Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-31 / 205. szám

Hz összefogás példája Amikor kívülről szemléljük a dolgokat, általában a legter­mészetesebbnek tartjuk, ha azok úgymond: jól mennek. Legtöbb­ször nem is gondolunk arra, milyen sok apró részletnek kell egyeznie ahhoz, hogy belőlük létrejöjjön egy jól menő egész. És nem aondolunk az apró részecskéket fáradhatatlanul összeillesztő emberekre. Nézzünk egy példát: Nyáron több alkalommal filmvetítés volt a gyerekeknek a békéscsa­bai lakótelepeken. A vélemények, — amiket hallani lehetett — elintézték annyival a nagyszerű kezdeményezést, hogy „na vég­re!’’, „hamarabb is eszükbe juthatott volna.” Ki, ki vér- mérséklete szerint tett meg­jegyzéseket. A fogalmazással még nem is lenne baj. Az a baj, ha nem gondolunk az ilyen események láthatatlanul és önzetlenül munkálkodó szer­vezőire; a plakátírókra, a film­szállítókra, a gépmesterre, az áramot adó legközelebbi lakóra, a népművelőkre és pedagógu­sokra. Pedig megérdemelnék a jó szót, hiszen a televíziónézést, a mozit, a hétvégi kempinge­zést vagy éppen a nagymosást halasztják el azért, hogy tár­sadalmi munkában megszervez­zék a kisiskolások programjait. Az idei nyáron az összefogás szép példáját adták ezek az emberek Békéscsabán. Munká­juk eredményeként hetente bő­séges eseménysorozatból válo­gathattak a csabai gyerekek. Az említett lakótelepi filmvetí­téseken kívül rendszeresen ren­deztek nekik aszfalt-rajzver­senyt, ahol a rajztanárok zsű­rizték az „alkotásokat”. Az iro­dalmi fejtörőkön Vantara Éva, a megyei könyvtár dolgozója, ' az úszóversenyeken Gáspár Ervinné sportiskolái oktató, a „Legyen mindig napfény és egészség” vetélkedő-sorozaton dr. Kőnigh János, a jaminai tollaslabda utcaversenyen Krep- per Miklós, a megyei tollaslab­da szövetség vezetője munkál­kodott fáradhatatlanul. A mun­káskerületben a téglagyári KISZ-esek és a U-es telep pártalapszervezete is részt vál­lalt a szervezésben. A Szabad­ság Tsz vezetői lovasiskolájuk­ban bemutatót rendeztek az oda kiránduló kisdobosoknak és úttörőknek, az V. kerületben az asztalitenisz és a labdarúgó utcabajnokság sikere az ottla­kó szülőknek is köszönhető, de a 10-es iskola és a napközis tábor pedagógusai sem sajnál­ták szabad idejüket. Sokáig lehetne még sorolni azokat, akik ellenszolgáltatást nem várva fogtak össze az If­júsági és Üttörőház vezetőivel azért, hogy ne unatkozzanak nyáron a csabai gyerekek. / Az események mögött embe­rek vannak, összefogásuk szép példája nem elégedetlenkedő megjegyzéseket, hanem elisme­rést érdemel ! (réthy) Horgászparadicsom Köröstarcsán Hogyan lehelne fejleszteni? A köröstarcsai horgász-kem­pingnek nincs szüksége reklá­mozásra. Tavasztól őszig annyi itt az előre bejelentett vendég, hogy a bejáratnál akár mindig kinn is lehetne a tábla: „Meg­telt”. Egyszerre 48-an férnék él. Van két 4 személyes, négy 2 személyes faiháza és tizenhat 2 j személyes sátra. Mindenütt vil- I lány. Külön főzöhelyiség áill a ! vendégek rendelkezésére. Aki sátorral érkezik, helyet j kap. A tábort a község vezetői és , lelkes KlSZ-fiataljai 1968-ban egy holtág melletti ligetben ala­kították ki. Közvetlenül a falu ; szegélyén, de mégis távot a