány, amikor a napokban Békéscsabán a 19-esek tere felé vitt utam, s ott a f ü v ö n játszadozó, szaladgáló óvodásokat láttam. Végre! szerettem volna felkiáltani örömömben. Végre rendeltetésének megfelelően a gyerekek élvezik azt a kevés zöld területet, ott a 19-esek terén. Hiszen ezek a gyerekek a jövő nemzedékét jelentik. Hadd szaladgáljanak, hadd élvezzék azt a kis területet, hiszen az a fű kinő jövőre is!!” Ezt a kedvesen lelkes levelet küldte szerkesztőségünknek G. V-né, s mi minden kommentár nélkül adjuk közre. bér 21-ig, így nem is használták a készüléket. Viszont becsülettel megőrizték a gondjukra bízott állami tulajdont. Most, amikor hidegre fordult az idő, nagy szükség lenne rá, s nem tudják annak okát, miért nem kapják meg, vagy a gyár miért nem gondoskodik a szerelő- műhely fűtéséről is ugyanúgy, mint a varrodáéról. Nagyon kellemetlen ugyanis meghibásodás esetén a meleg varrodában szerelni, utána átmenni a hideg műhelybe és javítani az alkatrészeket. Még nem késő, ha dideregve is, kivárnák azt a néhány napot, amíg a fűtőtestet megkapják. Csak intézkedni kellene. Szerkesztői üzenetek S. Zs. Sarkad. Leveléből nem derül ki, hol késnek a buszok, Gyulán-e vagy Szeghalmon, így érdemben nem tudunk a témával foglalkozni. Nagy Ágnes. Békéscsaba. Szívesen vennénk, ha személyesen keresne fel bennünket, hogy az egyes írásokkal kapcsolatos elképzeléseket megbeszéljük. Többeknek. Közöljük, hogy név és pontos lakcím nélkül írt levelekkel nem áll módunk, ban foglalkozni. Kérésre azonban a téma megírásánál eltekinthetünk a név megjelölésétől. Kötelesség, vagy szívesség? Ezt kérdezte két olvasónk is, mindketten a Kulich Gyula lakótelepen laknak Békéscsabán, a 2-es épületben és azonos eset fordult elő velük. Ugyanaz a postás jár mindkét családhoz, kézbesíti a leveleket, pénzt, egyéb küldeményeket. Az utóbbi időben viszont jónéhányszor bosszúságot okozott. Egyik olvasónk sem szokott különböző panaszokkal fordulni az illetékesekhez, de ezt már sokallják, s ezért jöttek el a szerkesztőségbe. Az egyik rokkantsági nyugdíjat, a másik pedig rendes nyugdíjat kap, illetve kapna, ha a postás nem hozná mindig késve. Legutóbb még szeptember 26-án sem kézbesítette ki, holott — mint olvasóink megérdeklődték a postánál — kiderült, hogy az utalvány és a pénz is nála volt. Vajon miért történik ez, szívességet tesz-e a postás azzal, hogy kikézbesíti a pénzt vagy pedig ez a kötelessége? Mindkét családnál a délutáni órákban a címzettek otthon tartózkodtak, így olyan kifogás sem merülhet fel, hogy nem találta meg őket. Reméljük az esetet vizsgálat követi és megfelelő felelősségrevonás. Fásnak a szerelők Önzetlen segítség óvodásoknak Szép példájával bizonyították] lakóhelyük iránti szeretetüket ] a Gabona [elvásárlő és Feldolgozó Vállalat szeghalmi körzeti üzemének dolgozói, illetve a Kinizsi é. tárréti szocialista bri_ gád tagjai. Kele Józsefné gs>nd- nokságvezei és Pozsonyi Erzsébet vezető ó\ nő a következőről tájékoztatott 1 önünket. vari teljesen rendbehozzák és a játékok a nyitásra készen várják a gyerekeket. Megható volt, amint a kisóvodások birtokukba vették az új játszóudvart az ünnepi megnyitón, melyet augusztus 26-án tartottak. A két brigád társadalmi munkában eltöltött óráinak száma 570 és értéke csaknem Mindkét brigád szinte egy emberként jelentkezett; amikor arról volt szó, hogy az újtelepi napköziotthonos óvodában rendbe kellene hozni az udvart és játszóteret létesíteni. A Kinizsi brigád tagjai építők és vasmunkások. Vezetőjük Nyilas