Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

r lSl8ieiset$ssss6l$s«»etee«asiess»e«eese*»ewffeaaBae8egeeseeeaeeeaaessa8e«5aa: isast Es«-seacsssean A gyulai női ruhák sikere az export-piacon A Szabó Szövetkezet munkájából, életéből ^t^yula város hírét a gyógyhatású für- M dő, a nyári színházi játékokról is- mert vár és más természeti neve­zetességek, történelmi, társadalmi hagyományok mellett, a város dolgozóinak ötletekben gazdag, szorgalmas és derekas munkája ápolja, öregbíti Európa-szerte. A gyulai kolbász, a gyulai virágok nagydíjak- kál szerepelnek a nemzetköz kiállításokon, de hasonló elismerést aratnak a Gyulai Sza­— Az elmúlt évben ünnepel­tük szövetkezetünk fennállásá­nak 25-ik évfordulóját. Az ala­pításhoz szükséges tízezer fo­rintnyi közös vagy ont csak ne­hezen tudták akkor összekupor- gatni azok az úttörő szabólegé­nyek, akik a szövetkezetben lát­ták a jövőt. Közülük Rostás Ferenc tavaly, legutoljára ment nyugdíjba. A meg­alakuláskor ő és negy­venegy társa még saját otthoná­ban dolgoztak, ha egyáltalán volt munka. Az első üzlethelyi­ségünkben is mindössze ketten fértek el és az első nagyobb megrendelésnek, a 2000 darab vasúti egyenruha készítésének úgy örültünk, mint egy lottó fő­nyereménynek. Az első közös műhely pedig — amelynek rend­behozását társadalmi munkában végeztük el a mai Komló-szállo­da emeletén —, az első nagy lé­pésünk volt szövetkezetünk meg­szilárdításában, melyeket aztán, ahogy teltek az évek, fejlődé­sünk más komoly állomásai, a gépesítések, a létszámnövekedé­sek, az üzembővítések a belföldi piac terebélyesedése és az ex­port rendelések bővülése köve­tett. Termékeinket ma már Eu­rópa számos országában szíve­sen fogadják, sőt évről évre töb­ben igénylik. 1963-ban kezdtünk exportra termelni s ekkor szál­lításunk értéke kétmillió forin­tot tett ki. Egy évre rá megdup­lázódott export termelésünk és 1969-ben már 32 millió forint ér­tékben szállítottunk külföldre ruhát, össztermelésünk 90 száza­léka exportra megy és úgy gon­doljuk, ez termékeink minősége mellett tanúskodik. Belföldre a debreceni és szegedi nagykeres­kedelmi vállalatoknak szállítunk jelentősebb tételekben, de mind­járt hozzátesszük, hogy a bel­földi nagyobb igényeket is ki tudnánk elégíteni. A debrece­niek nemrég jelentkeztek új igényekkel selyem-, szövet- és yersey ruhákra. Mo­dellt készítünk nekiik és az általuk kiválasztottat a kért mennyiségben gyárta­ni fogjuk, öttagú modellező cso­portunk vezetője Pugymer Györgyné ruhakreációival sikert arat külföldön is. A nyugatné­met Neckermann, a Betty Ber- clay, a Hardob, az osztrák Krauss, a Dauber, a svájci Spengler, az NDK-beli Damen ruhagyár és más külföldi cé­gek megbízásából az ottani igé­nyeknek (negfelelő divatruhá­kat, alkalmi és egyedi modelle­ket már úgyszólván „gyulai már­ka” néven emlegetik és ilyen módon is növeljük városunk hí­rét a nagyvilágban. Keleti relációban említettük az NDK-t. Kívüle még nagyobb mennyiségben a Szovjetuniónak szállítunk árucsere alapon női ruhát, negyedévenként mintegy 2o ezer darabot. Hogy termékeinknek sikere van külföldön, ez a gyulai szabók hozzáértését, szakmai képzett­bók Szövetkezetének kül- és belföldi meg­rendelésre szállított modelljei. Tucatnyi díj, plakett és oklevél tanúskodik erről a szövet­kezet irodájában, melyeket a BNV-n és más termékbemutatók, kiállítások alkalmával nyertek a szövetkezet dolgozói. A szövet­kezet együtt szépül, fejlődik Gyula város­sal, amelyben külön színt és rangot képvi- sei. Ezt a fejlődést mutatja be Balogh Lász­ló elnök és Török László műszaki vezető­ségét dicséri, mert tőlünk való­ban csak a munkát exportáljuk. A külföldi megrendelők ugyanis az alapanyagtól az utolsó gom­bostűig mindent biztosítanak a termékek előállításához, mi „csak” elkészítjük a mutatósnál mutatósabb, szebbnél szebb ru­hákat. Más szóval bérmunkát végzünk a külföldnek, nem kell hazai nyersanyagot felhasznál­nunk, bankhitelt felvennünk a termeléshez. Ez rendkívül elő­nyös a számunkra, hiszen a rá­fordítási összegek között nem szerepel