Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám
Szilárd a szovjet-egyiptomi kapcsolat Á szovjet—«egyiptomi kapcsolatok jövőbeni alakulása élénken foglalkoztatja az arab és a nemzetközi közvéleményt annak nyomán, hogy kivonták Egyiptom területéről a szovjet katonai tanácsadókat. Szadat elnök a libanoni A1 Anvar című lapnak adott interjújában visszautasította a rosszindulatú spekulációkat és a szovjet—egyiptomi viszony normalizálása mellett foglalt állást. Mint mondotta, az egyiptomi magatartás annak az őszinte barátnak a magatartása, aki sem nem manőverezik, sem nem alkudozik, s akinek az a célja, hogy az úi szakaszban szilárd alapokra helyezze a két ország barátságát. Az egyiptomi elnök nyilatkozatát vezető helyen ismertetik a kairói lapok. (MTI) A király életben maradt, a hadügyminiszter öngyilkos lett Részletek a marokkói eseményekről Chilét Hasszán marokkói király 13 hónap leforgása alatt a második merényletet élte túl szerdán, s a fegyveres erők egyik alakulatának elszigetelt zendülését is sikerült néhány órán belül felszámolni. Mikor a Franciaországból Spa nyolországon át hazafelé tartó Hasszán Boeing—727-es gépe Tetuan környékén’berepült az ország légiterébe és tiszteletére felszállt a marokkói légierő három F—5-ös vadászgépe, a király és mintegy hetven tagú kísérete nem is sejtette, milyen drámai percek, sőt órák követ« keznek. A három vadászgép ugyanis, mihelyt a királyi gép közeiéibe került, géppuskatüzet zúdított a Boeingre, amely fegyvertelen volt és csakhamar kilyuggatták, mint egy rostát. Mikor a motorok is kezdtek kihagyni és válságosra fordult a helyzet, a király lélekjelenléte mentette meg a gépet a lezuhanástól. Hasszán előrement a pilótafülkébe, rádiókapcsolatba lépett a támadó gépekkel és a Boeing—727 navigátorának adva ki magát, közölte, hogy a két pilóta' életét vesztette, a király is súlyosan megsebesült Finn—NDK tárgyalások A bonni kormány tudomásul veszi A bonni kormány a nyári szabadságok utáni első — július 9-i — kabinetülésén. foglalkozott érdemben a finn kormánynak a dipomáciai kapcsolatok helyreállítását sürgető indítványával. Ahlers kormányszóvivő az említett kabinetülés; utáni nyilatkozatában kérdésekre válaszolva kijelentette: Bonn tudomásul veszi a Finnország és az NDK között e témában már megindult előkészítő tárgyalásokat, reméli azonban« hogy a két német állam kapcsolatainak rendezése előtt nem kerül sor az NDK elismerésére. Ez az álláspont kétségtelenül az NDK diplomáciai elismerésének a folyamatát szeretné lassítani, ugyanakkor hűen tükrözi az erőviszonyok alakulását. még azoikra az évekre, amikor Mindnyájan jól emlékszünk az NDK, nemzetközi kapcsolatainak építése közben — különö. sen a tőkés világban — minduntalan a Hallstein-doktrina szinte áthatolhatatlan falába ütközött. Aztán, amilyen mértékben erősödött a szocialista tábor, és vele együtt az NDK pozíciója a nemzetközi küzdőtéren, úgy omlott össze az akkori bonni politikusok szerint tökéletesnek «tűnő sánc. Kétségtelenül a Hallstein- doktrina csődjét akarta palástolni a szelídebb változatú, de lényegében azonos célú, az NDK nemzetközi elismerését késleltető Schell-doktrina. De az új név, a régi felfogás új köntösbe öltöztetése sem segíthetett a bonni külpolitikusok helyzetén. A szocialista társadalmat építő, következetes békepolitikát folytató demokratikus német államot egymás után ismerték el a különböző társadalmi berendezkedésű országok. Ma már 31 diplomáciai misszió működik az NDK fővárosában, és július lóén jelentkezett a 32., a Finn Köztársaság Kekkonen köztársasági elnök már amúlt év szeptemberi nyilatkozatában bejelentette: országa kész rendezni kapcsolatait mindkét német állammal. Az NDK kormánya azonnal pozitívan reagált a bejelentésre, míg Bonn, a pressziótól sem riadva vissza, mindent elkövetett, hogy a tárgyalásokra egyáltalán ne, ▼ágy csak később kerüljön sor. 1 A bonni diplomaták azzal érveltek, hogy az NDK elismerése Finnország részéről megzavarná a két német állam között folyamatban levő tárgyalásokat, végsősoron a Szövetségi Köztársaság keleti politikájának ártana. Helsinkiben ugyan nem fogadták el ezt az egyébként nagyon is átlátszó érvelést, bizonyos türelmi időt mégis ildomosnak tartottak beiktátni. A türelmi idő azonban lejárt. Július 10-én Sorsa külügyminiszter magához kérette mindkét német állam Helsinkiben működő missziójának vezetőjét. Közölte velük, hogy kormánya elérkezettnek látja az időt a kapcsolatok rendezéséről folyó tárgyalások megindítására. Helsinkiben azóta már ismételten tárgyalóasztalhoz ültek az NDK és Finnország nagyköveti rangú megbízottai, hogy előkészítsék a későbbi, magasabb szintű tárgyalásokat. A jelek szerint az előzetes megbeszélés sek jól haladnak. Bonnban viszont egy teljes hónapig latolgatták, miként lehetne kitérni az újabb finn ajánlat elől. A július XO-i finn javaslatra csak az augusztus 9-i kabinetülés után adtak hivatalosan választ. Abban tulajdonképpen a finn—NSZK tárgyalások elodázására tettek kísérletet. Nyugatnémet részről ugyanis arra számítanak, hogy ha az NSZK elhúzza a már régóta esedékes tárgyalások megkezdését, azzal az NDK finn részről történő elismerését is elodázhatja. Ez utóbbitól azért is tartanak Bonnban, mert a finn példa ragadós lehet, és a nyugati világban, de Ázsiában is meggyorsíthatja az NDK elismerésének a folyamatát. Bonn ezúttal mégis jobbnak látta tartózkodni a szankciókkal való szokásos fenyegetőzéstől és új taktikát alkalmazva, megpróbálja elodázni az elkerülhetetlent. A bonni magatartás és érvelés tarthatatlansága nyilvánvaló. Ha ugyanis a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi helyzete az elismerések nyomán tovább szilárdul, azzal a béke európai pozíciói is erősödnek. Márpedig Bonnban következetesen azt hangoztatják, hogy az úgynevezett keleti politika az európai problémák békés rendezését szolgálja. K. A. A vadászrepülök ezután abban a hiszemben, hogy elérték cél,iu_ kát, abbahagyták a tüzelést. Mikor a király repülőgépe egyetlen működő motorjával leereszkedett a Rabattól északra levő katonai légikikötő betonjára, a felsorakozott díszszázadnak és a kormánytagoknak, valamint diplomatáknak még fogalmuk sem volt az incidensről. A vadászre- pülck azonban csakhamar felfedezték, hogy orruknál fogva vezették őket, mélyrepülésben elhúztak a repülőtér fölött és rakétákkal, valamint gépfegyve. rekkel lőtték a kormányvárótermet. Hasszán viszont ekkor is sértetlen maradt, mert szőkébb kíséretével egy félreeső facsoport alá húzódott. A király rendkívüli miniszter- tanácsot hívott össze a palotába, s ekkor a lázadó vadászrepülők még egy kísérletet tettek és megtámadták a palotát, de ismét sikertelenül. Ufkir tábornok, hadügyminiszter eddigre már kiderítette, hogy a kenitrai légi- támaszponton tört ki a zendüléá és királyhű csapataival körülvette a repülőteret. Rövid tárgyalás után a kilátástalan helyzetbe került alakulat megadta magát. A királyellenes akció vezetőjét, Kuerát, aikit alig egy hónapja neveztek ki a támaszoont parancsnokává, röviddel később szintén elfogták, amikor