Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-04 / 182. szám

Megsúgom I '...hogy mégis csak van va- j larrii igazsága annak, aki ősz- \ szefüggést keres az atomrob- \ hántások és az időjárás között. ■ Vége van júliusnak, s szinte az ; egész hónapban kánikula, vagy \ vihar, vagy záporeső volt. Most ; képzeljük el, milyen időjárás- \ ról írtak volna újságíróink, ha ■ a szerkesztőségekben atomrob- ; hántások lettek volna. Itt van : tehát az összefüggés gyökere. De ne vessük el nagyon a súly- * kot, a frontátvonulások tény- \ leg léteznek, hatnak, s mint ■ egy hete megsúgtam Magának, • növekszik megyénk hírneve. \ Csak két példa: Pro primo: A ; Margit-hídról ittasan a Dunába 1 ugrott és belefulladt egy Bé- : kés megyei férfi. Pro szekundo: i Egy 19 éves Békés megyei fia- l talember erőszakkal magáévá • tett egy 72 éves asszonyt. Ez ! igen! Hallatunk magunkról! ! Mindez bizonyára a frontátvo- l nulás következménye. \ Ám miért van olyan sok l frontátvonulás? Nos, én meg- l súgom magának, az egésznek a j táncdalfesztivál az oka. Kovács l Kati esőért könyörög, Poór Pé- S temek hol beborul az ég, hol ! kiderül az ég ... Most aztán \ add már, uram, az esőt, vagy \ ne add már uram, az esőt?! j Van akinek kell, van akinek 5 nem kell. Egyik ismerősöm pél- ; dául szereti, ha munkavégzés- ■ kör esik. Ugyanis akkor telefo- j nál a felségének, hogy kis- ; szívem, nincs nálam ernyő, \ nem tudok hazamenni. De <r kö- ! zeli italboltba bőrig ázva meg- : érkezik, s ott várja be a jobb j időt. : • Hát hogy döntsön az „Uram"? • Van, akinek egy szép fazonú : férficipő kell 42-es méretben, ; de csak 44-esben talál a bolt- l ban, van akinek 40-es kell, de • csak 38-asban talál a boltban. ’ Mégiscsak sok az „Uramnak" és : a kereskedelemnek is, ha egy- ; szerre több igényt kell kielégí- ■ tenie. Képzeljünk el egyszerre l vihart és kékeges kánikulát Bé- ; késcsabán, vagy telet és nya- \ rat egyszerre, vagy azt, hogy \ minden méretben kapható ci- j pő, ing, ruha ésatöbbi. Az g „Uram", az tudja mit csinál, g Erezte, hogy a békéscsabai ! Honvédelmi Napra majdnem 20 g ezren elmennek, s ezért fity- * tyet hányt Kovács Kati kö- ; nyörgésének: nem adott esőt. I (Lehet, hogy a möhöszösök g jobban be vannak vágódva ná- g la?) Ez esetben a dunántúli jj aratók jöjjenek ide tapasztalat- i cserére. : No, de megsúgom magának, \ az atomrobbantások, a front- \ átvonulások ellenére mégiscsak : nyár van. Igaz, hogy idegesek g vagyunk, olykor elküldjük egy- ■ mást még melegebb éghajlatra, ! de oda se neki, azért szeret- g jük egymást. Olyannyira, hogy g néha még a kánikulában is ■ megöleljük a másikat. (Lásd es- ! ténként a ligeteket.) Es végül g megsúgom magának, van egy g jó oldala is a frontátvonulás- \ nak: én például az utóbbi na- j pókban majdnem minden ven- g déglátó egységben kaptam ma- g gyár sört. g v I Jó ez a frontatvonulás! y. z. 1 v.,.*?főrum: Válaszok a „Panaszukra hol késik a válasz?" című levélre Lapunk 1972. július 23-i számában „Panaszukra hol késik a válasz?” címmel közöltük a Kner Nyomda ofszetlemezelőkészitő üze­me dolgozóinak levelét. Az alábbiakban közöljük a le­vélre érkezett válaszokat: Botyáns%ki Pál IGAZGATÓ A könnyűipari ágazatba tar­tozó egészségre ártalmas mun­kakörökben foglalkoztatott dol­gozók körét és a csökkentett munkaidő mértékét valameny- nyi jelenleg alkalmazott nyom­daipari eljárás ismeretében ké­szült jogszabály, a 4/1970. (V. 20.) Kip. Min. sz. rendelet ha­tározza meg. A rendelet mellék­lete tételesen felsorolja azokat tí munkaköröket, ahol csökken­tett