Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
Az iskolán kívüli mívelidés rendszere Csehszlovákiában Dr. Karel Dobes M inden eddig ismert osztálytársadalomban olyan művelődési rendszert építettek ki, amelyben híven türöződtek az uralkodó osztályviszonyok. A szocialista társadalom e legdemokratikusabb és a légtömegjellegűbb művelődési rendszert építette ki, és ez a rendszer a hosszantartó forradalmi folyamat szerves része. E folyamat célja fejlett szocialista társadalom átvitele a kommunista társadalomba. Ez a folyamat szervesen összefügg a tudományos-műszaki forradalom megindulásával. A szocialista társadalom fejlesztése és a tudományosműszaki forradalom követelményei maguk után vonják az iskolán kívüli művelődés olyan rendszerének felépítését, amely az iskolai művelési-képzési rendszerhez kapcsolódik és eszközévé válik annak a célkitűzésnek, hogy a szocialista ember minőségi értékeit tökéletesítsük, és lehetővé tegyük ezen értékek kiszélesített újratermelését. Az iskolán kívüli művelődés Csehszlovákiában egységes rendszerré kezd formálódni és ez a rendszer egyike az alkotótevékenység formáinak, és hovatovább több embert foglalkoztat főfoglalkozás és mellékfoglalkozás formájában egyaránt. Csehszlovákiában eddig többnyire intézményes szemszögből osztották fel a felnőttek művelődésének területeit. A felosztás az iskolatörvényen alapult és három nagy szektort különböztetett meg: a) az iskolai nevelés területét (a dolgozók hivatásuk gyakorlása mellett végzett tanulmányai),, b) az ún. „üzemi képzés” területét és c) az ún. „iskolán kívüli művelődés” területét. Ez a felosztás teljesen figyelmen kívül hagyta a társadalmi szervezetek és a tájékoztató eszközök hatásának területét. Nyilvánvaló, hogy a felnőttek művelődésének ilyen értel- felfogása elavult és nem el meg a gyakorlati szempontoknak sem. Hibája az is, hogy a funkciókat formálisan határozza meg, nem veszi figyelembe tartalmukat és kölcsönös ösz- szefüggésüket. • • Részlet dr. Karel Dobes prágai egyetemi tanár előadásából, melyet Békéscsabán és Szarvason tartott a Csehszlovák Kultúra Hete alkalmából. A felnőttek művelődési rendszerében sok intézmény működik. Az alapot a különböző típusú iskolák képezik, amelyeken a dolgozók foglalkozásuk gyakorlása mellett végzik tanulmányaikat. Ide tartoznak a különböző érettségi utáni és postgraduális tanulmányok is. Nagy jelentőségük van ebben a rendszerben a művelési-nevelési feladatokkal felruházott tanintézményeknek és társadalmi intézményeknek, mint amilyenek az ifjúság részére szervezett művészeti népiskolák, továbbá a kulturálisművelődési központok, népi egyetemek és akadémiák, valamint az üzemi művelődési intézmények és művelődési szervezetek, nevezetesen a Tudományos, Kulturális és Politikai Ismereteket terjesztő Szocialista Társaság. A harmadik csoportot azok az intézmények képezik, amelyek a felnőttek művelését másodlagos funkcióként végzik, ilyenek a politikai, társadalmi, kulturális szervezetek, sport- szövetségek, munkaközösségek és a család. Ebben a csoportban nagy jelentőségük van a tömegtájékoztató eszközöknek, amelyeknek népművelési szerepe egyre nő. A mi társadalmunk felnőtt-művelési rendszere nem egyszerűen csak együttélése ezeknek a rétegeknek. hanem azok logikus, funkcionálisan elrendezett hálózata, amelynek keretében a CSKP XIV. kongresszusának határozatai szerint egységet kell teremteni a közös eszmei irányzat, a közös cél, valamint a munkamegosztás és a tevékenység koordinálása alapján. Minden szerv, minden intézmény a maga specifikus funkcióját tölti be ebben a rendszerben. Az intézményeknek együttműködésre, versengésre kell törekedniük, segíteniük kell egymásnak és néha helyettesíteniük is egymást. Nem tekinthetünk el persze attól a ténytől, hogy a felnőtt- képzés, mint egységes rendszer még csak kialakulóban van, a folyamat még nem fejeződött be. A CSKP XIII. kongresszusának az a követelménye, hogy a felnőtt- képzés egy egységes koncepció szerint rendszerré alakuljon, még nem teljesült. De a feladat társadalmi szükségszerűsége fokozódott, bár az elméleti tevékenység eddig nem segített eléggé a koncepció megvalósításában. Az iskolán kívüli művelődés fejlesztése szempontjából