Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

i\ixon elfogadta újra jelölését Washington Magyar idő szerint csütörtö­kön hajnalban Nixon elnök a republikánus elnökjelölő kon­venció szónoki emelvényéről szólította fei az amerikai vá­lasztópolgárokat — kiváltkép­pen a demokrata pártból „ki­kergetett milliókat” — hogy pártkülönbségre való tekintet nélkül vezérlete alatt csatla­kozzanak egy „új amerikai többséghez” a november 7-i el­nökválasztásokon. Űjrajelölését formálisan el­fogadó beszédében, amely Spi­ro Agnew alelnöki újrajelölé- sét követte, Nixon elnök „az amerikai rendszer lerombolá­sának" szándékát tulajdonítot­ta George McGovern demakra- tapárti elnökjelöltnek. Az elnök külön-külön szólt az asszonyokhoz, leányokhoz, ifjakhoz, öregeikhez, fehérek­hez, feketékhez, és általában minden kor- és politikai szín- árnyalathoz, az „új amerikai többségben” való egyesülésre bíztatva őket. Négyéves kormányzásáról szólva Nixon elnök azt pró­bálta elhitetni, hogy am eír i ka jobbá, a világ biztonságosabbá vált” kormányozása eredmé­nyeként. Az amerikai társadalom ége­tő kérdéseit — munkanélküli­ség, infláció, bűnözés, faji konf­liktusok — csupán általánosság­ban említette, „vannak még problémáink” jeligével. Saját politikáját a7 ellenzék programjával összevetve azt hangoztatta, hogy az amerikai polgároknak novemberben az ésszerű változtatások és a kivi- i hetetlen változások programja között kell választaniuk”; Roosevelt, Truman és John­son demokratapárti elnököket — McGovernnel szembeállítva I — megdicsérte, amiért „kétpár- j ti” külpolitikát folytattak és1 „alapelvüknek tekintették, hogy amerika elég erős legyen veze­tő szerepének vállalására a világban.'” A vietnami háborúról szólva 1968-as választási Ígéretére erő­sen felhígított formában emlé­keztetett, mondván „akkor meg­fogadtam: törekedni fogok igaz­ságos béke létrehozására”. A csapatkivonásokra hivatkozva igyekezett meggyőzni a közvé­leményt, hogy „minden lehetsé­geset” elkövetett ígéretének tel­jesítéséi«. Mindjárt hozzátette ' azonban, hogy három ,,alapelve” j változatlan. Eszerint Washing­ton nem hagyja sorsukra „az amerikai hadifoglyokat; úgy állítva be a kérdést, mintha a népi erők dél-vietnamra „kom­munista kormányzatot” akarná- i nak ráerőltetni, Nixon hangoz­tatta, hogy ilyesmibe sohasem egyezik bele; beszélt arról is, hogy nem engedi „beszennyez­ni Amerika becsületét”. Nixon ismét a világméretű „domino-elmélettel” állt elő, mely szerint a saigoni rezsim támogatásának beszüntetése „nemcsak Ázsiában veszélyez­tetné a békét, hanem a Közel- keleten. Európában és Latin- Amerikában is.” Beszédének befejező részében Nixon elnök a béketémát emel­te ki, nagy hangsúllyal muta­tott rá ’pekingi, illetve moszk­vai látogatásának pozitív ered­ményeire. A nagyhatalmi kap­csolatok történelmi forduló­pontjaként jellemzete, hogy az Egyesült Államok és a Szovjet­unió „a konfrontációról áttért a tárgyalások korszakába és to­vábbhalad az együttműködés irányaiban.” Ugyanakkor nyo­matékosan aláhúzta: „katonai­lag erősnek kell maradni, hogy az USA elnöke sohasem kény­szerüljön a gyengeség helyze­téből tárgyalni.” A .népi erők kezdeményeznek Mint a saigoni parancsnoksá­gok csütörtök reggeli jelentései­ből kitűnik, szerdán és csü-( törtökön hajnalban Dél-Vietnam számos térségében élénk harci tevékenység fo'yt, s a népi erők mindenütt kezükben tartják a kezdeményezést. A szárazföldi összecsapások Da Nang és Saigon környékén voltak a legélénkebbek. A sza­badságharcosok tüzérsége csü­törtök reggel lőtte a Saigontól mindössze 10 kilométerre levő Nha-Be körzetét és rakétákkal megbénította a forgalmat a köz­ponti fennsíkon levő Kontum várbs repülőterén. Kemény har_ cok folynak az északi fronton, Quang Tri tartományban és a nagy amerikai támaszpont, Da Nang környékén. A DNFF tüzérsége csütörtökön a Da Nang-tól 40 kilométerre délre levő Que Son völgyének bejáratát tartotta tűz alatt. A szabadságharcosok a hét végén birtokukba vették a folyóvölgyet, s a bábcsapatok saigoni szóvivő, je elismerte, hogy az ellentá­madás eddig nem sok eredmény, nyel járt. A harcok helyenként alig húsz kilométerre folynak Da Nang-tól. Felújultak az ösz- szecsapások a támaszponttól északra, a sokat ostromlott Bas- togne tüzérségi támaszpont kö­rül is. Saigon körzetében, a Mekong- deltában egy saigoni mílicia-egy- ség szerdán öt óra hosszat csa­tázott a szabadságharcosokkal, s végül kénytelen volt légitámo­gatást igénybe venni. Rakétatá­madás érte a saigoni katonai körzet főhadiszállását, Lai Khe mellett. (MTI) Magyar parlamenti delegáció utazott Finnországba Idei szállításra A ajánlunk üvegszál erősítésű műanyagtartályokat Fekvő tartály, 1000 — 50 000 literes Álló tartály (lábas), 200—9000 literes Álló tartály (sik alap­lappal), 10000 -50 000 literes. Könnyű9 tartós, ✓ jól tisstítható Élelmiszeripari, borászati, vegyipari és egyéb célra, a tárolt anyagnak megfelelő összetételű alapanyagból készülnek. Két évi garancia. Forgalomba hozza a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat 7. sz. fiók, Budapest, VI., Jókai u. 38. Telefon: 126—963. Santiago de Chile Salvador Allende elnökletével ülést tartott a Chilei Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács. A részvevők megvitatták a poli­tikai helyzetet a reakciós elemek által provokált legutóbbi zavar­gások fényében. Különös fi­gyelmet szenteltek annak a problémának, hogy az országban félkatonai ultra jobboldali cso­portosulások tevékenykednek és ők provokálják a rendbontást. *•* Lu is Corvalan, a Chilei Kom­Dr. Ortutay Gyula akadémi­kusnak, az országgyűlés kultu­rális bizottsága, valamint az IPU magyar—finn tagozata el­nökének vezetésével, csütörtö­kön — a finn parlament meg­hívására — magyar országgyű­lési delegáció utazott egyhetes hivatalos, baráti látogatásra munista Párt főtitkára sajtóér­tekezleten kijelentette: a reakció által augusztus 21-én kiprovo- kált kereskedői sztrájk, amely arra kényszerítette a kormányt, hogy Santiago tartományban be­vezesse a rendkívüli állapotot, kétségtelenül politikai színezetet öltött. A szélsőjobboldali csopor­tok kormányellenes akciók meg­szervezésére akarták felhasznál­ni a sztrájkot és ezzel teljes mértékben leleplezték önmagu­kat. (MTI) Finnországba. A küldöttség tagjai: dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, Kárpá­ti Márta vegyészmérnök, a Csepeli Papírgyár részlegvezető­je, Fecser Péter í*ál olajmérnök, a Kőolajvezeték Vállalat mű­szaki igazgatóhelyettese, vala­mint Jeszensizki Gábor, a Sza­bolcs—Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat géplakatosa; országgyűlési képviselők. A küldöttséggel utazott dr. Rosta László, az országgyűlési iroda főosztályvezetője. Kádár János levelet Intézett Erich Honeckerhez Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára le­vélben üdvözölte 60. születés­napja alkalmából Erich Ho- neckert, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának első titkárát. Chilében szélsőjobboldali csoportosulások provokálnak Országos ügy Szarvasmarhatenyésztési gondjaink Hazánkban megszokott dolog, hogy a közfigyelem mindunta­lan különös érdeklődéssel for­dul a mezőgazdaság felé. Az ok rendszerint valamiféle gond. Kevés az eső; a háziasz- szonyok feljajdulnak: mi lesz a zöldséggel? Sok az eső; elter­jed, hogy nem lesz elég búza. Egy-egy névnapon túlságosan 'felszaladnak a virág árak. Nem megfelelő a kenyér minősége. A beavatottak azonban tudják, hogy az efféle gortdok csak pil­lanatnyiak, vagy helyi jelentő­ségűek. Végeredményben nem okoz tartósan országos problé­mát az sem, hogy mondjuk a szükségesnél kevesebb cukor­répát termelünk, vagy egyes zöldségfélék ára olykor túlságo­san ingadozik.' A mi egyébként szilárd, nem is elmaradott mezőgazdaságunk­nak egy igazi, nyomasztó gond­ja van, ez pedig a szarvasmar­hatenyésztés. Ez már valóban országos ügy, mert a fogyasz­tásra kerülő fehérjének 40 szá­zalékát. a mezőgazdaság egész termelési értékének 14 százalé­kát, a legfejlettebb országokba irányuló (úgynevezett dollár­szerző) exportunknak pedig 16 százalékát adja a szarvasmarha­tenyésztés. Ha ezek a számok meginognak, akkor valóban or­szágos probléma jelentkezik, nemcsak az ellátásban de az ipar működtetéséhez szükséges importban is. A kormány világosan látja a probléma jelentőségét és meg­különböztetett figyelemmel igyekszik a gondokon segíteni. A szarvasmarhatenyésztők a közelmúltban több módon ta­pasztalhatták ezt. A felvásárlá­si árakat 1970. január l-én emelték. Hosszú ideig hetven százalékos, vissza nem téríten­dő állami támogatást kaptak a nagyüzemek a szarvasmarhate­nyésztést bővítő beruházások­hoz. A kisember pedig nyolc­ezer forintot kapott támogatás­ként, ha tehenet vásárolt. Sajnos azonban már legalább egy esztendeje nyilvánvaló, hogy ezek az intézkedések nem oldották meg a problémát. Min­den állami és üzemi erőfeszí­tés ellenére az elmúlt hat esz­tendőben 40 ezerrel csökkent a tehénlétszám, ami ennek az üzemágnak a legérzékenyebb mutatója. Tej- és tejtermék fo­gyasztásunk egy főre számítva már eddig is 40 százalékkal, marhahús fogyasztásunk 25 szá­zalékkal alacsonyabb volt, mint a hozzánk hasonló fejlettségű országokban. Ma azonban már ezt az alacsony szintet is csak akkor tudjuk tartani, ha kül­földről hozunk be vaiat sőt tej­port. A marhahús ellátásra ná­lunk különösebben nem érzé­keny a piac, hiszen „sertéshús evő nemzet” vagyunk. de az egész gazdaságunk működteté­séhez nélkülözhetetlen exportot már nem látjuk biztosítottnak. Miért, jutottunk ebbe a hely­zetbe? A legfőbb — de nem egyetlen — ok, hogy a szarvasmarha- -> tenyésztés még az elmúlt évek­ben végrehajtott korrekciókkal együtt sem jövedelmező, vagy nem eléggé jövedelmező. Az elmúlt esztendők pedig a figyel­met — az üzemek és a kisem­berek figyelmét egyaránt — a gazdaságosság felé terelték. Jórészt ennek következtében a

Next

/
Oldalképek
Tartalom