vi- | lág zajától. Parkosították és utat építették hozzá. A munká­ban részt vállalt többek között Rigier Miklós, a párt községi csúcsvezetőségének titkára, Smí- ri Lajos tanácselnök, Soós La­jos tanácselnök-helyettes, Os- váth Ferenc, a tanács vb titká­ra és Gábor Károly KISZ-tit- kár, Purcsi János, a Bé­kés megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója is támogat­ta a község megmozdulását. Felajánlott egy faházat, büfét nyittatott, rendbehozatta a kug­lipályát. És segített a vadász- társaság, Szép a környezet, a fák ár­nyékában még a nyári hőség­ben is kellemesen hűvös marad a levegő. Alig 200 méterre van innen a Kettős-Körös, amibe 7 kilométerrel lejjebb folyik be­le a Sebes-Körös. Közel, s tá­volt kilenc holtág is kínálja magát a horgászoknak. A folyó­ban fogtak már 58 kilós har­csát is, a holtágakban pedig nem ritka a 3—4 kilós ponty, az amur, a busa és a harcsa. — Valóságos horgászparadi­csom — állapította meg egy horgász, aki minden évben visszatér Köröstarcsára. s ilyen­kor csak halat eszik. Azt, amit ő fog. Maga is készíti él. Persze sokan mások is. Aki­nek pedig nincs szerencséje, mehet a közeli halászcsárdába, «fid finom hal- és másfajta ételek is kaphatók. De ha ép­pen sütni-főzni akar valaki, vásárolhat húst a hentesboit- ban, ami ugyancsak nincs mesz- sze, mint az élelmiszerbolt sem. A tábor tulajdonosa a tanács, amely nem törekszik arra, hogy a vendéglátásból hasznot húz­zon. A bevételekből csak a fenn. tartási költségeket tudja fedez­ni. Az árakon nem változtat, mert nagyobbrészt munkások, kisébb keresetűek járnak ide. (A 16 éven aluli gyermekek után nem kell fizetni.) Nagy gond viszont, hogy ke­vés a faház és a sátor, a jelent­kezőknek talán még az egyne­gyedét sem lehet fogadni. Pél­dául egy jugoszláv turistaszer­vezet májustól október 1-ig az egész tábort ki akarta bérélni. Hasonlóan más bel- és külföldi csoportok kérésiét is el kellett utasítani. A köröstarcsai hor­gász-kemping jó híre messze eljutott. De hát hogyan is oldja meg a községi tanács a tábor bőví­tését? Miből vásároljon fahá­zakat és sátrakat? Emelje talán az árakat és teremtsen a fej­lesztésre alapot? Semmi esetre sem. Maradjon a horgász-kem­ping továbbra is a munkásoké, a kisebb keresetűeké. A cél érdekében azonban na­gyon hasznos volna, ha a me­gyei tanács és a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa is támogat­ná a köröstarcsaiak törekvését. Pénzzel és erkölcsi segítséggel is, hiszen önzetlenül a dolgozó emberek érdekeit szolgálják. Azok számára teszik lehetővé a pihenést, üdülést, akiknek más módjuk nincs erre. Ahhoz, hogy a tanács újabb 10 faházat vásároljon, 200 ezer forintra lenne szükség. Ez 20 személynek elegendő májustól október 1-ig. Az összeg bizo­nyára nem több, mint valame­lyik SZOT-üdülő egy-két szo­bájának az építési költsége. Pásztor Béla Emberek a Körös mentén zek, földresímuló gizgazok vilá­ga. Annyival is inkább, mert Attila hajós szeretne lenni. Ha lehet, messzi tengerekre induló óceánjárókon, de legalább folya. mi hajón. Filmekből, tévéadá­sokból lett e romantikus szak­ma szerelmese: Két fáradt, de láthatóan elé­gedett fiatalember forgatja ka­jakjuk lapátját. Forpz János és Szabó