munkaidőt kell biztosítani és meghatározza a munkaidő mértékét is. A trimetál ofszetlemezkészítés nem más, mint galvanizálás, ami korántsem új eljárás. Ez a technológia a hivatkozott rende­let megalkotásakor ismert volt. A rendelet előtti jogszabályok a galvanizálók részére heti 42 órás munkaidőt biztosítottak. Tekintve azt. hogy időközben az egész nyomdaiparban a munka­idő heti 41 órára csökkent, ez a rendelet értelmét vesztette. Ezért a korábban hivatkozott új rendelet a galvanizálók ré­szére csökkentett munkaidőt már nem ír elő. Az 1971—75. évi kollektív szerződé» megkötésekor válla­latunk, bár arra semmilyen előírás nem kötelezte, a dolgo­zók egészségvédelmének és mél­tányos érdekeinek szem előtt tartásával arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ofszetle- mezkészítő üzemben dolgozók részére csökkentett munkaidőt kell biztosítani. Ennek megfe­lelően az érdekelt dolgozók munkaidejét a kollektív szerző­dés 10. paragrafusa a) pontjá­ban heti 40 órában határozta meg azzal, hogy emiatt kerese­tük nem csökkenhet. Ezzel egy­idejűleg számukra 10 százalék egészségügyi pótlékot biztosított. Tudomásunkra jutott az, hogy az érintett dolgozók a vállalat szakszervezeténél és munkaügyi döntőbizottságánál további —! heti 36 órás — munkaidőcsök- . kentést követéinek arra hivatko­zással, hogy az őket sújtó fel­tételezett egészségi ártalom leg­alább olyan fokú, mint azoké a dolgozóké, akik heti 36 órát dol­goznak. Heti 36 órés munkaidővel és az ezzel járó 20 százalékos egészségügyi pótlékkal vállala­tunk a kollektív szerződés a már hivatkozott rendelet alap­ján a mélynyomó hengerkészí­tőket és mélynyomó gépmeste­reket foglalkoztatja, a techno­lógiában alkalmazott toluol okoz­ta egészségügyi ártalom miatt. Az ofszetlemezkészítés techno­lógiájában toluolt nem alkal­maznak. Ennek ellenére a kérdés rész­letes felülvizsgálata érdekében — már jóval a cikk megjelené­se előtt — a vállalat levélben megkereste a Békés megyei KÖJÁL-t és Békéscsaba város Állami Közegészségügyi-Jár­ványügyi Felügyelőjét, kérve az ügyre vonatkozó szakvélemé­nyüket. Az utóbbi hatóság szak- vélemény beszerzése érdekében a„ Országos Munkaegészségügy: Intézethez fordult, ahonnan vá­lasz még nem érkezett. Blahut Béla A MUKAÜGYI DÖNTŐ­BIZOTTSÁG ELNÖKE: Amikor tollat ragadtam, nem az vezérelt, hogy a lévé] szer­zőit valamilyen formában el­marasztaljam jogos türelmet­lenségükért. A türelmetlensé­gükért nem, de a levél egyes megállapítása miatt mindenkép­pen. Nem célszerű megismételni a cikkben leírtakat — bár az ol­vasók szempontjából helyénva­ló lenne — mert akiknek e le­vél szól, ismerik a címzettek­hez írt levél tartalmát. Ennek ellenére azért egy-két megálla­pítást meg kell ismételni, már csak azért is, hogy annak tart­hatatlanságáról meggyőződje­nek. Azt írják ugyanis .......ez é v január 11-én kértük az ügy­ben a szakszervezet segítségét. Erre a kérésünkre csak szóbeli • választ kaptunk, a szakszerve­zetnek nincs rá lehetősége, hogy indokaink alapján módosítsa­nak a csökkentett munkaidő mértékén...” A szakszervezet válasza Önök­nek nem volt kielégítő és há­rom hónapi várakozási idő után ,,... április 13-án a vállalati Munkaügyi Döntőbizottsághoz fordultunk panaszunkkal. Újabb három hónap telt, és még a mai napig panaszunkra sem érdem­leges választ, sem orvoslást nem kaptunk.” A cikkből világosan kiderül, hogy a7 egyik címzett a döntő- bizottság. A Kner Nyomda Munkaügyi Döntőbizottságának nincs jogában, s nincs lehetősé­ge arra, hogy a szakszervezet nevében nyilatkozhasson erről a