igen fontos kijelölni annak specifikus profilját, különleges funkcióját és helyét a felnőtt-képzés rendszerében. Az elmúlt évek gyakorlata megmutatta, hogy e tevékenység intézményes kijelölése nem elégséges, hogy szükség van annak tartalmi és jellegbeli elhatárolására is. Az isko- láh kívüli képzés és önművelés a kommunista nevelés általános elvei szerint végbemenő tevékenység. Alapvető célja az, hogy hathatósan segítsen a minden téren fejlett szocialista ember kialakításában, figyelembe véve ember-kapcsolatait a társadalmi-gazdasági, politikai és tudományos fejlődéssel. Az iskolán kívüli művelődésnek az a rendeltetése, hogy kielégítse az emberek egyre fejlődő magasabb kulturális igényeit és segítsen a dolgozóknak a szocialista életstílus kialakításában. Az iskolán kívüli felnőtt-képzés ebben a folyamatban együtt hat a többi áramlattal, mégpedig a maga speciális eszközeivel és formáival. Ebben a funkciójában még nem eléggé határozottan körvonalazott, de tagadhatatlanul jelentős területét képezi a felnőttképzésnek. A szocialista ember élete és tevékenysége több irányban fejlődik. A szocialista ember egyrészt használati értékek termelője, másrészt viszont használója is, harmadrészt nem csupán használati értékeket termel és él is velük, hanem saját személyiségét is fejleszti és részt- vesz mások nevelésében. A fenti képességekre azért van szüksége, hogy fejleszthesse a szocialista termelési viszonyokat, és hozzájáruljon a forradalmi folyamat biztosításához a kommunista társadalom kiépítése érdekében. E feladatok sikeres teljesítéséért először is személyi szempontból kell biztosítani a siker feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a forradalmi változások megvalósítása érdekében mindenek előtt a szocialista ember személyes értékeinek meg- hatványozását kell elérni. Ebből a szempontból az iskolán kívüli képzés rendszerének szerepe és helye a következő: a) Minden dolgozó jellemének céltudatos formálása, azzal a szándékkal, hogy a dolgozókból öntudatos, politikailag fejlett, aktív állampolgárokat neveljünk, akik értékes tagjai a szocialista társadalomnak, elkötelezett építői a kommunizmusnak. b) A dolgozók szakmai képzettségének fejlesztése az ország tudományos-műszaki és gazdasági fejlettségétől függően. A dolgozók olyan felkészítése, hogy munkájuk valódi szakértőivé váljanak, ez a feladat elsősorban a legfontosabb munkaterületeken teljesítendő. c) A szocialista állampolgárok j éllemének formálása azzal a céllal ,hogy fejlett, művelt és alkotó emberek váljanak belőlük, akik teremtő aktivitásra és folyamatos fejlődésre képesek. d) Végül a dolgozók olyan irányú nevelése, hogy boldog egyéni életet éljenek, határozott és értékes jellembeli tulajdonságokkal rendelkezzenek és széleskörű érdeklődéssel forduljanak az élet minden területe felé. A nevelést és a képzést össze kell kötni a társadalmi fejlődés folyamatának követelményeivel, úgy hogy a dolgozók e fejlődés segítőivé váljanak. Az iskolán kívüli képzés tartalmi funkcióinak ez a felsorolása is bizonyítja, hogy ez a képzés szükségszerűen bonyolult feladat, amelynek igen sok területe van. Ezek a területek a következők: a dolgozók politikai nevelése és képzése, a hivatásra való felkészítés és a szakképzettség tökéletesítése. a dolgozók általános megismerő képességéPalaj Pál Fenyves a Tátrában nek és kultúrájának fejlesztése és végül a személyiségjelleg megformálása és az egyéni és csoportérdeklődési igények kielégítése. Mindezek a funkciók persze a konkrét társadalmi feltételektől függően módosulhatnak. A felnőttek iskolán kívüli képzésének régi, túlságosan formális funkció-elhatárolása a hagyományos felfogáson alapult és éppen ez volt egyik oka annak, hogy ez a tevékenység egyhelyben topogott. A képzés folyamatából kiesett a dolgozók jellemének marxista tájékozódásé politikai-eszmei formálására irányuló igyekezet. Meggyengült a felnőtt-képzés kapcsolata az egyéni érdeklődési kör kielégítésével is. Szerintünk a célok egysége komplex hozzáállást kíván meg, csak így lehet eljutni az ember- formálásig és egyben így lehet elkerülni a illetékességi vitákat és monopolisztikus reszort-törekvéseket. Az iskolán kívüli felnőtt- képzés irányainak meghatározása elsősorban a kommunista párt feladatkörébe tartozik. A párt szervei az alapvető fejlődési irányzatokkal összhangban azokra a területekre irányítják az iskolán kívüli művelődést, amelyeken a leginkább elérhető az ember szocialista jellegének kialakítása, azzal a céllal, hogy társadalmunk sikeresen fejlődjék és sikeresen funkcionál jo«. Az iskolán kívüli művelődés tehát az ideológiai arcvonal fontos része. Z áró sorainkban megkíséreljük röviden megfogalmazni az iskolán kívüli képzés alapvető megvalósításának irányait: 1. A képzés céljai közül első helyen a társadalmi szükségletek, a párt és az állam követelményei állnak. Ezek megkövetelik, hogy a párt és az állam politikáját megfelelő módon és állandóan ismertessük az állampolgárok előtt és nyerjük meg őket számúikra, Eíbben a vonatkozásiban az a cél, hogy a dolgozók megértsék a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit. Ezt a célt rendszerint csak egy bizonyos korhatár átlépése után lehet elérni, amikor már bizonyos ismeret- és tapasztalatmennyiség segíti a dolgozókat a törvényszerűségek megértésében. Ugyanilyen fontos feltétel a szociális érettség bizonyos foka is. 2. A hivatás-beli munkára való felkészítésben az iskolán kívüli képzés a dolgozók szakképzettségének tökéletesítésére irányul. Itt az ún. üzemi képzés jut szóhoz. A munkafolyamatokban és a munka jelegében bekövetkező változások annyira gyors ütemben folynak, hogy az üzemi képzés erősen rászorul az iskolán kívüli képzés segítségéire. Az iskolán kívüli képzés persze nem vállalja a termelésben alkalmazott specialisták hivatásszerű kiképzését, de segít elmélyíteni azok társadalmi-politikai és általános műveltségi tájékozódását. Ma minden munkaterület megkívánja a szüntelen fejlődést és a műveltség elmélyítését, s ez a munkára való rátermettség fontos része, különösen a vezető dolgozóknál és a termelésben alkalmazott dolgozók különösen fontos csoportjainál. Az iskolán kívüli művelődés éppen ezt teszi lehetővé, gyakran a munkaidő rovására (pl. a bentlakásos formák esetében) de más formákban is, amilyenek .pH. a levelező tanfolyamok, valamint a specialisták és vezető dolgozók szár mára rendezett tanfolyamok. Az iskolán kívüli képzésnek éppen itt, a tervszerű szakképzettség-tökéletesítés és a kádertartalék- kópzés területén vannak különösen nagy lehetőségei. A Tudományos-műszaki Társaságnak más, kizárólag tudomány-alkalmazási funkciója van. A felnőttek iskolán kívüli képzésének arra kell törekednie, hogy szilárd helye legyen a nagy üzemekben és mindazokban az egyéb formációkban, ahol a tudományos-műszaki fejlődés a legmarkánsabban nyilatkozik meg és ahol tulajdonképpen lefolyik. A képzés éppen ezt a fejlődést készítheti elő és támogathatja. 3. Az általános műveltség szférája. E terület jelentőségének érdem szerinti értékelését a tudománynak a termelési és a szociálpolitikai fejlődésben elfoglalt döntő szerepe, tette lehetővé. Az iskolában szerzett ismeretek gyorsan elavulnak és ezért állandóan pótlásra és kiegészítésre szaruinak. Ennek a tevékenységi ágazatnak az a feladata, hogy az iskolai ismereteket a fejlődéssel összhangban bővítse és ösz- szekösse a gyakorlattal, valamint fölkészítse a dolgozókat a hivatásuk mellett folytatandó továbbtanulásra. 4. Végül az egyéni élet gazdagítása, a szocialista életforma érvényesítése a munkában és a magánéletben, szántón olyan terület, amelyet az iskolán kívüli művelődésnek fel kell ölelnie. Az iskola ugyanis csak részben foglalkozik ezzel a területtel. A felnőtt ember gyakran eltékoaolja szabad idejét, sokszor vitatható értékkel bíró vesszőparipákra, holott a felnőtt-képzés sok indítékot nyújthat neki személyisége és alkotókészsége fejlesztésére, tehetsége érvényesítésére. Persze ezeket az indítékokat céltudatosan, a társadalmi érdekekkel összhangban kell realizálni. A felnőtt-képzés differenciált rendsizerként működik s így megvan benne a helye a tömegtájékoztató eszközök műveltségterjesztő funkciójának is, valamint a politikai és társadalmi szervezetek hasonló funkciójának, de az önművelésnek is. Az egész rendszer viszonylag önálló részei Csehszlovákiában különböző fejlettségi fokon állnak, és áltáléiban intézményesítve vannak.