Károly. Ök vállalták a játékok összeszerelését, a mászó- kák, hinták hegesztését. A Sárréti brigád tagjai nők, akik a festést és az egyéb munkákat vállalták. Ez év májusától csaknem minden szabadidejüket arra áldozták, hogy az ud- * 25 ezer forint. A legnagyszerűbb az egészben az, hogy ezek az emberek minden érdek nélkül dolgoztak, mert egyiküknek sem jár a gyermeke az óvodába. Amit adtak tehát az a szocialista ember öntudatából fakad, nagyszerűen példázva azt a szeretetet, amely jellemző általában a szeghalmiakra, akik minden társadalmi megmozdulásban részt vesznek, hogy elősegítsék a nagyközség városiasodását. Levélíróink fényképet is mellékeltek az új jászóudvarról. Ideje lenne megjavítani az utat Futaki Gábor, a muronyi Lenin Termelőszövetkezetből írja levelét, s közli velünk, hogy már sok kellemetlenséget okozott azoknak a jáművezetőknek az úttest, akik a Herényi bekö- tőúton közlekednek. Annyira Kurta kátránypapír Lovász György arról írt levelében, hogy építkezéshez vásárolt egy tekercs kátránypapírt, hivatalos neve: 120-as bitumenes fedéllemez homokhintéssel. A felhasználásnál jött rá viszont, hogy a darab 10 méter helyett csak 9,60 méter volt. Először úgy gondolta, hogy merő véletlen. Éppen ezt a tekercset sikerült megkapnia, amelyik rövidebb, vagyis selejtes. Érdekes viszont, hogy a munkahelyén is vásároltak ilyen fedéllemezt, nem is egy tekercset. Olvasónk éppen ezért nem sajnálta a fáradságot, mindegyiket külön-kiilön lemérte. Egyik sem volt 10 méter, csak 9,60 vagy 9.75. így hát nem a centiméterben van a hiba, mint ahogy azt az első percekben gondolta. Levelét kissé humoros formában fejezi be, s azt kérdezi, hogy mit gondol a gyártó cég por- vagy homokhintés a 10 métert Elküldte a fedéllemezre ragasztott cédulát is, mondván: azért, hogy hátha rájövünk mi is, honnan fúj a szél, vagyis a homok? Mert szerinte valakinél 40 centiméter lelkiismeret fedezetlen, nála viszont az építkezés 40 centiméterrel „csúszik”. A cédula szerint a fedéllemezt gyár ja: az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, Űjkígyós. A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit ■ gödrös, hogy sokszor életveszélyes végigmenni rajta. Nem egy embert érint, hiszen a termelő- szövetkezet és a Hidasháti Állami Gazdaság járművei itt kénytelenek menni nap mint nap. Jónéhány törés is előfordult már. Vajon miért nem lehet ezt az útszakaszt járható állapotba hozni? Azt kérdezi olvasónk kihez forduljon kérésével, hiszen ez nemcsak a saját óhaja, hanem nagyon sok járművezetőé. Választ sajnos mi sem tudunk adni arra, hogy ki az illetékes ennek az útszakasznak a rendbehozására. De ezúton továbbítjuk, hátha felfigyelnek a járművezetők kérésére. Játék? Nem! Rongálás! Irtunk lapunkban arról, hogy a békéscsabai toronyház kör- nyékén nem tudnak a kicsinyek játszani. Nem is nagyon van helyük, meg a toronyházban egyes lakók rájuk szóltak, ha valamivel hangosabbak voltak a kelleténél. Dehát gyerekekről van szó. A felnőttek pedig hajlamosak arra, hogy elfelejtsék: ők is voltak gyerekek. A cikk hatásaként azonban az „egyes lakók” csak rájöttek, hogy voltak ők is gyerekek, s így a fenti problémák megszűntek, a kicsinyek játszhatnak a toronyház közelében, igen ám, csak ezzel egy újabb probléma merült fel. Történetesen az. hogy az épület körül lévő bokrok, díszcserjék a nagyobb gye. rekeknek „útban” voltak, s azokat igyekeztek megnyirbálni, leszaggatni. Nagyon terhes feladat lenne a szülőknek figyelmeztetni csemetéjüket: ne bántsák a bokrokat?
