Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
AXXI. században! MOSOLYOG A VILÁG Másodállásban •— Oratulálckl, pompás kis ■ masinája születeti! (A QuiokHből)! 1IUIIHIIII A bürokrata Korházi idill Szöveg nélkül (Jelinek Lajos rajza) 12 BÉKÉS HlCWliS?. 1972. SZEPTEMBER 24. Az adós zsörtölődik: — Már harmadszor figyelmeztet arra a nyomorult százasra! Vigyázzon, mert úgy elronthatja a dolgát, hogy soha többé nem kérek magától kölcsönt! • * * — Ha a gyorsvonat 5 óra alatt, a személyvonat pedig 12 óra alatt ér Prágából Pozsonyba, akkor mennyi idő alatt ér oda egy taxisofőr? — Nem tudom .., — Pedig egyszerű: attól függ, hogy gyorsvonattal vagy személyvonattal utazik-e! * * * Egy New York-i jótékonysági egylet elnökét felkeresi egy férfi, aki a következőket mondja: — Nem segíthetnének egy olyan ötgyermekes családnak, amely már fél éve nem fizette ki a lakbért? —Segíteni éppen segíthetnénk ... De miért kérdezi? — Én vagyok a tulajdonosa annak a háznak, ahol ez a család lakik. * * * — Papa, miért fogja egymás kezét az esketésnél a vőlegény és a menyasszony? — Ez a szokás. Az ökölvívók is kezet adnak egymásnak mérkőzés előtt... — Uram, figyelmsetelem, hogy ön ostoba! — Köszönöm mester. A szakember elismerése mindig örvendetes. • • » Két barát üldögél a sörözőben. Mindketten egy-egy pohár sört rendelnek, az egyik — precíz ember lévén — még hozzáteszi: — De tiszta pohárba! Amikor a pincér kihozza a sört, megkérdezi: — Melyikük rendelte a tiszta ■ poharat? * • • * 3 ■ Novak Franciaországban tölti 3 a szabadságát. Hazaérkezése 3 után ismerősei megkérdezik: 3 — Nem voltak nyelvi nehéz- ■ ségeid? * — Nekem nem, csak a fran- j ciáknak. • ■ — A menyasszonyomnak van j egy ikernővére. Ügy hasonlíta- j nak egymáshoz, mint két tojás, j — És hogyan különbözteted j meg őket? — Ezen nem töröm a fejem, j Az ő dolguk. ... ■ — Miért tartja különcnek a • szomszédját? — öt éve meg sem csókolta i a feleségét, most viszont meg- ; pofozta azt az embert, aki meg- • tette helyette... j ) ■■«■■■■■■■■■«a ■■■■■■■• miiiMiar Ellenőrzésen A melléknév a főnév szeretője írta: N. A stílusról és a nyelvről (A Polish Weekly-bői) ■ Amikor olyan írókról volt szó, akik rosszul írnak, Jules Renard így szólt: „Balzac talán az egyetlen, akinek’ joga volt rosszul írni.” Guy de Maupassant tisztviselő volt egy minisztériumban. Főnöke róla szóló feljegyzései között találták a következő észrevételt: „Lelkiismeretes tisztviselő, de rosszul ír.” Malherbe különleges lassúsággal dolgozott és azt mondta, hogyha egy költő 100 verssort, vagy kétoidalnyi prózát írt, 10 évet kell utána pihennie. Egyszer 1000 ív papírt elhasznált, hogy egy óda egyetlen stancáját kijavítsa. Más alkalommal három éven át dolgozott egy ódán, amely barátját volt hivatott megvigasztalni felesége halála miatt. Amikor elkészült és elvitte barátjához az ódát, az illető már ismét nős volt. dani, hogy utolsó pillanatomig védtem a nyelv tisztaságát!” Schwob kéziratai majdnem olvashatatlanok voltak, mert az a különös szokása volt, hogy a legrosszabb toliakkal írt. Jules Renard egyszer megkérdezte, miért tesz így; Schwob így válaszolt: „Egy olyan toll, amely rosszul ír, arra készteti az embert, hogy írás előtt gondolkozzék.” • * • Jules Jandns-nek, a „kritika hercegé’-nek stílusa feiüLmiú]- hatalanul könnyed és pergő volt, s emögött hihetetlen meny- nyisógű csiszolás és javítás rejlett. Főnöke egyszer nehezményezte a számtalan korrektúrát. „Mit akar?” — válaszolta Ja- nins mosolyogva. — „Ez a titka " könnyedségemnek !” * • • O. Scarpi m Amikor valaki egyszer felolva- i sott neki egy oldalnyi verset, a ; legnagyobb dicséret hangján így ■ szólt: „Ez a költemény majd- S nem olyan szép, mint egy oldal- : nyi jó próza!” j * * * Tolsztoj egyszer így szólt Gór- j kijhoz: „Ha király lennék olyan • törvényt hoznék, amely minden ■ írót eltilt a.* írástól, aki egy szót ! téves értelemben használ. Ha : pedig nyelvtani vagy mondatta- ; ni hibát követ el, kikorbácsol- ■ tatnám.” „Micsoda?.'” — kiáltott Tel { Gorkij, „fis hol marad az író : szabadsága?” „Az írás szabadságát meg- • hagynám” — felelte Tolsztoj. : „DE az rosszul-írás szabadságát; nem.” Flaubert állandó tökéletes stílusra való törekvéseiről Dumas ezt mondotta: „Flaubert olyan óriás, aki kivág egy erdőt, hogy elkészítse belőle gyufaskatuiyá- ját. Amikor Malherbe halálos áigyán feküdt, szigorúan rendre utasította szolgálóját egy nyelvi gondatlanság miatt. Gyóntatóatyja szemrehányást tett neki, hogy ebben a, órában még ilyen heves tud lenni. Malherbe azonban így válaszolt: „Így legalább azt fogják monCharles Duclos sokkal nehezebb kifejezési formának tartotta a prózát, mint a költészetet. Szilánkok Alig néhány hete kezdődött a tanítás. Az általános iskola első osztályában így szól a tanító: — Olyan csöndben legyetek, gyerekek, hogy a légy zümmögését Is meg lehessen hallani! Néhány pillanatig néma csönd, majd egy vékony hang a hátsó pádból: \ — Csöndben vagyunk már, tanító bácsi. Jöhet a légy! * » * Meggyőző fejlődéstörténeti érvelést hallottam a minap. Barátom kilenc éves kisfia újságolva, sás közben tört apjára: — Mondd apu, valóban a majomtól származunk? — Mire az apa ingerülten: — Az lehet, hogy te a majomtól származol, de én nem! * * * Ismerős házaspár baktat a higanygőz-lámpás úton. Nem andalog: baktat. — Micsoda gyatra világítás! — így a férj. , — Érdekes, — tűnődik az asz- szonyka, — amikor udvaroltál, azt a néhány villanykarót is kerítésnek nézted... * * * A szórakozottság teteje: ha valaki a karóráját dobja a forró vízbe és a tojást nézi... * » * Nagyon rég’ látott ismerősöm állít meg az utcán. Igen szívélyes volt, én viszont roppant kényelmetlenül éreztem magamat, mert sehogyan sem tudtam rájönni, honnan ismerem. Elgondolkodva fürkésztem: — Mintha már láttam volna valahol az Ön arcát... — mire ő: — Semmi meglepő nincs ezen. Rendszerint ezt szoktam viselni... # * * Eklatáns példa a gyermeklo- J gikára. — Apu, a kis csacsi apukáját | hogy hívják? — Szamárnak, kisfiam. — Akkor miért mondod ne- j kém mindig, hogy kis csacsi-1 kám?.. kazár —' /l z intézmény, f /T ahol dolgo- ^ zom nem nagy. A munkában sem szakadunk meg. A fizetés megfelelő. Egyik osztályunkon azonban nemrég kijelentették, hogy létszámcsökkentés vált szükségessé. Azt mondták: amit eddig emberi munkaerővel képtelenek voltak megoldani, megoldják a tudománnyal. Másszóval, a feleslegessé vált embert elektromos számítógéppel helyettesítik. A gép a termelékenység növelésére hivatott. Ki is nevezték a berendezéskezelőt, akinek — első feladatként — a fenti elképzelés hasznosságáról mindenkit meg kellett győznie. Ám ebédszünetben igy szólt hozzá Tücs- kin, az egyik munkatárs: — Ide figyelj, öregem: engem nem lehet kiszuperálni. Nekem ehhez elegendő szolgálati időm van! A főnökség most is örökké azért rágja a fülemet, hogy továbbképzési tanfolyamra menjek... Aztán telefonált Nagolkin: — Te, én szóba sem jönetek! A helyi szakszervezeti bizottság tagja vagyok! A technikus is félrehúzta: — Próbálj meg meneszteni ... Csak próbálj!... Legalább kilenc kitüntetésem van! Kétszer prémiumot is kaptam, az szent! Hogy néha bepiálok? No és? Csak ünnepélyes alkalmakkor! Litkina is szaladt Otthon névtelen levél várta, és Nagolkin újra telefonált. — El ne felejtsd, a szakszervezeti bizottság tagja vagyok! ... Másnap a berendezéskezelő néhány hivatalos beszámolót kapott, egyenesen az elektromos számítógépnek címezve, Sz. Komisszarenko: Összetett probléma és titokzatosan kijelentette: — Ha engem elbocsátanak, a bíróság úgy is visszahelyeztet, mert rövidesen szülési szabadságra megyek. Aztán Nagolkin újra telefonált: — Jegyezd meg, a helyi szakszervezeti bizottság tagja vagyok! Nitikov, kezében egy sárga papírral hadonászva egészen hazáig kísérte: — Ide süss! Itt van, láthatod, rajta van a papíron, én raktam le az első alapköveket... Hát pótolhat engem egy rohadt gép?! ezenkívül két minősítést, orvosi igazolást, lakhatási engedélyt ... Egy hét múlva aztán az intézmény összes dolgozói előtt elhangzó létszám- csökkentéssel foglalkozó beszámolóját a komputerkezelő ezzel fejezte be: — Tapasztalatom szerint, a tudomány még nem képes a sürgető létszámcsökkentést érintő probléma megoldására. De valakit csak el kell bocsátani. És elbocsátották a komputerkezelőt. (Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália) — Valóban fűt, de akkor miért van bent olyan hideg?!... (Kesztyűs Ferenc karikatúrája)
