Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

Előtérben a munka- és üzemszervezés feladatok. tervek a Békéscsabai Kötöttárugyárban Országos jelentés a Vöröskeresztről A felszabadulástól 1968-ig a termelés növekedésének fő for­rása az új üzemek létesítése, a foglalkoztatottak számának emelése, az extenzív fejlesztés volt. A további növekedést azonban létszámemeléssel mai- nem lehetett megoldani, ezért a szocialista építőmunka inten­zív fejlesztésére kellett áttérni, amelynél a termelékenység nö­velése került előtérbe. Az MSZMP KB 1971. decem­ber 1-i határozata a gyorsuló műszaki és technikai haladás mellet előírta a korszerű üzem- és munkaszervezési feladatokat. A határozat többek között meg­állapította, hogy a fejlődés so­rán a technikával nemcsak a gyártmányok cserélődnek ki, ha­nem a korábbi helyes szervezé­si elvek is elavulttá válnak, új módszerek alkalmazását köve­telik meg. Jelenleg a vállalatok többségénél nem kielégítő az üzem- és munkaszervezés szín­vonala, a vállalati vezetők nem tárták fel a benne rejlő tarta­lékokat, ami akadályozza a ha­tékonyság gyorsabb növelését, táptalaja az extenzív fejlesztési törekvéseknek. Legyen tömegmozgalom Az MSZMP Békés megyei Bi­zottsága a KB határozata alap­ján megszabta a vállalatok üzem- és munkaszervezésének korszerűsítésére, valamint a munkaverseny fellendítésére indított mozgalom alapszervi feladatait. A május 12-i hatá­rozatában kimondta többek kö­zött: „A szervezési feladatokat a megyében tömegmozgalommá kell tenni és el kell érni, hogy a korszerűsítés valamennyi gaz­dasági egységnél komplex mó­don az egész vállalati belső mechanizmus korszerűsítését jelentse. A munkához nyújtsa­nak hatékony segítséget a párt- szervezetek. a szakszervezetek, a szövetségek.” Egy-egy rész­feladat határidejét is megszab­ta. Mi történt eddig a Békéscsa­bai Kötöttárugyárban a megyei pártbizottság határozata alap­ján? A kérdésre Bíró Bélától, a kötöttárugyár pártbizottságá­nak titkárától kérek választ, aki először is elmondja, hogy az üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítésére vonatkozó felada­tokat a párt-vb már az első félévi munkatervében meghatá­rozta. Ennek alapján a július 13-i ülésén beszámoltatta Szaj- bély Mihályt, akit ez év január­jában neveztek ki igazgatónak, ö tájékoztatást adott arról, hogy egyelőre csak az ügyvitelben történt változtatás, a termelő- egységekben előbb fel kell tár­ni a hibákat, azok forrásait és j csak alapos ismeretek birtoká­ban lehet majd a szervezési in­tézkedést elkészíteni. • Körültekintő munkával A vb egyetértett vele, egyút­tal javasolta, hogy a legképzet­tebb szakemberekből és a tár­sadalmi szervezetek aktíváiból hozzon létre szervezési bizott­ságot, melynek a munkájában vegyenek részt az üzemrészek vezetői, műszaki szakemberei is. A körültekintő munkára an­nál is inkább szükség van, mert jövőre megkezdik egy 5 ezer négyzetméter alapterületű új üzemcsarnok építését, ahová a festöde és a kikészítő részleg kerül. Űj kötőtermek is lesznek, ahová igen termelékeny gépe­ket szerelnek be és másutt is gépcserékre kerül sor. A szervezési bizottság a vál­lalat munkájának egészét hozza összhangba, egy-egy üzemrész vezetője önmaga köteles a leg­ésszerűbb megoldást kialakíta­ni, mégpedig a dolgozók véle­ményének, javaslatának figye­lembevételével. A szervezéshez azonban nem elegendők az eddigi ismeretek, ezért minden vezető képzésben részesül. Most a varrodai üzem­rész blokkvezetőin van a sor. A vb-ülésen az igazgatóval egyetértésben októberre hatá­rozták meg az intézkedési terv- javaslat elkészítését, amit a dol­gozók javaslatokkal egészíthet­nek majd ki. A vállalat ezután készíti el a végleges intézkedési tervet, amit a pártbizottság az október 19-i ülésén vitat meg. Patronáják a párttagok is A szocialista