Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám

Szilárd a szovjet-egyiptomi kapcsolat Á szovjet—«egyiptomi kap­csolatok jövőbeni alakulása élénken foglalkoztatja az arab és a nemzetközi közvéle­ményt annak nyomán, hogy kivonták Egyiptom területé­ről a szovjet katonai tanács­adókat. Szadat elnök a liba­noni A1 Anvar című lapnak adott interjújában visszauta­sította a rosszindulatú speku­lációkat és a szovjet—egyip­tomi viszony normalizálása mellett foglalt állást. Mint mondotta, az egyip­tomi magatartás annak az őszinte barátnak a magatar­tása, aki sem nem manővere­zik, sem nem alkudozik, s akinek az a célja, hogy az úi szakaszban szilárd alapok­ra helyezze a két ország ba­rátságát. Az egyiptomi elnök nyilat­kozatát vezető helyen ismer­tetik a kairói lapok. (MTI) A király életben maradt, a hadügyminiszter öngyilkos lett Részletek a marokkói eseményekről Chilét Hasszán marokkói király 13 hónap leforgása alatt a második merényletet élte túl szerdán, s a fegyveres erők egyik alakula­tának elszigetelt zendülését is sikerült néhány órán belül fel­számolni. Mikor a Franciaországból Spa nyolországon át hazafelé tartó Hasszán Boeing—727-es gépe Tetuan környékén’berepült az ország légiterébe és tiszteletére felszállt a marokkói légierő há­rom F—5-ös vadászgépe, a ki­rály és mintegy hetven tagú kí­sérete nem is sejtette, milyen drámai percek, sőt órák követ« keznek. A három vadászgép ugyanis, mihelyt a királyi gép közeiéibe került, géppuskatüzet zúdított a Boeingre, amely fegyvertelen volt és csakhamar kilyuggatták, mint egy rostát. Mikor a motorok is kezdtek ki­hagyni és válságosra fordult a helyzet, a király lélekjelenléte mentette meg a gépet a lezuha­nástól. Hasszán előrement a pi­lótafülkébe, rádiókapcsolatba lépett a támadó gépekkel és a Boeing—727 navigátorának adva ki magát, közölte, hogy a két pilóta' életét vesztette, a király is súlyosan megsebesült Finn—NDK tárgyalások A bonni kormány tudomásul veszi A bonni kormány a nyári szabadságok utáni első — júli­us 9-i — kabinetülésén. fog­lalkozott érdemben a finn kor­mánynak a dipomáciai kapcso­latok helyreállítását sürgető indítványával. Ahlers kor­mányszóvivő az említett kabi­netülés; utáni nyilatkozatában kérdésekre válaszolva kijelen­tette: Bonn tudomásul veszi a Finnország és az NDK között e témában már megindult elő­készítő tárgyalásokat, reméli azonban« hogy a két német állam kapcsolatainak rendezé­se előtt nem kerül sor az NDK elismerésére. Ez az álláspont kétségtelenül az NDK diplo­máciai elismerésének a folyama­tát szeretné lassítani, ugyanak­kor hűen tükrözi az erőviszo­nyok alakulását. még azoikra az évekre, amikor Mindnyájan jól emlékszünk az NDK, nemzetközi kapcsola­tainak építése közben — különö. sen a tőkés világban — mindun­talan a Hallstein-doktrina szinte áthatolhatatlan falába ütközött. Aztán, amilyen mértékben erő­södött a szocialista tábor, és vele együtt az NDK pozíciója a nem­zetközi küzdőtéren, úgy omlott össze az akkori bonni politiku­sok szerint tökéletesnek «tűnő sánc. Kétségtelenül a Hallstein- doktrina csődjét akarta palás­tolni a szelídebb változatú, de lényegében azonos célú, az NDK nemzetközi elismerését késlelte­tő Schell-doktrina. De az új név, a régi felfogás új köntösbe öltöztetése sem segíthetett a bonni külpolitikusok helyzetén. A szocialista társadalmat építő, következetes békepolitikát foly­tató demokratikus német álla­mot egymás után ismerték el a különböző társadalmi berendez­kedésű országok. Ma már 31 dip­lomáciai misszió működik az NDK fővárosában, és július ló­én jelentkezett a 32., a Finn Köztársaság Kekkonen köztársasági elnök már amúlt év szeptemberi nyi­latkozatában bejelentette: or­szága kész rendezni kapcsolatait mindkét német állammal. Az NDK kormánya azonnal pozití­van reagált a bejelentésre, míg Bonn, a pressziótól sem riadva vissza, mindent elkövetett, hogy a tárgyalásokra egyáltalán ne, ▼ágy csak később kerüljön sor. 1 A bonni diplomaták azzal ér­veltek, hogy az NDK elismerése Finnország részéről megzavarná a két német állam között folya­matban levő tárgyalásokat, vég­sősoron a Szövetségi Köztársa­ság keleti politikájának ártana. Helsinkiben ugyan nem fogad­ták el ezt az egyébként nagyon is átlátszó érvelést, bizonyos tü­relmi időt mégis ildomosnak tartottak beiktátni. A türelmi idő azonban lejárt. Július 10-én Sorsa külügyminiszter magához kérette mindkét német állam Helsinkiben működő missziójá­nak vezetőjét. Közölte velük, hogy kormánya elérkezettnek látja az időt a kapcsolatok ren­dezéséről folyó tárgyalások meg­indítására. Helsinkiben azóta már ismé­telten tárgyalóasztalhoz ültek az NDK és Finnország nagyköveti rangú megbízottai, hogy előké­szítsék a későbbi, magasabb szintű tárgyalásokat. A jelek szerint az előzetes megbeszélés sek jól haladnak. Bonnban viszont egy teljes hónapig latolgatták, miként le­hetne kitérni az újabb finn ajánlat elől. A július XO-i finn javaslatra csak az augusztus 9-i kabinetülés után adtak hivatalo­san választ. Abban tulajdonkép­pen a finn—NSZK tárgyalások elodázására tettek kísérletet. Nyugatnémet részről ugyanis ar­ra számítanak, hogy ha az NSZK elhúzza a már régóta esedékes tárgyalások megkezdését, azzal az NDK finn részről történő el­ismerését is elodázhatja. Ez utóbbitól azért is tartanak Bonnban, mert a finn példa ra­gadós lehet, és a nyugati világ­ban, de Ázsiában is meggyorsít­hatja az NDK elismerésének a folyamatát. Bonn ezúttal mégis jobbnak látta tartózkodni a szankciókkal való szokásos fe­nyegetőzéstől és új taktikát al­kalmazva, megpróbálja elodázni az elkerülhetetlent. A bonni magatartás és érvelés tarthatatlansága nyilvánvaló. Ha ugyanis a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi helyzete az elismerések nyomán tovább szilárdul, azzal a béke európai pozíciói is erősödnek. Márpedig Bonnban következetesen azt hangoztatják, hogy az úgyneve­zett keleti politika az európai problémák békés rendezését szolgálja. K. A. A vadászrepülök ezután abban a hiszemben, hogy elérték cél,iu_ kát, abbahagyták a tüzelést. Mi­kor a király repülőgépe egyetlen működő motorjával leereszke­dett a Rabattól északra levő ka­tonai légikikötő betonjára, a felsorakozott díszszázadnak és a kormánytagoknak, valamint dip­lomatáknak még fogalmuk sem volt az incidensről. A vadászre- pülck azonban csakhamar felfe­dezték, hogy orruknál fogva ve­zették őket, mélyrepülésben el­húztak a repülőtér fölött és ra­kétákkal, valamint gépfegyve. rekkel lőtték a kormányváróter­met. Hasszán viszont ekkor is sértetlen maradt, mert szőkébb kíséretével egy félreeső facso­port alá húzódott. A király rendkívüli miniszter- tanácsot hívott össze a palotába, s ekkor a lázadó vadászrepülők még egy kísérletet tettek és megtámadták a palotát, de ismét sikertelenül. Ufkir tábornok, hadügyminiszter eddigre már kiderítette, hogy a kenitrai légi- támaszponton tört ki a zendüléá és királyhű csapataival körül­vette a repülőteret. Rövid tár­gyalás után a kilátástalan hely­zetbe került alakulat megadta magát. A királyellenes akció ve­zetőjét, Kuerát, aikit alig egy hó­napja neveztek ki a támaszoont parancsnokává, röviddel később szintén elfogták, amikor ejtőer­nyővel kiugrott repülőgépéből. * A marokkói