Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

1 Névnapi ajándék Szégyenlős modell (Jelinek Lajos rajza) KELLEMETLEN — Oszkár! Ne szuszogj már a hátam mögött, gyere uzsonnáz­ni! (Jelinek Lajos rajza) SÓHAT — Na várjon csak, megszépít­jük. Teszünk rá egy szép szőke parókát... (Kesztyűs Ferenc rajza) T A RifA HASÁBOK i MOSOL VOC A VILÁG A fiatal színész hazatérve lel­kesen meséli a szüleinek: — Szerepet kaptam egy da-, rabban. Olyan embert fogok ala­kítani, aki 18 éve ugyanannak a nőnek a férje. — Jól van, jól van — mondja az apa. — Eleinte mindig így van. Később majd szöveges szereped is lesz... * » • Egy díszvacsorán két ismeret­len úr mutatkozik be egymás­nak: — Sörensen, kereskedő, szén és koksz. — Olsen, börtönigazgató, víz és kenyér... * * * Egy hajótörött utolsó erejét megfeszítve partot ér egy ma­gányos szigeten. Itt a felesége fogadja, aki már előbb megme­nekült. — Hol csavarogtál, te gazem­ber, hiszen a hajó még tegnap elsüllyedt! • * * Két diák távozik az írásbeli érettségiről. — Nem tudtam megoldani a feladatot, és üresen adtam be a papírt — mondja az egyik. — Én sem tudtam rájönni a megoldásra, és én is üres papír­lapot adtam be. — Rémes! — kiált fel a má­sik. — Még azt hiszik, hogy az enyémről másoltad ... ♦ * * Az apa egy levelet küldött fiával a postára, de annyira sietett, hogy elfeljtette ráírni a címet a borítékra. Amikor a fiú visszatért, az apja megkérdezte: Aforizmák Ne mondjunk ellent a nőnek. Várjuk meg, míg ő maga teszi ezt‘ Humphrey Bogart A helyzet jó. Lehetne jobb is, de lehetne rosszabb is. Azaz — jó. Henri Duveronois * A fantázia olyasvalami, amit egyesek elképzelni sem tudnak. (Parade) Hová lettek azok a csodála­tos asszonyok, akik nem tűrték meg maguk mellett a férfit ak­kor, ha otthon valami tenniva­— Nem vetted észre, hogy nincs cím a levélen? — Észrevettem, de azt hittem, nem akarod, hogy megtudjam, kinek írtál. • * * — Hallottam, hogy milyen szerencse ért. Mondd, hogyan csináltad? — Nagypn egyszerűen. Meg­ismerkedtem egy gazdag férfi­val. Neki pénze volt, nekem meg tapasztalatom. •— És most? — Most neki vannak tapasz­talatai és nekem van pénzem. * * * Egy lihegő matróz szalad az óceán járó parancsnoki hídjára és teli tüdőből kiabál: — Kapitány! Azt hiszem, ki­lyukadt a hajónk! — Miből gondolod ? — Cápa van az úszómeden­cében ! • * * — Szeretsz? — kérdezi ked­veskedve a lány. — Hát persze *— válaszol gyengéd hangon a fiú. — Elveszel feleségül? — Ilyen hirtelen változtatsz témát?! Az egyik csavargó így szól másikhoz: — Nagyon szeretném, ha len ne egymillió koronám! A másik csavargó: — Nekem adnád a felét? Mire az első: — Minek? Te Is kívánhatsz magadnak egy egéSx milliót. • • • — Miféle ddlog ez Carlsson hogy munkaidőben jár nyir-at kozni ? — De igazgató úr, a hajam munkaidő alatt is nő! * * # Üjgazdag úr érdeklődve szem lél a kiállításon egy olajfest­ményt. — Mit ábrázol a kép? — kér­di az ifjú festőt. — Mezőn legelésző teheneke ■— válaszolja a művész. — De én sehol sem látom mezőt — mondja tétován az úr —Hát persze, mert a tehenek lelegelték. — Azonban én teheneket sem látok! v — Nem mondaná meg urasá- god, mit keressenek a tehenek egy teljesen letarolt réten? Jóska hazatér! M eredek Jóska hazajön” — futott végig a megdöbben­tő hír a falun. Nagy és jelentőd ségteljes esemény volt ez. Már sok fiatal otthagyta hűtlenül szülőfaluját, a romantikus fek­vésű, dimbes-dombos Puszpáng. bükköst, de még egyetlen egy sem tért visza soha bűnbánó alázattal. — Szívesen fogadjuk — jelen­tette ki a hír vétele után Frá­nya Zsigmond, a helybeli „Húzdmeg-ereszdmeg” Tsz el­nöke. — Nálunk mindig megvan a Jóska gyerek* helye. Ilyen fiatalok kellenek ide, akik már rájöttek, hogy a város nem min­den, akik kiállták már a tűzke­resztséget és büszke daccal si­került «'lenállniuk a hamisan csillogó hívságos csábításoknak. Egyébként nem is csodálkozom azon. hogy Jóska hazajön, hi­szen mi valóban igyekszünk olyan körülményeket teremteni a községben, hogy minden fiatal ki tudja elégíteni a maga kultu­rális igényeit. Ezért nyitottunk új zenés eszpresszót is, mert a régi szövetkezeti kisvendéglő, ahol Sunyi Kósza Kálmán nye- nyerészi a magyamótákat, már nem felel meg a modem kor­szellemnek — folytatta aztán még feltartóztathatatlan szóára- dattal Fránya Zsigmond. Jóska hazatérésével igazolva látta a falu érdekében kifejtett és lan­kadatlan munkásságát. A zenés eszpresszó, melyet költséget és ízlést nem ki. mélve üzemeltettek a főutcán, (a szövetkezeti kisvendéglő ro­vására), valóban beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s mi­után magasan túlteljesítette be­vételi tervét, szükségessé vált, hogy az új vendéglátóipari ob­jektum tőszomszédságában mo­dern, minden igényt kielégítő, pesti nívójú, nyolc ágyas alko­hol detoxitáló állomást rendez-: zenek be. Így hát Puszpángbük. kös világvárosi légkört idéző lé­tesítményekkel várta a tékozló fiút, a hazatérő Meredek Jós­kát. Sőt, a megérkezését meg­előző napokban, még egy új, szintén városi színeket idéző táblát is kifüggesztettek az esz­presszó fényes kirakatába, me­lyen tudatták minden derék puszpángbükkösivel, hogy: „el­sejétől minden este Jósé és népszerű fővárosi beat-együtte- se szórakoztatja a kedves ven­dégeket !” Jóskát, a tékozló fiút tehát méltóképpen várták. Várták, hogy a déli busszal érkezik, de / kisebb küldöttség leste az esti vicinálisnál is. Jóska azonban a saját Fiatján érkezett. Vállát verdeső loboncos sörénnyel ál­lított be, díszmagyarban, ha­talmas sújtásokkal a dolmányán, orrán drótkeretes fekete pápa­szemmel úgy, hogy a templom körül őgyelgő öregasszonyok majdnem adakozni akartak a számára. Az anyja elájult, amikor meg­látta, apján pedig újból kitört a háborúban szerzett sokkja, mely mindig akkor jelentkezett, ha valami erős megrázkódtatás ér­te. Unfrankó Jenő, az eszpresszó üzletvezetője viszont leírhatat­lan lelkesedéssel üdvözölte a ne­ves gitárost, a serdülő lányok bálványát, Puszpángbükkös szü­löttjét, akit érkezés után közvet­len az egész falu úgy megbá­mult, mint valami idegenfor­galmi érdekességet. Csak éppen az eszpresszóba nem ment el senki meghallgatni. A falube­liek inkább a szövetkezeti kis­vendéglőt kezdték megint láto­gatni, ahol Sunyi Kósza Kálmán és népi • zenekara húzta a talp- alávalót. Az eszpresszó pedig minden este üresen kongott, még a kutyák is