Béla. Tanulók. A gyulai Park Étteremben, illetőleg a tejporgyárban: — Mellette pedig tagjai va­gyunk az Atlasz Sportklubnak. Idén nyáron kajakoztunk elő­ször, s szabadságidőnkben inr dúltunk a túrára. Gyulától a Tiszáig eveztünk, s most jövünk vissza. Hat nap alatt körülbelül háromszáz kilométert teszünk meg. Ez az út utolsó szakasza. Nem tagadjuk, fáradtak va­gyunk. De jó volt nagyon, gyö­nyörű volt- a Körös... Konzer- ven éltünk, reggelre azonban mindig előkerült egy-egy darab igazi gyulai kolbász. Sátrat nem vittünk, fóliát terítettünk ma­gunkra éjszakánként. Ma este azonban ismét ágyban alszunk. Nem lesz gondunk az álmatlan­sággal ... A fiúkkal ellentétben nem hat napra kötődött a Köröshöz Var­ga főgépész a hosszúfoki szi­vattyútelepen. Harmincöt éve dolgozik itt, az ország jelenleg legnagyobb vízkivételi művében : — A szivattyúk összteljesít­ménye másodpercenként hu­szonkét köbméter. Ha szükséges, ennyi belvizet emelünk ót a Kö­rösbe. Kétszázezer katasztrális hold a Fehér-, a Fekete- meg a Sebes-Körös völgyében a ma­gyarországi termőterület Erről a vidékről kell eltávolítanunik a felesleges vizet. De jön víz egészen Nagyváradtól. Együtt­működünk a román szakembe­rekkel. Ha nem lennének ezek a szivattyúegységek, óriási káro­kat okozna a belvíz a mezőgaz­daságnak. Igaz, az idén még nem dolgoztak a gépek. Nem volt rájuk szükség De készen­létben állnak. Folyamatosan karbantartjuk őket... Régi masinák, 1916-ban készültek a Schlick-Nicholson müveknél, amely később a Ganz Gyárba olvadt. Én is dolgoztam ott la­katosként, onnan kerültem ide, az édesapám helyére. S talán ide kerül majd, nemsokára, az én helyemre az egyik fiam. Má­sik két fiam. is van, őket is ide köti a munkájuk, csak nem sza­kad meg talán a családi hagyo­mány... Most egyébként kor­szerűsödünk. Villanyüzemre áll. lünk át. A motorokkal is. Mert világításra már régebben vil­lanyt használunk. Bár az sem volt így mindig. Először a szi­vattyúházban is csak petróle­umlámpa volt még, aztán lett helyette házi áramfejlesztő és most végre vezetéken jön az energia. S van fejlődés másban is. Kövesutat kaptunk, azon hozhatja a mikrobusz naponta a közelből bejárókat. Teljes üzem­nél harmincnál többen dolgo­zunk ... Különlegessége szocia­lista brigádunknak, hogy a gé­pészek egymástól távol lévő, el­szórt telepekén dolgoznak. Még­is nagyon sokszor vagyunk együtt, a karbantartási munká­kat egyszerre végezzük egy-egy telepen, s ilyenkor mindnyájan ott tevékenykedünk. Ezeknek a munkáknak nagy részét télen csináljuk meg Van dolgunk te­hát akkor is, főleg, mert az em­lítettek mellett még a fagytól imimssi 5 1972. AUGUSZTUS 31, is védenünk kell a berendezése­ket ... Szeretem ezt a munkát, sokat dolgoztam itt, nemsokára eljön azonban a nyugdíjbame- nés ideje. Mezőberénybe költö­zünk akkor, van egy kis házam, itt hagyjuk a szolgálati lakást. Nem akarunk terhére lenni sen. kinek... A Köröstől, persze, egészen biztos, akkor sem szakad majd el Varga főgépész. Aki egyszer élt a víz mellett, soha nem fe­lejtheti el. Nehéz is lenne, olyan Attila. Bartalus Antalné ne­velt fia, vállán a régi kaszá­ból készült parévágó szerszám (VóUmuth Frigyes rajzai) szép erre a folyó. Kényelmesen