Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Ebből közös százhatvan. Ezek ellettek hatvan birkát. A maguk anyajuhainak száma: hatvan. A szaporulatuk pedig százhatvan. Hogy lehet az. hogy a közös juhai csak alig harmadából ellettek? — Nem jól számol elnök elvtárs — szimatolt a konyha felé a Kun. — A közös állománya ugyanis megcsappant. Éppen tegnap pusztult el egy. Darányi magában ugyan füstölgőit, mert az illatokból úgy érezte, birkapaprikás készül, de örült is. A számadó legalább ezt elismeri. Korán örült azonban az elnök. A Kajla Kun ugyanis, — ragadványnevéhez méltóan — kajlán el- mosolyintotta magát. — Megint rosszul számol elnök elvtárs. Vince ugyanis nem birkát főz. Ami jószág tegnap elpusztult, azt elástuk, nehogy baja essék a többinek. Annak pedig az a magyarázata, ha a mi jószágunk nagyobb szaporulatot adott, hogy ugye azok erősebbek. Így ment ez egész délután. A három juhász csak itatta a fiatal elnököt, az meg tartotta magát, a menynyire csak lehetett. Persze azt nem igen látta már úgy estefelé, hogy amikor a poharat emelik, hol az egyik, hol a másik juhőrző mímeli az ivást, és csak az kortyol, akire éppen néz. Amikor pedig Pereces Vince középre tette a bográcsot, a rotyogó paprikással, a Kajla Kun megint csak mosolygott a lecsüngő bajusza mögött. — Egyék velünk elnök elvtárs egy kis őzpaprikást. Szegény jószág ebben a nagy hóban eltörte a lábát, úgy találtunk rá idejövet. Darányi beleszagolt a bográcsba. „Birka ez, az áldóját vagy itt kukuljak meg!" — gondolta, de nem szólt. Ügy se tudná bizonyítani, mert mind a négyen megesküdnének, hogy az bizony őz. A többiek kihúzták hegyes bicskáikat és felszúrtak egy-egy darab húst a hegyére. Ö csak nézte. A kocsmáros látva, hogy nincs evőeszköze, hozott kést meg villát. A juhászok komótosan falatoztak és úgy tettek, mintha semmit se látnának. Várták, belemeri- ti-e Jóska a villát? Az elnök befelé mosolygott: „Nem úgy emberek. Tudom én, hogy az őzpaprikást villával illik enni, de a birka késhegyre kívánkozik" — Vince te! Adj nekem is bicskát. Ügy illik. A HÁROM JUHÁSZ rábólintott. Amint aztán elébe került a kés, letette maga elé és nézte a juhászokat. Két falás után azok is letették bicskáikat. — Nem eszik elnök elvtárs? — kérdezte a Kun. — Addig nem; míg meg nem beszéltük, ami idehozott bennünket. — Megbeszéltük. — Még nem fejeztük be. Az még hátra van, hogy mennyit is ellettek a közös birkái — mondta akadozó nyelvvel áz elnök. A számadó fejében egymást kergették a gondolatok. „A fene a józan eszitt Ezt nem lehet berugatni. Aztán az is igaz, hogy sokat markoltunk. Jobb lesz kiegyezni ezzel a Jóskával." — Lehet, hogy tévedtünk a számolásnál. De a birgék már összekeveredtek. Osz- szuk el úgy, hogy a miénk lesz kilencven, a többi pedig legyen a közösé. Darányi feje zakatolt. „A csavaros eszit a Kajla Kunjának, nevetett ■ magában, de most bejött az utcámba." — R endbenvan — kapta egybe a szavakat, mert a nyelve már nemigen engedelmeskedett. — Megegyeztünk! De holnap elhajtják saját birkáikat haza, vagy csinálnak velük, amit akarnak! Ha meg tudunk egyezni. a téesz megveheti az egész állományt. A friss szaporulatot is. A Kajla Kun szeme majdhogy felakadt. Aztán csak nyelt egyet és kézbe vette a bicskát. Darányi is marokra kapta a magáét és egyszerre szúrtak, egy húsdarabba. A számadó átengedte az elnöknek, csak az orra alá dünnyögött valami olyat, kukuljon meg, ha még egyszer leül az elnökkel birkát enni .., * » * DARÁNYI NEM LÁTOTT csak annyit, ameny- nyit a fehéren villogó hó megvilágított. Nem is nagyon érdekelte, mi van körülötte, a ló egyenletes járása elálmosította. Csak akkor riadt fel a bóbiskolás- ból, ha az állat térdig süppedt a hóba és a billenés- lől majd kiesett a nyeregből. Ilyenkor körülnézett, kicsit fintorgott, ösz- szébbhúzta magán a birkabőr bundát, benyúlt a nyeregtáskába és meghúzta a borosüveget. A fejében lassan forogtak a kerekek. Sehogyan sem tudott megbirkózni a gondolattal, hogyan ellhettek másfelet a maszek birkák! ■ — A csavaros észjárását ennek a számadónak — dünnyögte ntaga elé. — Ezt jól kifundálta. Hozzá még lovott birkából főzött paprikással etetett meg. Darányi Jóska, a téesz fiatal elnöke megint elbóbis- kolt a nyeregben, és csak halványan hallotta a faUi tornyának hangját. Tízet ütött. A kantárszár kiesett a kezéből, a ló azonban tudta, merre az út hazafelé. A tanyától jó száz méterre csaholtak rá örömükben a kutyák a hazaérkezőkre. A jóvérű hátas ijedten oldalra ugrott és megszabadulva lovasától, bekocogott az udvarra. Az istállóajtó előtt megállt és bólogatva kérte a bebocsáttatást. Darányi pedig ott ült a havon és a két komondort szidta. — A fene essen belétek! Mirevaló így megijeszteni a lovamat? Most aztán mehetek gyalog. Nektek persze ez tökmindegy. Amíg így veszekedett a két kvtvá‘”al, a tanya felöl futva jött a felesége. BT nem tudta képzelni, mi történhetett a férjével, hogy a ló egyedül állított haza. Magára kapta a bekecsét és csak akkor nyugodott meg, amikor meghallotta a hangját. — Józsikám, csak nincs valami bajod?! — kuporodott férje mellé. Hogy megcsapta az ital szaga visszahőkölt. Három éve, amióta házasok, Jóska nem volt részeg. — Te jó isten, de most aztán jól beállított! — Igyekezett talpra segíteni az emberét. Az meg csak motyogott az orra alá valamit arról, kinek, mi köze ahhoz, hogy mi történik. AZ UDVARRA ÉRVE, meglátta a házból kiszűrődő lámpafényben az istálló előtt álló lovat. Kihúzta karját az asszony segítő kezéből és kacsázva ment az állat felé. — Hagyd a lovat, majd én ellátom — próbálta jobb belátásra bírni a fiatalasz- szony, de Jóska csak legyintett. Megfogta a ló zabláját és indult a lakásba. A két lépcsőhöz érve, amely a konyha előtti tornácra vezetett, a ló megállt. Szegény pára el nem tudta képzelni, mi keresnivalója lehet neki a lakásban? Az asszony is csak nézte, mit művel a férje, de nem szólt. Jóska pedig egyre noszogatta a hátast. — Gyere csak pajtás. Gyere csak. okos kis lovacskám. Együtt vacsorázunk. Megérdemlőd az emberi bánást. Hazahoztál ebben a cudar időben. — Aztán az asszonyhoz szólt — Ica, szívem bánatos szerelme. zabot adjál az asztalra, mert mi most együtt vacsorázunk a Kesejjel. Ezzel aztán bevezette a lovat a szobába és az asztalhoz állította. Az állat patkószegei mély nyomokat hagytak a frissen mázolt agyagpadlón. Jóska fejében azonban csak a jószág iránt érzett hála ketyegett. Levetette birkabőr kabátját, aztán szemben a lóval leült az asztal másik oldalára. Az asszony csak állt az ajtóban és nem tudta mit csináljon. Férje ködös tekintettel nézett rá, aztán szokatlan kemény hangon megismételte: — Zabot az asztalra asz- szony, mert mi most együtt vacsorázunk a Kesejjel! ICA LÁTTA, hogy felesleges minden szó. Kiment a kamrába és rövidesen egy szakajtó zabot tett a ló elé. — Neked mit hozzak? Vagy tán te is zabot kérsz? — kérdezte. — Nekem csak pálinkát hozz, mert inni akarok o lovam egészségére. . Miközben az asszony kiment az italért, a ló beledugta pofáját a szakajtóba. Jóska azonban felrántotta a zabláját. — Várj már egy kicsit, had igyák az egészségedre, Aztán ehetsz, amennyit csak akarsz. Ha ez nem elég, ami itt van, kapsz még ne félj! Az asszony megtöltötte férje poharát, aztán kis mosollyal a száján megállt ott az asztal mellett. — No akkor hát, enészsé- gedre Kesej! — emelte lovára a poharat, és egyből felhajtotta az erős italt. S a ló pofáját nézve megrázta a fejét. Ügy tűnt neki, hogy a szakajtó fölé a Kajla Kun hajol mosolyogva. — A csavaros észjárását... motyogta még fél öntudatban, aztán ráborult az asztalra és elaludt. Nem láthatta, hogy a ló felnéz a mögötte lévő falra és rácsodálkozik az esküvői képre. mintha csak azt gondolná: a gazda sokkal szebb azon. mint így az asztalra borulva. Botyánszki János Tűnődések rövid pórázon E. Kovács Kálmán aforizmáiból Az eszme úgy legyen benne a műben, mint a vitamin a gyümöicsben! * Nem az a baj, hogy a lehetetlent nem kisérled mef, hanem az, hogy a lehetségest sem. * Mert eltűröd, ha sértegetnek, azt hiszed, hogy kulturált vagy; én gyávának tartalak. * Ha tanítványaid unalmasnak találnak, arra semmiféle mentséged nem lehet. * Inkább a zongorával tűts be, semmint, hogy megfagyj! * Ahol megvan a demokrácia lehetősége, ott egy kis kaliberű „vezér” csak azok fölött tud zsarnokoskodni, akik nála is kisebb kaliberűek. • _ * Letépték a kezed, és te a körmöd sajnálod? Tiltsák meg a halottkémnek, hogy igy köszönjön: a viszontlátásra! Aki másokat vezet, azt ne vezesse nagyra vágyás! * Kis kép is lehet nagy kép. A gyáva nem lehet boldog. • • Az egyén felelős a közösségért, a közösség felelős az egyénért. • Aki az igazság nyilaival lövöldöz, annak olykor ágyúvai válaszolnak. * Ha hűséges barátokat akarsz, légy hűséges barátaidhoz ! > • Aki ok nélkül féltékeny, emiatt megcsalhatják. * Utóbb a szemótlapát is szemétre kerül. * Aki rosszul harcol az igazságért, az súlyos kárt is okozhat; aki viszont nem harcol az igazságért, az közömbös, gyáva, cinikus vagy törtető, s így mindenképp méltó az ítéletre. • A szótár a szavak múzeuma. * Ha a szerelem elvesztette izét, azt semmiféle fűszer sem pótolhatja. Tudás nélkül a szenvedély és szenvedély nélkül a tudás nem képes hegyeket mozdítani. Meskó Anna Napraforgók AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG nem tudott fényt deríteni arra a szokatlan jelenségre, hogy a téesz birkái miért csak harmadából ellettek. A juhászok anyabirkái viszont, amelyeket ott gondoztak a közösével együtt, több mint két és fél kis jószágot hoztak a világra. Darányi Jóska, hogy tisztázza a szokatlant, kiüzent a hodályhoz: jöjjön be a számadó. Az meg visszaüzent: nem kevesebb az út oda, mint a központig, és az elnök még fiatalabb is, meg aztán lovon jár, ő meg csak apró szamáron. Amikor a kis Csató gyerek megjött a számadó válaszával, éppen megbeszélést tartott a vezetőség és Jóska jól látta az embereken, ha kifelé nem is mutatják, jót mulatnak. No, gondolta magában, majd megmutatom én, hogy rajtam nem fog ki egyetlen kemény fejű kun sem. A számadó ugyanis az volt. Kajla, nagy hosszú kun ember, olyan csavaros észjárással, amilyennel a Körösök mentén élők sem találkoztak minden nap. Visszaüzent hát a hodályhoz. hogy az út ugyan nem hosszabb és felezni lehet. Az elnök péntek délután felült a Kesejre és elporosz- kált. Pereces Vince csárdája előtt három nyerges szamarat látott kikötve. — Adj’ isten emberek! — köszöntötte a juhászokat. A kocsmáros nem volt ott, így hát bekiáltott a nyitott konyhaajtón — Vince! Hozzál egy kis üveg papramor- gót. Azt ugyanis már útközben eldöntötte, hogy az első italt ő kéri, mert ez igy dukál. Amikor a háromde- cis üveg alján csak úgy két ujjnyi maradt, a Kajla Kun megszólalt. — Hát itt lennék elnök elvtárs. Nézte Jóska a számadót, az meg öt. A második három decis pálinkát a Kun hozatta, a harmadikat Fekete Gáspár, az egyik bojtár, a negyediket Oláh Miska, a legfiatalabb juhász. Közben méregették egymást és számoltak. — Ez így nem stimmel. Mert nézzük csak —, mondta Darányi. —■ összesen van kétszázhúsz anaabirka. ▼ollmuth Frigyes rajz» MÁSFELES BIRKÁK
