Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
inuiMHMaMuuinMimfHi Bosszú REPI Vállalati szépségverseny — A (önök lánya!... (Dluhopolszky László rajzai) Olvasom az újságban, hogy hazánkban magas a reprezentációra fordított összeg. Állítólag í ebben már sikerült megelőznünk néhány fejlett kapitalista á'la- mot is. Az e tárgyban szólók, persze, megállapítják, hogy a reprezentációra szükség van, ám csak mértékkel. Nos, ezek általánosságok. Gon_ dolom, sokan tanácstalanok: mikor szükséges a reprezentáció és mikor mondhatják, hogy nem túlzott? , Az alábbiakban néhány iránymutató tanácsot adnék. Repi. ha egy társvállalat dolgozói a látogatók: Meleg kézszorítás, a csinos titkárnő maxiszoknyában kétszer elsétál a vendégek előtt. Ameny. nyiben vezető beosztású dolgozók is vannak közöttük, a titkárnő miniszoknyát visel és két számmal kisebb pulóvert... A reprezentáció ezen módja alkalmas arra, hogy a látogatókat jó kedvre derítse, ami kedvezően befolyásolja a tárgyalás légkörét. Repi, ha egy társvállalat vezetői a látogatók: Nagyon meleg kézszorítás, esetleg barátságos lapockavere- getés. Két új vicc, az egyik lehet enyhén rekaciós. A titkárnő szuperminiben sétál 'és riszál is. Az eljárás szintén megteremti á kellemes légkört, az enyhén reakciós vicc pedig kifejezi a vendégek iránti bizalmat. Repi, ha a felettes szerv megbízottai a látogatók: Tiszteletteljes főhajtás, kemény, férfias kézszorítás. A tárgyalás félidejében szellőztetés. Ezekből a gesztusokból a felettesek kiolvashatják a tiszteletet, de az öntudatot is. valamint azt a dicséretreméltó törekvést, hogy vigyáznak becses egészségükre, amely mindennél drágább, még a Napóleon-konyaknál is. Repi, ha a látogató egy kon- kurrens vállalat igazgatója: Fáradt, kellemetlen kézfogás. A titkárnő többször bejön és jelenti, hogy X. miniszterhelyettes, X. főosztályvezető szeretne kihallgatást kérni, amit az igaz. gató — elfoglaltságára va’ó hi- ; vatkozással — csak tíz nappal későbbre túl előjegyezni... Ebből a konkurrens igazgató megláthatja, hogy egy jelentős férfiúhoz jött látogatóba és mindjárt elveszti magabiztossá gát. Repi. ha a látogató baráti ország polgára: Szűnni nem akaró kézszorongatás, erőteljes lapockaverege- tés, estleg férfias ölelés. A titkárnő mezőkövesdi öltözékben egy szem savanyú-cukorral és két puszival kínálja meg a vendéget... A fogadás szimbolizálja a testvéri rokonszenvet, a magyaros vendégszeretetet, valamint azt is, hogy tudjuk: a látogatóink nem éhesek, nem szomjasak mert van nekik otthon is mii enni és inni... Repi, ha a látogató nyugati üzletember: Ilyenkor hadd lás&a a partnerünk: van mit a tejbe aprítanunk. Ezért egy pohár tejjel vendégeljük meg, amibe egy fél kiflit apríthat. A fél kifliből az is kitűnik, hogy $tem szórjuk a pénzt, tehát nem számíthat nagy üzletre. A hangulat emelését ezúttal is a titkárnőre bízzuk, aki szuperminiben egyfolytában az asztal körül cirkál és minden harmadik körben leejt valamit, amiért azonnal le,is hajol, hogy a vendégek a saját szemükkel is láthassák, mi nem hagyunk semmi kárba veszni. Ha sikeres üzletet kötöttek, megengedhető egy búcsúfogadás, ahol fogadnak egy fricskába, hogy ki nyeri az olasz bajnokságot. Ilyenkor illik emléktárgyat is adni! egy kezelt autó- buszjegye?'