Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

Ébred a város Szombat, hajnal. Békéscsaba utcái tiszták, csendesek. Csak imitt- ?mott nyílik egy-egy ab­lak. Mögüle kikukucskál egy ál­mos szemű asszony, férfi, aki-| nek nemsokára öltözködnie í kell... Teherautók robognak a Bartók Béla utcán. Egyiken j négy tehén. Valamelyik tsz-ból hozzák őket a vágóhídra. Leg­több gépkocsi azonban még üres. Vezetői nem tehetnek ar­ról, hogy felverik a még nyugod­ni vágyók álmát. Már várják őket a rakodóhelyeken. 4 óra Nagy, fehér busz közeledik a Békési út felől. Cégjelzése: „Bé­késcsabai Pamutszövő”. „Piló­tája”, Varga János, négykor már a volán mellett ült. Ehhez azonban jóval korábban kellett kelnie. Mikor? — Már hajnali háromkor öl­tözködöm, mert négykor indu­lok a vidékről bejövökért. Bé­késről, Kondorosról, Csanád- apácáról és Kaszaperről sokan, járnak a pamutszövőbe. Reggel 6-kor kezdődik a műszakjuk. Mi hozzuk be őket váltótársam­mal. Utána hazavisszük az éj­jeli műszakosokat. István király tér. A városi rendőrkapitányság előtt asszony seper. Püski Istvánná. Takarí­tónő. ö is a koránkelők kaszt­jához tartozik, már 4-kor tal­pon van. hogy Jaminából beér­jen és tiszták legyenek a szo­bák, mire elkezdődnek a hiva­talos órák. Az őrszobán az ügyeletes szolgálat váltásparancsnoka tá­jékoztat az éjszakai eseményei­ről. — A Franklin utcai bisztró­nál gazrázdaság miatt őrizetbe vettünk egy személyt... Ellen­őrzésünk során egy ittas motor- kerékpárost küldtünk vérvizs­gálatra ... Egy kétségbeesett asszony jött hozzánk kislányá­Szeghalmon A városiasodé Szeghalmon a nagyobb arányú lakásépítés és iparosítás szükségessé teszi a csatornahálózat ts a tisztítóte­lep megépítését. Az ügyek inté­zésére megalakult a szeghalmi csatornamű társulat, mely au­gusztus 10-én tartja első ülését. val segítségért. Panaszkodott, hogy megverte a részegen haza­jövő férje. Az SZTK-ba küldtük látlelet-felvétel végett. URH-ko- csink pedig a lakásra sietett fi­gyelmeztetni az ittas férjet. Köszönjük parancsnok elvtárs. Fél 5 Szemben a kapitánysággal döngve csapódik a kövezetre három fedeleskanna. A tejipari vállalat hozta a Csaba Étterem napi rendelését. Sokdioptriás szemüvegű fiatalember jön érte j az étteremből. Szluka János ud' varos. Mindössze tizenhat éves. Két kannát felemel, s nehezen cipeli át az autóparkolóhelyen. — Nehéz — nyögi —, de fel­kelni is nehéz minden nap négykor. A Fényesi tanyákról jövök reggelente kerékpárral. Ilyenkor még hagyján, de té­len, vagy ha esik ... Kétegyhá- zára jelentkeztem gépipari tech­nikumba, a szemem miatt azon­ban nem vettek fel. Rossz a bal szemem... Itt 1400—1500 forintot keresek. A Luther utcán kétlovas ko­csi zörög. Rajta tömérdek teli zsák, kosár. Tartalmuk: zöld­ség, hagyma, krumpli, gyü­mölcs. A dobozi paci árusok, az őstermelők „különjárata”. Ko­ráin jönnek a szombati piacra, hogy jó helyet kapjanak. — Ez a sor itt mind dobozi, s zömében a Petőfi Tsz tagja. A háztájiból hoztuk a termést — mondja Buzi Péterné, aki ép- pencsak hogy szétrakja zsákjá­ból a zöldséget, hagymát, s máris körülállják a koránkelő csabaiak. — Éjjel szedtük, hogy friss legyen ... — Nem vesz krumplit? Néz­ze milyen szép — kínálja por­tékáját a másik dobozi asszony, Szabó Józsefné. — Rózsa ... — Mennyiért adja? — Hát... nem is tudom ... (Négy öt ven? Négy?, vagy há­rom? Még nem alakult ki... — Mérjen egy kilót. Három- ötvenért. Kell zöldség is, meg 1 hagyma... Kolarovszki Jánosné, két- * gyermekes családanya a kötött- ; árugyár dolgozója szétnyitja • hálóját, hogy beleönthessék a j krumplit. — Hatkor kezdődik a műsza- j kom, ilyenkor kell megvásárol-; nőm a vasárnapi főznivalót. • Mire hazaviszem, indulhatok a j gyárba. Ne haragudjon, de sie- j tek ... Siet Csicsely Jánosné, a vá­rosi tanács egészségügyi osztá­lyának dolgozója is a bevásár­lással. Fét hatra megy a mun­kába a férje, hétre a gyereke, Fonodái munkára felveszünk fonó szakmunkásnőket és 16 évet betöltött nőket betanulónak • betanulási idő egy hónap. Bérezés betanulási Időre 1200 Ft Betanulási idő utáni 1900—2500 Ft kereset) lehetőség • Kéthetenként szabad szombat Vidéki dolgozók részére szállást és ágyneműt biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben (s adunk. Cím: Pamuttextilművek Fonógyára Budapest, XL, Bocskai u. 90. Munkaügyi osztály. * s még reggelit kell készítenie nekik. Mire mindezt elvégzi, mehet az irodába .;. 