Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám

Hassnos kezdeménye sés Egy évvel ezelőtt figye­lemre méltó kukoricatermesz­tési programot indítottak útjá­ra a Bábolnai Állami Gazdaság­ból. A tőkés világ legmoder­nebb eszközeit vonultatták fel megyénk több mezőgazdasági üzemébe — állami gazdaságba és tsz-be —, hogy a kukorica­termesztésben eredményeik a korábbinál nagyobbak legyenek. Traktorokat és munkagépeket vásároltak külföldön, melyeket a Bábolnai Állami Gazdaság révén juttattak el a hazai üze­mekbe. Ez a program elég költséges, mert külföld dollár ellenében adta a kukoricater­mesztés gépeit, eszközeit. Most, egy évvel később a Bajai Ál­lami Gazdaságból is elindítot­tak egy kukoricatermesztést programot, a bajai technoló­giát, amely a KGST-tagálla- mokban gyártott mezőgazdasági gépekre, eszközökre épül. Ennek nincs dollárvonzata. ezért el­terjedése. széles körű alkalma­zása előtt a bábolnainál na­gyobb lehetőség áll. Mindkét kukoricatermesztési program nagyon jelentős, mert összefüggésben áll a hazai hús­termeléssel, az ellátás javításá­val, a húsfeldolgozással és a külkereskedelemmel. Ha figye­lembe vesszük, hogy mind a kettőnek egyazon a célja, ak­kor a bábolnaiakat és a bajaia- kat egyaránt elismerés és di­cséret illeti e kezdeményezésért. A magam részéről a bajaiakat egy kicsit jobban támogatom, mint a bábolnaiakat. Teszem ezt azért, mert a bajaiak olyan gépkonstrukciókat állítottak technológiai programjukba, me­lyeket a hazai ipar, illetve a KGST-tagállamok ipara gyárt. Ezek a gépeik a korábbi esz­tendőkben már .vizsgáztak. Ki­tűnő eredményt hoztak. Hírne­vet szereztek a magyar kuko­ricatermesztésnek. Ez a hírnév akkor született, amikor még nem tudtuk, hogy Nyugat-Eu- rópában és Amerikában mi­lyen gépcsodáikat használnak a hektáronkénti világrekordot je­lentő kukoricatermesztés eléré­sére. Annvi azonban bizonyos, hogy a hazai és a KGST-tag­államok gépeivel Európában a harmadik helyre került öt év leforgása alatt a magyar kuko­ricatermesztés! Világviszonylat­ban is az első tíz között vol­tunk ugyanebben az időben. Az utóbbi években viszont jelentő­sen előbbre léptünlk, s ma arról adhatunk számot, hogy Békés’ megye kukorica átlagtermése — 1970—71 és ebben az esz­tendőben — hektárra számítva elérte, illetve eléri, sőt talán meg is haladja az Egyesült Ál­lamokét! Ezt a világraszóló eredményt nem az amerikai gé­pek nyomán könyvelheti el a megye — hiszen csak egy-két állami gazdaság és termelőszö­vetkezet vesz részt a bábolnai kukoricatermesztési technológia alkalmazásában —. hanem an­nak a sokoldalú támogatásnak, segítségnek, melyet a kormány nyújtott a termelőszövetkezetek gépesítésére, vegyszer- és mű­trágyaellátására. Állami gazda­ságainkban és termelőszövetke­zeteinkben jól hasznosították ezeket a lehetőségeket, s meg­mutatták a világnak, hogy a hazai gépekkel, a KGST-tag- államokban gyártott eszközök- I kel hozzáértéssel, hivatástudat­tól fűtve is kiváló eredménye­ket lehet elérni. Bábolna — kontra Baja. Csak egy a probléma; mindkét tech­nológia szélesebb körű elterjesz­tése egyelőre korlátozott. Azt még megérti az ember, hogy a bábolnai terjesztése a dollár­fedezet miatt behatárolt. De azt, hogy a bajai módszert mi­ért szűkítik le néhány üzemre, aligha. Az élet azt tanúsította, hogy a Bajai Állami Gazdaság kukorictermesztési technológiá­ja is jó. A módszert átvehetné több mezőgazdasági üzem is, nem­csak az orosházi Petőfi Tsz, hiszen a gépek, eszközök vala­mennyi helyen a szakértelem­mel együtt rendelkezésre állnak, csak a technológiát kellene az eddigieknél jobban közkincs- csé tenni, esetleg kiegészíteni újabb, olyan megyei tapaszta­latokkal, melyek jóságáról meg­győződtünk. Biztos vagyok ben­ne. hogy így majd még több kukorica terem. Dupsi Károly Szakszervezeti Nap Békéscsabán A Békés megyei Tanács és a Békéscsabai Városi Tanács szak szervezeti bizottságai augusztus 27-én, vasárnap a békéscsabai KISZ-táborban gazdag program mai közös Szakszervezeti Napot rendeznek. Az ünnepi előadás délelőtt fél tízkor