és két tihanyi kecskekörmöt. Említést érdemel még az újévi reprezentáció, amikoris nem küldünk naptárt, toronyórát és üdvözlő lapot. Elegendő, ha Szilveszter este a vállalatvezető egyperces néma felállással emlékezik meg minden kedves üzletfeléről, abban a reményben, hogy e pillanatban ők is ezt teszik, ha még tudnak állni a lábukon... Ősz Ferenc „TISZTESSÉGES” AJÁNLAT Egy római vendéglőben valaki megkérdi a pincért: — Mit ajánl? — Tisztességes borravalót! — hangzik a válasz. Gondolatokba mélyed- ve bandukoltam hazafelé. Valahonnan távolról régen hallott szavak jutnak a fülembe. „Adj király katonát!” Aztán megint: „Nem adok!!” Ott láttam magam előtt a hadfiakat, a bandát, amelyhez hasonlóinak magam is tagja voltam, valaha gyermekkoromban volt ez divatos játék. Néztem és hallgattam őket. „Ha nem adsz, szakítok! „Szakíts, ha tudsz!” „Kit kértek?” „Jöjjön az a híres, nevezetes Szabóóó!” És Szabó, ez a rakoncátlan kiscsi- kó dobbant, ta'eszívja tüdejét, hadd domborodjék félelmetesen a mellkas, fejét leszegi, majd vágtába kezd. Fut, egyenest a vonalban állók, kezükkel egymásba kapaszkodók felé, cikk- cakkozza lépteit, ne vegyék észre, melyik ponton akarja áttörni az élő falat. Jobbra húz, majd hirtelen irányt változtat, s neki a középnek. De mi történt? A markoló kezek engednek, a fal önszántába1 szétnyílik — aztán puff! Adj király katonát! s Szabó máris hasoncsú. szik a salakon. A többi már pillanatok műve volt. Király, katonák. népség —■ szóval az egész banda egymás hegyén-hátán. — Hé! — robbantam közéjük. — Hagyjátok abba! — Némi erőlködés árán sikerült is szétbogoznom az összegubancolódott kölyköket. — Miféle durvaság ez, nem szégyelltek magatokat? — Nem én kezdtem — hüppögött Szabó, s horzsolt tenyerét nyaldosta. Arca maszatos, sötétbarna haja mint a taposott tavaszi fű. Szemfehérje dühösen villog. Ajkai akaratosan összezárulnak. S a többiek csak nézik, szuszogva és mérgesen. Nevethetnékem támad. — Ugyan miért játszotok ilyen szamárságot? Egyáltalán, tudjátok, mi az, hogy király? Pontosabban: ki a király? Szemüket meresztik. — Hát persze! — mondja egy tömzsi. — Aki uralkodik. — Meg gőgös... — Meg parancsolgat... — Meg sok a hatalma... — ...meg sok az olyan szamara, mint ti vagytok. Manapság már hiánycikk a király. Ma már inkább csak sakktáblára való a király. De ide, a térre? Ez már nem az igazi. — Ilyesféle rögtönzött kiselőadásba kezdtem, s nekibuzdulva, ki tudja meddig folytatom, ha félbe nem szakít egy copf os. — Azt tessék megmondani, bácsi, rosszak a kirá’yok ? — Általában igen. A maguk korában voltak ugyan haladó királyok is, de többségükben rossz emberek voltak. — És mit csináltak a rossz királyokkal? — Mit? Elkergették, sőt néha el is agyabu- gyálták őket. A pöttöm a szemembe kacag. . 