Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-03 / 181. szám
Karácsony a kánikulában Színes felvétel a Tv-ben — Hévízgyörk a stúdióban Fél év alatt másfél millió mozilátogató Békés megyében 8 városi és 79 községi filmszínház működik. A 87-ből összesen 33 keskeny- és 54 normálfilmes. Az 1972-es év első felében 14 314 előadást tar. tottak, az előadások tervszáma 13 725 volt, (százalékban kifejezve a tavalyi 102,4 százalék után idén 104,3 százalék). A mozilátogatók számát az első félévre 1 millió 420 ezerre tervezték és 1 millió 571 ezer 297 látogatója volt a moziknak. Az emelkedés nem nagyarányú, mégis biztató. Nagy Ferenc, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója beszámolt arról, hogyan igyekeztek emelni az előadások számát. Januártól áprilisig Gyulán a Petőfi^ Békéscsabán a Brigád és a Szabadság, Békésen a Bástya mozikban napi három előadást szerveztek az addigi kettő helyett. A harmadik előadásokra egy-egy filmszínházban átlag 160 néző látogatott el. A napi mű. sorszámemelés az érdeklődésnek megfelelően kísérleti jelleggel történt. Sophia Loren és Masiroianni a hét filmjében Ezt a már sokszor megírtfilmrevitt történetet használják fel az új színes olasz vígjáték alkotói, hogy sok apró jellemző mozzanattal, szatírába hajló fricskákkal szóljanak az olasz * közélet egyik sűrűn vitatott problémájáról, általánosabb értelemben egy mai szemmel nem túlzottan logikus életformáról. A pap felesége című alkotás rendezője Dino Risi, két főszereplője pedig Sophia Loren és Marcello Mastroianni, akiknek színészi teljesítménye a vígjáték legfőbb értéke. ta a fütyülést, lasan felemelkedett, karjait széttárta — elrepül? Dehogy, szamárfület mutat a lenti katonának, aztán hanyatt vágja magát a hóban és akkorát nevet, hogy a fákról hullani kezdenék a hópelyhek. Ezt a históriát Fülemüle is elregélte, természetesen egy szavát se hittem, s később szégyennel kellett megtudnom Parázs főhadnagytól, a kapuőrség parancsnokától, Bibok Miskától, hogy Fülelmüle igazat mondott: —... és én akkor, pajtás, ahogy az öreg kimondta, hogy elenged, nyomás, végig a folyosón; olyan szerencsém volt, sehol senki, így aztán nekifutásból végigcsúsztam a sakktáblán, ami szigorúan tilos, s én pajtás, légpárnás bakancsban lehettem, mert csúsztam előre, föl a harmadikra, föl a karfán ... — Föl, a karfán! No, ne hülyíts, Fülemüle! — Föl, föl, ugató kutya legyen a nevem, ha nem igaz, s ahogy fölérek, látom, leeresztve a rács a szogálatvezetői iroda ablakán, no, mondom, ilyen az én formám, elenged az öreg, és erre nem tudok papírt szerezni, de képzeld, nyitva volt az ablak, mert füstölt a kályha és huzatot kellett csinálni s az asztalon ott voltak a lepecsételt szabadságos papírok, ahogy odaértem, épp akkor kaptak szárnyra, az egyik szépen kivitorlázott a rácson és rászállt a kezemre, mint a "Fel- szabadulás téren a galambok! Az öreg nagyon frankó volt, aláírta a papírt, rohanok a körhátra. Az asztalból apró piros, sárga lámpák fénye villan elő. És a négy monitoron (képernyőn) megjelenik a színes kép. Nem csodálom már a tv-játék szerzőjének elragadtatását. A naturális színek, a stúdió furcsa fényei, a rejtett és kihangsúlyozott árnyékok most értelmet kapnak. Előttünk ragyognak a színes képek és a képeken levő alakok. Az embereket meseszerű és mégis reális színek, fények festik meg. A kék körfüggöny, a holdfényes éjszaka kékségét varázsolja elénk és a hó is kékesem csillogó igazi hó lesz, pedig jól tudom, hogy néhány perccel ezelőtt odspriccelt műanyaghab. És ebben a megelevenedett leporelló-képeskönyv legszebb alakja — a lány, aki magában hordja a tüzet — a haranghoz lép, meghúzza. E pillanatban felcsendül Szokolay Sándor zenéje, bizarr és mégis megnyugtató harmóniában festi alá a harangot húzó lány szavait: „Emberek, jöjjetek ide, jöjjetek hozzám...’’ Sényi Imre A történet egyszerű: szerelmi csalódottságában öngyilkos akar lenni egy lány s közben felhívja a lelki tanácsadót. Tetszik neki a kellemes telefonhang, ám tovább szedi a halált okozó tablettákat. Amikor megmentik az orvosok, kívánsága, hogy a telefonhang „tulajdonosával” beszélhessen. A férfiról kiderült, hogy pap, akinek tilos házasságra lépnie. Szerelem bontakozik ki közöttük, a férfi el akarja hagyni eddigi hivatását, hogy feleségül vehesse a lányt, de közbelépnek felettesei. _ 3. Fülemüle már nem él, nem tartom be az irodalom ősi játékszabályát, hogy majd a végén — sokaknak szokása az utolsó oldalra lapozni, én a kezdetén elárulom, mi lett a hősöm sorsa. Engem az érdeke;, milyen ember volt ő valójában, s azt akarom, hogy olvasóimat is ez érdekelje. Nem akarok moralizálni, de az igazság, hogy kíváncsiságunkban („mi lesz?”) megfeledkezünk arról, hogy „mi van”. Ezernyi ezer emberrel vagyunk összekapcsolva, kivel kötelékek, kivel pókszálak fognak egybe, s mégsem ők, hanem a sorsuk érdekel, nem a jellemük, hanem a ,,sztori”-juk, hogy művész-zsargonban fejezzem ki magam; de ugyanez vonatkozik saját magunkra is, élmények záporában élünk, odatartjuk az arcunkat, vagy ernyő alá bújunk, s onnan nézzük, de mikor jut eszüknbe befelé fordulni, magunkról gondolkodni? A menetrendbe be van írva, hogy Dunarévre 15 óra 17 perckor érkezik meg felülről a személyvonat, s 4 percet áll, mivel be kell várnia az ellenvonaKint; tombol a kánikula, 32 fok árnyékban, bent a Magyar Televízió stúdiójában: hó, jég, zúzmara, bunda, melegkendő, ködmön. A deszkakunyhó tetejét, a harangláb borítóját, a harangot, a vastagtörzsű diófát, _ a kerítést fehér hó fedi. Mielőtt dideregni kezdenék, ránézek az izzadó arcú színészekre, a me- legbundás statisztákra, eszembe jut, hogy itt bent az 5000-es reflektorok fényében (és melegében) talán forróbb a nyár, mint kint a Szabadság tér árnyas fái alatt. A Televízió a karácsonyi műsorát készíti, amikor bemutatják Gáli József: „Ballada a tűzről” című mesedrámáját. A témáról csak annyit — a főszereplő kislány (Venczel Vera) a jóakaratú ember példaképe —, aki magán hordja az emberi jóság és könyörület tüzét. Ezt a tüzet, eloltani nem lehet. Ezt a tüzet megégetni sem lehet, mert ez maga a tűz. Ezt a lányt — akiben a jóság tüze ég — csak úgy tudják ellenségei elpusztítani, ha a benne rejlő jót is megsemmisítik. A főhős szembe kerül az értelmetlen tömeggel és annak érdekeivel, s a küzdelemben el keli buknia. Egy ember — bármilyen tűz égjen is benne — nem tud sokáig szembeszállni környezetével, a társadalommal. Venesel Vera bilincsben E forró nyári délelőtt éppen azt a jelenetet veszik fele színes képmagnóra, amikor a lányt ellenségei körülfogják, megbilincselik és a dombon álló magányos kunyhóba zárják. Am a házikó hirtelen magától kigyullad és a meglepett, megzavarodott tömeg menekül a helyszínről. Hiába tartja vissza az embereket az erősszavú bíró (Sin- kovits Imre), a falusi iparosok (Szabó Gyula, Bessenyei Ferenc) a falu összegyűlt népe csodát sejt és menekül. A kunyhóban pedig ég a tűz, a deszka résein átvilágít a fénye. Pauló Lajos, a tv-játék rendezője ott intézkedik a helyszínen a meleg ruhába öltözött falusi nép között. A statisztéria ez alkalommal nem a filmgyárból jól ismert tömeg. A rendező szülőfalujából, a Galga-menti Hévízgyörk lakóit hozta fel a TV- stúdiójába, hogy valódi ruhájukkal önmaguk őszinte alakításával mutassák be a mesebeli falu népét, ahol kiemelkedik a tömegből a székely-gúnyás, köd- mönös magyar Jeanne d’Arc és hogy igaz háttórt adjanak a mély értelmű, népi gondolati elemekkel átszőtt tragédiának. Lobog a láng Kocsis Sándor, a tv-játék operatőre — újabb reflektorokat szereltet fel — orange (narancs sárga) fényt kér a deszkaházikóra. A padlón álló reflektor elé sárga üveg előtétet helyeznek, majd amikor kigyullad a fény, az egyik bühnés (színpadépítő munkás) lécre szegezett fekete posztócsíkokat lenget a fény előtt. Tökéletes a láng lobogásá- nak hatása. A rendező minden- kit a helyére állított, a színészek pontosan tudják a szöveget, ismerik a kamera előtti mozgásuk pontos határvonalait. A stúdiót már körülkerítette a sötétkék vászonfüggöny, a két zummal ellátott kamera is elfoglalta kiindulási pontját. A rendező és stábja egy csigalépcsőn felmegy a központi vezérlő terembe, hogy onnan nézzék a felvételt, illetve a kamerák által feladott képet. A terem egyik sarkában szerényen és boldogan ül a szerző — Gáli József —, aki álmát látja megvalósulni a színes képeskönyv ábráira emlékeztető képekben. Műhó minden mennyiségben A terem elcsendesül. A rendező beszól a mikrofonba: „Felvétel indul!” A technikusok — a vezérlőasztal „százezer” gombját, fogantyúját húzzák előrelot; áll a pohos kis mozdony, szuszogva, nagy hassal, lámpáival maga elé meredve, mintha a gutaütést várná: a hó vastagon és érintetlenül borítja el a környéket, a falu felé eső oldalon, az állomás mentén, a zöldesfekete bukszusokat, a folyam felé eső oldalon pedig az elaggatott fűzeket; Dunarév jelentéktelen kis hely a szárnyvonal mentén, itt esemény, ha valaki le- vagy1 felszáll. Azon a bizonyos délutánon leszállt a vonatról egy alacsony, széles katona, szőke baj- szú, s nem a falu felé fordult, hanem a Dunának, sehol egy lábnyom nem volt a hóban, sehol egy szántalp rovása, csak — úgy tűnt — egy madár füty- työgött valahol ékesen. De nem madár volt, hanem egy másik katona, a révház tetejében ült. a hóba süppedve, mint valami dunnába, harangozott a lábával és fújta, leste a barátját, ahogy gázol lefelé a hóban, s ahogy észreveszi őt és kerekre nyílik a szája s csak néz, néz, ahogy Fülemüle szokta volt mondani „propán és bután”, akkor ez a katona — azaz Fülemüle — abbahagyOROSHÄZI 612-ES SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET pályzatof hirdet egy fő géplakatos szakoktatói állás betöltésére Pályázhatnak technikumi, főiskolai vagy egyetemet végzettek, ötéves szakmai gyakorlat szükséges. Szakmunkásbizonyítvánnyal is rendelkezők előnyben. Fizetés a 210/1971. MM és MiÜM együttes utasítási rendelkezések szerint. Az állás 1972. augusztus 21-től betölthető. Jelentkezés írásban a fenti intézetnél. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. 258395