munkaverseny helyzetét és továbbfejlesztésé­nek lehetőségét ugyancsak a munkaterv alapján már márci­us 30-án tárgyalta a végrehajtó bizottság. Erre az előző évek­ben is különös gondot fordított, mert 52 brigád vesz részt a mozgalomban és nem is formá­lisan. Valóban törekvés mutat­kozik a vállalati célok megvaló­sítására. A vb beszámoltatta a főmér­nököt és a munkaverseny füg­getlenített vállalati szervezőjét Részt vett az szó-titkár is. Az ülésen két határozatot hozott a vb: — A vállalat főmérnöke ne­gyedévenként hívja össze a szo­cialista munkaversenyben részt vevő brigádok vezetőit, értékel­je az előző időszak gazdasági eredményét és határozza meg a következő negyedévi feladato­kat. (Ilyen előbb is volt, de nem rendszeresen.) — A pártalapszervezetek ter­melési felelősei félévenként számoljanak be a vezetőségnek a munkaversenymozgalmat pat­ronáló párttagok megbízatásá­nak teljesítéséről. (Több párt­tagnak előzőleg nem volt meg­bízatása. Közülük lettek a pat­ronálok. Ök az alapszervezet termelési felelősének számolnak be.) Népszerűsítik az élenjárókat Bíró Béla fontos feladatnak tartja azt is, hogy a sajtóban több riport jelenjen meg a szo­cialista brigádokról és portré a kiváló dolgozókról. Egy-két éven belül üzemi híradó meg­jelenését is tervezi a vállalat. Az élenjárók népszerűsítésé­nek alkalmas módja lesz a Ki­váló dolgozók falitáblájának, valamint a hangos híradónak a „felújítása”, ami az utóbbi években feledésbe ment. Az ar­ra érdemes párttagokat taggyű­léseken is dicséretben részesí­tik. Most tehát a határozatok végrehajtásán a sor. Pásztor Béla 1 .A Magyar Vöröskereszt orszá-i gos központjában elkészült azi első félév mérlege. Eszerint 1972.: első feleben 173-mal gyarapo- j dctt a vöröskereszt helyi szer-j vezetetnek száma. Jelenleg a Vöröskeresztnek: 9 652 helyi szervezete működik, s ezek 790 986 felnőtt tagit- tö-j mörítenek soraikban. Az elmúlt fél esztendőben a legtöbb helyi szervezet Pest, Hajdú, Heves, Szabolcs, Szol­nok és Nógrád megyében ala­kult. A taglétszám-növekedés a legnagyobb arányú Borsod, Csongrád és Szabolcs megyében volt „Japán üzem“ Gyomán Októberben érkeznek a gépek Kapunkban mái- beszámoltunk arról a megállapodásról, mely­nek keretében japán ipari szer­vek résztvesznek egy kötöttáru üzem telepítésében Versenypá­lyázat során úgy döntöttek, hogy az üzem Gyomára, a háziipari! termelőszövetkezetbe kerül. A szövetkezetben nagy erővel lát-1 tak hozzá a szükséges munkála-! tokhoz. Az üzemcsarnok építé­sét a szövetkezet saját építőbri­gádja végzi és részletes, heti bontású ütemterv biztosítja, hogy az épület határidőre készen j álljon. Ez azért is szükséges,! mert a japán partner októberben: kezdi a gépek szállítását. Azj idén még a próbaüzemelés is megkezdődik és jövőre már 23 j millió forintos terve van az új üzemnek. Évente 50 tonna fona­lat dolgoznak majd fel a kor­szerű gépek és ebből 12,5 tonná­nyi árut szállítanak a gépek el­lenértékéként a japánoknak. Ez a termelés évi 220 ezer darab kötöttárunak felel meg, melyből 160 ezer belföldre kerül. Az üzemnek évi 150 ezer dollárnyi devizakeretet biztosítottak, hogy a működéshez szükséges fonalat megvásárolhassak külföldön. Ezért cserében minden dollárnyi fonalból 2 dollár értékű termé­ket kell előállítani. Teljes felfu­tás után, mintegy 3 év múlva, az üzem évente 31 millió forint értékű árut termel majd. « Nem akarom dicsérni, de nagyon rossz voli... Hogy mi volt rossz? Az a dupla feketekávé, amit 1972. június 26-án az orosházi MÁV állomás Utasellátó Éttermében voltam bátor kérni elfogyasz­tott menüm után. Olyan rossz volt ez a dupla fekete, mely­hez foghatót — próbálják ne­kem ezt elhinni — még nem ittam. Pedig már nemcsak a megye, hanem az ország sok vendéglátó egységében ittam feketekávét. Távol áll tőlem még