kérdésről. Lehetősége van vi­szont arra, ne értsen egyet a lévé] egyes megállapításaival, hogy „ ... még a mai napig pa­naszunkra sem érdemleges vá­laszt, sem orvoslást nem kap­tunk ...” Orvoslást valóban nem, de választ igen, ha nem is „érdemlegeset” ... mégpedig le­vélben. Arról, hogy mit tett a munka­ügyi döntőbizottság ez alatt az időszak alatt ebben az ügyben, úgy gondolom, nem tartozik közvetlenül a panaszosokra, de elmondhatom, hogy igen sokat tett ennek az ügynek a lezárá­sa érdekében. A munkaügyi döntőbizottság április 27-én levélben tájékoz­tatta a panaszosokat: idézet a levélből: „...A rendhagyó ügy a panaszos és az ellenérdekű fél számára megnyugtató mó­don való lezárására csak a kü­lönböző vizsgálatok elintézése után kerülhet sor ...” Bár szóban tájékoztattam Önöket, ne várjanak gyors el­intézést — tekintettel a sokol­dalú vizsgálatokra —, ismétel-1 ten sürgették a Területi Munka- ^ ügyi Döntőbizottságnál az ügyet. Az ismételt sürgetésre a döntő­bizottság 1972. június 6-án le­velet írt a panaszosoknak. Idé­zet a levélből: „ ... A vállalati munkaügyi döntőbizottság 1972. április 27-i levelében már kö­zölte, hogy az ügyben érdem­ben csak a különböző vizsgála­tok, állásfoglalások után dönt­het. .A különböző szervekhez a vizsgálatokra benyújtott döntő- bizottsági igény realizálása után kerülhet csak sor az érdemi tárgyalásra ...” Jogos a türelmetlenség... de ,.. jogos a döntőbizottság igé­nye is, hogy csak a valóságnak megfelelően tájékoztassuk az ügyről a nyilvánosságot. A le­vélből az olvasható, hogy a dön­tőbizottság nem tett semmit a panaszosok ügyében. válasz nélkül hagyta panaszukat. Sándor István SZB-TITKÁR: A vállalat kollektív szerződé­se 40 órás csökkentett munka­időt határoz meg a fenti üzem­ben dolgozók részére és ott így is dolgoznak. Mivel ilyen of- szetalaplemez-készítő üzem nincs az országban, és az ott dolgozók úgy gondolják, hogy 36 órás csökkentett munkaidő jár nekik, mert olyan anyagokkal dolgoznak — a vállalat a Békés megyei KÖJÁL-hoz, majd ezen keresztül az Országos Munka­egészségügy! Intézethez fordult kérve, hogy végezzenek műsze­res méréseket a fenti üzemben és annak eredménye alapján állapíthassa meg a vállalat a csökkentett munkaidő mértékét. A szakszervezeti bizottság az eljárást szorgalmazta és állan­dóan figyelemmel kíséri. Erről három esetben — legutóbb két héttel ezelőtt — szóban tájé­koztatta Antal László szakszer­vezeti bizalmit, aki a tájékozta­tást tudomásul vette. Az Or­szágos Közegészségügyi Intézet még nem küldött értesítést a vizsgálat időpontjáról. A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: A választ tehát az Országos Munkaegészségügyi Intézettől várjuk, várják a nyomda dol­gozói és vezetői, hogy gondjuk 1 érdemben elintézést nyer-1 jen. 4. Sose hagyom abba, ha nem tér magához és nem szól íei: — Jó lesz, ha lejössz és in­dulunk. Hallod? Világosban kell átérni. Ismerem Miákát, ez soha meg nem kérdi, hogy kerültem ide, s már előre gondol. Le­szállók a tetőről. — Atérni?! Csak int. A túlsó part felé. — A jégen akarsz átmenni? — Egy napot takarítunk meg vele, ha nem kell a városig ke­rülni. A hídhoz Nézegetem a Dunát, hó alatt van, nem látni semmit. Rá lehet írva a képemre, amit gondolok, megkérdi: — Félsz? — Na, ne hülyéskedj! — Mindig a nyomomba lépj. Ha engem elbír, téged is el­bír. Ebben van valami. De azért nem bánnám, ha valaki hirte­len ránk kiabálna, hogy „áll­janak meg, a vesztükbe rohan­nak, vitéz urak!” Alig teszünk néhány lépést, kapaszkodni kell. — Ez mi itt? A gát? — Nem. — Hanem? — A jég. Ahogy a víz föltol­ja egymásra a táblákat. Ez a Miska nem hiába itt született, itt élt a szigeten, ez itt ismert minden bokrot. Nem­egyszer említette, hogy át szok­tak járni a jégen. Hogy ezen a szakaszon sok ágra szakadt a folyam, zátonyos, könnyeb­ben megáll rajta a jég, meg effélék. Lehet, lehet, nekem azért nem tetszik. Semmit sem lehet látni, vas­tagon áll a hó és Miska megy, megy, gondolom szag utón, mert semmi rendszer nincs abban, hogy jobbra vagy balra elkanyarodik. — Te! Honnan tudod, hogy merre kell menni? Nem felel, csak megy. — Hallod? Honnan...? Abban a pilanatban megcsú­szik, nagyot kell dobbantani a másik lábával, s én megérzem, hogy megreszket alattam min­den. Ha nem ijedek meg any- nyira, elüvöltöm magam, de így hang se jön ki a torkomon, csak állok dermedten. Ö meg föláll, lecsapkodja a havat a köpenyéről és indul tovább. Bővítik az óvodákat Békési készülődés az új tanévre \ Békés nagyközség alsófokú tanintézetének karbantartási, felújítási munkálatai a befe­jezéshez közelednek. Karban­tartásra összesen 230 ezer fo­rint áll rendelkezésre. Óvodák felújítására 390 ezer forintból kellett gazdálkodnia a helyi tanácsnak. A községben két óvodának — mintegy nyolc­van négyzetméteres alapterü­letű — bővítése, vízvezeték- hálózat átalakítása, hideg­meleg zuhanyozók létesítése, valamint központi fűtés épí­tése került ki ez összegből. A negyedmillió forintos iskola­felújítási keretösszegből tető­átalakítást végeztek, oktatást segítő tanműhelyeket építet­tek. Miért vette? A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a 'könyvvásárlási szokások felde­rítésére érdekes vizsgálódást végzett. A felmérésben résztvevő interjúalanyok átlagos bolti vá­sárlók voltak. Hogyan jutott ar­ra az elhatározásra, hogy azt a könyvet megvásárolja? Mikor, hogyan, mitől, miből szerzett ró­la tudomást? Ezerszázhuszonhat vásárló válaszolt ezekre a kér­désekre. Tizenhárom százalékuk azt válaszolta, hogy a kirakat­ban pillantotta meg, tíz százalé­kuknak ismerősök ajánlották. Majdnem ugyanennyien a könyvtájékoztató nyomán fe­dezték fel, Illetve az eladó ajánlása nyomás vásárolták meg a kötetet. A megkérdezetteknek hat-hat százaléka válaszolta, hogy tanulmányaihoz kellett, érdekli a téma, kedveli a szer­zőt, illetve ajándékba vette. A vásárolt könyvtípusok között vezet a szépirodalom 39 száza­lékkal. Menjen. De nélkülem. Én ugyan nem mozdulok. De — menjek vissza? Egye­dül? Hátranéz. S int, de a szeme szúrós. Csak-csak jobb lesz utóna- menni. Ö mégis jobban tudja. De a pofámat befogom. A vil­lamoson is ki van írva, hogy a vezetővel tilos szövegelni, pedig ott sínen vannak. Azért — mire átérünk — csuromvíz vagyok. Már a fák közt battyogunk, még mindig nem vagyok biztos a dolgom­ban: — Te, ez már a part? — Az. — Phü, de jó! — Ne állj meg, hideg lesz. Nem állok meg. örülök, hogy szilárd a talaj alattam. Hanem — itt aztán van hó meg hó. Erre senki nem járt, se ember, se állat. Térdig gá­zolunk a szűz hóban. Miska a szokott módján, gépszerűen emelgeti a lábát, én meg a nyo­mában, az a baj, akkorát lép, hogy nem tudok ütemet tarta­ni, aprózni kell. Akárhol volt serdülő futó­verseny az otthonok közt, azt mind én nyertem, de amikor egyszer a Balcsin nyaraltunk és tréfás vízifutás volt, az utolsó lettem. Ahová erő kell, ott én farok vagyok. Gondolom, azért, mert kicsi vagyok és kicsi a tüdőm is, meg vékonyabbak az izmaim. Sehol semmi élet errefelé, csak a fekete fák meg a hó. Mögöttünk a ronda nyomaink a szép fehér havon. Egyszer ol­Magának

Next

/
Oldalképek
Tartalom