kormány csütör­tökön délelőtt hivatalos nyilat­kozatban közölte, hogy Mohám* med Ufkir vezérőrnagy, hadügy­miniszter öngyilkos lett szerdá­ról csütörtökre virradóra. A Reuter én az AFP hírügynökség viszont párizsi diplomáciai for­rásokra hivatkozva úgy értesült, hogy II. Hasszán király első szá­mú bizalmasa nem. lett öngyil­kos, hanem megölték, mert részt vett az uralkodó elleni merény­letben. Rábáiból származó értesülések szerint a marokkói biztonsági erők letartóztattak 8 pilótát, va­lamint a kenitrai légitámaszpont parancsnokát az összeesküvés­ben való re'szvételük miatt. A légierő többi öt pilótájának he­likopterrel sikerült elmenekül­nie és az éjszakai órákban Gib­raltárban szálltak le — jelen­tette a Reuter jól értesült for­rásokra hivatkozva. Marokkói források szerint az öt pilóta ugyancsak a kenitrai légitámasz­ponton teljesített szolgálatot. Mint ismeretes, ez volt a Hasz- . szán király ellen elkövetett me­rénylet kiinduló bázisa. A ma­rokkói kormány máris kiadatá­sukat kérte Nagy-Britanniától. Tuniszból származó értesülés szerint a hivatalos líbiai rádió csütörtökön egész délelőtt forra­dalmi indulókat sugárzott és kommentárokban éltette a „ma­rokkói forradalmat”. A rádió „despotának és az imperializ­mus ügynökének” nevezte II. Hasszánt, s annak a reményének adott hangot, hogy megdöntik reakciós rendszerét. (MTI) Az USA blöfföl: Semmiféle rendezési tervet nem terjesztett a párizsi tárgyalások elé A hanoi rádió szerdán éjjel, néhány órával Henry Kissinger- nek, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadó­jának Saigonba érkezése után kommentárjában puszta pro­pagandának, az amerikai lélektani hadviselés csalárd ön­célú mesterkedésének nevezte azokat a híreszteléseket, ame­lyeket Washington Nixon állí­tólagos új vietnami béketervé­ről terjeszt. Megerősítette, hogy „a párzsi konferencián az ame­rikaiak semmiféle új béketer­vet sem terjesztettek elő”. — Felvetődik a kérdés, hogy mi célt szolgál e propaganda — mondotta a szóvivő Kissin- gernek arra a kijelentésére utalva, amely szerint a háború 1972. szeptember vége előtt be­fejeződik. Az amerikaiak ezzel a propagandával akarják elken­dőzni a háború eszkalációjával kapcsolatos igazságot és tompí­tani a népi felszabadító erők harci szellemét. Hűvös fogadtatás Henry Kissinger, Nixon ame­rikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója csütörtökön, he­lyi idő szerint délután megtar­totta első megbeszélését Nguyen Van Thieu-val, a saigoni rezsim elnökével. A megbeszélést a legnagyobb titoktartás övezi. Kissinger egyébként hűvös fogadtatásban részesült Sai­gonban —, jelentették csütör­tökön a hírügynökségek. A re­pülőtéren a Thieu-rezsim ré­széről az elnöki hivatalnak csak egy alacsonyabb beosztású tiszt­viselője üdvözölte. A csütör­tökre tervezett munkaebédet pedig amelyen a bábrezsim el­nökének is részt kellett volna vennie, Thieu, másirányú, sür­gős elfoglaltságára hivatkozva, • lefújta. (MTI) Az igazság az, hogy a pári­zsi konferencia eddig azért nem ért el haladást, mert az ameri­kai fél görcsösen ragaszkodik neokolonialista álláspontjához és elveti a DIFK hétpontos ja­vaslatát. — Amíg Nixon nem fogadja el a hétpontos javaslat két alapvető pontját, vagyis az amerikai csapatok teljes kivo­nását és a saigoni bábok eltá­volítását, addig Nixon szavai csak üres szavak. Szavakkal pedig nem pótolhatók a konk­rét tettek. — Harcunk célja világos: függetlenséget és szabadságot akarunk. Amíg nem érjük el e céljainkat, folytatjuk a küzdel­münket. Tekintettel e rendít­hetetlen elhatározásunkra, az amerikaiak és a Thieu-rezsim által terjesztett