5 óra — ... Siess már Zolika, elké­sünk, elmegy a busz — biztat­ja kisfiát a Szabadság téren Salka Lászlóné, a VOLÁN dől gozója. Szabadságon van, s meglátogatják a nagyit Szege­den. Igyekezniük kellene, ne­hogy lekéssék a buszt. A két­éves Zolika nem sokat törődik ezzel. Mindig megáll, kérdez. — Anyuci, az meg micsoda? Hát az? I ti. Az egy néni, kisfiam, All a női fodrászat előtt, hogy es­tére szép legyen. Matulai Fe- rencnének hívják és a 129-es bolt pénztárosa. — Ma szabad napom lenne, de kolléganőm megbetegedett. Nyolcra dolgozni kell mennem. Addigra talán készen leszek itt. — Miért áll ide ilyen korán? — Mert fél hatkor már he- ten-nyolcan lennének előttem. Sietnem kell. Fél e „Az a néni miért szalad?” — kérdezné Zolika. Az a néni — kislány még, Zolika. Kulkai Ágnes a neve, egy kicsit elaludt, és most sza­lad a gyulai buszhoz, nehogy itthon maradjon. A gyulai kór­ház szülészetén már várják, ott tanul. Nézd... a busz megvár­ta őt..: Vezetője tudja, hogy hiányozna Gyulán Ágika. Ébred és lüktetni kezd a vá­ros. Fél hatkor már nagy a for­galom. Szorgos munkások siet­nek az üzemekbe, szövetkeze­tekbe kerékpárral, motorkerék­páron, háziasszonyok jönnek haza tele szatyorral a piacról. S van, aki már javában dolgo­zik, mint az utcák tisztítón, lo­csolód, vagy a rendnek őrei, akiknek mindig korán kezdődik a nappal. Varga Dezső Becsületes munkával Bensőséges ünnepség színhe­lye volt 5-én, szombaton a Me­gyei Tanács szakszervezeti klub- helyisége. Idős kollégákat, mun­katársakat köszöntöttek az MTVB Gazdasági osztály dol­gozói. Hangyái Albert, az osztály vezetője meleg szavakkal bú­csúzott Gyimesi György, Tom­ka Lajos, Juhász Andrásné és Veres Mihály munkatársaktól nyugdíjba vonulásuk alkalmá­val. GYIMESI GYÖRGY 1940 óta áll közszolgálatban. Mint az MTVB gépkocsielőadója nagy megbecsülésnek és szeretetnek örvend. Nehéz a munkában a munkahelyen és a társadalmi munkában különböző területe­ken maradéktalanul helytállni. Gyimesi György elvtársnak si­került. Több irányú társadalmi munkát végzett: a hivatali szak- szervezeti bizottság és munka­ügyi egyeztető bizottság tagja volt. majd döntőbizottsági tag. TOMKA LAJOS, mint az MTVB Gépjárműjavító Műhe­lyének vezetője megy nyugdíj­ba. A műhely élén 1954 óta áll. Neki köszönhető, hogy a gép- kocsipark mindig kifogástalan állapotban volt. Munkáját nagy hozzáértéssel és szeretettel vé­gezte. A honvédelem terén vég­zett kiemelkedő színvonalas társadalmi munkát. Az MHSZ keretében oktatta a fiatalokat, hogy azok kiváló vitorlázó re­pülők legyenek. JUHÁSZ ANDRÁSNÉ, mint takarítónő itt érte meg a nyug­díjba vonulást. Keze nyomán mindenütt tisztaság volt, dicsér­ve lelkiismeretes munkáját. A mindenki kedves MISKA BÁCSIJA is elköszönt. Két év­tizedes közszolgálati munkavi­szony után. A javítóműhely szakmunkásaként az irodaház orvosa volt. Akik az irodaház­ban dolgoznak, tudják, hogy ha valami probléma adódott, Veres Mihály kollégához kellett csak fordulni. Munkáját nagy oda­adással végezte. A 11 órakor kezdődött meg­ható kis ünnepség nagy esemé­nye volt, amikor Csatári Béla elvtárs, a megyei tanács általá- /nos elnökhelyettese köszöntötte az ünnepeiteket és a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és t az MTVB nevében a jól megérde­melt pihenéshez jó erőt és egészséget kívánt. Ezek után Gyimesi Györgynek és Tomka Lajosnak a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést. Ve­res Mihálynak Kiváló Dolgozó kitüntetést és Juhász András- nénak pénzjutalmat adott át. Varga István, a szakszervezeti bizottság nevében ajándékot adott át Gyimesi Györgynek, aki 20 éven át volt szb-tag. Az ünnepeltek ezek után egy pohár ital