kezdődik, utána a megyei és a városi tanács vezetői át­adják a jubiláló dolgozóknak a törzsgárda-jelvényeket és jutal­makat, majd a Közalkalmazot­tak Szakszervezete Békés me­gyei Bizottsága adja át a 25 éves szakszervezeti tagsággal rendel, kező dolgozóknak a jubileumi emléklapokat. A déla'őtti programban kispá­lyás labdarúgó-mérkőzés is sze­repel, amelyet a megyei és vá­rosi tanács csapatai vívnak egy­mással. A közös ebéd után kul­turális és sportvetélkedőkre ke­rül sor. Három színes film a hét moziműsorán Megjeleni a Béke és Szocializmus új száma A folyóirat most megjelent augusztusi száma közli annak a szimpozionnak az anyagát, ame­lyet a szerkesztőség és az NSZEP KB Társadalomtudo­mányi Intézete szervezett „A tudományos-technikai forrada­lom és a szocializmus” idősze­rű témájáról. Az eszmecsere mérlegét megvonva Vilém Novy. a folyóirat titkára hangsúlyoz­ta hogy a tudományos-technikai forradalom vívmányainak és a szocializmus előnyeinek egye­sítése a testvérpártok tevé­kenységének kulcskérdésévé vált. A folyóirat terjedelmes do­kumentum-riportot közöl a kommunista és munkáspártok több képviselőjének a Szovjet­unió megalakulása 50. évfordu­lója alkalmából, a Szovjetunió­ban tett utazásáról. Több cikk foglalkozik Francia- ország gazdasági és politikai helyzetével illetőleg a francia munkásosztály helyzetével. Gedő András: A politikai fi­lozófiától a marxizmus felé cí- ; mű tanulmányában ismerteti azokat a polgári és filozófiai irányzatokat, amelyek a marxiz­mushoz. közeledő tendenciákat mutatnak fel. A kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenetet mint ko­runk fő törvényszerűségét, va­lamint a győztes forradalom fel­adatait vizsgálja L. Angstrom: A győzelem megszilárdítása a forradalom törvénye című cik­kében. A lap ezenkívül több cikket közöl a nemzeti felszabadító mozgalom problémáiról. Idris Cox: Gazdasági együttműködés az imperialista rablás helyett című írásában a Világkereske­delmi Konferencia (UNCTAD) 1972. április—májusában San- tiagóban tartott legutóbbi ülés­szakán felmerül és a fejlődő or­szágok szükségleteit, közvetle­nül érintő kérdésekről számol be. Akik fennakadtak a fán.. Viszonylag ritkán láthatnak bolgár alkotást a magyar mozi­látogatók. Az Egy végzetes nap a ritka találkozások várakozás- ta’i izgalmával csalogatja a né­zőt. Balladai tömörségű, témájú film, egy asszony három fiáról szól: Petre tanítóról, Angelról, a diákról és a munkás Vaszilról. Közülük Petre meghal, amikor szökni próbál a vasútállomásról, ahol fogva tartják — a vád el. lene, hogy kommunistaként részt vesz az ellenállási mozgalom­ban. Angelt ugyanez a sors vár­ja, mert — hogy a nép ellensé­geivel szemben használja fel azokat —, fegyvert rejtegetett egy csőszkunyhóban. Csak Va- szii folytathatja a harcot: meg­érkezik a városból, átveszi az előkészített fegyvereket, hírt hoz a partizánoktól, utasításokat ad a falujabeli eVenállóknak, az. tán öccsei halálhírén tovább fo­kozva magában az elnyomók el. leni gyűlöletet, tovább megy, újabb feladatok elvégzésére in­dul. Színes, szinkronizált francia film A rend gyilkosai. Egy kis­város rendőrségének kegyetlen módszereit mutatja be, amellyé' megölnek egy apróbb bűncselek, ménnyel vádolt férfit. Az igaz­ság nem derülhet ki, mert akik a hatalom birtokosai, ezt meg­akadályozzák. A Marcel Camé- rendezte filmről így írt egy esz­A Világirodalom \ m remekei m m új sorozata m ■ A Világirodalom remekei so- : rozat új összeállítással jelent- • kezik. A köteteik között szere- 8 pel Dosztojevszkij, Balzac, Vik- S tor Hugo, Stephan Zweig, Du- : mas, Aragon, George Sand, ■ Jack London és Hamingway 8 művei mellett több, méltányta- ! lanul kevéssé ismert szerzők ! könyve is. A sorozat kedvez- ■ ménye az eddigiekhez hasonló: 8 az előfizetők ajándékként kap- 8 ják az utolsó kötetet. A BÉKÉSI VEGYESIPARI KISIPARI SZÖVETKEZET azonnali felvételre keres lakatos és hegesztő szakmunkásokat valamint se„ Bérezés megegyezés szerint. 