a gon­dolata is annak, hogy most itt tanmesét írjak az orosházi MÁV állomás Utasellátó Ét­termének büféjében július 4 1972. AUGUSZTUS 1, 26-án, a déli 12 órakor szolgá­latban lévő dolgozóihoz, akik a kávét főzték. Egy biztos, ha én odahaza kávét főzök, s a poharat elmosom, a képződő barnás víznek jobb íze van. Még valamit hadd biggyesszek ide. Ha ilyen — enyhén szól­va silány feketekávét főznek itt mindig — bizonyára szép kis többlet jelentkezik a vál­lalatnál pénzben, vagy kávé­ban.... (?!) De ha mégsem akkor hová lesz a kávé, aka­rom mondani a pénz(?l) Ilyen rossz minőségű kávéból — ha más semmit nem árulnának az orosházi MÁV-állomás Utasel­látó Étteremben és büféjében — meg kellene gazdagodni. Avagy a úállalat vezetői írják elő, hogy a fogyasztóknak ilyen rossz kávé főzzenek? Esküdni mernék rá. hogy nem! Balkus Imre 1. Kürt szava száll. Laktanyaépületek amfiteátru­mának közepén, mértani csopor- tozatokban, katonai egység. Előttük, külön sorban, tisztek, tiszthelyettesek, honvédek. A parancsnok kíséretében egy fő­tiszt halad végig előttük, fogad­ja tisztelgésüket, bemutatkozá­sukat. aztán kitüntetést tűz a zubbonyokra. Egy kézfogás, egy- egy előírásos mondat: — A dol­gozó népet szolgálom! Az utolsó — legalacsonyabb termetű — katona következik. Széles vállú, keménykötésű fiú, bajuszt visel. Tiszteleg, jelent, megkapja a kitüntetését. A tábornok továbblép. A sor véget ért, s egy hang mégis je­lent: — Füle Mihály honvéd! Keskeny asztalka áll a sor vé_ gén, rajta egy katona fotója. Vé. konyka gyerekarc, hegyes orr, csucsort száj — a vonásokon a fényképezkedés zavart ünnepé­lyessége. A képkereten fekete szalag. — Az árvízvédelem során ta­núsított hősies magatartása köz­ben megbetegedett és elhunyt — hallik. A tábornok kis bársony tok­ban a fénykép elé, az asztalkára helyezi a kitüntetést és feszesen tiszteleg. — A dolgozó népet szolgálta — mondja a hang. Aztán vezényszavak harsan- nak. Megszólal a zenekar. Az egység díszmenetben vonul el a tisztek, a kitüntetettek s a ha­lott bajtárs képe előtt. Lassan kiürül a tér. Két katona közeleg. Egyikük elviszi az asztalkát, másikuk — a szőke bajszú — felemeli a ké­pet s a kis bársonytokot. Egyedül van. Nézi a képet, — Nem ismertünk, Fülemüle — mondja. * — Maradj már magadnak. Fülemüle! — s a laboros akkorát taszít rajtam, hogy a fal tart meg. — Nem nézhetem meg saját- magam? A laborosnak vastag háta, asszonyfara van, mindent elta­kar, ahogy lötyög maga előtt: — Én a te helyedben nem vágynék annyira meglátni a po- íázmányomat... — Miért, elszúrtad? — jajdu- lok föl. — Én? Talán a kedves szü­leid!... Nagyon szellemes. Elkülde­ném őt a sunyiba, de akkor ké­pes eltépni a fotót. — Tanuld meg — fontoskodik. — Tanuld meg, hogy a fénykép mindig a valóság hű mása. Azt mutatja, ami van. Még egy próbát teszek: — Hadd lám! A körmömre sóz. — El a kezekkel!.,. Még fü- rödnie kell. így talán leázik a kosz, amit a nyakadon megörö­kítettem. Segélykérőn nézek hárta Mis­kára. Megszán: — Vedd ki, laboros. Nekem kell. Mindjárt indul a buszjárat az állomásra. Miska basszusára meglepve fordul vissza a nagyfarú: — Neked kell, Bibok? Az ő képe? Minek? Az ágyad fölé akarod akasztani ? / Miska ránéz a laborosra, elsö­tétül a pillantása, az mindjárt tisztelettudó lesz: — Miért nem szóltál? Nesze! — kiemeli a fotót a folyadékból, rázogatja, megpróbálom szepi- ügyre venni magm, de hiába te­kergetem a nyakam. — Adok itatóspapírt. Ha lehet, ne gyű- rögesd. A farzsebben volna a he­lye. megfelelő embert a megfe­lelő helyre, de most tégy kivé­telt, különben mosogatórongy lesz belőle. Miska futólag rápillant a kép­re, aztán segít itatós közé tenni, süllyeszti a táskába. — Na, milyen? — kérdem. Köszörülni kell egyet a torko­mon. ~ Elég jó — feleli a barátom

Next

/
Oldalképek
Tartalom