Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-22 / 197. szám

Tudomány — Technika | ttsamamumi sinmimHMiimBfiiiiHHSHiiitfinifCBxasminiiimH Robotok zsinatja Az elektronika, kibernetika, általában a technikai fejlődés jóvoltából napjainkban elérkez­tünk oda, hogy bizonyos művele­teket (pl. atomerőművekben) em­ber helyett robotgépek tudnak elvégezni. A robotokról mégis jóval többet hallunk a sci-fi iro­dalom hasábjain, mint a tudo­mányos sajtóban. A tudomá­nyos-fantasztikus irodalom ro­botját nemcsak bizonyos műve­letek elvégzésére képesek, te­hát megfognak bizonyos tárgya­kat, esetleg sakkoznak. vagy kártyáznak, hanem tökéletes változataik túlszárnyalják az ember sőt „fellázadnak az em­beriség ellen”... Maradjunk azonban a jelen­ben. Mit tudnak ma a robotok, mire lehet felhasználni ezeket, általában hol tart a robot- technika napjainkban? Erre vonatkozóan bizonyos fokú íze­lítőt nyújtott a mesterséges in­telligenciával kapcsolatban tar­tott II. Nemzetközi Kongresz- szus, amelynek nemrégiben London volt a színhelye. A nagyszabású nemzetközi összejövetelen számos előadás, vita hangzott el. Érdekes volt a japán Hitachi konszern ku­tatómérnökének beszámolója, aki a HIVIP típusú robotgépet ismertette. Ez a gép kisebb tár­gyakat felismer és össze is rak. A HIVIP televíziós szemek se­gítségével „lát”, egy Hitac 7200 típusú digitális számítógéppel „gondolkodik” és 7 fokozatú csuklós kar-szerkeze lé vei mar­kol meg kisebb elemeket, ame­lyeket úgy rak össze, mint a gyermek az építőkockákat. A HIVIP-hez az ember Fort- ran-nyelven szól. A robot me­mória-tára 400 szó tárolására képes, ennyi mindössze £ szó­kincse, de ez elegendő a korlá­tozott feladatkör ellátására. A HIVIP lényegében felismer geo­metriai formákat, szelektál, majd ezután ragadja meg ma­nipulátor karjai segítségével a* elemeket. Egy másik érdekes expozén Hewitt és Vinograd amerikai mérnökök Ismertették saját konstrukciójukat. A két mérnök ez esetben nem egy manipulá­ciós robotgéppel rukkolt ki, ha­nem egy olyan elektro-mecha- nikus szerkezettel, amely egy számítógéppel összekötött tv- képernyő segítségével szimulál­ja a robotgép feladatait. A két amerikai mérnök „Software— Plenner” nevű szimulátora, a robot-fejlesztési kísérleti célját szolgálja. A londoni összejövetelen egyébként sok szó esett a robo­tok felismerő képességéről. Ho­gyan ismeri fel a robot azt a tárgyat, amelyet meg kell fog­nia? Hogyan osztályozza ezeket a tárgyakat a robotba épített szűrőberendezés? Ezzel a kér­déssel kapcsolatban néhány ta­nulmány „trükkös” megoldást ismertetett. Az egyik ilyen meg­oldás szerint a tárgyat, tehát a robotgép célpontját különböző erősségű és színű fénysugarak­kal világítják meg. A fény ter­mészetét, színét, hullámhosz- szát, beesési szögét a robotgép­be épített számítógép felismeri. Egy speciális szűrőberendezés lokalizálja a tárgyak él-idomait és analizálja a tárgyakról visz- szaverődött fénysugarakat. Új rádiócsillagászati teleszkópok A rádióasztronómia, a világ­űrből érkező rádióhullámok vizsgálata a második világhábo­rú után indult meg. Jelenleg kb. 2000 rádióforrást ismerünk; az elsőt a Cygnus A-t 1946-ban fedezték fel. Az ötvenes és a hatvanas év­tizedben építették meg azokat a hatalmas rádióteleszkópokat, amelyeknek segítségével hall­gatják a csillagok üzenetét, Az első generációhoz tartozó Jod- rell-Bank-i, Nancy-i (Francia- ország) és Puerto-Rico-i stb. teleszkópokat még a monumen­tális méretek jellemzik. Időköz­ben a hetvenes évtized elejére elkészült a teleszkópok második generációja. Ezeknél a teleszkó­poknál bizonyos fokú speciali­zálódás figyelhető meg, meri: mindegyiknek megvan a maga hnUámtartomány „erőssége”. Nemrégiben avatták fel az NSZK rádióteleszkópját a Bonn melletti Bffelsberg-ben. A Mfex Planck Intézet teleszkópját a Volkswagen-gyár anyagi segít­ségével építették fel. Átmérője 100'méter, ez tehát még monu­mentális méretűnek számít. Az effelsbergi teleszkóp elsősorban a világűrben történő „moleku­la-vadászatra” alkalmas a 3 cm-es hullámhosszon. A Westerbork-i rádiócsillagá­szati állomás teleszkóp rend­6 1972. AUGUSZTUS 23, szerének felépítése merőben el­tér az effelsbergihez viszonyít­va- Itt 10 db rögzített és 2 db mozgatható antennát állítottak fel. Az antennák átmérője 25 méter, az antennabázis hossza 1,6 km. Lényegében egy rádió­csillagászati interferométer rendszer ez az állomás, amely elsősorban a Tejútrendszer struktúrájának vizsgálatára al­kalmas. A csillagászati rádióteleszkó­pok új generációjának harma­dik tagját India mondhatja ma­gáénak A TATA INSTITUT (Bombay) „hibrid-megoldást” választott. A csillagászati állo­más területén É—D irányban 10 parabolaantennát állítottak fel egyvonalban, olymódon, hogy az antennák fókusza össze van kötve. Így a rendszer összesen 8 700 m3 nagyságú antenna-„tü- kör” felületet képez. Az anten­narendszer az 50 cm-es hullám­hosszon dolgozik. Az indiai ál­lomás elsősorban a pulzárok kutatására alkalmas. Franciaországban a Nancy-i rádiócsillagászati állomás 1967. óta működik. Számos mérést vé­geztek azóta az itt dolgozó rá­diócsillagászok. Jelentősebb vizsgálataikat képezte a 21 cm- es hullámhosszon a pulzárok ku­tatása, valamint a hidrogén és a hidroxil gyökök „vadászata” a világűrben. Francia szakértők most felbuzdulva a hollandiai állomás kitűnő érzékenységén, 8 cm-en dolgozó új interfero- méter-rendszert szeretnének építeni. Ezt az új szektort el­sősorban szintén „molekulava­dászatra” szeretnek felhasználni. Egyébként a londoni konfe­rencia visszatérő témája volt a formált felismerésének problé­maköre. Hogyan olvas a robot­gép? Nem könnyű kérdés ez technikai szempontból. A nyomtatott írást könnyebben felismeri a gép, a kézírás felis­merésével azonban ma még ko­moly nehézségekkel kell szá­molni. A robotok tehát ha lassan is, de azért tovább fejlődnek. Bizo­nyos egyszerűbb feladatok meg­oldására már alkalmasak. A ro­botok lázadásától azonban egye­lőre nem kell tartanunk. H. M Velence süllyedésének hidro­lógiai okairól számolt be egy ne­ves amerikai hidrológus, aki az UNESCXJ megbízásával foly­tat tudományos kutatásokat a „Zöld Királynő” süllyedésének okairól. Képzeljünk el — mond­ja a tudós —, egy felfújt gu­micsónakot, amely a vízen úsz­va léket kap, s a levegő lassan kiszivárog belőle. A különbség csak az, hogy Velence eseté­ben nem a levegő, hanem a víz szivárog ki a talaj alól, amely páratlan szépségű épületeit tartja. Ennek oka részben a város artézi kútjaiban keresen­dő, főleg azonban annak a nagy vízmennyiségnek, amelyet Mest- re és Marghera nagy ipari lé­tesítményei vonnak el. Lehet, hogy a Pó-völgyében feltárásra kerülő földgáz is súlyosbítja a folyamatot. A város süllyedése évszázadok óta tart, de a nagy­ipar fejlődése következtében az elmúlt tíz év alatt kritikus stá­diumba jutott. A süllyedés másik oka az Ad­riai-tenger — mint a világ minden tengerének — a ” vize, a gleccserek fokozódó olvadása miatt süllyedt, ezért aztán a la­gúnák vize is eljut a korábban védett részekre. Az „aqua alta”, a mély víz régi ellensége volt a városnak, de korábban az Ad­riai-tenger csekély ár-apálya miatt sok gondot nem okozott. Ugyancsak az utóbbi tíz évben okozott óriási károkat a szél­vihar felkorbácsolta tengervíz, amely először 1966. november 4-én a város kétezer éves törté­netében példátlan áradást vál­tott ki. Ha nem is olyan vész­terhesen, — ez azóta többízben is megismétlődött: az „aqua al­ta’’ évente három-négyszer is felkeresi a város belsejét. A város megmentésére ala­kult bizottság most két módon is tanulmányozza a lehetősége­ket: hidrológiai modell épül a lagúnáról a páduad egyetemen, és matematikai modell a Nem­zeti Tudományos Kutatótanács velencei laboratóriumában; Műanyagok az építőiparban A szintetikus úton előállított műanyagok felhasználása ugrás­szerűen megnövekedett. 1968-tól 1975-ig a világ műanyagterme­lése 18 millió tonnáról 38 mii- ■ lió tonnára emelkedik. A gyors növekedést az okozza, hogy a műanyagok felhasználási lehe­tősége folytonosan gazdagodik. Amikor az építőiparban a ha­gyományos anyagokról beszélünk fára, vasra, cementre, üvegre, téglára gondolunk. Ezek olyan anyagok, amelyeknek szerkezeti jellemzőit a szakemberek töké­letesen ismerik. A hogyományos építési eszközöket ma már ki­egészíti, sőt egyeseket felül­múlja a műanyag. Padlástól pincéig A műanyagok családja válto­zatossá, sokrétűvé vált. A mű­szaki jellemzőket (hőszigetelő­képesség, szilárdság, zajcsök­kentés, vízzárás, stb.) összeve­tik a gazdaságossággal. Az új anyagokat sajátos tulajdonsága­iknak figyelembevételével hasz­nálják az építőiparban is. 1972- ben a műanyag 25—30 százalé­kát az építőiparban hasznosít­ják. A különböző műanyagokat az építőiparban a lábazattól a te­tőig mindenütt használják. A gyors terjedésnek két magyará­zata van. Egyrészt a termelők fejlesztik a minőséget, más­részt a felhasználók mind job­ban megismerik a műanyagok, minőségét és felhasználhatósá­gát. A két érdekelt fél összefog és magas szintre emeli a mű­anyagok alkalmazhatóságát. A feladatokat időben felis­merte a győri GRABOPLAST műszaki vezetése, amikor 1966- ban gyártmányfejlesztési tervé­be iktatta az ipari műanyagok készítését. Még nem volt Ma­gyarországon házgyár, amikor már kidolgozták a nagyüzemi módon készített lakásokhoz szükséges műanyagpadló típu­sait. A padló egyebek között légcellás felépítésű, habszerlke- zetű. habalátétes, felső része pe­dig kemény és karcálló. A pad­ló hőszigetelő és kopogó hang­gátló tulajdonságával verseny- képes alkotás. Műszakilag és esztétikailag kitűnő tapéták Önállóan oldotta meg az üzem a korszerű tapéták gyár­tását is. 1970. óta a textil- és papíralátétes, egyszínű, vala­mint a fa hű utánzatával esz­tétikailag és műszakilag ma­gas szintű tapéta készül. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalattal közösen — hazai ra­gasztó kísérletezésével — meg­oldották a lemosható, PVC-fe- lületű tapétarendszert is. A soproni Pannónia és Fenyves Szálló, valamint az Országos Műszaiki Fejlesztési Bizottság székházának belső falait hazai műanyag tapéták borítják. Je­lenleg két nagy SZOT-szálló ta­pétázási munkálatait végzik. A vállalat időben felismerte a szigetelő tapéták jelentőségét is. E termék hőelnyelő képes­ségét a műszaki egyetem fizi­kai tanszéke vizsgálta és ha­sonlította össze a nem nyitott habcellás szerkezetű, hasonló célú külföldi tapétákkal. Min­den eddigi vizsgálat megerősí­tette a hangszigetelő tapéták kiváló tulajdonságait. Sikeresen vizsgázott a folyó­méterben gyártott —százcenti­méteres széles — PVC-felületű műanyag csempe. E termékeket a közeli jövőben 160 centimé­ter szélességben is készítik. így egy munkaművelettel — rövid idő alatt — az egész falat bo­rító műanyag csempét a megfe­lelő helyre fel lehet. ragaszta­ni. Padló ós szőnyeg Ebben az esztendőben valósít­ják meg a poliészter rácsbeté­tes habszedkezetű műanyag padlót. E termék műszaki és alkalmazástechnikai előnye az, hogy az egy-egy ponton történő terhelés nem hagy maradandó nyomokat. Megvalósulásra kerül a magas esztétikai követelmé­nyeket kielégítő „nyomott felü­letű” habalátétes padló is. Par­ketta-szőnyeg utánzattal a leg­kritikusabb vásárló tetszétét is elnyeri. Az 1972. esztendőben valósul meg a — már kísérletileg ki­dolgozott — sportpadló. A sportlétesítmények betonpadc- zatát 8 mm vastag habalátétes műanyag padlóval borítják. En­nek a padlónak csúszásmentes változata a mezőgazdasági lé­tesítményekben, istállókban al­kalmazható. Jégtakaró a Mars pólusain? Most tették közzé azt a térké­pet, mely a Mars déli sarkvi­déke nyugati 60, és keleti 90. hosszúsági fok közötti részét a Mariner—6. és 7. Mars-szondák segítségével 1969-ben készített felvételek alapján ábrázolja. Ez­zel először válik lehetővé a déli pólus felszínének behatóbb megismerése. A déli sark topográfiája sok tekintetben különbözik a közép­ső és az egyenlítői területeké­től. Bár itt is kráterszegény és kráterekben gazdag zónák vál­takoznak, a felszín feltűnően sík. A kráterek itt erősen mál- lottak, és jelentős hányaduk szerkezeti felépítése különbözik az egyenlítő vidékén eddig megfigyelt kráterekétől. E je­lenség okát a tudósok még nem tudják pontosan meghatározni. A déli sarkvidék krátereinél nem észleltek olyan jelensége­ket, amelyek vulkanikus eredet, re utalnának. Feltehető, hogy a Mars déli sarkvidékének felszí­nére jelentős erróziós erők ha­tottak, melyek az eredeti fel­szín struktúráját erősen meg­változtatták. Tudományos érdeklődésre tarthatnak számot azok a dombláncok is, amelyek a déli sarkot körbefogják és erősen emlékeztetnek a földi gleccser- morénákra. Szárazjég (szilárd szénsav) nem hozhatta létre ezeket a képződményeket, miu­tán sem eljegesedést, sem „fo­lyékonyságot” nem észleltek. A Mariner—9 infravörös mérései a Mars deli sarkán szárazjég mellet vízjeget is kimutattak- Így Pl. a leolvadó pólus —125 C* állandó hőmérsékletet mutat, ami megfelel a széndioxid szublimációs pontjának. A mint­egy 100 000 km3 területnyi nyá­rias pólusvidéken meglepetés­szerűen —83 C? hőmérsékletet észleltek. (A szárazjég ezen a „magas” hőmérsiékleten mara­déktalanul és meglehetősen gyorsan gázneművé alakulna.) Hasonló regionális hőmérséklet­különbségeket már a Mariner—-6 és 7 mérései is kimutattak, azonban ezek helyességét akkor általánosan kétségbe vonták. A kaliforniai műszaki egyetem munkatársai feltételezik, hogy a sarkon található állandó víz­jég réteget télen, különösen ala. csony hőmérsékletnél szárazjég­réteg vonja be. A nyári vízjégsapka részei feltehetően elpárolognak, ami megmagyarázza a Mariner—9 infravörös spektrométere által a déli sark felett megállapított magas vízpáratartalmat. . A vízpárakoncentráció évsza­kos ingadozása, mely „meleghá­zi” körülményeket teremt a bolygó légkörében, úgy látszik bizonyos hőmérsékletváltozások, kai’ is kapcsolatos.' így a Mars- nyár végén a déli félteke at­moszférájában erős hőmérsék- letcsökkenést figyeltek meg: —48 C-ról —78 C*-ra esett a hőmérséklet. Velence pusztulásának okai

Next

/
Oldalképek
Tartalom