Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

Mozgó hidak az akadályok leküzdésére A korszerű harc megnöveke­dett támadási üteme következté­ben a támadó csapatoknak gyak­ran kell átkelniük folyókon, megáradt patakokon, szakadéko­kon, vagy egyéb mesterséges akadályokon, naponta esetleg több esetben is. Az átkelés sike­rét jelentős mértékben befolyá­solja a gyors, meglepetésszerű végrehajtás, amelyhez nagy mennyiségű, korszerű teherbírá­sú, vízen és szárazon egyaránt gyorsan és biztonságosan mozgó műszaki eszközök alkalmazása válik szükségessé. Klasszikus átkelésnek a folyó­kon való átkelés nevezhető — amelyet általában menetből haj­tanak végre — mivel a támadó csapatok a folyóhoz való érkezés sorrendjében megállás nélkül kelnek át azon, leküzdve az el­lenség ellenállását. Az ilyen át­kelést deszant-, komp. és hídát- kelőeszközökkel hajtják végre, lehetővé téve ezzel az első átke­lési lépcsők partraszállítását, A további lépcsők átkeléséhez a műszaki csapatok különböző nagyságú hadihidakat építenék, magasszintű gépesítés segítségé­vel. Történelmi adatokból isnle_ retes, hogy a víziakadályok szer­vezett leküzdése az i. e. évszáza­dokra vezethető vissza, mivel az akkori asszír hadsereg már olyan hadihidakat épített, amelyen a harci kocsik, a szállító szekerek, valamint az ostromgépek is át­kelhettek. Az új átkelési eszközök között elsőként az úgynevezett szalag- hidak érdemelnek említést, ame­lyekből igen rövid idő alatt (8 perc) harckocsikat átszállító kompok építhetők. A szalaghíd elnevezés a híd szerkezetéből adódik, mivel a pontonokat sza- lagszerűen kapcsolják egymás mellé. A velük szemben támasz­tott alapvető követelmény,, hogy teherbírásuk biztosítsa az összes „hadi” terhelés átbocsátását, to­vábbá hogy azok rövid idő alatt a helyszínen meglevő anyagok­ból előre elkészített és a hídépí­tés helyére szállított elemekből legyenek megépíthetők. A harccselekmények során azonban' előfordulhatnak olyan helyzetek is, hogy a műszaki csapatoknak aránylag keskeny, de a támadás ütemét fékezhető akadályokat kell leküzdeniük. Ezek 10—40 méter szélességűek lehetnek. A fejlesztés során ki­alakították az úgynevezett ro- hamhidakat, amelyeket harcko­csialvázra vagy gépkocsira sze­reltek, biztosítva ezzel a nagy­mérvű mozgékonyságot. Ezek az önjáró áthidaló eszközök bizto­sítani tudják a harcban részt­vevő csapatok számára a termé­szetes és mesterséges akadályo­kon való áthatolást, a folyama­tos mozgás lehetőségét. A gépjárművekre épített nyom. pályás önjáró hídkészlettel álta­lában 30—35 méter széles és 2—3 méter mély akadályt lehet leküz­deni. E hidak teherbírása 10 tonna körül mozog. A gépjármű­vekre épített hidak továbbfej­lesztett változatának lehet tekin­teni a páncélozott csapatszállító járműre épített hídszerkezeteket, amelyeket az amerikai hadse- sereg használ fel a vietnami há­borúban. Az önjáró hidak fejlesztésének következő állomása volt a harc. kocsi felhasználása szállító esz­közként, amely megoldja egy­részt a különböző terepszakaszo­kon való közlekedést, másrészt a fémszerkezetek szállítását, amelynek súlya esetenként el­éri a 60. 70 tonnát. A hídvető harckocsi elsősorban szakadé­kok, keskeny folyóakadályok át­hidalására alkalmas. A hídele­met az akadály leküzdése után a harckocsi a túlparton képes fel. szedni. A jövőt illetően az átkelést biztosító eszközök minden bi­zonnyal további korszerűsítésnek néznek elébe. Várhatóan tovább fokozódik ezeknek az eszközök­nek a hatékonysága, mozgékony­ságuk növelése, szerkezetük egy­szerűsítése, súlyuk csökkentése, valamint előállítási költségeik leszállítása. Egyes katonai szakértők véle­ménye szerint a jövő korszerű átkelőeszközei az olyan megoldá­sú járművek lesznek, amelyek levegőben, közúton és vízen egyaránt közlekednek. Vannak már elképzelések az úgynevezett repülő-hidak megvalósítására, amely minden bizonnyal forra­dalmasítani fogja az átkelő esz­közök technikáját. Növények levegőben, vízben A szobanövények vízkultúrá- ja egyre jobban terjed. Svájc­ban ezen a téren oly nagy­mérvű a fejlődés, hogy üzemi - leg állítanak elő, magvetéssel vagy dugványozással megfelelő növényanyagot nagy válasz­tékban. Svájcban több mint 30 ezer vízkultúrás berendezést tartanak nyilván és szükséges­sé vált egy tanácsadó és érté­kesítő hálózat kiépítése. Így létesült az Interhydro munka- közösség, amely mint „vízkul­túrás központ” a módszer to­vábbfejlesztésével, nemzetközi kapcsolatok kiépítésével, az ér­tékesítés és a propaganda ko­ordinálásával foglalkozik. A munkaközösség további felada­ta a vízkultúrás növények ter­jesztése, a szaktanácsadás, és mindenféle vízkultúra-berende- zés egyedi létesítése. A munka- közösségnek Baselben, Bernben és más vidéki városokban van­nak fióktelepei, Erőmű a Pasz folyón A Szovjetunió, Norvégia és