11 — Ha, teccik látni! Ez itt ni — és a még mindig kezét nyaldosó Szabóra mutat — nekünk mindig megjátssza a királyt. Örökké parancsolgat, meg mindig ő akar mindent, meg a lányokat is veri, meg hazudós is. Meg azt hiszi, ő a legerősebb és állandóan ő akar szakítani. Most megkapta. Nekünk ugyan ne kirái’ykodjon — mondta a többiek bó- logatásától kísérve, s miközben mérgesen né- S zett a tépett „királyra”, S orra körül megsötétedtek : aranyos szeplői. • Aztán eliramodtak. S i én ott maradtam az ural- ■ kodéval, aki szipogva J mondta ki a történelmi j ítéletet. : ■ — Csakugyan hülyeség ■ a királyosdi. — És bána. j tosan elkocogott ő is. ; ■ Még utána akartam ■ szólni: öcsi, aztán ne • felejtsd ezt el egész éle. E tedben! De már nem ; láttam. Bukott uralkodó- 5 ként elvegyült a többiek ■ között. ; Csala László * Tréfa kaleidoszkóp PRÁGA Frantisek klubdélutánra készülődik. — Érezd jól magad, fiacskára — mondja az édesanyja. Mire Frantisek a maga 15 éves önérzetével megszólal: — Mama, kérlek, elég nagy vagyok már ahhoz, hogy ne mondd nekem állandóan, mit csináljak... BECS Hufnágel a kávéházban régi cimborájával beszélget: — Ismerek egy embert, aki egy szál rossz nadrágban ment ki Amerikába, és most már ötszáz milliója van. — Mondd, Hufnágel. minek neki az a sok rossz nadrág ?._ VARSÓ — Meg akarok nősülni, jó öreg Tadeusz. hogy végre rendbeszedjem az életemet! — Milyen furcsa is az élet, kedves Waclaw! Én meg ugyan, ezért most válók!— LONDON A galfklubban cseng a telefon. — Ott van a férjem? — kérdi egy energikus női hang. — Nem, asszonyom, nincs itt — feleli a pincér. — Honnan tudja, hogy nincs ott. amikor még a nevét sem mondtam me? — Onnan asszonyom, hogy ha a feleségek idetelefonálnak, egyetlen férfi sincs itt— BUKAREST Az áruházban egy férfi ébresztőórát akar vásárolni. Sorra mutatják neki a különféle gyártmányú vekkerórákat, mindet ki ió próbálja. Végül dönt: — Nem kell. Egyik sem kell Ki tud ilyen lármánál aludni..! MILÁNÓ A szép Maria’la sztiletésnaojára udvarlójától gyönyörű nyakéket kap ajándékba. A lány nézi. nézegeti, majd hálásan re- begi: — Igazán szép tőled. Marcella; hogy megjegyezted: nem szeretem a csokoládét... HAMBURG Halpemné rohan a férjéhez, a kJ gondtalanul sörözget a vendég«; lőben: — Gustav, az a férfi ott előbb kihúzott a vízből, amikor fulladoztam. Igazán odamehetnél és megköszönhetnéd neki. Halpem legyint: — Fe’esleges. Ilse. Az a férfi már kétszer volt itt, és bocsánatot kért tőlem... NEW YORK Miamiba megérkezik egy texa. si milliomos. Nyomában szolgaszemélyzet cipeli bőröndjeit, főleg téli sportfelszerelést: síléce. két, korcsolyacipőket, szánokat — De uram — szólal meg a portás megrökönyödve —, náf lünk nincs sem hó, sem jég! Mire a milliomos unottan le-1 gyint: —• Nem baj a csomagom többi részéve! az is megérkezik... MONTREAL A klubban dicsekszik egy nerctenyésztő: — Hasznos újítást vezettem be. Állataimat kenguruval kereszteztem, s így a bundákhoz nem kell zsebet csináltatni... BELGRAD A „jobb” családnál megtudják, hogy a család két tagja, valahol nyugaton, kétes hírű lokálokban dolgozik. — Borzasztó — sóhajt fel az egyik nagynéni —, családunk két tagja munkára vetemedett— ZÜRICH Egy járókelő a kései órákban meglát egy ácsorgó kisfiút az ut_ cán és megkérdi tő’e: — Ilyen későn nem kellene már otthon lenned? — Miért kellene? Hiszen én nem vagyok nős!... Révész Tibor Morzsáik A férj hajnaltájban tér haza és cipőjét levetve, mezítláb megy be a hálószobába, ahol a feleség még «ébren várja. — Te vagy az? — kérdi az asszony. — Mást vártál? — kérdezi a férj. **• Két barátnő találkozik a presz- szóban. — ...Semmi rosszat nem mondhatok Hedwigró’.... — Akkor beszéljünk valaki másról!... Szűk utca. iDluhopolszky László rajza)
