Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

KÖR ŐS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Múzeumról múzeumra Zászlók, tengerészcsomók és a Patyomkin lépcsője néhány foka... A bemutatás­nak ez az érdekes módja egyébként is jellemzi a mú­zeumot A Nagy Péter pán­célos kicsinyített mása mel­lett néhány tenyérnyi a ha­jó falából: húsz centiméter vastag fém a külső réteg félméteres kemény fa tömb a következő, azon belül te­nyérnyi újabb páncélzat — ezeket kellet áttörni a löve­déknek, hogy megsemmisít­se a hajót. Egy kisebb rom­bolót hatalmas hajtócsavar, ja mutat be, egy régi vitorlást emberderék-vas- tagra font kötél, egy má­sikat fából faragott görög- dinnyényi feszítőcsiga. Le­nyűgöző méretek. A nagyterem melletti helyiségekben már az újabb és legújabb törté­nelem: kis kémlelőnyíláso­kon a Téli Palota ostro­mának makettje idézi no­vember 7-ét — rengeteg fából faragott gipszből ön­tött matróz, katona, civil­ruhás férfi-bábu rohan a fantasztikus aprólékosság­gal kidolgozott mai Ermi- tázs-épület felé. Fél évszá­zada és párszáz méternyi­re történt ez a valóságban. I. E. Petrov kitüntetése — a Magyar Népköztársa­sági Érdemrend II. osztá­lya — már a második vi­lágháborút idézi. Ugyan­úgy egy véráztatta matróz­igazolvány, a rangjelzések tablója, fényképek halma­za, a legkülönbözőbb kézi­fegyverek, torpedók. S van, ami — múzeum­nál szokatlan módon — már a jövőt idézi. A ki­cából: „A kocsi szó a Ko­márom megyei Kocs köz­ségre utal, amely Mátyás király korában a Buda és Bécs közti kocsijárat egyik állomása és feltehetően nevezetes szekérgyártó hely volt. A legalkalmasabb kocsifajta személyszállítás­ra itt készült Magyarorszá­gon.” Némi büszkeség érzése vegyül ezeket olvasva a további nézelődés negyed­óráiba. Itt sorakozik egy­más mellett az Eszterházy- kocsi, a régi magyar haj­tókocsi közkedvelt típu­sa, hajdan volt mátrai va­dászatok nélkülözhetetlen (közlekedési alkalmatossá­ga; a parádi hajtókocsi, egyszerűbb, vadászatokra még jobban használható négykerekű, aztán az 1896- os millennium országgyű­lési elnöki díszhintója, előtte a korabeli fénykép hatalmasra nagyítva: dísz- hintók' gyülekezése a bu­dai vár Oroszlán-udvará­ban a millenniumi ünnep­ség napján. A harmadik — ez a hintó. Bakján a dísz- egyenruhás hajtó a névte­len, /aki nyugszik már ré­gen---- A hintó pedig itt r agyog a parádfürdői ko­csimúzeumban, tüzes pa­ripákra vár, hogy végig­fusson a sima betonúton. Üjabb kocsik. A mú­zeum őre meséli, hogy ezeket a kocsikat-hintólkat a Békés megyei Füzesgyar­maton hozták rendbe, szaknyelven ott restaurál­ták valamennyit. Dicséri, hogy szép munka, csak az egyikkel nincs megeléged­ve, túl szépre, tehát hamis­ra festették. Itt van még a zöld-fe­kete színű pesti konflis, a kétfogatú fiaker, és a sor végén a „Kék fényből” megismert hercegprímási hintó — az ezüstveretű, tűzzománcű címer nélkül. Ez a hintó eredetileg Bécsben készült, a millen­nium idején modernizálta a pesti Kölber-cég. A falak mentén, üveg­tárlókban sallangos, pará­dés magyar lószerszámok, ezüsttel díszített szügyhá- mok és kocsis díszegyenru­hák. Jól szolgálják az is- meretgyűjtést a faliképek is, nem egy közülük ritkán látott korabeli rajzok és más grafikák, reproduk­ciói, de valamennyi a ko­csi történetével kapcsola­tos. Élmény ez a parádfürdői múzeum, a „Cifra istálló”, élmény az épület is, me­lyet 1882-ben emeltek a neves építész, Ybl Miklós tervei szerint. Sass Ervin A Haditengerészeti Múzeum a Vasziljevszkij szigeten Leningrádban a Néva bal partjának legnevezete­sebb épülete az Ermitázs, túloldalon a Péter-Pál erőd, a háromszög harma­dik csúcsaként, a tengerhez az előzőknél párszáz mé­terrel közelebb húzódó szigeten pedig a hajdani tőzsdepalota kínál nagysze­rű látványt Múzeumként feltétlenül az Ermitázs a legértékesebb, itt van a vi­lág egyik legnagyobb kép­zőművészeti gyűjteménye, különösségben, érdekesség, ben .azonban minden bi­zonnyal felülmúlja a sziget történelemidéző bemutatója, a Központi Haditengerésze­ti Múzeum. hajók kitüntetésére szolgáló méteres György-kereszt és múlt századi mentőmel­lény... tizedrészét is sok volna felsorolni. A terem padlóján pedig üvegtárlókban vagy csak kötélkordonnal védve hajó­makettek. Arasznyiak, fél­méteresek és akkorák, mint egy kisebbfajta valódi ha- (ászhajó. Az eredetiben hatvanöt méter hosszú, csaknem négyezer tonnás és nyolcvanegy ágyúval tü­zelő Retvizan itt nyolcméte­res és legapróbb részleté­ig olyan, mint volt a ten­gert uraló ős. Mellette — ha nem is ekkorában — a híres Patyomkin modellje. Azé a hajóé, amelynek mat. rózai 1905-ben' a forrada­lom oldalára álltak, első­ként kísérelve meg forra­dalmi hadsereget teremteni. S a modell tövéiben egy da­rabka valóságos történelem: a páncélos csigalépcsőjének járathoz közel mutatnak be a kiállítás rendezői egy tengerészeti légkörkutató ballont — ma is működik már ilyen, de igazán nagy szerepet csak öt, tíz tizen­öt év múlva játszik majd életünkben. S még később lesz belőle „valóságos” múzeumi tárgy. Amikorra a volt tőzsdepalota mai nevéből talán el is tűnik majd a „hadi” jelző, s az épületből egyszerűen Ten­gerészeti Múzeum lesz. Daniss Győző Kocs községtől a parádfürdői kocsimúzeumig Igénytelen, alacsony ol­dalajtón lehet bemenni a sokoszlopos, görög templom­ra emlékeztető épület jó másfélszáz esztendeje álló falai közé — bent azonban hirtelen megnőnek a mé­retek és pár lépés múltán a múzeum központi helyi­ségébe jutunk, hatalmas csarnokba, ahol többezer kiállítási tárgy kápráztatja az érdeklődőt. A kiállítás többet ad, mint amit a neve ígér. Hi­szen a háromezer esztendős, egyetlen fatörzsből vésett- égetett- hasított csónak még aligha lehetett hadiszer- szám. Az eszkimókajak is elsősorban közlekedési, va­dászati eszköz volt, Bel- lingszhauzen távcsöve pedig a déli sarkvidék jéghegye­it kutatta a múlt század hú­szas éveiben. Tengeri csatákra, híres hajókra emlékeztetnek vi­szont a hatalmas selyem­zászlók, amelyek megfakult színükkel, de még ma is tiszteletet parancsolva leb- bennek lassan a fal felső, sávjám. Alattuk rajzok, metszetek, festmények a tengerről, csatákról, rette­gett admirálisokról. Még lejjebb háromszáz év fegy­verei : páncélmellvért és jelzőrakétát lövő parányi ágyú, ködtrombita és I. Pé­ter cár szoborportréja, hó­fehér kötélből alakított bo­nyolult tengerészcsomók. A földosztó Károlyi Mi­hály gróf apja építette a „Cifra istállót” Parádfür- dőn, ahol most is nemes mének tanyáznak és fő­szárnyában berendezték a Közlekedési Múzeum Ko­csimúzeumát. A múzeum párját ritkítja, és a híre is megnőtt!!) azóta hogy a televízió „Kék fény” adá­sában filmriportot közöltek arról a merész és elvete­mült lopásról, amelynek során egy 19. századi her­cegprímási díszhintó ezüst­veretes, tűzzománccal fut­tatott címerét négy suhanc eltulajdonította. (Képün­kön ezt a díszhintót látjuk, jól megfigyelhető az aranyrojtos ülés-borító ol­dalán az ominózus címer, mely azóta sem került elő. De járjuk végig a mú­zeumot! A belépő egy pompás útiszánnal találja , magát szemben, Nőgrád- ban, Gömörben használtak ilyeneket a század elején. A következő helyiség a hazai kocsigyártó cégek­kel, százesztendős kovács­ás bognárszerszámokkal ismerteti meg a látogatót. A kocsigyártás nagy kor­szakait idézik ezek a szer­számok, a korukban tech­nikai forradalmat jelentő berendezések, a lendkere- kes fúró és társai; a ten­gelyfúró gép, és tucatnyi érdekes-különös szerszám. A falon oklevelek, az egyi­ket Munkácsy Mihály raj­zolta, a másikon a híres pesti kocsigyárosok, a Kölber-testvérek millenni­umi sikereit nyugtázza va­lami korabeli magas hiva­tal. A kovács, és a bognár­műhelyekből és az okle­velek világából a kocsik közé lép a látogató. A fa­lon tábla, honnan szárma­zik a „kocsi” elnevezés? A szöveg Bonfini mestert idézi a História Pannoni­•• Önarckép Filadeifi Mihály tárd ki ablakodat a fényre ördögeidet rúgd faron temesd el sorra halottaíd talpad alatt az egyetlen élet kősziklája és nincsen más út járható öleld ideges bolond szivedre a tengert és mind a csillagokat is hisz minden bolygó fáj belül és a Napnak is árnyéka van így születik meg a vajúdó percből hüvelyknyi kis végtelen börtönöd tárd ki ablakodat a fényre rezdülj együtt a suttogó lombbal térj vissza! • visszatérj drága Földanyádhoz! KJ egyedül vagy a végső fölkiáltójel előtt tárd ki hát ablakod jöjjön be rajta fény elég átgázolhass múltadon; a Véren bizony te voltál az ígéret fia ki fölfeszültél az eszmék keresztjére s ha dohogó tüdővel azt kiálthatod már világgá csupán; élni vállalnod kell e századot bár arcán te vagy immár a katnaszpőrsenés távolabb a tavon Tihany felé vitorla feszül a szélben te is kitárod ablakod s mint a legkisebb fiú a mesékben pogácsát majszolsz az úton s lábad alatt izzik örök homok Balatanföldvár, 1972. Kenyér és vers Erdélyi József Ha jó a kenyér, annak is jó, ki nem látott bűzaszemet, pipacsot és búzavirágot, de fogyasztani jót szeret, jó tésztából, amit mindegy hogy ember vagy acélkar dagaszt, gyékény, szalmakosárba mint reg, vagy kenyértepsibe szakaszt, csak jó legyen. Olyan a vers is; szép, jó, igaz, avagy nem az, — bárminek jó, kenyérnek nem jő, magasra magzik bár a gaz,«

Next

/
Oldalképek
Tartalom