kanyarog Berény, aztán Tárcsa felé, parti fűzeket simogat, víz­be csüngő ágak simogatják. Hi­hetetlenül gazdag virágrenge- tegben gyönyörködtet közben: uralkodóit a karcsú, magas li­lák, valamivel szerényebben kí­nálják magukat bogaraknak, méheknek, szitakötőknek az ap- rófürtű sárgák s a fára, ágakra, bokrokra kapaszkodó, azokat olykor egész a vízig beborító fe­hér folyondárok. Nem csoda, hogy a köröstar­csai Hotorán Attila is szeret a folyóparton császkálni. Június­ban végezte a negyedik általá­nost, képzeletében könnyen dzsungellé magasodhat, hatal­masodhat a bokrok, szelíd fű­— A szomszédban nézhetem a televíziót, nekünk csak rádiónk van. A mamával élek, de ő tu­lajdonképpen nem az édesa­nyám. Állami gondozott vagyok, nyolc éve vagyok Tárcsán a mamánál és szeretek is itt lenni, ö tsz-nyugdíjas és értem is kap ötszázharminc forintot. Azért ilyen sokat, mert -elég idős. Nyolcvankét éves... Segítek ne. ki, amiben tudok. Én gondozom a disznókat, most éppen azért jöttem a partra. Szedek egy csomó párét, aztán hazame­gyek... Este a mama újságot ol­vas majd, én meg játszani fo­gok, de csak ha nem lesz jó té­véműsor. Az autókat szeretem a legjobban, azokkal játszom a legtöbbet Nyáron meg fürdeni is szoktam, jó a víz. Meg a ba­rátaimmal horgászunk, segí­tünk az idősebbeknek. De jövő­re már nekem is lesz engedé­lyem ... Néhány kilométerrel távolabb viszont már most is saját enge­déllyel horgásznak Murzsitz Andrásék. Igaz, idősebbek, két gyermekük van, olyan korúak; mint Attila, ök is követik majd a parti sátorba szüleiket, most azonban még csak a szülők tá­boroztak le a víz mellé: — Horgászverseny volt ezen a szakaszon, annak kedvéért jöttünk ki Csabáról. A férjem — most éppen a verseny ered­ményhirdetésre ment — a Tégla és Cserépipari Vállalat 1. szá­mú telepén lakatos, magam a Vasipari Szövetkezet munkaügyi előadója vagyok. Szeretünk ide járni, a városi zaj, folytonos nyüzsgés után jólesik a csend. A legfőbb program a halfogás — bár az elmúlt napokban nem jó a kapós —, mellette tollaslab­da, könyv, rádió, a közeli holt­ágban pedig fürdés nyújt szóra­kozási, pihenési lehetőséget. En­nél jobb kikapcsolódást ilyen közelben nemigen találhatnánk... A „Csabához ilyen közel” a csárdaszállási Körös-szakaszt je­lenti. Itt van a pó'nalmi Dózsa Termelőszövetkezet karámja, érdekes példája két kor találko­zásának. Az időkorhasztotta fa­gerendákat jókora vascsövek pó. tolják, a meredek part szegé­lyén nyugdíjazott kútgém mel­lett motor viszi a fémvályúba a vizet, a tehéntaposta, sárba-szá, radt nyomok egyikébe kávézac- cot öntött a csordás... Daniss Győző A Felsőnyomási Állami Gazdaság Telekgerendás megvételre felajánlja az alábbi elfekvő gépeit: 1 db FT—5 kukoricaszárító 1 db IMC—130 áramfejlesztő 5 db P—5—35 eke 4 db Tigar eke 4 db Lipos eke 1 db lengyel szalmabálázó 3 db ETB—18 tárcsa 3 db XT—3 tárcsa 1 db DT—75 traktor 2 db T—100 M traktor 2 db KPD iker fűszaka 2 db K—213 fűkasza, valamint ezen gépek új és bontott alkatrészeit. A gépek és alkatrészek megtekinthetők és megvásárolhatók a gazdaság központi gépműhelyében. Ügyintéző: S. Petrovszky Mátyás főmérnök. Teleifon: Telekgerendás 1. (x)

Next

/
Oldalképek
Tartalom