illuzórikus hí­resztelések csak szappanbuboré­kok, amelyek szétpukkannak” — hangoztatta kommentárjában a VDK rádiója. (AFP) Támadás balról Augusztus első szombatján a chilei rendőrség házkutatást akart tartani Santiago de Chi­le közelében egy letartóztatott bandita házában. Az osztagot heves géppisztolytűz fogadta. Mint később kiderült, a me­rénylők a szélsőséges politikai nézeteket valló Baloldali For­radalmi Mozgalom (MIR) tagjai voltak. A tűzharcnak egy halá­los áldozata volt, többen meg­sebesültek — köztük öt rendőr. Allende elnök röviddel az eset után a helyszínen jelentette ki, hogy a Népi Egység kormánya kész meghiúsítani minden el­lenséges cselekedetet, akár a reakciós burzsoáziával, akár az ultrabaloldali elemekkel találja magát szemben. A MIR és más szélsőséges szervezetek eddig többször ki­fejezésre juttatták, hogy nem értenek egyet a Népi Egység kormányának megfontolt poli- , fikájával. Az ultrabaloldaliak nem tartják eléggé „forradal­minak” Salvador Allende irány­vonalát, s radikális eszközök­kel kísérlik meg a burzsoá ■ rendszer maradványainak föl­számolását. Az erőszakos föld- foglalások és az államosítás alá nem eső üzemek törvényellenes birtokbavétele ellen a Népi Egység valamennyi pártja, • de mindenekelőtt a Kommunista Párt erőteljesen fellép. A párt hangsúlyozza, hogy az agrár­reform és az államosítási prog­ram a kormány megfontolt mérlegelése eredményeként szü­letett, s szigorú betartása a Népi Egység iránti bizalom alapját képezi. A forradalmi folyamat „meg­gyorsítását” célzó erőszakos ak­ciók csakis a reakciós jobbol­dalnak kedveznek, hiszen a polgári középrétegeket elretten­tik a baloldali haladás és a szo­cializmus eszméitől, s ezzel je­lentős tömegbázistól fosztják meg a Népi Egység koalícióját. Az önjelölt „igazi forradal­márok” nemcsak erőszakkal, hanem „demokratikus úton” is megpróbálják bomlasztani a Népi Egységet. Concepcion vá­rosban például a Kommunista Párt és a függetlenek kirekesz­tésével a koalíció nevében „né­pi gyűlést” hívtak össze és ez­zel akarták helyettesíteni Chi­le törvényes parlamentjét. Allende elnök, az immár bal­ról is egyre erőteljesebben je­lentkező támadások visszave­rése érdekében még szilárdabb egységre szólította fel országa népét. Mint mondotta ezek az akciók a chilei forradalmi át­alakulások elleni kitervelt akna­munka részét képezik. Az elnök hangsúlyozta: a fejlődés zálo­ga a szervezett, becsületes épí­tőmunka, a dolgozók szilárd egysége. Aki pedig fegyverrel tör a nép hatalmára, az a bíró­ság előtt felel tetteiért. Aí. J. Pakisztáni érdek Kína álláspontjában? Szvaran Szingh indiai kül- I ügyminiszter a parlamentben ' szerdán elhangzott beszédében j az India és Kína között levő { igen alacsony színvonalú kap- } csőlátókkal magyarázta Kíná­nak az ENSZ-ben tanúsított Bangla Desh-ellenes álláspont­ját. Az, hogy Kína egy 75 mil­liós néppel szemben akarja al­kalmazni vétójogát, semmikép­pen sem Válik India és Kína kapcsolatainak javára —, jelen- [ tette ki a külügyminiszter. A hajthatatlan kínai állás­pontot elemezve Szvaran Szingh nem tartotta kizártnak, hogy a pekingi fenyegetés mö­gött pakisztáni érdekek húzód­nak meg, ezzel kapcsolatban azonban rámutatott, hogy ez a fajta állásfoglalás nem válik előnyére Pakisztán népének, s nem segíti elő az indiai szub­kontinens biztonságát sem. Beszéde befejező részében Szingh utalt arra, hogy kor­mánya több ízben tett lépéseket az indiai—kínai kapcsolatok normalizálása érdekében, Pe­king azonban mindezideig vá­lasz nélkül hagyta India kezde­ményezését. (AP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom