Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

Középkoi !$3AVAfa fkvér£TlK ljf4 kllROfc fk fÓLOfii ŐAinds&EfiJ /s XA'zms ?£i£»rt£zés A VtHCBLLkAJEL ­5R7 Mosolygó világ «ti'Ot/ (Jelmak Lajos rajza) IHIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIMII ■■■■■■■■■■• Hírek— érdekességek Kudarcba fulladt a nudisták 5 Jugoszláviában megrendezett XJli. kongresszusa. A rossz *do miatt a résztvevők kénytelenek voltak állítólag felöltözve meg­jelenni az összejöveteleken. * ♦ * Sydney egyik bankját kirabol­ta William Honeysett feltaláló. „Leckét akartam adni a kor-' mánynak, amely nem volt haj­landó bevezetni az ausztráliai bankokban azt a találmányomat, amely megvédhetné a pénztáro­tokat a bankrablóktól.’’ * * * A törénelem első porno-kast é-- lyát a közeljövőben megnyitják a közönség számára. Az Ötlet egy dán üzletembertől szárma­zik, aki megvásárolt egy régi kastélyt Funen-szigetón és luxusszállodává alakította át, szaunával, masszírozó-termek kel, vetítő-szobákkal. A kastély leg­főbb vonzereje azonban a 15 csinos, fiatal, általában hiányos öltözékben megjelenő hostess. * « • Ökológusok vádat emeltek Christian Dior divattervező ellen azon az alapon, hogy a cég ve­szélyezteti néhány igen ritka ál­latfajta létét, mert bőrükből kü­lönleges bandát készít megrende_ lői_ számára. * * * Az új 007-es ügynököt Roger Moore alakítja, akit az egész vi­lág az Angyal-sorozatból ismert meg. Ezentúl ő játssza a 007-es ügynök szerepét, mert Sean Con_ nery, aki a Fleming-könyvekből készített hat film főszerepét ala­kította, visszalépett a további szerepléstől. Roger Moore októ­berben kezdi meg a forgatást. Egy texasi milliomos, svájci útjáról hazatérve megvetően hümmög: — Az is gyönyörű táj?! Vi­gyétek el a tavakat és a hegye­ket — mi marad akkor? • » • Az igen félénk fiatalember­nek nehezen megy a beszélge­tés elkezdése a kisleánnyal. Végül rászánja magát: — Hogy van a kedve« ma­mája? — Köszönöm, jól. — Hát a kedves papája? — Köszönöm kérdését. •— Hát a fivére és a nővérei? — Köszönöm mindenki rend­ben van. A fiú elhallgat. Akkor a lány így szól: — Nekem még nagypapám és nagymamám is van. • * * A pénzügyminiszterével elé­gedetlen kínai császár maga elé 'hívatta a minisztert és felszólí­totta: adja be lemondását. — Ó mennyen birodalom fia! — kiáltott fel a miniszter —, csak nem gondolod rólam, hogy tolvaj vagyok?! — Bár inkább az lennél — vágott vissza a császár. — Mert a gazemberségnek mindig van határa, az együgyőségnek azon­ban nincs! * • • — Amikor elvettél, azt mond­tad: „Azért veszlek el, mert olyan okos vagy.” — Elismerem, hogy ezt mond. tam. — Akkor most máért akarsz elválni tőlem? — Mert túl okos vagy. tószereket. Szerény vélemé­nyem, szerint szépítőszer /'cet a nők napjainkban is leginkább a közép-korban használnak ... * * * — Nézd már azt a nőt, — böki oldalba az egyik cimbora a másikat a bárpultnál. — Lát­tál már valaha ekkora dekol­tázst? — Hogyne láttam volna. Még csecsemőkoromban.,, * * * — Igaz, hogy a testvéred, ha egyedül van a szobában, ön­magával folytat diskurzust? — Nem tudom. Még sohasem voltam ott, amikor egyedül volt! • • • „Egye meg a fene a világ négy sarkát!” E klasszikus szitkozódás szülőatyja, bölcs mondása megalkotásakor nyil­ván be lehetett rúgva. Köztu- mású ugyanis, hogy földünk­nek mindössze két pólusa van. * * * Rómában egy irodalomkriti­kus és egy fiatal írónő együtt lépnek ki egy idős hölgy laká­sából, aki szavaló-délutánt ren­dezett. — Mi van veled? — kérdi a kritikus. — Almos vagy? — Már nem — hangzik a fi­atal írónő válasza. * • • A közlekedési rendőr leállít egy gépkocsivezetőt, aki jármű­vével félelmetesen kacsáziik az út egyik oldalától a másikig. Ráförmed: — Nem szégyenl! magát? Amilyen állapotban van, jobb lenne ha a feleségét hagyná ve­zetni ! — Azt már nem! — kiált fel a gépkocsivezető. — Részeg vagyok, de őrült nem! * • * — Nagy szélhámos vagy! — kiabál dühösen a feleség. — Amikor szegény voltál, mint a templom egere, sohasem fizet­ted meg az adósságaidat. És bár ma már gazdag vagy, még­is ragaszkodsz ehhez a rút szo­kásodhoz! ^ — Elvi kérdés drágám — vág vissza a férj —, nem aka­rom, hogy azt mondják: a pénz más embert faragott belőlem! » A gyümölcs-zöldség boltba fel- hábordva állít be egy asszony: — A fiam az imént vásárolt itt öt kiló almát. Utánamértem és pontosan fél kiló hiányzik! — Érdekes.« — tűnődik az elárusító. — fis tessék mondani, a kedves fiacskáját is megmér­te? és az egér elhatároz* A bika zák, hogy összeházasodnak. Az i anyakönyvvezető felteszi a kér- j dést: — Jó! meggondolták? Mire az egér energikus cinoo- j gásba fog: — Meggondolásra Itt nincs : lehetőség! Nekünk össze kell; házasodnunk! — Ez lokál? — Nem, magánlakás. — Pedig én egy mulató számát ~ tárcsáztam. — Nem uram, ön egy lakás számát hívta. — De akkor önnek egyforma száma van a bárral? — Nem. uram! — Akkor miért vette fel a te- ; lefont? * • » — Jó lenne — mondotta egy­szer John Steinbeck —, ha a nagy író stílusát úgy kezelnék, mint hajdan a nagy hadvezérek lovát: tulajdonosán kívül senki sem ülne fel rá. • • * A történettudósok megállapí­tották, hogy a nők már a kö­zépkorban is használtak szépí­Zsüri divat Patyolat ágynemű kölcsönzés — Mi van Kováccsal? Zsűritag lett a csokigyárban. Az álszent Szilánkok — Ha jönne a leány, ki sze­retne igazán... — énekli meg­lehetős bizonytalan hanglejtés­sel « „hősszerelmes” a főút pad­ján. — Es ha jönne? — vetem oda puszta heccből. — Elénekelném neki: „Gyere ülj kedves mellém....” Muzikális lélek volt Űjsághfr: „A brazil városok­ban pénzbírsággal sújtják azo­kat as üzlettulajdonosokat, akiknek a cégtábláján helyes­írási hibát találnak. Nálunk is bevezethetnék...” Nézetem szerint a kifogásta­lan cégtáblák tulajdonosait kel­lene premizálni. Ugyanis ezek vannak kisebbségben.. > ., A nagypapa sétáltatni viszi kisunokáját. A kerítés fölött gyümölcsfa lombja hajlik az utcára. A gyerek megkérdi: — Milyen gyümölcs es, tata? —• Kékszilva, bogaram. — De hiszen ez piros!? — Hát azért piros mert még zöld. .Barátom meséli: — Várakozáson felüli prémiu­mot kaptam. Örömömben akko­rát ugrottam, hogy Brumel is megirigyelhette volna! Ezt a hasonlatot viszont Háry János is megirigyelhetné.... — kazár — •■■•■•■■■■■■■■■■■■a■■■■■■■■■■■■■■■■■ 4 z elégedetten ve­vők általában hangos megjegyzéseket tesznek. Sőt, néha inge­rült, kifogásolható sza­vakat használnak. Kö­vetelik a boltvezetőt, az igazgatót. Neki is ala­posan megmondják a véleményüket a bolti rendről. Én nem csináltam ko­médiát. Fegyelmezett ember uralkodik magán. Akármilyen nehezére esik is, hallgat és a vi­lágért sem csinál a tö­meg szemeláttára jele­netet. Az igaz, hogy meg­kaptam, amit kértem. De azt is meg kell je­gyezni, hogy a kiszolgá­ló kartársnő alaposan megvárakoztatott. Lega­lább öt perc, helyeseb­ben háromszáz másod­perc telt el addig, amíg végre rám nézett és nem mondta, nem a világért sem, csak legfeljebb sut- őgta. — Mit óhajt? Megmondtam, de es­küszöm arra, hogy tíz leka párizsit kértem és tíz deka hússajtot. Fe­lelősségem tudatában ál­lítom, hogy ezt a szót: snicli, ki sem ejtettem a számon. Én sniclit nem kértem és ahogyan oda­sandítottam, tisztán lát­tam, hogy mindkét por­tékából pontosan én kap­tam a sniclit. Félreértés ne essék, nem is egy sniclit, hanem két snic­lit. Fegyelmeztem magam. Egyetlen szót sem szól­tam. Átvettem a blok­kot. Nyugodtan, férfia­sán sorbaálltam a pénz­tárnál. Fizettem, az áru­kiadóban átvettem a cso­magot. ügye egyetértenek ve­lem abban, hogy úriem­ber módjára viselked­tem? De hogy nem Bejegyzés a panaszkönyvbe ' k? /■ sS~ -----------------\ S emmi baj, kérem, csak lejárt a kölcsönzési dij.. hagyhattam ennyiben a dolgot, azt minden ép­eszű ember elhiheti. Százkilencven centi magas vagyok. Könnyen körülnéztem az emberek feje felett a boltban, s lelkem környékét nyom­ta. jyA csemege-osztályon ma vásároltam tíz deka párizsit és ugyanannyi hússajtot. Nem vagyok árulkodós természet, de kénytelen vagyok meg­jegyezni, hogy Zaruba Mártonné eladó tiszte­letlenül és szemtelenül viselkedett velem szem­ben. Helyes lenne, ha megfelelően kioktatnák, mik a kötelezettségei a vevő irányában. Teljes tájékoztatásul megjegyzem, hogy neve­zettől három gyönyört gyerekem van, ámét többszöri hívásomra sem hajlandó visszaköl­tözni hozzám. Zaruba Márton" s. rövid kutatás után fel­fedeztem, hogy a pénz­tár mellett ott lóg a panaszkönyv, egy szál gondosan kihegyezett ceruza társaságában. Na, kérem! Én az el­intézésnek a legkorsze­rűbb módját választot­tam. Odatámaszkodtam a falhoz, leakasztottam a panaszkönyvet meg a ceruzát és ha nem is ép­pen irodalmi nyelven, de beírtam azt, ami a

Next

/
Oldalképek
Tartalom