ejtőernyővel kiugrott repülőgépéből. * A marokkói kormány csütörtökön délelőtt hivatalos nyilatkozatban közölte, hogy Mohám* med Ufkir vezérőrnagy, hadügyminiszter öngyilkos lett szerdáról csütörtökre virradóra. A Reuter én az AFP hírügynökség viszont párizsi diplomáciai forrásokra hivatkozva úgy értesült, hogy II. Hasszán király első számú bizalmasa nem. lett öngyilkos, hanem megölték, mert részt vett az uralkodó elleni merényletben. Rábáiból származó értesülések szerint a marokkói biztonsági erők letartóztattak 8 pilótát, valamint a kenitrai légitámaszpont parancsnokát az összeesküvésben való re'szvételük miatt. A légierő többi öt pilótájának helikopterrel sikerült elmenekülnie és az éjszakai órákban Gibraltárban szálltak le — jelentette a Reuter jól értesült forrásokra hivatkozva. Marokkói források szerint az öt pilóta ugyancsak a kenitrai légitámaszponton teljesített szolgálatot. Mint ismeretes, ez volt a Hasz- . szán király ellen elkövetett merénylet kiinduló bázisa. A marokkói kormány máris kiadatásukat kérte Nagy-Britanniától. Tuniszból származó értesülés szerint a hivatalos líbiai rádió csütörtökön egész délelőtt forradalmi indulókat sugárzott és kommentárokban éltette a „marokkói forradalmat”. A rádió „despotának és az imperializmus ügynökének” nevezte II. Hasszánt, s annak a reményének adott hangot, hogy megdöntik reakciós rendszerét. (MTI) Az USA blöfföl: Semmiféle rendezési tervet nem terjesztett a párizsi tárgyalások elé A hanoi rádió szerdán éjjel, néhány órával Henry Kissinger- nek, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának Saigonba érkezése után kommentárjában puszta propagandának, az amerikai lélektani hadviselés csalárd öncélú mesterkedésének nevezte azokat a híreszteléseket, amelyeket Washington Nixon állítólagos új vietnami béketervéről terjeszt. Megerősítette, hogy „a párzsi konferencián az amerikaiak semmiféle új béketervet sem terjesztettek elő”. — Felvetődik a kérdés, hogy mi célt szolgál e propaganda — mondotta a szóvivő Kissin- gernek arra a kijelentésére utalva, amely szerint a háború 1972. szeptember vége előtt befejeződik. Az amerikaiak ezzel a propagandával akarják elkendőzni a háború eszkalációjával kapcsolatos igazságot és tompítani a népi felszabadító erők harci szellemét. Hűvös fogadtatás Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója csütörtökön, helyi idő szerint délután megtartotta első megbeszélését Nguyen Van Thieu-val, a saigoni rezsim elnökével. A megbeszélést a legnagyobb titoktartás övezi. Kissinger egyébként hűvös fogadtatásban részesült Saigonban —, jelentették csütörtökön a hírügynökségek. A repülőtéren a Thieu-rezsim részéről az elnöki hivatalnak csak egy alacsonyabb beosztású tisztviselője üdvözölte. A csütörtökre tervezett munkaebédet pedig amelyen a bábrezsim elnökének is részt kellett volna vennie, Thieu, másirányú, sürgős elfoglaltságára hivatkozva, • lefújta. (MTI) Az igazság az, hogy a párizsi konferencia eddig azért nem ért el haladást, mert az amerikai fél görcsösen ragaszkodik neokolonialista álláspontjához és elveti a DIFK hétpontos javaslatát. — Amíg Nixon nem fogadja el a hétpontos javaslat két alapvető pontját, vagyis az amerikai csapatok teljes kivonását és a saigoni bábok eltávolítását, addig Nixon szavai csak üres szavak. Szavakkal pedig nem pótolhatók a konkrét tettek. — Harcunk célja világos: függetlenséget és szabadságot akarunk. Amíg nem érjük el e céljainkat, folytatjuk a küzdelmünket. Tekintettel e rendíthetetlen elhatározásunkra, az amerikaiak és