Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

Hírek Penzából Békéscsabára R Diesel-üzemben A Diesel-üzem ebédlőjében fél órával az ebédszünet előtt. Penza ipara szoros kapcsolat­ban áll sok szövetséges köztár­saság iparával. 1970. tavaszán a penzai Diesel-üzemben ismer­kedtem meg a „Paton”-ról el­nevezett kievi hegesztő inté­zet munkatársaival, akik a ro­torok hegesztéséhez szükséges gépsor beszerelésével foglalkoz­tak. Az intézet kollektívája ugyanis úgy határozott, hogy ki­dolgoz és a penzai üzemben ki­próbál egy új speciális gépsort. Az ukrán .elvtársak teljesí­tették vállalásukat: a gépsor időben elkészült, és segítségével a munka termelékenységében jelentős emelkedést értek el. Vagyis a tudomány és a terme­lés kapcsolata, két kollektíva — a kievi intézet és a penzai üzem — együttműködése igen jelentős eredményt hozott. Mindez altkor jutott eszembe, amikor államunk dicsőséges év­fordulóját, a Szovjetunió 50 éves fennállását ünnepeltük. Eszembe jutott és elhatároz­tam, hogy megtudom, műkö­dik-e még az a gépsor, érdek- lődnek-e iránt a kievi „Paton” Intézet munkatársai. — Pompásan működik — fe­lelte kérdésemre Jevgenyij Szemjonovics Vikulov, a Diesel­üzem főtechnológusa. — Az in­tézeti elvtársak is jártaik ná­lunk érdeklődtek a munkáról. A penzai üzemek az ország igen sok városával tartják a kapcsolatot. Ha térképre raj­zoljuk* a kapcsolatrendszert — Európa egyik legnagyobb óra- gyártó üzeme a penzai. Az üzem bejáratán minden reggel dolgozók ezrei lépnek be. Igye­keznek a gépekhez, a munka­asztalokhoz, a szerelőszalagok­hoz. Várja őket a műhelyekben a mindennapi munka, de éppen ez a hétiköznapi tevékenység ad jó hírnevű a dolgozóknak, te­kintélyt a gyárnak. Ha arról beszélgetünk, mi­lyenek az óragyár dolgozói, mindig Viktor Ivánovics Andre- jev, a csiszoló jut eszembe. Már akkor kezdett dolgozni, amikor az óragyártást még csak szer­vezték városunkban. Gyakorlat nélkül, elfogódva lépett először a csiszolóasztalhoz, aztán végleg ott maradt. A csiszoló bonyolult művele­teket végez. Nem mindenki ké­pes az aprólékos, pontos és ék­szerész ügyességét követelő munkát gyorsan és megfelelően megcsinálni. Viktor Ivánovics pedig egyszerre 4 gépen dolgo­zik. Egy gép munkája is más­fél norma teljesítményt jelent naponta. Ez is bizonyítja a „kommunista munka hősének” magas mesterségbeli tudását. Andrejev mindent figyelem­mel kísér, ami körülötte tor­igen jelentős hálózatot kapunk. Elég csak akármelyik gépgyár­tó üzemben megnézni ezt a tér­képet, meggyőződhetünk arról, hány helyre jutnak el termé­kei. A Penzából kiinduló nyi­lak az ország minden részébe eljutnak. Nincs olyan szövetsé­ges köztársaság, amely ne hasz­nálná a penzai ipar termékeit. A nehézipari alaptermékeket készítő gyáregyesülés például acél és vasreteszeket szállít Ba­kuba, Donyeckbe, Goméiba, Al- ma-Atába, Dusanbébe, Buhará- ba. — Termékeinket minden kö- társaságban használják — mondja Vaszilij Szergejevics Muruszin, a piackutató részleg vezetőhelyettese. Ugyanilyen kiterjedt kapcso­latokkal rendelkezik a penzai kompresszor-üzem. Nemrég in­nen szállítottak a tacinszki bá­nyaigazgatóságnak — Ukrajná­ba — kompresszort. Ezek a gyártmányok megtalálhatók a Tadzsik, az Azerbajdzsán, a Kazah és az Üzbég Szövetséges Köztársaságokban is. A gazdasági kapcsolat azon­ban kétoldalú. A mi üzemeink más köztársaságok termékeit is használják. De nemcsak a ter­mékek jutnak-el, hanem a tu­dományos-kísérleti intézmények segítsége — mint a hegesztő gépsornál láttuk — is igen je­lentős. V. Stirc ténik. Elégedetlen azért, mert az előkészítő munkát elavult módszerekkel végzik, nem elég modern az étkezde, előfordul a munkafegyelem megsértése. Ak­tívan teljesíti társadalmi meg­bízatását is. Nem egyszer volt már kerületi tanácstag, majd a városi tanács tagja. Jelenleg a részleg pártcsoportjának szer­vezői funkcióját viseli. Mindennapi, ugyanakkor még­is csodálatos ennek az egysze­rű munkásnak a sorsa. Szülő­hazája gondjai örömei, problé­mái mind érdeklik. Volt katona, részt vett Moszkva védelmében, a kürszki csatában, a dnyeperi átkelésben, Magyai'ország, Ro­mánia, Csehszlovákia, Ausztria felszabadításában. Most is ka­tona, a munka katonája, ak! szenvedélyesen dolgozik a párt által megjelölt feladatok telje­sítésén. Ha figyélmesen nézünk ennek az öregedő embernek az arcára — először is csillogó, okos sze­meit vesszük észre. A közössé­gért végzett munka minden szenvedélyét évtizedeken ke­resztül megőrizte. Ebben első volt, és mindig az is marad. V. Karpov Fordította: Sass Attila Megértettük: Gazdái lettünk az országnak Komplikált gyomorműtét után az ember bizony fáradékonyabb, könnyebben elhagyja az ereje egy hosszabb beszélgetés alatt, mint amikor egészséges. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor Boros Gergelyhez indul­tam. Az idős, sok vihart látott veterán, ha nem is olyan jó erő­ben, mint valaha, de ugyan­olyan kedvvel fogadott és szíve_ sen beszélt a ma már történe­lemnek számító időkről. Igaz, amikor arra kértem, mondaná eL hogyan is volt azon a bizo­nyos 1949-es országgyűlésen, amelyiken elfogadták, megsza­vazták alaptörvényünket, a Ma. gyár Népköztársaság alkotmá­nyát —, hosszan elgondolkodott. Nem csoda, hiszen történelmi hűséggel viszaadni azoknak a napoknak az eseményeit nem könnyű. — Tudott, hogy az akkori or­szággyűlésben nem sokan vol­tunk munkások és parasztok, és még kevesebben haladó gondol, kodású értelmiségi. Az 1947-es országgyűlési választásokból a kisgazdák és a rekaciós pártok, mint a Barinkovics párt, a Pfeif- fert párt került ki győztesen és ott voltak a fekete rekació olyan képviselői, mint a Schlákta ve­zette feudális viszonyokat visz- szakívánók. Mi, a kisebbségben levő kom. munisták, a szociáldemokrata és a parasztpárti képviselőkre szá­míthattunk csupán abban a harcban — mert harc volt az a javából —, amelyet az új alkot­mány-tervezet elfogadásáért 1948-ban indítottunk. A ház ak­kori szabályai olyanok voltak, hogy vigyáznunk kellett minden szavunkra, megnyilvánulásunk­ra, mert az országgyűlés elnöke egyszerűen leültethette az em­bert, mint a kisiskolást. Emlékszem, egyik alkalommal a tervezet vitája annyira elmér­gesedett, hogy majdnem tettle- gességre került sor. A Ház el­nöke, Kéthly Anna bekapcsolta a viharcsengőt és csak nagyne- hezen sikerült annyi ideig csen­det teremtenie, amíg bejelent­hette az országgyűlés elnapolá­sát. Sikerült ellenfeleinknek ez a taktikai lépése, amelyik, szá­munkra hátrányt jelentett. Ez­után igyekeztünk jobban politi­zálni, nem engedtünk a provo­katív támadásoknak, mégis elő­fordult más alkalommal, amikor Pfeiffer engem megsértett, hogy felugrottam a helyemről azzal: most aztán felpofozom. Révay József szólt rám, ne csináljak meggondolatlanságot, mert fél évre ki tilthatnak a parlament­ből. Különben ellenfeleink sok­szor folyamodtak ilyen taktiká­hoz, gyengíteni akarták sorain­kat. S amíg Gergely bácsi beszél, szinte látom a felbolydult ter­met, a padjaikból felugró kép­viselők haragtól fölindult ar­cát, látom, amint öklök emel­kednék a levegőbe, és azt is, hogy a cinikusok kajánul mo­solyognák, azok, akik jól ismer, ve, a parlamenti csaták csínját- bínját, el ákarták érni, hogy el­lenfeleik megsértsék a Ház sza­bályait. Időhúzás volt ez a reak­ció számáról, hogy a maguk és pártjaik számára idegen szelle­mű és fogalmazású alkotmány­tervezet szavazását elodázzák. — Persze mi is megtanultunk taktikázni. A kisgazdák bal- szárnyához tartozó képviselőivel, a parasztpártiakkal építettünk ki jó politikai kapcsolatokat, amelyekből később nem egy esetten, barátság szövődött. A vitákat a késő éjszakába húz­tuk, kifárasztottuk ellenfelein­ket. Amikor aztán — mivel többségük hazaszállingózott — szavaztunk. A két munkáspárt egyesülésé, val később megváltoztak a par­lamenti erőviszonyok is, különö­sen aztán, hogy a télfasiszta és más reakciós pártok széthul­lottak. Nagy jelentősége volt annak is, hogy a kommunista Kossá István lett a Ház elnöke. A tervezet vitáját végeredmény­ben akkor nyertük meg. Ellen­feleink, vagy úgy is mondhat­juk, ellenségeink az egész terve­zetet támadták, nemcsak részeit, hivatkozva az ezeréves alkot­mányra, arra, amelyben a dol­gozó embernek semmilyen joga nem volt, arra, hogy történelmi tradíció, az uralkodó osztályok vezetési joga. Ezzel mi is egyet­értettünk, csali éppen más for­mában. Az uralkodóosztály al­kotmányát fogalmaztuk meg és ennek törvényre emeléséért har­coltunk. Ellenfeleinknek különö_ sen fájt, hogy alkotmányunk ki­mondja: Magyarország népköz- társaság, amelyben minden ha­talom a dolgozó népé! A tervezet vitája és elfogadá­sa után az augusztusi ülésen azt hiszem egy kicsit szorongva ül­tünk a padokon. Nem tudnám megmondani, mire gondoltam, arra azonban emlékszem, amikor a Ház elnök felolvasta a szava­zás eredményét, mi a munkás­pártok képviselői felálltunk, s anélkül, hogy előre megbeszél­tük volna, énekelni kezdtük a Himnuszt. Az ellenzék is fel­állt. Ezután szünetet rendelt el a Ház elnök, kitódultunk a fo­lyósokra, szorongattuk egymás kezét, ölelkeztünk. Én elsőnek Erdei Ferit öleltem meg, aztán, ha jól emlékszem, Gém Feren­cet. Azt hiszem akkor értettük meg: gazdái lettünk az ország­nak. És a betegségéből gyógyuló Gergely bácsi szemeiben külö­nös csillogást láttam, még most 23 év után is, amikor ezekre az időkre emlékezett. Botyánszki János 200 tonnás teherautók A szovjet gépkocsiiparnak a jelenlegi ötéves tervben kell a leggyorsabb ütemű fejlődésen keresztülmennie. A teherautó­gyártás másfélszeresére, a sze­mélykocsik gyártása 3,8-szeresé- re növekszik 1975-ig. — A feladatok teljesítése si­keresen halad — közölte Alexandr Taraszov, a Szovjet­unió gépkocsiipari minisztere. A nyolcadik ötéves terv befeje­ző évéhez, 1970-hez viszonyít­va az új terv első időszakában. 1972-ben már 42 ezerrel több teherautó, és 185 ezerrel több személygépkocsi készül. Teljes befejezéshez közeledik a Zsigu­likat előállító gyár építése, Togliattiban. A gyár tervezett teljesítménye évi 660 ezer ko­csi. A termelés arányainak növe­lése azonban csak egy része a fejlesztésnek. A szovjet gépko­csi állomány nagy minőségi változáson megy át. A személy- gépkocsik kényelmesebbek, a teherkocsik nagyobb teljesítmé­nyűek. A most folyó 9. ötéves terv végéig a teherautók átla­gos teherbíróképessége 3 ton­nára, a vontatós teherkocsi­ké 5,8 tonnára emelkedik. A jól bevált 27 és 40 tonnás önürítős kocsik gyártása után megkezdik olyan teherautók készítését is, amelyeknek teher­bíró-képessége eléri a 120 ton­nát; a tervezők már egy lépés­sel továbbmentek; 200 tonnás önürítő teherkocsik tervein dol­goznak. 8 mmms 1972. AUGUSZTUS 2». Szlovák tájház Békéscsabán A Hazafias Népfront városi Bizottsága és a városi tanács köz­reműködésével szlovák tájházat- rendeztek be megyénk szék­helyén. Átadása, ma, augusztus 20-án délelőtt 11 órakor lesz. A ház a város legrégibb részében, a Garai utcában van. A megnyitón Gönyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium fő­osztályvezetője mond ünnepi beszédet. Szenvedély

Next

/
Oldalképek
Tartalom