vinnyogva el­kerülték az egykor oly népsze­rű vendéglátóipari létesítmény hangos és lármás környékét. M int az elmondottakból azt hiszem, világosan kiderül: úgy látszik, nemcsak próféta, de még gitáros sem lehet valaki a saját hazájában. Hát nem mél­tánytalanság?! Ágh Tihamér D. E. lójuk akadt?! KÁNIKULÁBAN A fürdő termálme­dencéje mellett, a zuha­nyozóban történt. Ket­ten álltak két vízcsap előtt. Mindketten lan­gyos vizet akartak eresz­teni, de sehogy sem si­került nekik. Kísérlete­zésük közben beszélget­tek. Az egyik éppen ezt mondta: — Ma olvastam, hogy Japánban elkészült a vi­lág legkisebb rádióké­szüléke. Mindössze 120 gramm. Töltőtollba épí­tették be. Minden rádió- állomás fogható vele ... Hogy a fene egye meg, csak lángforró víz öm­lik ebből a csapból! — Az enyém meg jég­hideg. Próbáljuk meg a meleg csapot balra, a hideget meg jobbra for­dítani. Maga csinálja fordítva. Ami azt a töl­tőtollat illeti, nem olyan nagy dolog. Ellenben a szívbillentyű kapocsrakó gép. az igen! Veszélyte­len lett a szívműtét, mert a behatolás helyét gép zárja el! Hogy az a mennydörgős,., Most az enyém lett égetően forró. Majdnem lefor­ráztam magam. — Ez se fordulhat elő nemsokára! A fürdő vizét a jövőben gamma­sugarakkal telítik. Azt remekül lehet majd sza­bályozni a gondolkodó géppel. Hű a mindenit, ez a víz a fagypont kö­rül van! Most megpró­bálom mind a kettő bal­ra fordítani... Mintha még hidegebb lenne. Ab­szurdum, hogy nem tud­ják ezt a csapot megja­vítani! Hopp, azt hi­szem, megtaláltam az orvosságot. Kifelé kell húzni. Maga is próbálja meg. Ami pedig a gyó­gyító gépeket illeti, az a szívkapcsoló gép sem­mi ahhoz, amit Samov professzor végez. Ő már varrógéppel egyesíti a beleket. Na, ezt jól meg­csináltam! A csap a ke­zemben maradt. Szólok a fürdőmesternek! ■— Mondja kérem, nem lehetne ezt a két csapot langyosra beállí­tani?, — Sajnos nem. Már többször is meg akar­ták csinálni, de az a sróf, ami a javításhoz kellene, nem kapható. Tessék talán odamenni az utolsó két csaphoz. Azok adnak langyos vi­zet. — De hiszen azok előtt tízen is várakoznak! hogy milyen erővel dol­gozzon a gépmasszőr. A fürdő dolgozója a fejét csóválta, mire a jövőbe látó vendég ki­oktatta: — Hiába csodálkozik, bizony így lesz. A für­dőmestert és a kabinost is gép fogja helyettesí­teni. ' ZUHANY — Nem tart az soká­ig. És ezenkívül ott a bejáratnál is vannak zu- hanyozók. — Onnan jöttünk. Ott is rosszak a csapok. Mégis a két utolsónál kell sorba állnunk. Na, menjünk ... Persze a jövőben nem kell majd odamenni. Mozgó gumi­szőnyegek viszik a für­dővendégeket minden­hová. A csaphoz, a me­dencébe, a dögönyöző- höz. Természetesen nem gyúró fogja az embert masszírozni, hanem gép. A vendég gombnyomás­ra beállíthatja majd. A fürdőalkalmazott vállat vont, és a két fér­fi az utolsó előtti csap­hoz cuppogott. Beálltak a sorba, vártak és ami­kor végre a langyos víz alá jutottak, arról kezd­tek beszélni, hogy meg­hódítottuk a Holdat, sőt már a Vénusz napos ol­daláról is közvetlenül kapunk híreket. A másik is fellelke­sedett: — Csodálatos ez a mai technika! Na, mi tör­tént? Ott sem folyik a víz!? Palásti László i I

Next

/
Oldalképek
Tartalom