44 órás munkahét! Jelentkezés a szövetkezet Verseny utcai telepén; Békésen, Püski László művezetőnél. * 21. Odasietek. — Nem szabad! — Egy pillanat az egész, vállamon a feje, rázkódik a válla a ka­romban. Duda. Újra meg újra. Ahogy felnéz, végigsímítok az arcán, ujjaimat benedvesítik a könnyei. — Gyorsan a kocsihoz, üljön be. Én itt maradok, segítek Bi- bok bácsinak ... Ki mondja ezt? Az én han7 gom szól, az én nyelvem mo­zog, az én kezem tereli kifelé a lányt, de .... — ... maga pedig megkeresi Miskát. Majd mi itt elrendezünk mindent, aztán __ M i lesz aztán, valóban? — ... aztán majd mi is ki­jutunk lovon. Ez az, lovon. Már a kocsinál vagyunk. A pilóta pofáján álmélkodás, és méreg kevereg: — Csókolom! Pajtás, erről nem volt szó, hogy a fél há­zat ... Besegítem a lányt, átkerülök a túloldalra, s azt mondom ne­ki: — öreg, úgy igyekezz, le­het, hogy félórányi időtök van. — Mi? Hogy? — A Duna elönti a szigetet. Az elfehéredő pofájáért érde­mes volt mindent végigcsinál­ni. Mikor pedig ki akar ugrani, visszalököm a géppisztoly csö­vével, s rávágom a súlyzárat. Ügy ugrik előre a kocsi, mint valami megostorozott állat. Még látok egy kék foltocskát a hát­só ablakban, egy szalagot, az­tán elenyészik a motorzaj. Leesik a kezem. V. Holtfáradtan baktatok be a házba. Amit lehet, föl kell hor­dani a padlásra. Százszor szánom rá magam, hogy lemegyek. odaállok az öreg elé, megmondom, hogy én küldtem el Margitot — száz- egyedszer is megtorpanok a padláslépcső tetején. Negyedórája, hogy megjött — véletlenül láttam meg fentről, a kakas-formájú szellőzőabla­kon át, amelyen Miska megos- torozásának is szemtanúja le­hettem. Nagyot kondult a szí­vem: no most!... Az öreg azonban csak az udvaron jár­kált ide-oda, abrakot vitt az istállóba. Gondoltam, megvá­tendeje a L’Humanité Dimanche kritikusa: „Az igazság nem lé­tezik abban a rendszerben, ahol a rendőrség több, mint tüzérsége, hadvezére a csatának. Camé nem fél ezt kimondani és noha filmje nem mentes bizonyos ügyetlenségektől, tiszta és egy­szerű bizonyítása célt ér. A cen­zúra nem lép közbe, mert nem teheti. Camé mindenre gondolt. Semif sem mutat be, mindent sejtet. Ebben áll ereje, ügyes­sége, bölcsessége. Szép lecke a filmművészetből, melyet igen jól szolgálnak a színészek”. A filmhez nfég annyit: szellemé­ben rokona a Vizsgálat egy min­den gyanú felett álló polgár ügyében és az Egy rendőrfel­ügyelő vallomása az állam- ügyészinek című, megrázó erejű alkotásoknak. A hét harmadik új filmje szintén színes és szintén fran­cia, de nem dráma, hanem víg­játék. A bonyodalom alapja: egy híres üzletember, egy fiatal nő a kutyájával és egy autóstop­pos férfi gépkocsin utazva, az országúiról szakadékba futnak, de a katasztrófának induló eset szerencsésen végződik, a jármű beleakad egy hatalmas fa ko­ronájába. Innen a mű címe: Fennakadva a fám Főszereplői; Louis de Funes, Olivier de Funes és Geraldine Chaplin. rom, míg beér a házba. Gyáva­ság, persze, hogy gyávaság, mit csináljak, gyáva vagyok. Egyszer volt a tornácon is, hallottam a csizmáját döngeni, de aztán viszament a kúthoz. Imént viszont bejött, szólt is egyet: „Margit, he!” Most csönd van. Gondolom: morog és keresi a lányt. Ha van szeme, meglátja, hogy rendetlenség van, hi­ányzik ez-az. Ha van egy kis sütnivalója, rájön, hogy a lány elment. Tán utána' is fut, ez volna a legjobb ... .. .vagyis akkor kell szólnom, mert ha utánamegy, a halálába megy. Az órám a pilótánál, de nem sok híja lehet annak a félötnek, átbukik a folyam a dombokon. Állok, s úgy gondolkozom, hogy belemelegszem. Nincs énnékem semmi közöm ehhez a vénemberhez. Ami dol­gom volt vele, az csak gyalá­zat volt. Gorombán bánt ve­lem, talán a kutyájához is ő rakott be. Ügy nézett át raj­tam, mint az üvegen. Köteles vagyok én az ő életével foglal­kozni? Huszonötször bemehettek vol­na a városba, a mérnök szerint napok óta riasztják a szigetie­ket, tudnia kell a veszélyről. Egy öngyilkosságot kellene te­hát énnekem visszacsinálni, s mint mikor a vízbefuló ide-oda csapkod, eltalálja azt is, aki menteni akarja, úgy érzem én magam. A fenébe!....

Next

/
Oldalképek
Tartalom