Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám
Enyém, tied, miénk Amikor az Országos Takarék- pénztár embere átadta a szövetkezeti lakás papírjait meg az első csakktömböt a havi törleszt- getés megkezdéséihez, és ünnepélyes torakköszörülgetés után bejelentette, hogy harminc évi — háxomszázhatvan hónapi! — törlesztés után a lakás teljesen az enyém lesz, elnevettem magam. Nemcsak azért, mert a harminc év túlságosan nagy idő ahhoz, hogy a végére lássak. Hanem azért is, mert ha mégis elképzeltem, hát mulatságosnak képzeltem azt a vénembert, akinek a. Országos Takarék- pénztár jóvoltából büszkének kell lennie majd arra — 2000- ben —, hogy íme: tulajdonos. Hogy a lakás, amelyben megöregedett, teljesen az övé. Nem tudtam, de most sem tudom felfogni, miért jobb érzés azt a négy tálat bámulni, amelyik telekkönyvileg az én nevemen szerepel, mint azt a négy falat, amelyik csak a lakónyil- vántartókönyvben szerepel a nevemen. Kérdeztem is új lakásszövetkezeti szomszédomat, mi a véleménye erről, ám a szomszéd, akitől hasonló értetlenséget vártam, egészen másfajta értetlenséggel nézett rám: — Ez nem tréfadolog, kérem — mondta. — A saját lakás mégiscsak más. A dolgot, úgy látszik, újra végig kell gondolnom. Mi ez a más? — Honnan érdektelenségem e más iránt? S honnan sokak érzékenysége iránta? Az első kérdésre csak úgy tudálékosan, de könnyen tudok válaszolni. Ez a más: egyfajta viszonykülönbség. Viszonyom egy tárgyhoz sokféle lehet, de j birtoklási szempontból látszólag csak kétféle: vagy az enyém j tárgya, vagy nem. Vagy tulaj-! donosa vagyok, vagy sem. Az előbbi lakáspálda esetén ez a, különbség gyakorlatilag észre-, vehetetien: egy lakásban ugyanúgy lakom akkor is, ha egyszer j majd az enyém lesz, mint akkor, ha sohasem lesz az enyém. | Mivelhogy gyakorlatilag az enyém. Én használom, S mert’ egy lakásnak az az értelme, hogy használják, ezzel én tökéletesen meg vagyok elégedve. Hogy eszmeileg más egy bérleti viszony, mint egy tulajdonosi viszony, ez szomszédomnak okozhat valami birtoklási pótörömet, engem hidegen hagy. Miért hagy hidegen? Ez a második kérdés, erre még köny- nyebben tudok válaszolni. Ilyen volt az iskolám, úgy látszik. Megutáltatták vélem a tulajdont. A kollégium, amelyben a legszemélyesebb tárgyak is közösek voltak, amelyben az ennivaló mindig „koükajának” (kollektív elemózsiának) számított, s amelyből egymás ingé- ben-zakójában-cipőjében parádéztunk ki vasárnap délután a moziba. (Ballagási öltözékemből, ha jól emlékszem, csak egy zokni volt az enyém.) És az egyetem, ahoj a francia felvilágosítóktól megtudtuk, hogy: „A tulajdon — lopás”, Marxtól, hogy: felhalmozott értéktöbblet, s még a szelíd Csokonaitól is, hogy: „Az enyim s a tied mennyi lármát szüle, miodta a mienk nevezet elüle”. A dolog annyira egyértelmű volt, hogy roppant szégyennek számított, ha valamelyikünkről kiderült: van — vagy volt — valamije. Háza, földje, boltja. (Épp mostanában került kezembe egy levelezőlap, amelyet szüleimnek írtam 1951-ben: kérjenek számomra szegénységi bizonyítványt a községi tanácstól, már nem emlékszem arra, hogy milyen ügyben, de arra jól emlékszem, hogy úgy vártam és fogadtam a szegénységi bizonyítványt, mint egy nemesi óklevelet. Nincs semmin, tehát igazoltan tisztességes