Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
Hírek Penzából Békéscsabára R Diesel-üzemben A Diesel-üzem ebédlőjében fél órával az ebédszünet előtt. Penza ipara szoros kapcsolatban áll sok szövetséges köztársaság iparával. 1970. tavaszán a penzai Diesel-üzemben ismerkedtem meg a „Paton”-ról elnevezett kievi hegesztő intézet munkatársaival, akik a rotorok hegesztéséhez szükséges gépsor beszerelésével foglalkoztak. Az intézet kollektívája ugyanis úgy határozott, hogy kidolgoz és a penzai üzemben kipróbál egy új speciális gépsort. Az ukrán .elvtársak teljesítették vállalásukat: a gépsor időben elkészült, és segítségével a munka termelékenységében jelentős emelkedést értek el. Vagyis a tudomány és a termelés kapcsolata, két kollektíva — a kievi intézet és a penzai üzem — együttműködése igen jelentős eredményt hozott. Mindez altkor jutott eszembe, amikor államunk dicsőséges évfordulóját, a Szovjetunió 50 éves fennállását ünnepeltük. Eszembe jutott és elhatároztam, hogy megtudom, működik-e még az a gépsor, érdek- lődnek-e iránt a kievi „Paton” Intézet munkatársai. — Pompásan működik — felelte kérdésemre Jevgenyij Szemjonovics Vikulov, a Dieselüzem főtechnológusa. — Az intézeti elvtársak is jártaik nálunk érdeklődtek a munkáról. A penzai üzemek az ország igen sok városával tartják a kapcsolatot. Ha térképre rajzoljuk* a kapcsolatrendszert — Európa egyik legnagyobb óra- gyártó üzeme a penzai. Az üzem bejáratán minden reggel dolgozók ezrei lépnek be. Igyekeznek a gépekhez, a munkaasztalokhoz, a szerelőszalagokhoz. Várja őket a műhelyekben a mindennapi munka, de éppen ez a hétiköznapi tevékenység ad jó hírnevű a dolgozóknak, tekintélyt a gyárnak. Ha arról beszélgetünk, milyenek az óragyár dolgozói, mindig Viktor Ivánovics Andre- jev, a csiszoló jut eszembe. Már akkor kezdett dolgozni, amikor az óragyártást még csak szervezték városunkban. Gyakorlat nélkül, elfogódva lépett először a csiszolóasztalhoz, aztán végleg ott maradt. A csiszoló bonyolult műveleteket végez. Nem mindenki képes az aprólékos, pontos és ékszerész ügyességét követelő munkát gyorsan és megfelelően megcsinálni. Viktor Ivánovics pedig egyszerre 4 gépen dolgozik. Egy gép munkája is másfél norma teljesítményt jelent naponta. Ez is bizonyítja a „kommunista munka hősének” magas mesterségbeli tudását. Andrejev mindent figyelemmel kísér, ami körülötte torigen jelentős hálózatot kapunk. Elég csak akármelyik gépgyártó üzemben megnézni ezt a térképet, meggyőződhetünk arról, hány helyre jutnak el termékei. A Penzából kiinduló nyilak az ország minden részébe eljutnak. Nincs olyan szövetséges köztársaság, amely ne használná a penzai ipar termékeit. A nehézipari alaptermékeket készítő gyáregyesülés például acél és vasreteszeket szállít Bakuba, Donyeckbe, Goméiba, Al- ma-Atába, Dusanbébe, Buhará- ba. — Termékeinket minden kö- társaságban használják — mondja Vaszilij Szergejevics Muruszin, a piackutató részleg vezetőhelyettese. Ugyanilyen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik a penzai kompresszor-üzem. Nemrég innen szállítottak a tacinszki bányaigazgatóságnak — Ukrajnába — kompresszort. Ezek a gyártmányok megtalálhatók a Tadzsik, az Azerbajdzsán, a Kazah és az Üzbég Szövetséges Köztársaságokban is. A gazdasági kapcsolat azonban kétoldalú. A mi üzemeink más köztársaságok termékeit is használják. De nemcsak a termékek jutnak-el, hanem a tudományos-kísérleti intézmények segítsége — mint a hegesztő gépsornál láttuk — is igen jelentős. V. Stirc ténik. Elégedetlen azért, mert az előkészítő munkát elavult módszerekkel végzik, nem elég modern az étkezde, előfordul a munkafegyelem megsértése. Aktívan teljesíti társadalmi megbízatását is. Nem egyszer volt már kerületi tanácstag, majd a városi tanács tagja. Jelenleg a részleg pártcsoportjának szervezői funkcióját viseli. Mindennapi, ugyanakkor mégis csodálatos ennek az egyszerű munkásnak a sorsa. Szülőhazája gondjai örömei, problémái mind érdeklik. Volt katona, részt vett Moszkva védelmében, a kürszki csatában, a dnyeperi átkelésben, Magyai'ország, Románia, Csehszlovákia, Ausztria felszabadításában. Most is katona, a munka katonája, ak! szenvedélyesen dolgozik a párt által megjelölt feladatok teljesítésén. Ha figyélmesen nézünk ennek az öregedő embernek az arcára — először is csillogó, okos szemeit vesszük észre. A közösségért végzett munka minden szenvedélyét évtizedeken keresztül megőrizte. Ebben első volt, és mindig az is marad. V. Karpov Fordította: Sass Attila Megértettük: Gazdái lettünk az országnak Komplikált gyomorműtét után az ember bizony fáradékonyabb, könnyebben elhagyja az ereje egy hosszabb beszélgetés alatt, mint amikor egészséges. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor Boros Gergelyhez indultam. Az idős, sok vihart látott veterán, ha nem is olyan jó erőben, mint valaha, de ugyanolyan kedvvel fogadott és szíve_ sen beszélt a ma már történelemnek számító időkről. Igaz, amikor arra kértem, mondaná eL hogyan is volt azon a bizonyos 1949-es országgyűlésen, amelyiken elfogadták, megszavazták alaptörvényünket, a Ma. gyár Népköztársaság alkotmányát —, hosszan elgondolkodott. Nem csoda, hiszen történelmi hűséggel viszaadni azoknak a napoknak az eseményeit nem könnyű. — Tudott, hogy az akkori országgyűlésben nem sokan voltunk munkások és parasztok, és még kevesebben haladó gondol, kodású értelmiségi. Az 1947-es országgyűlési választásokból a kisgazdák és a rekaciós pártok, mint a Barinkovics párt, a Pfeif- fert párt került ki győztesen és ott voltak a fekete rekació olyan képviselői, mint a Schlákta vezette feudális viszonyokat visz- szakívánók. Mi, a kisebbségben levő kom. munisták, a szociáldemokrata és a parasztpárti képviselőkre számíthattunk csupán abban a harcban — mert harc volt az a javából —, amelyet az új alkotmány-tervezet elfogadásáért 1948-ban indítottunk. A ház akkori szabályai olyanok voltak, hogy vigyáznunk kellett minden szavunkra, megnyilvánulásunkra, mert az országgyűlés elnöke egyszerűen leültethette az embert, mint a kisiskolást. Emlékszem, egyik alkalommal a tervezet vitája annyira elmérgesedett, hogy majdnem tettle- gességre került sor. A Ház elnöke, Kéthly Anna bekapcsolta a viharcsengőt és csak nagyne- hezen sikerült annyi ideig csendet teremtenie, amíg bejelenthette az országgyűlés elnapolását. Sikerült ellenfeleinknek ez a taktikai lépése, amelyik, számunkra hátrányt jelentett. Ezután igyekeztünk jobban politizálni, nem engedtünk a provokatív támadásoknak, mégis előfordult más alkalommal, amikor Pfeiffer engem megsértett, hogy felugrottam a helyemről azzal: most aztán felpofozom. Révay József szólt rám, ne csináljak meggondolatlanságot, mert fél évre ki tilthatnak a parlamentből. Különben ellenfeleink sokszor folyamodtak ilyen taktikához, gyengíteni akarták sorainkat. S amíg Gergely bácsi beszél, szinte látom a felbolydult termet, a padjaikból felugró képviselők haragtól fölindult arcát, látom, amint öklök emelkednék a levegőbe, és azt is, hogy a cinikusok kajánul mosolyognák, azok, akik jól ismer, ve, a parlamenti csaták csínját- bínját, el ákarták érni, hogy ellenfeleik megsértsék a Ház szabályait. Időhúzás volt ez a reakció számáról, hogy a maguk és pártjaik számára idegen szellemű és fogalmazású alkotmánytervezet szavazását elodázzák. — Persze mi is megtanultunk taktikázni. A kisgazdák bal- szárnyához tartozó képviselőivel, a parasztpártiakkal építettünk ki jó politikai kapcsolatokat, amelyekből később nem egy esetten, barátság szövődött. A vitákat a késő éjszakába húztuk, kifárasztottuk ellenfeleinket. Amikor aztán — mivel többségük hazaszállingózott — szavaztunk. A két munkáspárt egyesülésé, val később megváltoztak a parlamenti erőviszonyok is, különösen aztán, hogy a télfasiszta és más reakciós pártok széthullottak. Nagy jelentősége volt annak is, hogy a kommunista Kossá István lett a Ház elnöke. A tervezet vitáját végeredményben akkor nyertük meg. Ellenfeleink, vagy úgy is mondhatjuk, ellenségeink az egész tervezetet támadták, nemcsak részeit, hivatkozva az ezeréves alkotmányra, arra, amelyben a dolgozó embernek semmilyen joga nem volt, arra, hogy történelmi tradíció, az uralkodó osztályok vezetési joga. Ezzel mi is egyetértettünk, csali éppen más formában. Az uralkodóosztály alkotmányát fogalmaztuk meg és ennek törvényre emeléséért harcoltunk. Ellenfeleinknek különö_ sen fájt, hogy alkotmányunk kimondja: Magyarország népköz- társaság, amelyben minden hatalom a dolgozó népé! A tervezet vitája és elfogadása után az augusztusi ülésen azt hiszem egy kicsit szorongva ültünk a padokon. Nem tudnám megmondani, mire gondoltam, arra azonban emlékszem, amikor a Ház elnök felolvasta a szavazás eredményét, mi a munkáspártok képviselői felálltunk, s anélkül, hogy előre megbeszéltük volna, énekelni kezdtük a Himnuszt. Az ellenzék is felállt. Ezután szünetet rendelt el a Ház elnök, kitódultunk a folyósokra, szorongattuk egymás kezét, ölelkeztünk. Én elsőnek Erdei Ferit öleltem meg, aztán, ha jól emlékszem, Gém Ferencet. Azt hiszem akkor értettük meg: gazdái lettünk az országnak. És a betegségéből gyógyuló Gergely bácsi szemeiben különös csillogást láttam, még most 23 év után is, amikor ezekre az időkre emlékezett. Botyánszki János 200 tonnás teherautók A szovjet gépkocsiiparnak a jelenlegi ötéves tervben kell a leggyorsabb ütemű fejlődésen keresztülmennie. A teherautógyártás másfélszeresére, a személykocsik gyártása 3,8-szeresé- re növekszik 1975-ig. — A feladatok teljesítése sikeresen halad — közölte Alexandr Taraszov, a Szovjetunió gépkocsiipari minisztere. A nyolcadik ötéves terv befejező évéhez, 1970-hez viszonyítva az új terv első időszakában. 1972-ben már 42 ezerrel több teherautó, és 185 ezerrel több személygépkocsi készül. Teljes befejezéshez közeledik a Zsigulikat előállító gyár építése, Togliattiban. A gyár tervezett teljesítménye évi 660 ezer kocsi. A termelés arányainak növelése azonban csak egy része a fejlesztésnek. A szovjet gépkocsi állomány nagy minőségi változáson megy át. A személy- gépkocsik kényelmesebbek, a teherkocsik nagyobb teljesítményűek. A most folyó 9. ötéves terv végéig a teherautók átlagos teherbíróképessége 3 tonnára, a vontatós teherkocsiké 5,8 tonnára emelkedik. A jól bevált 27 és 40 tonnás önürítős kocsik gyártása után megkezdik olyan teherautók készítését is, amelyeknek teherbíró-képessége eléri a 120 tonnát; a tervezők már egy lépéssel továbbmentek; 200 tonnás önürítő teherkocsik tervein dolgoznak. 8 mmms 1972. AUGUSZTUS 2». Szlovák tájház Békéscsabán A Hazafias Népfront városi Bizottsága és a városi tanács közreműködésével szlovák tájházat- rendeztek be megyénk székhelyén. Átadása, ma, augusztus 20-án délelőtt 11 órakor lesz. A ház a város legrégibb részében, a Garai utcában van. A megnyitón Gönyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője mond ünnepi beszédet. Szenvedély