elfogyasztása mellett emlékeztek vissza a hosszú, munkában eltöltött évekre. Akik ismerték az idős kollé­gákat, meleg szeretettel gondol­ádnak rájuk és szívből kíván­nak nekik nagyon hosszú éle­tet és a pihenéshez erőt és jó egészséget. Jelinek Lajos Félmillió forint segélyezésre A Társadalom-biztosítási Bizottság Békés megyei segé­lyezési szakbizottsága az idén eddig m intem/ félmillió forint segélyt utalt ki, amelyben fő­ként tbc-s betegek részesültek. Többen kaptak különböző összegű pénzt gyógyászati se­gédeszköz (tolókocsi, járógép, hallókészülék, stb.) beszerzé­sére is. A bizottság kéthetenként bí­rálja el a kérelmeket és a helyszínen is meggyőződik a jogosultságukról. A tbc-s be­tegek a rászorultságuktól füg­gően félévenként 500—1000 forint segélyben részesülnek. «•••■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■•■Ml ■■■■■■■■! «■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I 6. Napokig azon derülnek, hogy még a köszönést se tudtam ki­mondani. Azt álmodom, hogy jövünk Miskávai át a Dunán, én vala­mit mondok, nem néz a lába alá, elcsúszik, dobbant, s min­den megremeg alattam és bee- sek a jég alá. Még érzem, ahogy elnyel a víz, mint valami hideg marok, aláránt, még látom a szürkés léket, s már a fekete plafont, még érzem, ahogy a számon betör a víz és elönti a tüdőm hogy már az ordítás is belémfúl, s akkor fölébredek. A nagy párnák, dunnák közt- kapkodok levegő után hülyén, kócosán, s Margit hajol fölém, nevet: — Hát maga? 'Ügy kiabált, mint a kölyökkutya! Szerintem már este is kine­vetett. de akkor még nem tud­tam megfigyelni. Eltartott egy ideig, mire magamhoz tértem, de annyira kivoltam, remegtek a végtagjaim, utána se volt ked­vem nézelődni. Miska mindjárt vizet hozatott és bele kellett áll­ni a nagylavórba, az öreg meg a lány kimentek. Miska gyökér. kefével súrolta magát én is megpróbáltam, de olyan volt hogy akkor inkább fagyjak meg, elevenen nem nyúzom meg ma­gam !... Alig éltem, nem ízlett se pálinka, se étel, futkosott bennem a hideg, esküdni mer­tem volna, hogy bekaptam va­lamit, s errefelé biztos nincs or­vos. A lányról — isten bizony — nem maradt meg bennem több, hogy kékben van, magasabb, mint én, hasonlít Miskára, de ami a bátyján nagy és göcsör- tös, az őrajta sima és kerek — például a pofacsontja környé­ke, a kéz, meg effélék. Csizma volt a lábán, azt hiába néztem volna, de annyi azért kivilág­lott, hogy elől-hátul elég jól el van eresztve, no persze ezt is csak úgy ködön át láttam, fur­csa is lett volna bámulni, ott ült az öreg is, állati büdös pi­padohányt szívott és Miskával beszélgettek, félóránként egy szót a gazdaságról, meg a (ka­tonaságról, én már ültőhelyem­ben elaludtam. Még előtte is, volt valami, hogy Miska lehúz­ta a csizmámat, mert én nem bírtam, észrevettem, hogy a lány nevet, azt mondtam ma­gamban, csókold a meg a gyer­tya végit, ha ég, nem érdekel­tek, hagyjatok lekonyulni, az kell nekem!... S arra gondol­tam, majd holnap!... No, itt a holnap, s így éb­redek! Mint a kölyökkutya! — Rosszat álmodtam — mon­dom, Miska hálóinge van raj­tam, akkora, hogy félni kéne benne egyedül, most próbálom kibogozni magam, mint hülye a kényszerzubbonyból. — Azt álmodtam, hogy beestem a jég alá. — Aztán érzett vizet is? — és nevetve fordul az asztalhoz. No, ez a tanya, hiába, szóki- mondóak az emberek, lám, ez lány, s mégis .. Hiába állatok közt nő fel, meg aztán anya nélkül, nem dekázza a szót. Vé» konyán röhögök, hogy lássa, ér­tem a viccet. Lehet, hogy ez még javamra is lesz, ez a sza- badszájúság. — Tettem föl vizet a mos­dáshoz — hallom. — A váro­siak szeretik a langyos vizet. Nyitom a szám, aztán becsu­kom. Minek őneki tudni, hogy én miféle városi vagyok? Per­sze, hogy másfél éve katonás­kodom, az nem jut az együgyű kis eszibe. — Miska? Alszik még? — kérdem. v Megint nevet, de olyan a ne­vetése, mint a dinnye karéja, igen szépek a fogai. Nagyon szép arcú lány. — Az volna csak szép, hogy féldélig heverjenek! Kimentek a Kotuba rákázni. — Micsoda? Hova?

Next

/
Oldalképek
Tartalom