ember vagyok.) Miért vágynak most mégis oly sokan másféle igazolásra? Telekkönyvire például? Mért olvasható gyufásdoboznyi ví- kendházak homlokzatán is a gyermekien büszke felirat: „Pici, de az enyém?” Ez a harmadik kérdés, erre azonban nem tudok könnyen válaszolni. Ha ugyanis könnyen válaszolnék, mondván: ez a tulajdon-éhség „az átkos múlt maradványa”, legföljebb félig volna igazam. Telekkönyvi kivonatot tudniillik ólyanók is lobogtatnak, most, akiknek régen — vélem együtt — a szegénységi bizonyítvány volt büszke nemesi A DÉMÁSZ Békéscsabai üzemigazgatóság Szerelési Osztálya értesíti a lakosságot, hogy Békéscsabán az alábbi helyeken épült létesítményeket 1972. augusztus 15-én feszültség alá helyezi A Gabonatröszt részére épített 20 kV-os leágazást és 2o kV-os kábelhálózatot. Kisréten az áthelyezett FORSZ 20 kV-os vonalát. A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes! 413982 imratiiNniniiiHiHiniiHiHUHiuiuiNniiiiiimininiNiiiiiiiit ***$§£3 I 5 oklevelük. Akik most kiírjak víkendházuk homlokzatóra, hogy „Pici, de az enyém”, azok többsége olyan társadalmi réteghez tartozott, amely a kommunista kiáltvány szerint csak láncait veszítheti. A választ tehát kikerülöm, de visszatérek az első kérdéshez: A tulajdon — viszony. Birtoklási viszony ember és egy tárgy között. Ha ezt a mostani tulajdonos-divatot meg- vagy elítéljük, legalábbis két dolgot kell tehát figyelembe vennünk. A7 egyik: a tárgy. Amire a birtoklási-éhség kiterjed (kiterjedhet) családi ház, saját lakás, nyaraló, autó. Csupa olyan tárgy, amellyel, ha tulajdonosi viszonyba lépnek, személyi tulajdonná alakul, és nem magán- tulajdonná. Birtoklási örömet szerez, de segítségével érték- többletet senki se szerezhet. (Igaz, hogy a „kolkajós” hagyománytól ez a birtoklási öröm is idegen, de a tudományos szocializmus programjától korántsem idegen.) A másik, amit figyelembe kell venni: az ember. Aki tulajdonosi viszonyba lép a családi házzal, a lakással, a nyaralóval, az autóval. Ha megvagy elítéljük érte, a viszony, érzelmi-világszemléleti tartalmát is mérlegelni kell. Mert ég és född különbség lehet aközött, hogy valakiben vagyonszerzési mohóság dolgozik-e, „kaparj kurta”-ambíció, vagy egyszerűen biztonság-vágy, megaiapo- zottság-vágy. Elítélnünk csak az elsőt kell, akinek emberségén a tulajdonná idegenült tárgy uralkodik, s nem a másodikat, akinek számára a tulajdonná minősült tárgy továbbra is tárgy marad, ő uralkodik rajta, kényelmessé teszi véle életét. És aki nem felejtette el, hogy a kommunista kiáltvány szerint: ki csak láncait veszítheti el. cserébe megnyerheti az egész világot (nemcsak víkendházat nyerhet). S aki azt is tudja, hogy a birtoklási viszony csak látszólag kétféle: vagy az enyém egy tárgy, vagy nem; van eg3» harmadik fajta viszony is: ha a tárgy a mienk. S hogy a végső cél ez: megnyerni az egész világot, aztán kiírni a homlokzatára: „Óriási és mégis a miénk!” Faragó Vilmos Tankönyv-mérleg Az egyik Fejér megyei általános iskola igazgatója mesélte még tavaly, ősz elején: pár gyereknek az iskolában összegyűjtötték a használt tankönyveket, segíteni akartak ezzel a családok anyagi gondjain. „Négy, vagy öt mama tüstént jelentkezett nálam, kijelentették, nem szándékoznak a gyerekeket „agyonfirkált” olvasó, meg nyelvkönyvből taníttatni, ne érezze magát a fiuk, lányuk hátrább lévőnek, mint a többi. Kicsit csodálkoztam, de megértettem a _szülő- ket”, — tette hozzá még az igazgató. A tankönyvbegyűjtés — és szeptemberben a régi tankönyvek kiosztása — valóban szépen, észrevétlenül „kiment a divatból”. Nyomdáink évente az ország papírkészletének csaknem a felét használják fel tankönyvgyár. tóshoz, — jegyezte meg a legnagyobb tankönyvgyártó „cég”, a Tankönyvkiadó Vállalat vezérigazgatója egy beszélgetésnél. Kétségtelenül volt igazság a szavaiban; évről évre ismétlődő gond a tankönyvellátás — s ugyancsak évről évre tapasztalható, mennyire nincs keletje a használt könyveknek. Persze, rossz időkből maradt emlékek a jó szokást is semmivé tehetik. Bele kell törődni abba, hogy a több, mint egymillió általános iskolás, félmilliónyi szakközépiskolás és gimnazista minden szeptemberben keresi és vásárolja az új. szép, tetszetős kivitelben készült tankönyveket. A szülők, diákok nem fogadják el érvül azt a tételt, hogy a nyomdákban késhet egy-egy könyv előállítása, azt sem, hogy „áruterítési” gondok miatt időleges hiány keletkezhet. Közeledik ismét a szeptember, vajon lesz-e az idén elég tankönyv? Az általános iskolások tankönyvei, egyetlen negyedik osztályos könyv kivételével, időben elkészültek, tanévkezdetre az iskolában, illetve a vidéki könyvesboltokban lesznek — ígérik a könyvterjesztők. Esztendők ótó visszatérő probléma viszont: a szakmunkásképző intézetek és a szakközépiskolák diákjainak ellátása. Könyveiknek sok a „gaz. daja”, a Mezőgazdasági Kiadó, a Műszaki Kiadó, a Medicina — hogy csak néhányat soroljunk fel. A műszaki rajzokkal, bonyolult ábrákkal megtűzdelt, munkaigényes könyvek javarészL ben szépek és korszerűek, — csak éppen nem készül el valamennyi időre. Egy-egy tananyagrész módosítása, korszerűsítése gyakorlatilag új könyv kiadását is jelenti, a szakmai tantárgyaknál pedig ez a korszerűsítési munka időről időre elengedhetetlen. Amit szaktankönyv ügyében kérni lehet: a szülők és a gyerekek megértését — a pedagógusok türelmét, néhány hét késéssel számunkra is rendelkezésre áll majd a tankönyv, szükséglet. Mivel biztatják a kiadók az egyetemek, a főiskolák hallgatóit? ószintén szólva: nem a legteljesebb igény-kielégítéssel. Különösen a Medicina van nehéz helyzetben: néhány munkaigényes, nagyterjedelmű orvosegyetemi tankönyv esztendők óta hiánycikk. Várhatóan az idén is hiáha keresik sokan a „Sebészet” és a „Biokémia” könyveket. Egészében: több tankönyv áll rendelkezésre a tavalyinál, az elosztás is gondosabbnak ígérkezik. Hiánycikkekkel sajnos számolni kell, kevesebbel, mint tavaly, de a piac az idén sem lesz „telített”. Sók nyomdai iparkodás, terjesztői ügyesség munkálkodik most azon, hogy időben kézhez kapja minden di_ ák a tanév „szellemi táplálékát”. Utána már csak tanulni kell a könyvekből... ▼. M. Gratulálunk! Örömmel értesültünk arról, hogy a X. Kis Jankó Bori országos hímző pályázaton második díjat nyert dr. Szabó Imré- né, a mezők ovácsházi díszítőművész bázisközpont vezetője Az elismerést a megyénkben gyűjtött motívumóklkal díszített népművészeti munkájáért kapta. ■•■•••■•••••»■■■•••■■'»•■•**a*>,a**nH*|l,I*I,a*,>1****a>I***,>*I**n**n<n******i>**>i*>'<»>****»»"*>« linillHWItHUII 13. 5 Ha Miska földühödik es el- j elereszti a szent jobbot, akkor ; az öreg taknyán-nyálán csúszva • törli fel az udvart, de még az S istállót is. Én nem igaza méreg- ! bői kaptam egyet Miskától, még- 5 is pompás a számú Nagydarab ! gyerek, s nem is ügyetlen, í Mennyit fűzte a sporttiszt, hogy S tanuljon ökölvívást! Ha én va• gyök a helyében, rögtön fölcsa• pok. Ilyen váltókkal, ilyen ök- i lökkel?.,, s aki megfelelt, mind- ; járt vitték a hadosztályhoz a ! sportszázadba! Ez a mafla nem : állt kötélnek. Hogy ő nem szeret j másokkal huzakodni, mondta, • meg nem szeret mást megütni. • Emlékszem, milyen jót röhögtem ; rajta, a jámbor tanyasi borjúnak • meg sem fordul a fejében, hogy • esetleg őt is megüthetik! ! No, most megütötték. Nem É is akárhogy. Nem lehetett kel• lemes, úgy láttam, bőrszíjból • van az az ostor, csíphet, mint • a nyavalya. Vagy inkább se- ; bezhet, félégeti a bőrt, ahol ; eltalálja. • Ha valami, akkor ez kenyér- t törésre viszi az itteni dolgokat, i Ha Miskának van gerince, nem 5 hagyja annyiban! .. .s mit csinál? Megint 5 hülye vagyok! Mert Miska, ha egyszer nem bántotta az öreget, csak egyet tehet: elmegy. Én nyilván vele, s akkor ittmarad a lány egyedül. Kitéve az öreg bakafántosko- dásának, hónapokra. Nem jól van ez sehogyse. Imént még nagy elszánás volt bennem, hogy lemegyek, jól megmondogatom neki. Most kelletlenül szedelőzködöm, soká pallóm tenyérrel a térdemről a port, a kléhát. Kényelmetlen lesz ez az este! ... De nem az, mert sehol egy lélek. A konyha üres, az asztalon ott van az étel, de csak egy terítékkel, számomra. Mit csináljak?, Átmenni — nem akarózik. Sötétet látok, lehet, hogy a lány egyedül van, lehet, hogy Miskával. Egyiknek se lehet kacarászós a kedve. Az istálló ablakában gyenge fér/' világol. Ott alighanem az öreg bütyköl — de az is lehet, hogy Miska, s akkor az öreg van a szobában. Nem jó ez sehogy. Figyelembe kell vennem azt is, családi ügyről van szó. Mért tartozik ez rám? Én csak olyan vagyok itt, mint a hamu a cukor sarkán. Emlékezem, száz gyufát elgyújtogattunk fizikaórán, sehogyse kapott lángra a kockacukor; mihelyt azonban egy kis hamu került rá, máris olvadt, égett. Régi bajok feszegettek itt nem én ástam a szakadékot, földrengést se én csináltam. Rágyújtok, nézeík a füst után, fejem az öklömre rakom. Csináljak valamit? ezek helyett? Pont én, aki átszállóban van itt? S tán már holnnap úgy megy el, hogy soha erre nem vezet az útja? Az viszont derék dolog volna, szétütni a tehetetlenségük közepette. Had lássák, ki is az a Fülemüle. Gondolom, a lánynál se maradna hatás nélkül, ha erélyesen fellépnék...----- de hová? Emelvényre, s prédikáljak? Vagy a ringbe, s agyaljam meg az öreget? Hinta-palinta ez, Fülemüle, kisfiam! Tapodtat nem haladsz előre. Bejön Margit. Rekedt a hangom, ahogy köszöntőm: — Jó estét kívánok, Margitka. — Elkésett, mert már van belőle rossz — feleli. Ez megint afféle figurás beszéd, tehát nincs minden elrontva. Rögtön megvidámulok, azt mondom gálánsán: — Nekem nem rossz mert látom, hogy nem haragszik rám. Váltót von, rakja el az asztalról az edényt, nem válaszol. Mit is szólhatna, igaza van. Komótosan dohányzom, elnézek s köbben lázasan keresem mivel törhetném meg a csöndet. — Maguk felé mindig így karózzák a «fokot?