Finnország határainak találko­zásánál folyik a Pasz folyó, amelynél most 17 km2-es mes­terséges tavat létesítenek. En­nék vize hajtja majd a szov­jet—norvég Hevoszkoszki erő­mű turbináit, amelyeket a két ország szakemberei most > sze­relnek. Az erőmű épülete már elkészült és hamarosan meg­kezdődnek az üzemi próbák. Már több mint 20 éve együtt­működnek a három szomszédos ország energetikusai. A finn szakemberek például már 3 erőművet építettek itt a Szov­jetunió számára. Kis gép — nagy teljesítmény A szovjet repülőipar, világ­szerte egyre népszerűbb pro­duktumai közül inkább csak a csúcsteljesítményekre képes „szupersztárok” ismertek (IL— 62, TU—144, AN—26, TU—154 stb.), a könnyű gépek kategó­riájába tartozó konstrukciók­ról kevés szó esik. Pedig szép számban készülnek ilyenek is: futárgépek, betegszállító és mezőgazdasági gépek, sport- és műrepülőgépek, oktatógépek. Kidolgoztak egy négyszemélyes könnyű géptípust, a Jak—18T-t, mely kisebb változtatásokkal többféle célnak megfelel. Az alaptípus > repülősúlya 1600 kg, sebessége 300 km/óra, repülési távolsága 1000 km, a hajtómű teljesítménye 200—300 lóerő. Ha tangépet építenek belőle, mind­azokkal a segédberendezések­kel és műszerekkel ellátják, amelyekkek a pilóta később a nagy gépen is találkozni fog. A speciális rendeltetésű változa­ton természetesén nincs szük­ség valamennyi berendezésre, csak a repülés veszélytelensé­gét biztosító minimális műsze­rekre és rendszerekre. Ha a gép télen-nyáron, éjjel-nappal repül, akkor a vakleszállás egyszerűsített rendszerét is al­kalmazzák a repülőgépen. A sport- és műrepülőgépeknél, melyek csupán nappal és jó időben repülnek, csak rádió adó-vevő berendezés található. A képen látható típus — a Jak—18PM — műrepülő-válto­zat, nagy sikerrel szerepel a nemzetközi versenyeken. Ólom a levegőben A Föld atmoszférájában majdnem mindenütt kimutat­ható ólom, túlnyomórészt auto- kipufogógázokból származik — mutatták ki az izotópanalizises kísérletek. Houstonban, Denver- ben, Bostonban, Münchenben, Párizsban, San-Diegóban, Los Angelesben, Bernben, San Franciscóban és Bangkokban végzett vizsgálatok szerint az ólom izotópösszetétele az egy helyről származó levegő-, talaj- és benzirmiintákban közel azo­nos. És a levegőben levő ólom mennyisége állandóan nő! Kli­nikai vizsgálatok szerint már viszonylag kevés ólom embe­reknél — különösképpen gyer­mekeknél — a központi ideg­rendszer zavarához vezethet és kifejezett mérgezést okozhat. Azt, hogy a nagyvárosok le­vegőjének ólomszennyezettsége a kipufogókból belekerülő ólomtól már eléri azt a fokot, amely mérgezést okozhat, bebi­zonyította egy vizsgálat, ame­lyet a New York-i állatkert egyes állatain végeztek. Az el­múlt év novemberében minden látható .ok nélkül kimúlt egy 11 hónapos leopárd. Röviddel utána megbénul ikertestvére. Nála sem tudták eddig ismert betegség tüneteit felfedezni. Végül a toxikológusok az állat vérében olyan mennyiségben találtak cinket és ólmot, ami­vel a megbetegedés magyaráz­ható Volt. Ezután megvizsgál­ták az elhullott leopárd, vala­mint az előtte kimúlt külön­böző állatok — hüllőktől a majmokig — konzervált részeit. Ezeknél is magas ólomtartalmat tapasztaltak. További vizsgála­tok egyes állatok ketreceinek vasát fedő festékben elvétve találtak ólmot, viszont megle­pően "magas ólomszennyeződést mutatott az állatkert" pázsitja, növényei és talaja. A kimuta­tott mennyiség meghaladja az autósztrádák szegélyeinek ólom­szennyezettségét is. Megállapí­tották, hogy az állatok szer­vezetébe került ólom túlnyomó része csakis autókipufogó gá­zokból eredhet, miután ott is tapasztaltak mérgezést, ahol az állatok ketrecét teljesen ólom­mentes festékkel mázolták. Egértetemeken végzett vizsgá­latok is alátámasztják azt a fel­tevést, hogy az állatokat a le­vegőben levő ólom mérgezte meg: az állatkertből és az ál­latkerten kívülről származó egerek egyaránt erősen ólom­mérgezettek voltak. Gyors diagnózis papír röntgenkép segítségével térium klinikai és kísérleti se­bészeti tudományos kutatóinté­zetének munkatársai első ízben alkalmazták ezt a módszert a belső szervek megbetegedései­nek diagnosztizálásához. A szovjet orvosi műszeripar elkészítette az olyan elektromos röntgenkészülékek első soroza­tát; amelyek segítségével az or­vosok közönséges papíron, két perc alatt megkapják a felvételt. Önjáró mozgó híd. A drága filmhez képest tíz­szer olcsóbban és ötször gyor­sabban készíthető röntgenfelvé­tel — papíron. Szovjet mérnökök és orvosok új elektromos töntgentényképe- zési módszert dolgoztak ki. Ez a felvétel gyors elkészültén és nagyfokú gazdaságosságán kívül lehetővé teszi azt is, hogy igen pontos, szinte rajzolt képet kap­janak a vizsgált objektumról. A szovjet egészségügyi minisz­Tudomány I ECHNIKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom