Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
1 Névnapi ajándék Szégyenlős modell (Jelinek Lajos rajza) KELLEMETLEN — Oszkár! Ne szuszogj már a hátam mögött, gyere uzsonnázni! (Jelinek Lajos rajza) SÓHAT — Na várjon csak, megszépítjük. Teszünk rá egy szép szőke parókát... (Kesztyűs Ferenc rajza) T A RifA HASÁBOK i MOSOL VOC A VILÁG A fiatal színész hazatérve lelkesen meséli a szüleinek: — Szerepet kaptam egy da-, rabban. Olyan embert fogok alakítani, aki 18 éve ugyanannak a nőnek a férje. — Jól van, jól van — mondja az apa. — Eleinte mindig így van. Később majd szöveges szereped is lesz... * » • Egy díszvacsorán két ismeretlen úr mutatkozik be egymásnak: — Sörensen, kereskedő, szén és koksz. — Olsen, börtönigazgató, víz és kenyér... * * * Egy hajótörött utolsó erejét megfeszítve partot ér egy magányos szigeten. Itt a felesége fogadja, aki már előbb megmenekült. — Hol csavarogtál, te gazember, hiszen a hajó még tegnap elsüllyedt! • * * Két diák távozik az írásbeli érettségiről. — Nem tudtam megoldani a feladatot, és üresen adtam be a papírt — mondja az egyik. — Én sem tudtam rájönni a megoldásra, és én is üres papírlapot adtam be. — Rémes! — kiált fel a másik. — Még azt hiszik, hogy az enyémről másoltad ... ♦ * * Az apa egy levelet küldött fiával a postára, de annyira sietett, hogy elfeljtette ráírni a címet a borítékra. Amikor a fiú visszatért, az apja megkérdezte: Aforizmák Ne mondjunk ellent a nőnek. Várjuk meg, míg ő maga teszi ezt‘ Humphrey Bogart A helyzet jó. Lehetne jobb is, de lehetne rosszabb is. Azaz — jó. Henri Duveronois * A fantázia olyasvalami, amit egyesek elképzelni sem tudnak. (Parade) Hová lettek azok a csodálatos asszonyok, akik nem tűrték meg maguk mellett a férfit akkor, ha otthon valami tenniva— Nem vetted észre, hogy nincs cím a levélen? — Észrevettem, de azt hittem, nem akarod, hogy megtudjam, kinek írtál. • * * — Hallottam, hogy milyen szerencse ért. Mondd, hogyan csináltad? — Nagypn egyszerűen. Megismerkedtem egy gazdag férfival. Neki pénze volt, nekem meg tapasztalatom. •— És most? — Most neki vannak tapasztalatai és nekem van pénzem. * * * Egy lihegő matróz szalad az óceán járó parancsnoki hídjára és teli tüdőből kiabál: — Kapitány! Azt hiszem, kilyukadt a hajónk! — Miből gondolod ? — Cápa van az úszómedencében ! • * * — Szeretsz? — kérdezi kedveskedve a lány. — Hát persze *— válaszol gyengéd hangon a fiú. — Elveszel feleségül? — Ilyen hirtelen változtatsz témát?! Az egyik csavargó így szól másikhoz: — Nagyon szeretném, ha len ne egymillió koronám! A másik csavargó: — Nekem adnád a felét? Mire az első: — Minek? Te Is kívánhatsz magadnak egy egéSx milliót. • • • — Miféle ddlog ez Carlsson hogy munkaidőben jár nyir-at kozni ? — De igazgató úr, a hajam munkaidő alatt is nő! * * # Üjgazdag úr érdeklődve szem lél a kiállításon egy olajfestményt. — Mit ábrázol a kép? — kérdi az ifjú festőt. — Mezőn legelésző teheneke ■— válaszolja a művész. — De én sehol sem látom mezőt — mondja tétován az úr —Hát persze, mert a tehenek lelegelték. — Azonban én teheneket sem látok! v — Nem mondaná meg urasá- god, mit keressenek a