Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám
A szőlő augusztusi védelme A tulipán, a jácint és a nárciszhagymák előkészítése Gyümölcsszedéskor ügyeljünk, hogy ágacskákat ne törjünk le, mert velük a jövő évi termés egy részét is megsemmisíthetjük. A szélvihar által letört ágakat és a csonkokat fűrészeljük le a sebhelyeket faragjuk simára és kenjük be sebzáró anyaggal. Az ágakat hordjuk ki a gyümölcsfák közül, nehogy kórokozók, kártevők búvóhelye legyen. A korona belsejében függőlegesen feltörő hajtásokat tőből metsszük ki, esetleg, ha a korona hézagos helyén vannak, kössük le kis szögben, úgy, hogy az üres helyet betöltsék. A talajból előbújó vadhajtásokat tövestől vágjuk ki. Igen fontos, hogy figyeljük az amerikai fehér szövőlepke kis hernyófészkeinek megjelenését. A kártevő nősténylepkéi tojásaikat kisebb-nagyobb csomókban a levelek színére vagy fonákára helyezik, s a kis hernyók már kikeltek. Fejlődésük kezdetén csoportosan élnek, és a szövedékkel összehúzott levelek védelmében károsítanak. A hernyófészkek általában a hajtásvégeken találhatók. Mennyiségük és a hernyók egyedszá- ma, így kártétele is, jóval nagyobb, mint az első — tavaszi — nemzedéké. A lombkártétel megakadályozásának legegyszerűbb módja, ha a jól felismerhető hernyófészkeket levágjuk és azonnal elégetjük. A növényvédőszerek közül a Dipterex 50, a Ditrifon 50 WP 0,2 százalékos (20 de- j kagramm 100 liter vízhez), a Fiiból E 0,3—0,4 százalékos, a Hungária L2 permetező 2 százalékos töménységben hatásos ellenük. Vegyszeres kezeléskor, a szüret előtt álló gyümölcsfák esetében szigorúan tartsuk be a várakozási időt: a Ditrifoné, a Dipterexé és a Flibolé 10 nap, a Hungária L2 permetezőé 15 nap. Lássunk a tőkék harmadik kötözéséhez. Ügy végezzük munkánkat, hogy a lombozat szellős maradjon, a fürtöket, leveleket ne kössük át. A lombozatot úgy rendezzük el, hogy a fürtöket a lehető legjobban érje a napfény. Lugasművelésű tőkéinket különös gonddal kötözzük. Ezek felületébe könnyen belekapaszkodhat a szél, és nagyobb, idősebb részeket is letörhet, ha a gyenge kötözés elszakad. Járjuk be kertünket, és nézzük meg: hol és mennyi tőkét kell pótolni. Már most érdeklődjünk, hol kapunk majd megfelelő szaporítóanyagot. Szőlőtőkéinket a kórokozók közül főleg a peronoszpóra, a szürke- és a fakórothadás, a kártevők közül a tarka szőlőmoly harmadik hernyónemzedéke és a bagolylepke hernyók ellen szükséges védenünk. A permetezésre 0,5 százalékos (50 dekagramm 100 liter víz) Rézoxiklorid 50 WP-t vagy Cuprosan Super D-t használjunk. s kombináljuk a kártevők elleni Ditrifon 50 WP-vel úgy, hogy 100 liter permetlébe A malactápszer eredményes etetésének feltétele Több egyéni termelő érdeklődésére közöljük a malactápszer felhasználásának módját, össze, tételét. A malactápszer a 15—60 napos korban lévő malacok takarmányozásában — az előírt feltételek mellett — a kocatej' pótlására alkalmas készítmény, összetétele: extrahált szójadara, kukorica, árpaliszt, zabliszt, sovány tejpor, húsliszt, növényi-, állati zsiradékok, édessavópor, zöldnövény-koncentrátum, fosz- kál, takarmánymész, takarmánysó, vitamin és nyomelem pre- mix. Használatának előnye: alkalmazásával a malacok fejlődési erélye optimálisan kihasználha. tó. A kocaforgó 2,0—2,2-re emelhető, mivel a malacok 28—35 napos korban elválaszthatók. A kocák a fialástól számított .34— 38, a leválasztástól számított 4 —8 napon már búgathatók. A szoptatás alatti nagyméryű kocasúlycsökkenés a malactápszer alkalmazásával mérsékelhető. Ez számottevő takarmánymegtakarítást eredményez. A malactápszer etetéséhez önetető szükséges. Gondosan ügyelni kell arra, hogy a malacok a születés után minél több föcs- tejet szopjanak. A malacok gondozása, kezelése és etetése az első 10—15 napon nem tér el a hagyományos nevelési módszer. *61. Ajánlatos a malacok vitaminellátására az első héten malaconként 5 ml. Phylasol A ~j- D3 készítmény itatása. A kocatej kevés vastartalmának pótlására ajánlatos a malacoknak 4 —5 napos kortól Hemogént ada. golni. A malactápszert 10—15 napos kortól kezdődően kell folyamatosan etetni. Csak annyi tápszert tegyünk a malacok elé, amit aznap elfogyasztanák. A malacok leválasztása 28—35 napos korban, 6—7 kg-os súlyban lehetséges. A leválasztás fokozatosan történik. A leválasztás megkezdésével a tápszerfogyasz. tás rohamosan nő és ezért ügyelni kell arra, hogy a választás alatt — az oedéma betegség elkerülése végett — ne juthassanak egyszerre nagy mennyiségű takarmányhoz. A tápszert a malacoknak kizárólagos takarmányként 45—50 napos korig adjuk. Az így nevelt malacok átlagsúlya 18—19 kg körüli 55 napos korig, mely idő alatt a malaconkénti tápszerfogyasztás 14—15 kg körül alakul. A malactápszer használatával lehetővé válik a malacok egyenletes felnevelése, mert amikor a kocák tejtermelése csökkenni kezd a szoptatás 3. hetében, a malactápszer speciális összetételénél fogva a kocatej pótlását biztosítja. Szedtek Béla 20 dekagrammot teszünk belőle. Az augusztusban érő csemegeszőlőket a várakozási idő betarthatósága folytán 0,2 százalék töménységű Ortho-Phal- tánnal is védhetjük, amelybe szintén beletettük a 100 literenkénti 20 dekagramm Ditri- font. Ez a permetezés egyúttal a csapadékos időben fellépő orbánc nyárvégi, újabb fertőzése ellen is hatásos. A téli káposztafélék és a másodvetések gondozása a bőséges őszi zöldségellátás előfeltétele. Az öntözés főként azokon a száraz helyeken indokolt, ahol az utóbbi hetekben csak nyomokban hullott csapadék. Sajnos a Tiszántúl ezek közé tartozik. Az áttelelő zöldségfélék (saláta, sóska, spenót, petrezse- Jyem) vetése augusztusban esedékes, készüljünk fel a terület előkészítésével és a vetőmag beszerzésével. Salátából legalább 2 fajtát, egy korábbit és egy későbbit válasszunk. Zöltíségeskertünkben igen fontos a bagolylepkék hernyói elleni védekezés és a paradicsom-, valamint a burgonyavész fokozódó fertőzési veszélyének az elhárítása. A bagolylepkék kártétele ellen főleg őszi káposztaféléinket kell a tojásból kelő hernyók észlelése esetén megvédenünk. Hatásosan védekezhetünk ellenük Ditrifon 50, Dipterex 50 permetezéssel 0,2 százalék töménységben, vagy Ditrifon 5 porozóval 20—25 dkg/100 négyzetméter mennyiség kijuttatásával. A paradicsom- és a burgonyavész fertőzésének megelőzésére, illetve további kártételének megakadályozására Di- thane M—45-tel, Zinebbel, Antracollal vagy Orthociddal permetezzünk 0,2 százalék töménységben (10 liter vízhez 2 dekagrammot kell adnunk). A díszkertben folytatjuk a nyári virágok gondozását. A kétnyáriak, évelők, elvetett magvait, illetve a kikelő kis növényeket védjük a nagy melegtől és a kiszáradástól. A muskátlidugványokat viszont inkább csak permetezzük, mert sok öntözéstől a dugványok könnyen berothadnak. Ahol a szélviharok kárt tettek a magasabb szárú növényekben, a dáliákról a Tetört szárakat és virágokat szedjük le, a gladiólusz földből kifordult virághagymáit pedig — ha lehetséges —* nyomkodtuk vissza a földbe. Ha tulipán-, jácint- és nárciszhagymákat tárolunk, vizsgáljuk át a 'raktározó helyen, sőt ha időnk engedi, válogassuk át, és tisztítsuk meg, hogy a nyárvégi kiültetéshez készen legyenek. Augusztusban is érdemes szamócát telepíteni A Fertőd! korai szamóca A gyümölcsök közül a szamő-j ca az egyedüli növény, amelynek a gyors fajtaváltást igen nehéz j a termesztésben követni. A tíz évvel ezelőtti időszak fajtanevei már csak halványan élnek az emlékezetünkben. Az akkori faj_ ták többsége ma már szinte meg sem található. A hazai nemesítésű szamócák közül az Eszterházi óriás, az Eszterházi export és az Eszterházi korai fajtákat termesztették. Legnagyobb mértékben az Eszterházi korai terjedt el közülük.- Szaporítóanyaga a szervezetlen fajtafenntarlás, a rossz szaporítóanyag-ellátás követkéz, tében a 60-as évek elejére erősen leromlott, kevert és vírusos lett Ezen a helyzeten igyekezték segíteni a nemesítök — néhai Porpáczy Aladár és Szilágyi Kálmán — egy új fajta, a Fer- tődi korai előállításával. Ez az Eszterházi korainál értékesebbnek tűnt, és a szaporítóanyagellátás is megoldhatóbbnak látszott az új fajta palántáival. Állami minősítést 1966-ban kapott. Azóta nem terjedt el na. gyobb mértékben, mert az elsza- porítás feltételei továbbra is korlátozottak maradták. Sokszor egyszerűbbnek tűnik nagymeny. nyiségű szaporítóanyagot importálni, mint egy hazai nemesítésű fajtát elterjeszteni. A Fertődi korai június elejétől a hónap végéig érik, körülbelül egy héttel később mint az Eszterházi korai és egy héttel megelőzi a Madame Moutot. Középnagy bokrot nevel, hosszú nyélen álló levelei bőrszerűék, a virágoknál valamivel magasabban vagy azokkal egyszánt- ben állnak. Gyümölcse középnagy, vagy nagy, tompakúp alakú. Az egy- egy szedés alkalmával leszedett gyümölcsök nagysága jól kiegyenlített. A bogyó külső és belső hússzíne vörös, állománya kemény, leves és üregmentes. A közepesen bemélyedt aszmagok sárgásbarna színűek. Savas-édes íze kellemes, illata jó aromával párosul. A csészelevelek kissé visszahajlók, a bogyók a vacók.. ról könnyen, a gyümölcs roncsolódása nélkül eltávolíthatók. Bőven termő az Eszterházi korai és a Madame Moutot fajták terméshozamát több mint másfélszeresen felülmúlja. Korán érik, a nyersfogyasztáson kívül befőtt készítésére is alkalmas, ezért a házikertekben feltétlenül tanácsoljuk — az érési sorrend alapján összeválogatott egyéb fajták közé — a telepítést. A kiskert-tulajdonosok a szaporítóanyagát a Fertődi Kutatóállomásról szerezhetik be. Majoros László Könyvei ján JESZENSZKY ARP AD: Kertjeink védelmében (Kertünk, házunk, otthonunk) A falusi emberek körében régen apáról fiúra szállt a kertészkedésnek évszázados megfigyeléseken. tapasztalatokon alapuló „tudománya”. Napjainkban azonban egyre nagyobb teret hódít — kell, hogy hódítson! — a tudományos vizsgálatok eredményeinek gyakorlati hasznosítása. Különösen nagy szükség van a szakismeretekre a kertészkedőknek. Éppen ezért hasznos olvasmány ez a könyv, amelyben a szerző a hangsúlyt az ún. biológiai növényvédelemre veti. Részletesen megismertet az e téren folyó kutatásokkal, a tudomány legújabb eredményeivel, közelebbről a különféle kártevő molyokkal, lepkékkel, pillékkel, bogarakkal, tetvekkel stb. és azokkal a hasznos, már-már „háziállat” számba menő rovarfélékkel, amelyeknek elsza- porításával mintegy „harcba vetésével” védekezhetünk ellenük. A biológiai védekezésben jelentős szerepük van a mikro- szervezetéknek is. Ezért a szerző e „láthatatlan hadsereg” munkájának is nagy figyelmet és bőséges teret szentel. Ebbe a sok „tudományba” A kölcsönbottal megfogott első hal vagy a szeme előtt lejátszódott izgalmas halfogás élménye után szinte mindenkinek megjön a kedve a horgászáshoz. Kikérdezi ismerősét, megnézi a horgászbolt kirakatát — elámul a fölszerelések sokaságán; a vállalkozóbb kedvű vásárol is fölszerelést és értetlenül áll a vízparton, mert körülötte fogják a halakat, őt meg látszólag kerüli a szerencse. Egyáltalán: hogyan lesz valakiből horgász ki, hol, mire horgászhat; mi az a legegyszerűbb fölszerelés és legkevesebb szakismeret, amire a kezdőnek azonban nem csöppenünk bele csak úgy egyszerre. A szerző előbb leírja magát a „küzdőteret”, a kertet (pontosabban a saját kertjét), azt, hogy a növények, hogy s mint igyekeznek — más növények rovására kárára is — tért hódítani, milyen hasznos és káros állatok, rovarok élnek az ember közvetlen környezetében, a ház körül, a kertben, a szőlőben, gyümölcsösben, milyen a „viszony” az ember és az állatok, valamint az állatok és állatok, sőt az állatok és a növények között. E „társadalmi” viszonyokkal nemegyszer érdekes, sőt lebilincselő történetek formájában ismerkedünk meg, így a könyv egyszersmind szórakoztató olvasmány is. Ugyanakkor figyelmeztetés, elrettentő példa is: a Phyloxera, a burgonyabogár stb. példáján megtudjuk belőle, ha nem ügyelünk, a legapróbb lények is mérhetetlen pusztítást vihetnek végbe, nemcsak a saját kis kertünkben, hanem szinte az egész világon. A tudnivalók mindvégig a látnivalókkal párosulnak: az ismeretek elsajátítását számos érdekes, szemléletes rajz segíti elő. szüksége van; hogyan, mivel érdemes bővíteni a „cuccot”. Ezekre a kérdésekre válaszol, sok ábrával, szemléltetve, Vígh József, amikor lépésről lépésre bővíti tudományunkat a horgászegyesület szabályaitól kezdve a horgászfölszerelés részletes ismertetésén keresztül egészen a „bedobásig”. Az a kezdő horgász, aki a könyvben foglaltakat elsajátította, már „igazi” horgásznak vallhatja magát, de jól használhatják a könyvet a „haladók” is’ mert a szerző — gyakorlati tapasztalatai alapján — sok apró fogásra is fölhív*» » figyelmet. » VÍGH JÓZSEF: Horgászni szeretnék!