a Thieu-rezsim által terjesztett illuzórikus híresztelések csak szappanbuborékok, amelyek szétpukkannak” — hangoztatta kommentárjában a VDK rádiója. (AFP) Támadás balról Augusztus első szombatján a chilei rendőrség házkutatást akart tartani Santiago de Chile közelében egy letartóztatott bandita házában. Az osztagot heves géppisztolytűz fogadta. Mint később kiderült, a merénylők a szélsőséges politikai nézeteket valló Baloldali Forradalmi Mozgalom (MIR) tagjai voltak. A tűzharcnak egy halálos áldozata volt, többen megsebesültek — köztük öt rendőr. Allende elnök röviddel az eset után a helyszínen jelentette ki, hogy a Népi Egység kormánya kész meghiúsítani minden ellenséges cselekedetet, akár a reakciós burzsoáziával, akár az ultrabaloldali elemekkel találja magát szemben. A MIR és más szélsőséges szervezetek eddig többször kifejezésre juttatták, hogy nem értenek egyet a Népi Egység kormányának megfontolt poli- , fikájával. Az ultrabaloldaliak nem tartják eléggé „forradalminak” Salvador Allende irányvonalát, s radikális eszközökkel kísérlik meg a burzsoá ■ rendszer maradványainak fölszámolását. Az erőszakos föld- foglalások és az államosítás alá nem eső üzemek törvényellenes birtokbavétele ellen a Népi Egység valamennyi pártja, • de mindenekelőtt a Kommunista Párt erőteljesen fellép. A párt hangsúlyozza, hogy az agrárreform és az államosítási program a kormány megfontolt mérlegelése eredményeként született, s szigorú betartása a Népi Egység iránti bizalom alapját képezi. A forradalmi folyamat „meggyorsítását” célzó erőszakos akciók csakis a reakciós jobboldalnak kedveznek, hiszen a polgári középrétegeket elrettentik a baloldali haladás és a szocializmus eszméitől, s ezzel jelentős tömegbázistól fosztják meg a Népi Egység koalícióját. Az önjelölt „igazi forradalmárok” nemcsak erőszakkal, hanem „demokratikus úton” is megpróbálják bomlasztani a Népi Egységet. Concepcion városban például a Kommunista Párt és a függetlenek kirekesztésével a koalíció nevében „népi gyűlést” hívtak össze és ezzel akarták helyettesíteni Chile törvényes parlamentjét. Allende elnök, az immár balról is egyre erőteljesebben jelentkező támadások visszaverése érdekében még szilárdabb egységre szólította fel országa népét. Mint mondotta ezek az akciók a chilei forradalmi átalakulások elleni kitervelt aknamunka részét képezik. Az elnök hangsúlyozta: a fejlődés záloga a szervezett, becsületes építőmunka, a dolgozók szilárd egysége. Aki pedig fegyverrel tör a nép hatalmára, az a bíróság előtt felel tetteiért. Aí. J. Pakisztáni érdek Kína álláspontjában? Szvaran Szingh indiai kül- I ügyminiszter a parlamentben ' szerdán elhangzott beszédében j az India és Kína között levő { igen alacsony színvonalú kap- } csőlátókkal magyarázta Kínának az ENSZ-ben tanúsított Bangla Desh-ellenes álláspontját. Az, hogy Kína egy 75 milliós néppel szemben akarja alkalmazni vétójogát, semmiképpen sem Válik India és Kína kapcsolatainak javára —, jelen- [ tette ki a külügyminiszter. A hajthatatlan kínai álláspontot elemezve Szvaran Szingh nem tartotta kizártnak, hogy a pekingi fenyegetés mögött pakisztáni érdekek húzódnak meg, ezzel kapcsolatban azonban rámutatott, hogy ez a fajta állásfoglalás nem válik előnyére Pakisztán népének, s nem segíti elő az indiai szubkontinens biztonságát sem. Beszéde befejező részében Szingh utalt arra, hogy kormánya több ízben tett lépéseket az indiai—kínai kapcsolatok normalizálása érdekében, Peking azonban mindezideig válasz nélkül hagyta India kezdeményezését. (AP)