tehenek egy teljesen letarolt réten? Jóska hazatér! M eredek Jóska hazajön” — futott végig a megdöbbentő hír a falun. Nagy és jelentőd ségteljes esemény volt ez. Már sok fiatal otthagyta hűtlenül szülőfaluját, a romantikus fekvésű, dimbes-dombos Puszpáng. bükköst, de még egyetlen egy sem tért visza soha bűnbánó alázattal. — Szívesen fogadjuk — jelentette ki a hír vétele után Fránya Zsigmond, a helybeli „Húzdmeg-ereszdmeg” Tsz elnöke. — Nálunk mindig megvan a Jóska gyerek* helye. Ilyen fiatalok kellenek ide, akik már rájöttek, hogy a város nem minden, akik kiállták már a tűzkeresztséget és büszke daccal sikerült «'lenállniuk a hamisan csillogó hívságos csábításoknak. Egyébként nem is csodálkozom azon. hogy Jóska hazajön, hiszen mi valóban igyekszünk olyan körülményeket teremteni a községben, hogy minden fiatal ki tudja elégíteni a maga kulturális igényeit. Ezért nyitottunk új zenés eszpresszót is, mert a régi szövetkezeti kisvendéglő, ahol Sunyi Kósza Kálmán nye- nyerészi a magyamótákat, már nem felel meg a modem korszellemnek — folytatta aztán még feltartóztathatatlan szóára- dattal Fránya Zsigmond. Jóska hazatérésével igazolva látta a falu érdekében kifejtett és lankadatlan munkásságát. A zenés eszpresszó, melyet költséget és ízlést nem ki. mélve üzemeltettek a főutcán, (a szövetkezeti kisvendéglő rovására), valóban beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s miután magasan túlteljesítette bevételi tervét, szükségessé vált, hogy az új vendéglátóipari objektum tőszomszédságában modern, minden igényt kielégítő, pesti nívójú, nyolc ágyas alkohol detoxitáló állomást rendez-: zenek be. Így hát Puszpángbük. kös világvárosi légkört idéző létesítményekkel várta a tékozló fiút, a hazatérő Meredek Jóskát. Sőt, a megérkezését megelőző napokban, még egy új, szintén városi színeket idéző táblát is kifüggesztettek az eszpresszó fényes kirakatába, melyen tudatták minden derék puszpángbükkösivel, hogy: „elsejétől minden este Jósé és népszerű fővárosi beat-együtte- se szórakoztatja a kedves vendégeket !” Jóskát, a tékozló fiút tehát méltóképpen várták. Várták, hogy a déli busszal érkezik, de / kisebb küldöttség leste az esti vicinálisnál is. Jóska azonban a saját Fiatján érkezett. Vállát verdeső loboncos sörénnyel állított be, díszmagyarban, hatalmas sújtásokkal a dolmányán, orrán drótkeretes fekete pápaszemmel úgy, hogy a templom körül őgyelgő öregasszonyok majdnem adakozni akartak a számára. Az anyja elájult, amikor meglátta, apján pedig újból kitört a háborúban szerzett sokkja, mely mindig akkor jelentkezett, ha valami erős megrázkódtatás érte. Unfrankó Jenő, az eszpresszó üzletvezetője viszont leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölte a neves gitárost, a serdülő lányok bálványát, Puszpángbükkös szülöttjét, akit érkezés után közvetlen az egész falu úgy megbámult, mint valami idegenforgalmi érdekességet. Csak éppen az eszpresszóba nem ment el senki meghallgatni. A falubeliek inkább a szövetkezeti kisvendéglőt kezdték megint látogatni, ahol Sunyi Kósza Kálmán és népi • zenekara húzta a talp- alávalót. Az eszpresszó pedig minden este üresen kongott, még a kutyák is vinnyogva elkerülték az egykor oly népszerű vendéglátóipari létesítmény hangos és lármás környékét. M int az elmondottakból azt hiszem, világosan kiderül: úgy látszik, nemcsak próféta, de még gitáros sem lehet valaki a saját hazájában. Hát nem méltánytalanság?! Ágh Tihamér D. E. lójuk akadt?! KÁNIKULÁBAN A fürdő termálmedencéje mellett, a zuhanyozóban történt. Ketten álltak két vízcsap előtt. Mindketten langyos vizet akartak ereszteni, de sehogy sem sikerült nekik. Kísérletezésük közben beszélgettek. Az egyik éppen ezt mondta: — Ma olvastam, hogy Japánban elkészült a világ legkisebb rádiókészüléke. Mindössze 120 gramm. Töltőtollba építették be. Minden rádió- állomás fogható vele ... Hogy a fene egye meg, csak lángforró víz ömlik ebből a csapból! — Az enyém meg jéghideg. Próbáljuk meg a meleg csapot balra, a hideget meg jobbra fordítani. Maga csinálja fordítva. Ami azt a töltőtollat illeti, nem olyan nagy dolog. Ellenben a szívbillentyű kapocsrakó gép. az igen! Veszélytelen lett a szívműtét, mert a behatolás helyét gép zárja el! Hogy az a mennydörgős,., Most az enyém lett égetően forró. Majdnem leforráztam magam. — Ez se fordulhat elő nemsokára! A fürdő vizét a jövőben gammasugarakkal telítik. Azt remekül lehet majd szabályozni a gondolkodó géppel. Hű a mindenit, ez a víz a fagypont körül van! Most megpróbálom mind a kettő balra fordítani... Mintha még hidegebb lenne. Abszurdum, hogy nem tudják ezt a csapot megjavítani! Hopp, azt hiszem, megtaláltam az orvosságot. Kifelé kell húzni. Maga is próbálja meg. Ami pedig a gyógyító gépeket illeti, az a szívkapcsoló gép semmi ahhoz, amit Samov professzor végez. Ő már varrógéppel egyesíti a beleket. Na, ezt jól megcsináltam! A csap a kezemben maradt. Szólok a fürdőmesternek! ■— Mondja kérem, nem lehetne ezt a két csapot langyosra beállítani?, — Sajnos nem. Már többször is meg akarták csinálni, de az a sróf, ami a javításhoz kellene, nem kapható. Tessék talán odamenni az utolsó két csaphoz. Azok adnak langyos vizet. — De hiszen azok előtt tízen is várakoznak! hogy milyen erővel dolgozzon a gépmasszőr. A fürdő dolgozója a fejét csóválta, mire a jövőbe látó vendég kioktatta: — Hiába csodálkozik, bizony így lesz. A fürdőmestert és a kabinost is gép fogja helyettesíteni. ' ZUHANY — Nem tart az sokáig. És ezenkívül ott a bejáratnál is vannak zu- hanyozók. — Onnan jöttünk. Ott is rosszak a csapok. Mégis a két utolsónál kell sorba állnunk. Na, menjünk ... Persze a jövőben nem kell majd odamenni. Mozgó gumiszőnyegek viszik a fürdővendégeket mindenhová. A csaphoz, a medencébe, a dögönyöző- höz. Természetesen nem gyúró fogja az embert masszírozni, hanem gép. A vendég gombnyomásra beállíthatja majd. A fürdőalkalmazott vállat vont, és a két férfi az utolsó előtti csaphoz cuppogott. Beálltak a sorba, vártak és amikor végre a langyos víz alá jutottak, arról kezdtek beszélni, hogy meghódítottuk a Holdat, sőt már a Vénusz napos oldaláról is közvetlenül kapunk híreket. A másik is fellelkesedett: — Csodálatos ez a mai technika! Na, mi történt? Ott sem folyik a víz!? Palásti László i I