az anyag- és egyéb költ­ség, kizárólag csak a munkaerő­felhasználás. Ez évben 37 milliós bérmunkadíjjal számolunk és ez az összeg ötmillióval nagyobb, mint az 1969-es, ami azt mutat­ja, hogy munkánkkal nemcsak elégedett az exportpiac, hanem bővítését is kezdeményezi. Ilyen módon került sor 1970—1971-ben a gépesítés fokozására. Mintegy hatmillió forint értékben mo­dern, nagyteljesítményű japán gépekkel szereltük fel az egész üzemet. Csak az új ragasztó prés­gépünk több mint kettőszázezer forintba került. A nyugati bér­munkák zöme, a kivánalmaknak megfelelően ezen a gépen ké­szül. — Á modem gépek kezelése megköveteli a szakmai képzett­ség állandó fejlesztését. Ennek tudatában mindent megteszünk dolgozóink szakmai tudásának növelésére, az utánpótlás bizto­sítására. Megszerveztük szövet­kezetünkben a szakmai tovább­képző tanfolyamot és lehetővé tesszük, hogy a betanított mun­kások megszerezzék a szakmun­kás-bizonyítványt /Tizennégy dolgozónk ezekben a hetekben vizsgázott sikerrel a bizonyítvá­nyért és a tanulók közül 28 vált szakmunkássá. Foglalkoztatásu­kat a szövetkezetben biztosítjuk, sőt újabb negyven munkaerőre lenne szükségünk, hogy a nö­vekvő igényeket ki tudjuk elé­gíteni. Eleki részlegünkben — ahol eddig 40-en dolgoztak —, július 1-től rátértünk a két mű. szakra és ezt a helyi jelentke­zőkből tudtuk megvalósítani. Ma már nyolcvanén dolgoznak Ele­ken, sokan olyanok, akik eddig vidékre jártak megélhetésük biztosításáért. Szövetkezetünk a múltban is sokat tett a helyi munkaerő-gondok enyhítéséért. A kezdeti 42-es létszámunk a huszonöt év alatt csaknem meg. tízszereződött Jelenleg is szíve­sen fogadjuk az új jelentkezőket, akik ezt szakmát választják. Kü­lön tanműhelyben oktatjuk őket a szakmára, ez idő alatt, ami két-három hetet vesz igénybe —, tanuló órabért adunk, majd utá. na szalag-termelésbe kerülnek a betanított munkások akiknek a továbbiakban is lehetőseget adunk a szakmunkás-bizonyít­vány, a jobb kereset elérésére. Szövetkezetünk létszámának 92 százaléka nőkből áll. A lányok és asszonyok szövetkezete va­gyunk, úgy is, hogy számukra Részlet a modern gépekkel fészereit varrodából. Fotó: Demény készülnek termékeink, és úgy is, hogy zömben a nők készítik el ezeket a termékeket. Átlagkere­setük 1971-ben 21 354 forint volt, ami megközelíti a havi 1800 forintot. Az évről évre növekedő életszínvonal a szocialista brigá­dokba tömörült dolgozóink jó munkáját dicséri. Három, csak­nem kizárólag nőkből álló, több­szörösen kitüntetett szocialista brigádunk példásan helytáll a termelésben, társai nevelésében, a tanulásban, de tagjai ott van­nak mindenütt a társadalmi munka frontján is, ahol a város, a szövetkezet érdeke azt megkí. vánja. A szövetkezet termelő munkájának, belső életének ők a lendítő kerekei. A velünk szemben támasztott növekvő igények, exportmun- kánk bővülése, de ugyanígy ívá­rosunk rendezésének, továbbszé- pítésének terve is megköveteli, hogy a lehetőségeket jobban ki­használni tudó telephelyre, mo­dem, és korszerű felszereltsé­günk kapacitását gazdagabban kamatoztatni képes körülmények közé vigyük át a termelést, a jelenlegi szűk kis telepünkről. Ennek tervezetét már régen el­készítettük, a kivitelezés azon­ban sajnos késik. A volt cement­ipari vállalat helyén épülne fel új központi telepünk, ami meg­felel a város egyetemes rende­zési terveinek is. Megvalósulásá­val száz újabb foglalkoztatottal nőne létszámunk és évi ötven millióra a termelési értékünk. Ha jövőre elkezdenénk az épít­kezést, az ötéves terv befejező évére készen lenne. A terv meg­valósításához 20 milliós beruhá­zás szükséges. Saját erőnk mel­lett számítunk ehhez megyei, központi támogatásra. Tekintve, hogy munkánk népgazdasági haszna közismert és jelentős va­lutát biztosít az országnak, bí­zunk abban, hogy szövetkeze­tünk ilyen irányú támogatása nem marad eL ^^ Egy csokor a gyulai ruha-modellekböL Az új, angol gyártmányú ragasztó présgép, ami egymaga több, mint 200 ezer forintba került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom